Star Wars Epizód III. - A Sith-ek bosszúja

A Sith-ek bosszúja talán a legellentmondásosabb Star Wars fejezet. Egyrészt sok jó ötlettel sikerül hozzászőni a film külsejét az eredeti trilógiához. Másrészről viszont ugyanúgy túl sokat bíz a néző képzeletére, mint a két előző darab. Tónusában még a Birodalom visszavágnál is sötétebb, de leginkább a vizuális elemei vannak kidolgozva, és emögött másodlagos az érzelmi és politikai mozgatórugók kezelése.

Mint az előző két filmben, A Sith-ek bosszújánál is főként a látványvilágon van a hangsúly, csak utána a motivációkon. Minden korábbinál több a fénykard-párbaj, de az előkészítéseik elhanyagoltak. Fél órát szánnak egy olyan mentőakcióra, ami egyetlen ponton kapcsolható a fő cselekményszálhoz: Darth Tyranus bukása. Anakin 2. harca a Sith gróffal energikusabb, mint A klónok támadásában volt. Elismerem, okos ötlet volt, hogy már az elején sor kerül erre, így több idő jut majd a párlfordulásra.

A bajom az első kardpárbajjal az, hogy Dooku halála egyrészt érdemtelenül elpazarolja Christopher Lee karakterét, akinek feláldozása a könyvváltozatban sokkal kikerekítettebb. A másik Annie-nak a papírízű dialógusa Palpatine-nal. Ez csak egy vázlatot ad arra, hogy milyen haragvás zajlik elméletileg a Jedi-lovagban.

Szükségtelen sejtetőelem a vacakolás a liftnél. Obi-wan lendíti a kardját, de látja, hogy Anakin az, így visszateszi. Ez és egy futó ingerült szóváltás jelezné elméletileg, hogy a barátságuk még mindig nem elég őszinte. Fölösleges jelenet volt: a 2. részben tökéletes diszharmónia és merev sarkítottság látszott mester és tanítvány jelleme között.
Ugyanennek az ellenkezőjére is van példa: miért vágta ki Lucas, amikor a szenátordelegáció tanácskozik, és mikor Palpatine fogadja őket? Ezek pedig fontosak lettek volna, hogy:

1. bemutassák a főkancellár diktátori térnyerésének folyamatát;
2. lássuk, milyen körből indult ki a majdani felkelő mozgalom;
3. folyamatosabbá tegyék Anakin elhidegülését Padmétól;
4. Padme több politikai hozzáértést mutathasson. Az első két részben aktív cselekvő volt, itt viszont a szinte csak annyi szerepe van, hogy istápolják és megszüli az ikreket.

A kivágott jelenetek egyik fele - a mentőakciókor - időhúzás, és igazat adok, hogy nem kerültek be. A másik fele viszont hozzáad a történethez: a politikai szál azokkal már kellően koherens folyamatát mutatja be Palpatine diktátorságának. Tehát a "Kétezrek Petíciója" és Padme részvétele az ügyben igazából ott volt, szerepelt a filmanyagban.

A szerelmi szál alig hihetőbb, mint a második epizódban. Anakin reakciója Padme terhességének hírére teljesen hamis, a párbeszéd az erkélyen még ötlettelen is. Ez azért is zavaró, mert koherens logika sincs abban, amit férj és feleség egymásnak mondanak. A legmeghittebb házastársi pillanat az első rémálom után zajlik le.

Ahogyan a Jedik a rémálmokat értelmezik, visszatérő fogyaték a prequel-okban. Az még hagyjám, hogy rend legbölcsebb mestere semmi használhatót nem tud tanácsolni Anakinnek, ez bizonyítja a rend kádenciájának életképtelenségét. De ő se kompetensebb azok természetét illetően, mint 3 évvel azelőtt. Nem próbál visszaemlékezni a rémálmok részleteire. Azonnal megneheztel Padme-ra, mikor egy segítő szándékú Obi-wannal együtt látja a vízióban.

Utapaun Grievous felkutatása több műsoridőt von el a filmtől, mint ami ténylegesen történik. Kenobi újabb találkozása a biodroid tábornokkal értelemszegény módon van bemutatva. Ha komolyan gondolja a lopakodást, csata nélkül célt ért volna, még egymagában is. Ehhez képest Obi-wan az epizód legzajosabb állatával közelíti meg a bázist, és miután nem veszik észre, potyára felhívja magára a figyelmet anélkül, hogy az alkalmat kihasználva megorvgyilkolta volna Grievoust a fénykardjával. Rögtön ezután a szeparatisták eltűnnek a jelenetből. Ez bizonyítja, hogy egyetlen célja volt az akciónak: Obi-wannak is kell keríteni egy olyan párbaj-ellenfelet, mint Anakinnak volt Dooku.

Még valami: mikor Grievous elkapja, hogy nem roppantja össze a durániumujjaival Kenobi torkát vagy a nyakcsigolyáit? Másodpercekig szorongatja. Nem érdekel, hogy a IV. részben Obi-wan él és virul: akkor nem kellett volna ezt a momentumot beleemelni a kettejük jelenetébe.

Anakin és Palpatine viszonyát elkerülhetetlen volt kihangsúlyozni a történetben. Így is meglepő számomra, hogy ilyen sok időt érveléses beszélgetésre fordítanak egy látványorientált pop-corn-movie-ban. Ez még jó is lenne, de Lucas túl lazán veszi a Sith-ek eredetének bemutatását. Nem derül ki a Sith-ek pontos definíciója, sem hogy az 1. rész előtt pontosan miért akartak bosszút állni. De legalább Palpatine másik személyazonossága tisztes magyarázatot kap. Nem lényeges, hogy a halhatatlanság mítosza valódi-e: Anakint sikerül vele érdekeltté tennie a saját terveiben. Elsőrangú pszichikai ismeretről tesz tanúbizonyságot, mikor leleplezi magát, és eltántorítja Anakint, hogy ott helyben levágja őt.

Sokévi barátságuk ellenére, a Tanács és a főkancellár szembenállásában Anakin kissé túl elnéző utóbbival szemben. Hogy "megrendült a bizalma" a Tanácsban, az egy dolog, de felnőtt családfőként meg sem fordul a felnőtt fejében, hogy ez a teljhatalommal bíró oligarcha esetleg maga az áruló? Amikor Palpatine felfedi másik személyazonosságát, miért nem kérdőjelezi meg mindazt, amiről mostanáig okította?

Csalódást okozott Palpatine első fényszablya-küzdelme. Az államfő lassítva döf egyet, a tiszteletreméltó Jedi-mester kitárja a karját és kifekszik. Palpatine kiveszi a kardját, oldalra bevág vele, és a másik tiszteletreméltó Jedi-mester hörög egyet, mialatt kifekszik. Kit Fisto pár csapással védi magát 5 másodpercig, majd a tiszteletreméltó Jedi-mester elvérzik.
Windu és Sidious párbaja lomha és lassú, árnyéka sincs annak az őrjöngő gyorsaságnak, amit a történet, a film célkitűzése és a könyvek alapján megkövetelnénk a jelenettől. Ami még bizarrabb: mindeközben a 3 holttest mintha eltűnt volna az irodából! Anakin sem látta azt a 3 hullát, akiket levágtak?

A pálfordulás pillanatát ugyanúgy elsietik, mint Dooku lefejezését; a pillanat feszültségét pedig tompítja a csapnivaló szövegfüzet. Pedig Ian McDiarmid és Samuel L. Jackson játéka itt a legszínesebb, hihetetlenül hatásos, ahogy a megcsonkított Windut az eltorzult Sidious villámai kapják telibe. Mégis: veterán Jedi-lovag és űrpilóta létére Skywalker Windu karját, nem kardját találja el, mikor rácsap a lézerpengével?
A Rend elleni irtóhadjárat hangulata kifogástalan, főleg Ki-Adi-Mundi lelövése és Yoda szívének elszorulása az Erő háborgása miatt. Ez az volt az egyetlen pillanat az egész trilógiában, amikor együtt tudtam érezni Yodával.

Obi-wan és Anakin barátsága nem igazán tudja megragadni az ember szimpátiáját. Oké: mustafari párbaj a saga legintenzívebb Erő-küzdelme, Sith és Jedi minden elképzelhető módon küzdenek egymás ellen. Kedvenc párbaj-jelenetem bármilyen sci-fi-ből. De a jelenet drámaisága kizárólag a fizikai küzdelemben nyilvánul meg. Minden más közvetlenül előtte és utána erőltetett a forgatókönyvben.
Nem hozom fel újra, hogy Padme kiakad egy olyan mészárláson, amire a másik részben már hallott példát. De Anakin egyetlen, legkevésbé se provokatív látomás miatt hiszi árulónak a nejét. Csak mert ott látja Obi-want, akitől barátságban váltak el. A jelenet arról szólna, hogy Anakinban a paranoid gyűlöletet eltorzítja a gondolkodását, de őszintén szólva ennél bonyolultabb észjárást feltételeznék a rend volt legkiválóbb harcosától. Ez sem a színészek hibája:

1. Ewan McGregor ebben a részben már tökéletesen jeleníti meg, milyen volt Alec Guinness Obi-wanja fiatalabb harcosként.
2. És még Hayden Christensen alakításának is vannak erős pillanatai - különös módon pont olan helyeken, ahol nem is kapott szövegsort.

Külön szégyenfoltja a dramaturgiának, hogy Obi-wan - kifakadás címén - úgy prédikál volt padawanjának a próféciában szerepeltekről, hogy előzőleg levágta az összes hús végtagját, és nézi, ahogy egy lávató szegélyénél szétégve vergődik, nehogy belehulljon. Pedig Ewan McGregor szintén ennél a jelenetnél játszotta szerepét a legkifinomultabban: alakítása méltó Sir Alec Guinness-éhez.

De ebben a részben tényleg úgy tűnik, hogy Darth Sidious törődik Anakinnal a inkább, hisz nem hagyja ott, lassan meghalni. Hozzátenném még, hogy Anakin szétégett testének kinézete vér nélkül is nagyszerű munkára sikeredett.

Kifejezetten zavaró, hogy nem látjuk a Jediket konkrét tanulságot leszűrni a tragikus eseményekből. Yoda a könyvverzióban felismeri, miért voltak képesek a Sith-ek átvenni az irányítást a galaxisban. Apropó: Sidious szavai, hogy egyszer már uralták, megint csak úgy be van hajítva, magyarázat nélkül. Qui-gon elmondja, miben rejlik a Sith-ek áhította halhatatlanság, Anakin pedig azért akart mester lenni, hogy rangja révén kikereshesse Darth Plageuis történetét az Archívumban. Ezek az apró összefüggések legalább olyan fontosak lettek volna, mint a vizuális kapcsok a klasszikus trilógiával.

A történetben gyakran érződik hirtelennek és erőltetettnek egy-egy adott fordulat, a dialógusok pedig ugyanekkor a legrosszabbak. Tényleg csak vizuális téren kifogástalan az összefűzés a IV., V. és VI. részekkel: a Császár deformált arca, az alderaan-i hajviselet, a Tantive IV. folyosói, a coruscanti csata csillagrombolói, vagy Darth Vader kibernetikai test-átalakítása.

Valahol szégyenletes, hogy egy könyvverzió, aminek nincs közvetlen köze a filmkészítőkhöz, sokkal jobban kikerekíti a történetet, mint a moziváltozat. Igaz, a film elérte rendezőjének fő célkitűzését: érdemben egyesítette a 2 trilógiát. De ezt sokkal precízebben is kilehetett volna dolgozni, ha Lucas kellő önkritikával fordul saját munkája felé.
Könnyen lehet, hogy nekem túl nagyok az elvárásaim. Számomra az impozáns külső csak az érem egyik oldala egy mozialkotásnál. Az olyan kategóriacímkék, hogy "tudományos fantasztikus mese", "fantáziavilág" "korosztály" és "sztárvórzos film" nem mentségek arra, hogy egy alkotó a műve meggyőzőerejét félvállról vegye.