2011. május 6., péntek

Mortal Kombat: Megsemmisítés


Képtalálat a következőre: „blogspot.com "mortal kombat annihilation"”
A Mortal Kombat kapcsán azt írtam: sok videójáték-film csak azért készül, hogy filmformában is létezzen a videójáték. Az első filmen is erősen érződött ez a hozzáállás, de az Annihilation-ön nem lehet nem észrevenni. A történet maga merő kifogás, hogy minél hívebb vizuális utánzat készüljön a játékról.


A totális káosz, mint fokozóelem, nem működik az Annihilation-ben. Nem látjuk, mi tartja vissza a világot az azonnali inváziótól, illetve hogy az emberi közösségek mely és mekkora hányadai tapasztalják ezt meg. Raiden atyja és bátyja mindig tudják, hol vannak a halandók, és mindig egy mozdulatukba kerül több tucat ellenfél elővarázslása. Van ugyan egy magyarázat arról, hogy az istenek világában mi dönti el a hatalmuk meglétét, de a filmben ez a hatalom nem érződik többnek fénypászták szórásánál. Shao Khan és Raiden fiatalosabb imidzse nevetségesen néztek ki. A film elején és Liu kapcsán flashback próbálja biztosítani a kontinuitást az első filmmel, de koherenciát ezek sem mutatnak a jelen eseményeivel.

Színészileg a karakterek borzasztó merev sablonok: Sonját leszámítva egyikük se tud érzelmeket kivetíteni, csak azért vannak ott, hogy lássuk a létezésüket. Jax és Raiden viccei módfelett irritálóak, akárcsak ahogy Shao Khan fennhangon áradozik a hatalmáról, mint egy elkényeztetett kölyök. Még a visszatérő szerepek színészei sem ugyanazok, kivéve Liu Kang-t és Kitanát.




Johnny Cage hirtelen halála hatásos mozzanat, de nagyon átgondolatlan is. Egyetlen beszólása és ugrása van, és a film végén láthatóan megfeledkeznek róla. Az első rész ismerete nélkül fogalmunk sincs, mi történik az első hét percben. Sonja mikor öltözött át és fésülködött meg? Johnny korábban széttört napszemüvege hogy került megint vadiújan a szemére?!

A szörnyfigurák névtelen petárdák, amiket véletlenszerűen behajigálnak egy-egy újabb potya harcjelenet kedvéért, aztán eltűnnek. Ifjabb Sub Zero-t leszámítva egyikük sem mutat értelmes megnyilvánulást.

A forgatókönyv nem képes építkezni, minden fordulat találomra történik: Jax megtalálása, Shao Khan és Raiden rokoni pecsétje, Kitana megrontott anyjának felbukkanása,  stb. Saját logikai rendszere még elméletben is alig van az egésznek, a végső csata pedig már az elején lezajlódhatott volna. Sose értettem, miért nem veszik rögtön üldözőbe Raidenéket a barlangfolyosón, ha már a legelején gond nélkül átjött egy alvilági raj a Földre. A szereplők teljesen inkompetensek arról, mit kellene tenniük, ami pedig megoldásként szolgálna, az a legolcsóbb ürügy egy újabb verekedésekhez.
Apropó verekedések: azokat rengeteg fölös ugrással és piruettel próbálják még nagyobbnak láttatni. Ha két napig élelem és víz híján harcolnak és sebesülnek, nem kellene a végére legyengülniük valamelyest az embereknek?


A legtöbb figyelmet Liu Kang Fatality-alakjának felvezetésére fordítják: Éjfarkas 3 próbája, a zöld ruhás nő árulása, Raiden halála és a sárga szemek. A vadállat-szörny effektek - amelyik Sonjára támad, és mikor Kang és Khan megadja magát a "belső szörnyének" -, majdnem annyira darabosak, mint az 1933-as King Kongban. Ha egy produkció puszta látvánnyal próbálja eladni magát, akkor se lehetnek ilyen szűkmarkúak a költségvetésben.

Képtalálat a következőre: „blogspot.com "mortal kombat annihilation"”
Nyilvánvaló, hogy ez a produkció csupán meglovagolta az első Mortal Kombat pozitív visszajelzéseit a pénztáraknál. Semelyik alkotóeleme nem látja el betöltendő szerepét; okozatok, következmények még a helyreállítódásnál se figyelhetők meg. Egyik pillanatról a másikra történik, mint minden más. Leginkább akkor élvezhető a második rész, ha a harci jelenetek össze vannak vágva egy negyedórás klipbe. Az egyetlen dolog, amit valóban "megsemmisítenek" benne, az maga a film.

Nincsenek megjegyzések: