Rengeteg film úgy játszik a szereplőkkel vagy idősíkokkal, hogy előzőleg nem fordított elég figyelmet a technikai szempontokra. Motivációk, tempós vágás, lényegretörő dialógusok, mértéktartó CG-használat, jellem-/szándékváltozás a cselekményben stb. Mindezek mellé az érzelmek arányos kimutatásával sincsenek gondok, a hangulat és a fordulatok végig képesek feszültséget generálni.
A presztízs alaptémája a színpadi bűvészet, ami igazából a rendező mozihoz való hozzáállását tükrözi. Kiváló film = maximalista-realista bűvésztrükk. Produkció. A filmbéli főszereplők, Angier és Borden, Cutter és Fallon is a tökéletes illúzióaktus megteremtésére törekszenek, amelyen senki nem talál fogást. Egymás munkája és indulatai katalizátorként hatnak a befektetett munkára és megoldásokra, mozgatva ezzel a cselekményt. A szereplők motivációja egyszerre kapcsolható jellemvonásokhoz és konkrét eseményekhez: Angiernek felesége halála, Bordennek két szétlőtt felsőujja a hajtóerő, hogy miért a másik tönkretételével akarjon a legjobbá válni. A versengés eldurvulása magánéletük kárára válik, egész amíg Angier Amerikába zarándokol, megtalálni a tökéletes trükk matériáját.
Nikola Teslát a modern történelem egyik legalulértékeltebb tudományos tehetségének tartom. Felfedezései egy része máig ismeretlenek a világ előtt, ezért a teleportáció mint fizikai jelenség nem is tűnik annyira hihetetlennek a sztoriban. Trükkformában már mindkét bűvész létrehozta, ez pedig a logikus következő szint. A kutatás végeredménye váratlan és sokkoló. Tesla - és munkatársa Alley - szerepe a cselekményben a "csodafegyver" megalkotása, vagyis Angier remélt győzelmének a titkos módszere. Ő világít rá arra, hogy miért olyan népszerű Angier és Borden szakmája: ők illúziókat keltenek, nem pedig a száraz tudás lehetőségeivel sokkolják a közönséget. E tanulságot Tesla és Cutter utolsó nagymonológjai is rögzítik:
"...Hisz az ön közönsége örül, ha ámulatba ejtik."
"...Nem a valóságot akarjuk, hanem az illúziót."
Női fronton kicsit mellőzött a karakterkezelés. Olivia és Sarah értelmes, empatikus személyiségek, akiknek vannak álmaik, elveik, nem eredendően szolgalelkűek. Sarah karaktere szembetűnően halványabb, mint a többiek: nem éreztem úgy, hogy méltó társa lenne Bordennek, ezért nem is lepett meg, amikor felkötötte magát. Oliviában leginkább azt becsülöm, hogy bár jogosan árulja el Angiert, mégsem süllyed oda, mint később Robert. Kiszolgáltatja Angier titkát és hasonmását, mivel ez a siker se volt elég neki. Megadja neki Borden naplóját, amiért képes volt úgy odaküldeni a szerető lányt, "mint öltöztetőt a váltás ingért".
A két napló egyszerre szolgál a kronológiai sorrend megtörésére és csavarként: mindketten azt olvassák, hogy az író egyszercsak gúnyt intéz hozzájuk.
A teleportáció mechanizmusa bonyolult és többféle értelmezésnek helyet hagy. Én azt hiszem, hogy Angier valóban elteleportált, és egy tökéletes klón maradt a helyén. Ha ez a helyzet, akkor az első kipróbáláskor a klón végzett az eredetivel. Vagyis a leszámolást végig az első klón irányította: minden előadáskor az ő újabb másolata jött létre, esett be a tartályba és fulladt meg. Ha mindig a gép beindítója pusztulna el, az sorozatos öngyilkosságot jelentett volna, ennek pedig semmi értelme. Mégegyszer mondom: ez csak az én elméletem róla, hogy mi történhetett.
Az éppen kétórás produkció végkifejlete úgy következik a korábbi eseményekből, hogy nem válik kiszámíthatóvá. Ezt nagyon nehéz kieszközölni, különösen, ha forrásanyagból dolgozik valaki. Angier látszólag megnyerte a háborút, halálba küldte az ártatlan Bordent, és ezzel méltó lett a megölésre. Borden trükkje egyszerűbb volt, mégis sikerült meglepnie vele az addigra elbizakodottá vált Angiert. Valóban abszurd mértékű "önfeláldozás", hogy az ember saját és szerettei életét csonkolja meg, csak hogy egy megválasztott időben bevethesse titkát, "a nagy trükköt".
A végső tanulság, amit Angier elmond, elgondolkoztató: a való élet kemény és nyomorúságos, egy sikeres illúzió pedig a csoda legkönnyebben manifesztálható formája. De mint a megmaradt Borden-fivér mondja: "Lehet, hogy egyszerű, de nem könnyű".
Christopher Nolan mindenkori kedvenc rendezőm, nagyon tisztelem és szeretem a munkásságát. Ez azon kevés filmek egyike, mely sokadik megtekintéskor is képes volt katarzist okozni számomra. Egyes részletei kellően csiszoltak, egymással is gördülékenyen működnek össze, a kész darab pedig érdekes, életteli saját világot teremt, ami a valóság közvetlen meghosszabbodásának érződik. Egyszerűbben: ha ez meg ez létezne, akkor pontosan így léteznének. Számottevő hiba híján nem sajnálom teljes pontszámmal ellátni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése