Hipervándor

Kezdem azt gondolni, hogy átok sújtja annak karrierjét, aki arcát adta egy Skywalker, azaz "Égjáró" megformálásához. Mark Hamill Joker hangjával a Batman: The animated series-ből éppolyan ikonná vált, mint Luke szerepében. Hayden Christensennek ezt a második ikont még bizonyosan nem sikerült meglelnie, és 2 Razzie-díjjal a háta mögött félő, hogy még évekig nem is fogja.

A Hipervándort túlzás érzete nélkül nevezem a század egyik legrosszabb sci-fi-mozijának! Valójában részletezni ezt a művet aligha jelent többet eleve rossz és elszúrt jó ötletek felsorolásától. Oly mértékben nem kapott valódi odafigyelést bármely aspektusban, ami már a készítők lenézését mutatja, nemcsak a 18 év körüli célközönség felé.
Úgyhogy ezúttal végképp nem fogok fukarkodni sem a negatív jelzőkkel, sem a trágár megjegyzésekkel. Egyszerűen undorítónak tartom, hogy anyagilag a film nemhogy nem volt veszteséges, de egyre több helyen egy lehetséges folytatás tervéről olvasok. Soha ne jöjjön el az a nap!

Istentelenül lócitrom forgatókönyvvel büszkélkedhet a Hipervándor! És ez külön elszomorító a számomra, miután tudom, hogy a 2 felelős egyike David S. Goyer, az egyik legkedveltebb hollywood-i íróm. Nem hittem volna, hogy ennyivel rosszabb filmben nyújtott segédkezet a Penge: Szentháromság után. Lelke rajta.

A sztori fő érdekessége az lenne, hogy a teleportációt, mint természetfeletti képességet prezentálja, hasonlóképp, mint az X-men-ek különbnél különb adottságai. Ezt viszont nem taglalja, nem írja körül (működés, mérték, használatmódok etc.). És az az igazság, hogy a film többi része nem is kelt miatta hiányérzetet. Egy alaptéma, ami kiaknázatlan, illetve egy csomó sablonroncs, ami még önmagában nézve is hiányos. Ezt kaptam a Hipervándortól. 

A címkarakter, David egy napon tudtára ébred, hogy a világ bármely pontján képes megjelenni. Először azt hiszi, végtelen szabadságot kapott az égtől, és ezt használva régi lányismerősét akarja lenyűgözni. Ámde nyomába ered egy fejvadász-szekta, akik bírják az ő képességét, és küldetésüknek tekintik az ő féléjének kiirtását.
Ezt próbálják megtoldani a végén egy lagymatag csavarral, miszerint anyja a fejvadász szekta, az ún. paladinok tagja, és Davidet, aki úgymond "vándor", elhagyta, hogy óvja a kollegáitól. Az asszony feltűnik, majd eltűnik, később ismét feltűnik, és nem a képessége miatt, hanem ahogy a karakterét mozgatják. És azzal válik el a fiától, hogy „előnyt ad neki”.

És most jöhet a beígért tipródás:

a figyelem szétszórt, a téma félredobott, a cselekmény romokban, a tagolás nem látszik, a rendezés felelőtlen, a vágás csapongó, a konfliktus röhej, a látvány kong, az effektek mosottak, a beállítások félszegek, a jellemrajzok firkák, a dialógusok dettó, a fantázia alulfejlett, a mítosz közhelyes, az összefüggések értelmetlenek, a szupererő hamar untató, a szereposztás mellékes, a színészjáték harmat/ripacs, az ötlettár ügyefogyott, a szálszövés fakezű, a románc fatökű, a dráma szenvelgő, a feszültség nem létezik, a vége érdektelen, a film morális üzenete pedig valami agyrohasztóan ocsmány fekáliatúró!!

Azt hiszem, amiről érdemes itt beszélni, az a szereposztás. Christensent már említettem, kezdjük vele. Jellegtelenül játszik, néha szépelgő, máskor lekezelően aggódó nézéssel. Kiválasztását pusztán a legismertebb szerepével tudom indokolni, mivel David és a prequel-béli Anakin elég sok tulajdonsága egyezik.

Szóljatok, ha ezekből bármi ismerős. Adott egy magányos, önző és beképzelt fiatalember, aki küszködik anyja hiányával. Egy naiv, ál-komoly lány miatt bűnös dolgokat tesz, aminek kiderülése a lányt kiábrándítja. Hősünk óriási természetfeletti erő birtokosa, és Samuel L. Jackson karaktere jelenti az egyik fő akadályt a fontosnak hitt vágyai előtt.

Hayden mentségére szolgáljon, hogy eleve ürülék alapanyaggal kellett dolgoznia. Ez a movie meg sem próbál pozitív tulajdonságokkal felruházni bárkit is. Persze, hogy a néző végre életszerűbb erkölcsiséget akar látni, mint Sam Raimi Pókemberében. Csakhogy itt nem antihősöket, vagy éretlen fiatalokat látunk (mint pl. a Good Will Hunting-ban), hanem egó-emó világcsavargókat, akik mindenki másra tesznek. Nem felelőtlenek, hanem ultraközömbös punkok.

Az amorális szuperkölyök abszolút telitalálata mégis maga David. Azt hiszem, szorítanunk kéne érte, amiért nem népszerű kamasz; amiért apja erőszakra hajlamos, vagy amiért udvarol egy lánynak. Ezek viszont attól nem lesznek pozitív dolgok, hogy szerepelnek a filmben. David Rice nárcisztikus, bődületesen tapló svihák, aki következetesen hazudozik szíve hölgyének. Nem tud meghatni, hogy aggódik érte, mert végig csökönyösen hitegetni próbálja, és mert a lány maga egy tucatliba.

A kölyök legaljább megnyilvánulása az, amikor TV-ben egy katasztrófa áldozatait nézegeti. Újító látásmódnak kellene betudnom, ahogy David cinikus mosollyal kikapcsolja a készüléket? Ha azt veszem alapul, hogy könnyebben menthetne meg bárhol bárkit, mint Bruce Nolan a Minden6óban, akkor nem. Mi több: guillotine általi kivégzésre ítélnék egy ilyen emberállatot!
Nem tudott érdekelni az egyébként is összehányt folyamat, ahogy - rengeteg lanyha győzködés után - duót alkot egy újonnan megismert sorstársával, Griffinnel. "Csak azt mondom, hogy ez már a kettőnk ügye." A 2 "vándor" harca Cox ügynök és a többi "paladin" ellen laposabb nem is lehetne, részben mert elkapkodott, részben pedig mert egyik oldal sem kap érdemi magyarázatot.

Samuel Jacksont elképzelni sem tudom, mivel győzhették meg - a pénzen kívül -, hogy szerepet vállaljon. Próbál egy olyan személyiséget megfesteni, aki elsőre elvakultan hisz a paladinok ügyében. De mivel az ő karaktere sem lett kidolgozva, és a teljesítménye is csak átlagos itt, lényegtelen a jelenléte, akárki más is játszhatná ugyanazt a senkit.



Kristen Stewart cameója a vége felé pedig igazolta számomra, hogy feltehetően milyen igényekre is szabták a szereplők személyiségét, illetve a történetet.

Semmi értékét nem látom ennek a tinisrác-vágyálomnak, ami egyik helyszínről a másikra ugrál szereplőivel, és elvárja, hogy jó képet vágjunk hozzá. Egyetlen porcikája sincs rendesen megmunkálva, hiányzik belőle minden szív és szellemi energia, ahogy jóízlést valósággal telibeszarva méltatja az abszolút közönyösséget. Egy szép napon, ha majd nekem is szülői teendőknek kell majd eleget tennem, egyenesen tiltani fogom a gyermekemnek, hogy végignézze a 2008-as Hipervándort.  

Az értékelésem rá tehát: Semmi/10

Star Wars Epizód III. - A Sith-ek bosszúja

A Sith-ek bosszúja talán a legellentmondásosabb Star Wars fejezet. Egyrészt sok jó ötlettel sikerül hozzászőni a film külsejét az eredeti trilógiához. Másrészről viszont ugyanúgy túl sokat bíz a néző képzeletére, mint a két előző darab. Tónusában még a Birodalom visszavágnál is sötétebb, de leginkább a vizuális elemei vannak kidolgozva, és emögött másodlagos az érzelmi és politikai mozgatórugók kezelése.

Mint az előző két filmben, A Sith-ek bosszújánál is főként a látványvilágon van a hangsúly, csak utána a motivációkon. Minden korábbinál több a fénykard-párbaj, de az előkészítéseik elhanyagoltak. Fél órát szánnak egy olyan mentőakcióra, ami egyetlen ponton kapcsolható a fő cselekményszálhoz: Darth Tyranus bukása. Anakin 2. harca a Sith gróffal energikusabb, mint A klónok támadásában volt. Elismerem, okos ötlet volt, hogy már az elején sor kerül erre, így több idő jut majd a párlfordulásra.

A bajom az első kardpárbajjal az, hogy Dooku halála egyrészt érdemtelenül elpazarolja Christopher Lee karakterét, akinek feláldozása a könyvváltozatban sokkal kikerekítettebb. A másik Annie-nak a papírízű dialógusa Palpatine-nal. Ez csak egy vázlatot ad arra, hogy milyen haragvás zajlik elméletileg a Jedi-lovagban.

Szükségtelen sejtetőelem a vacakolás a liftnél. Obi-wan lendíti a kardját, de látja, hogy Anakin az, így visszateszi. Ez és egy futó ingerült szóváltás jelezné elméletileg, hogy a barátságuk még mindig nem elég őszinte. Fölösleges jelenet volt: a 2. részben tökéletes diszharmónia és merev sarkítottság látszott mester és tanítvány jelleme között.
Ugyanennek az ellenkezőjére is van példa: miért vágta ki Lucas, amikor a szenátordelegáció tanácskozik, és mikor Palpatine fogadja őket? Ezek pedig fontosak lettek volna, hogy:

1. bemutassák a főkancellár diktátori térnyerésének folyamatát;
2. lássuk, milyen körből indult ki a majdani felkelő mozgalom;
3. folyamatosabbá tegyék Anakin elhidegülését Padmétól;
4. Padme több politikai hozzáértést mutathasson. Az első két részben aktív cselekvő volt, itt viszont a szinte csak annyi szerepe van, hogy istápolják és megszüli az ikreket.

A kivágott jelenetek egyik fele - a mentőakciókor - időhúzás, és igazat adok, hogy nem kerültek be. A másik fele viszont hozzáad a történethez: a politikai szál azokkal már kellően koherens folyamatát mutatja be Palpatine diktátorságának. Tehát a "Kétezrek Petíciója" és Padme részvétele az ügyben igazából ott volt, szerepelt a filmanyagban.

A szerelmi szál alig hihetőbb, mint a második epizódban. Anakin reakciója Padme terhességének hírére teljesen hamis, a párbeszéd az erkélyen még ötlettelen is. Ez azért is zavaró, mert koherens logika sincs abban, amit férj és feleség egymásnak mondanak. A legmeghittebb házastársi pillanat az első rémálom után zajlik le.

Ahogyan a Jedik a rémálmokat értelmezik, visszatérő fogyaték a prequel-okban. Az még hagyjám, hogy rend legbölcsebb mestere semmi használhatót nem tud tanácsolni Anakinnek, ez bizonyítja a rend kádenciájának életképtelenségét. De ő se kompetensebb azok természetét illetően, mint 3 évvel azelőtt. Nem próbál visszaemlékezni a rémálmok részleteire. Azonnal megneheztel Padme-ra, mikor egy segítő szándékú Obi-wannal együtt látja a vízióban.

Utapaun Grievous felkutatása több műsoridőt von el a filmtől, mint ami ténylegesen történik. Kenobi újabb találkozása a biodroid tábornokkal értelemszegény módon van bemutatva. Ha komolyan gondolja a lopakodást, csata nélkül célt ért volna, még egymagában is. Ehhez képest Obi-wan az epizód legzajosabb állatával közelíti meg a bázist, és miután nem veszik észre, potyára felhívja magára a figyelmet anélkül, hogy az alkalmat kihasználva megorvgyilkolta volna Grievoust a fénykardjával. Rögtön ezután a szeparatisták eltűnnek a jelenetből. Ez bizonyítja, hogy egyetlen célja volt az akciónak: Obi-wannak is kell keríteni egy olyan párbaj-ellenfelet, mint Anakinnak volt Dooku.

Még valami: mikor Grievous elkapja, hogy nem roppantja össze a durániumujjaival Kenobi torkát vagy a nyakcsigolyáit? Másodpercekig szorongatja. Nem érdekel, hogy a IV. részben Obi-wan él és virul: akkor nem kellett volna ezt a momentumot beleemelni a kettejük jelenetébe.

Anakin és Palpatine viszonyát elkerülhetetlen volt kihangsúlyozni a történetben. Így is meglepő számomra, hogy ilyen sok időt érveléses beszélgetésre fordítanak egy látványorientált pop-corn-movie-ban. Ez még jó is lenne, de Lucas túl lazán veszi a Sith-ek eredetének bemutatását. Nem derül ki a Sith-ek pontos definíciója, sem hogy az 1. rész előtt pontosan miért akartak bosszút állni. De legalább Palpatine másik személyazonossága tisztes magyarázatot kap. Nem lényeges, hogy a halhatatlanság mítosza valódi-e: Anakint sikerül vele érdekeltté tennie a saját terveiben. Elsőrangú pszichikai ismeretről tesz tanúbizonyságot, mikor leleplezi magát, és eltántorítja Anakint, hogy ott helyben levágja őt.

Sokévi barátságuk ellenére, a Tanács és a főkancellár szembenállásában Anakin kissé túl elnéző utóbbival szemben. Hogy "megrendült a bizalma" a Tanácsban, az egy dolog, de felnőtt családfőként meg sem fordul a felnőtt fejében, hogy ez a teljhatalommal bíró oligarcha esetleg maga az áruló? Amikor Palpatine felfedi másik személyazonosságát, miért nem kérdőjelezi meg mindazt, amiről mostanáig okította?

Csalódást okozott Palpatine első fényszablya-küzdelme. Az államfő lassítva döf egyet, a tiszteletreméltó Jedi-mester kitárja a karját és kifekszik. Palpatine kiveszi a kardját, oldalra bevág vele, és a másik tiszteletreméltó Jedi-mester hörög egyet, mialatt kifekszik. Kit Fisto pár csapással védi magát 5 másodpercig, majd a tiszteletreméltó Jedi-mester elvérzik.
Windu és Sidious párbaja lomha és lassú, árnyéka sincs annak az őrjöngő gyorsaságnak, amit a történet, a film célkitűzése és a könyvek alapján megkövetelnénk a jelenettől. Ami még bizarrabb: mindeközben a 3 holttest mintha eltűnt volna az irodából! Anakin sem látta azt a 3 hullát, akiket levágtak?

A pálfordulás pillanatát ugyanúgy elsietik, mint Dooku lefejezését; a pillanat feszültségét pedig tompítja a csapnivaló szövegfüzet. Pedig Ian McDiarmid és Samuel L. Jackson játéka itt a legszínesebb, hihetetlenül hatásos, ahogy a megcsonkított Windut az eltorzult Sidious villámai kapják telibe. Mégis: veterán Jedi-lovag és űrpilóta létére Skywalker Windu karját, nem kardját találja el, mikor rácsap a lézerpengével?
A Rend elleni irtóhadjárat hangulata kifogástalan, főleg Ki-Adi-Mundi lelövése és Yoda szívének elszorulása az Erő háborgása miatt. Ez az volt az egyetlen pillanat az egész trilógiában, amikor együtt tudtam érezni Yodával.

Obi-wan és Anakin barátsága nem igazán tudja megragadni az ember szimpátiáját. Oké: mustafari párbaj a saga legintenzívebb Erő-küzdelme, Sith és Jedi minden elképzelhető módon küzdenek egymás ellen. Kedvenc párbaj-jelenetem bármilyen sci-fi-ből. De a jelenet drámaisága kizárólag a fizikai küzdelemben nyilvánul meg. Minden más közvetlenül előtte és utána erőltetett a forgatókönyvben.
Nem hozom fel újra, hogy Padme kiakad egy olyan mészárláson, amire a másik részben már hallott példát. De Anakin egyetlen, legkevésbé se provokatív látomás miatt hiszi árulónak a nejét. Csak mert ott látja Obi-want, akitől barátságban váltak el. A jelenet arról szólna, hogy Anakinban a paranoid gyűlöletet eltorzítja a gondolkodását, de őszintén szólva ennél bonyolultabb észjárást feltételeznék a rend volt legkiválóbb harcosától. Ez sem a színészek hibája:

1. Ewan McGregor ebben a részben már tökéletesen jeleníti meg, milyen volt Alec Guinness Obi-wanja fiatalabb harcosként.
2. És még Hayden Christensen alakításának is vannak erős pillanatai - különös módon pont olan helyeken, ahol nem is kapott szövegsort.

Külön szégyenfoltja a dramaturgiának, hogy Obi-wan - kifakadás címén - úgy prédikál volt padawanjának a próféciában szerepeltekről, hogy előzőleg levágta az összes hús végtagját, és nézi, ahogy egy lávató szegélyénél szétégve vergődik, nehogy belehulljon. Pedig Ewan McGregor szintén ennél a jelenetnél játszotta szerepét a legkifinomultabban: alakítása méltó Sir Alec Guinness-éhez.

De ebben a részben tényleg úgy tűnik, hogy Darth Sidious törődik Anakinnal a inkább, hisz nem hagyja ott, lassan meghalni. Hozzátenném még, hogy Anakin szétégett testének kinézete vér nélkül is nagyszerű munkára sikeredett.

Kifejezetten zavaró, hogy nem látjuk a Jediket konkrét tanulságot leszűrni a tragikus eseményekből. Yoda a könyvverzióban felismeri, miért voltak képesek a Sith-ek átvenni az irányítást a galaxisban. Apropó: Sidious szavai, hogy egyszer már uralták, megint csak úgy be van hajítva, magyarázat nélkül. Qui-gon elmondja, miben rejlik a Sith-ek áhította halhatatlanság, Anakin pedig azért akart mester lenni, hogy rangja révén kikereshesse Darth Plageuis történetét az Archívumban. Ezek az apró összefüggések legalább olyan fontosak lettek volna, mint a vizuális kapcsok a klasszikus trilógiával.

A történetben gyakran érződik hirtelennek és erőltetettnek egy-egy adott fordulat, a dialógusok pedig ugyanekkor a legrosszabbak. Tényleg csak vizuális téren kifogástalan az összefűzés a IV., V. és VI. részekkel: a Császár deformált arca, az alderaan-i hajviselet, a Tantive IV. folyosói, a coruscanti csata csillagrombolói, vagy Darth Vader kibernetikai test-átalakítása.

Valahol szégyenletes, hogy egy könyvverzió, aminek nincs közvetlen köze a filmkészítőkhöz, sokkal jobban kikerekíti a történetet, mint a moziváltozat. Igaz, a film elérte rendezőjének fő célkitűzését: érdemben egyesítette a 2 trilógiát. De ezt sokkal precízebben is kilehetett volna dolgozni, ha Lucas kellő önkritikával fordul saját munkája felé.
Könnyen lehet, hogy nekem túl nagyok az elvárásaim. Számomra az impozáns külső csak az érem egyik oldala egy mozialkotásnál. Az olyan kategóriacímkék, hogy "tudományos fantasztikus mese", "fantáziavilág" "korosztály" és "sztárvórzos film" nem mentségek arra, hogy egy alkotó a műve meggyőzőerejét félvállról vegye.

Star Wars Epizód II. - A klónok támadása

A klónok támadása c. folytatáson alig látni, hogy a mítosz teremtőatyja bármit is megszívlelt volna az első részt ért kritikákból. Jar Jar szerepének drasztikus lerövidítése volt a legfontosabb követelés a rajongók részéről, miután az első epizód kijött a mozikba. Ennek George Lucas eleget is tett, bár az a kevés játékidő, amivel felruházták, fontosabb szerepet ró rá Binksre, mint a Baljós Árnyakban bármikor.

A szeparatista mozgalom logikus továbbvitele a válságvonalnak az első részből. Kiterjedtebb, mint egy bolygóinvázió, ugyanakkor felsejlik, honnan indulhatott ki a klasszikus trilógia szembenállása. A felkelők-birodalom felállás eredetileg a szeparatisták-köztársaság ellentét volt, csak a két oldal eltérő tartalommal telítődött.

A Szenátus rozoga szisztematikája semmilyen téren nem hatékony: elemi létbiztonság, helyzetértékelés, bíróság, etc. Ez már indok a csillagrendszerek kiválására. Emellett azért nem ártott volna tisztázni, hogy mik a szakadár vezetők pontos követelései. Közülük csak a Kereskedő Föderáció indítékát ismerjük, és egy másik szövetségi állam puszta megléte még nem jelent háborúalapot. De ezek gazdaságpolitikai részletek, úgyhogy el lehet nézni a hiányukat.

A klónok támadása tipikusan az a fajta mozi, ahol a szereplők nincsenek ráutalva, hogy hitelesek legyenek. A jellemábrázolás cseppet sem aprólékosabb, mint elődjénél. Minden gesztus, szemkontaktus vagy arckifejezés megjátszott és gépies, nem tudnak érzelmet vagy okozatot megjeleníteni. Az egyetlen színész, aki ebben a filmben színvonalas színészi teljesítményt prezentál, az Christopher Lee. Utolsó jelenete pedig nagyon jó sejtető-montázs, ahogy találkozik Darth Sidiousszal.

Anakin Skywalker forrófejűségét Lucas olyan szituációkban körvonalazza, amik inkább zavarba ejtőek, semmint lényegre mutatóak. Amikor Anakin Padmet viszontlátja, nem a szerelmét palástolni igyekvő ifjút, hanem egy éretlen disszidenst látunk, aki egyfolytában panaszkodik, és abszolút nincs érzéke az emberi párbeszédekhez.

Obi-van pedig tanítóként valami nyomorúságos: érvek helyett csak merev hatalmaskodást mutat padawanja irányában. Ami képmutatás is, tekintve, hogy egy coruscanti vendéglő tulajdonosát haverjaként kezeli. Önhittség ide vagy oda: a színészeknek nincs lehetőségük mélységet adni a karaktereiknek.

A Jedi-tanács tagjai semmi többek élő díszletnél. Az 1. és a 2. rész háromnegyedében nem csináltak mást, mint ültek, álltak vagy beszéltek. Ez főként azért zavaró, mert a gyakorlati munkájuk választ adhatna arra, miért nem volt érkezésük a tatuini rabszolgaság felszámolására. Qui-gon küldetésekor kevés volt az idejük, készleteik, alig tudták elhozni onnan a gyereket. A szeparatisták mozgalma sem rögtön a naboo-i ünnepség után kezdett gondokat generálni. Ez azt a benyomást kelti, hogy nem érdekelte őket a félreeső rendszer, megkapták, amit hasznosnak ítéltek: Anakint.

A szerelmi szál ebben a filmben működésképtelen. Nincs semmi kémia Anakin és Padme között. A dialógusok minimális kreativitást mutatnak, teljesen hamis az egésznek az összhatása. Han és Leia vonzalma azért picivel meggyőzőbb volt, mert nem a festői tájképek, hanem konkrétan a mimika és a közjáték vetítette ki az egymás iránti kötődésüket. Nem volt átérezhető, de nem is volt ennyire álszent és hamis. Amikor Anakinék a geonozis-i arénában búcsúzkodnak, közel se olyan megható, mint mikor Leia látta Han karbonitba ágyazását.

Padme vonzalmát nem nagyon értem, mi generálhatta. Anakin viselkedése semmi empátiát nem mutat vagy kelt, világnézetét pedig nagyon mereven sarkítják: demokrácia helyett diktatúra. Mellesleg: Jamilla királynő még kevesebb realitásérzéket mutat a politikai tényállással, mint Padme a Baljós Árnyak első harmadában.

A rémálom-szálból hiányzik a logika. A Jedik alapvető vonása, hogy víziókon át érzékelik a jövőt. Anakin 10 év alatt kellett volna ismeretet szerezzen erről a témáról, akár más lovagoktól, akár a templomi archívumból. Saját képességeire is nagymértékben támaszkodik - mint mikor kiugrik a nyílt forgalomba -, szóval hogy nem ismeri fel álmának konkrét horderejét? Obi-wannak bevallotta: régóta gyötri ez az álom. De mégha a Jedik jövőérzékelése - mint Yoda és Windu felismerte - nem mostanság, hanem már 10 éve meggyengült, miért nincs valami fogódzó ahhoz, hogy mitől, minek a kapcsán? Még a III. résznél is csak a könyvváltozat ad erre magyarázatot.

A Lars család bemutatása nagyon jól sikerült: Beru és Padme láthatóan rokonszenvvel viseltetnek a másik felé. A színtelen Owenhez képest Cliegg nagyon empatikus figura, a szavaiban valódi helyismeret, törődés tetten érhető.

Kevésbé meggyőző, amikor Anakin rátalál haldokló anyjára, az pedig éppen fél perccel utána hal meg - egy gyanúsan erős nyakrándulással. Anakin mészárlását mindössze három kardlendítéssel illusztrálják. Ennyi. Ebből kéne elhinnünk, hogy állítólagos dühtől vezérelve kiirtott egy egész taszkenpopulációt. A taszkenek alighanem az erdei vadak humanoid megfelelőit reprezentálják, ezért számít majd másnak a Jedi-ifjak leöldösése.

Padme reakciója a tömeggyilkosságra szintén kiábrándító. Csak ácsorog kifejezéstelen ábrázattal, mondván: "Haragosnak lenni emberi vonás". Épp most tudta meg, hogy a fiú, akibe kezd beleszeretni, véres genocídiumot követett el gyerekeken. Ha mindössze ennyi a reakciója, az hitelét veszi a III. rész végi drámajelenetnek. Bármennyire olyanok a taszkenek, mint az állatok, voltaképpen nem azok. Mészárlás az mészárlás.

A geonosis-i nagycsatánál Yoda miért veti be a klón-hadsereget?! Megtudták a nyomozásból, hogy:

1. A megrendelő a Tanács beleegyezése és tudta nélkül rendelte meg a sereget;
2. Az alanyról, Jango Fettről bebizonyosodik, hogy Nute Gunray bérelte fel Amidala megölésére;
3. A megrendelő Jedi kitörölte Kamino-t az archívumból;
4. Sifo-Diaz 10 éve halott volt, mikor állítólag ezt elrendelte, de Jango szerint Tyranusnak hívták a megrendelőt;
5. a klónokat fizikailag formálták, elméjüket szigorú agymosásnak vetették alá.

Egy ilyen hadsereg potenciális veszélyforrás mindenkire nézve. Jó, akkor egyszer talán kapóra jöhetett a klónsereg megsegíteni a Jediket. De azután?

Még a rejtély hiányzó láncszeme is kiderül. Dooku felfedi Obi-vannak, hogy a Köztársaságot Darth Sidious irányítja. Ez megmagyarázza, miért akarnának a szeparatisták hadsereget adni a megtámadni készült ellenségüknek: mert Sidious háborút akar szítani. Dookuról is kiderül, hogy átállt a sötét oldalra. Erre a Jedik egy olyan seregre fognak támaszkodni 3 éven át – elszórtan a galaxis pontjain és csataterein –, amely bármikor a szakadárok, sőt: a Sith-ek lehetséges fegyverévé válhat a hátukban?!

A végső lézerkard-csata kinézetén nagyon érződik, hogy csupán gyakorlatozás. Anakin ész nélkül nekirohan Dookunak, majd a vívás után mereven megdermed, és hagyja, hogy Dooku egy lajhárlassú vágással levágja a karját. És erre vadul felordít? Nem: egy ásítás erejével felbőg, és hátracsusszan. És amikor Yoda harcol fénykarddal, ugyanúgy teszi azt, mint Anakin, csak picit gyorsítva és többet ugrálva. Ennek a jelenetnek azt kellett volna megmutatnia, milyen nagy harcos volt Yoda. De semmi rendkívüli dolgot nem csinált.

És a legutolsó jelenetben Padme rögtön hozzámegy Anakinhez, miután az alkarprotézist kapott, és Padméval visszatértek Naboora. Ennyit jelent neki az, hogy gyerekek arrogáns mészárosa lesz a férje.

A második epizód eseménydúsabb elődjénél, de ezt leszámítva semmilyen téren nem tesz túl rajta. Palpatine tervének végre jelentős részeredményét látjuk, amikor a Szenátus megszavazza neki a rendkívüli jogokat, épp hivatali idejének a végén. Az a szkript egyetlen tisztességesen kidolgozott szála: a Szenátus fél felelősséget vállalni, hogy talán épp a hadsereg felállítása robbantja ki a háborút. Egy teljhatalmú főkancellárnál viszont rá lehet fogni az egészet, ha hibás lépésnek bizonyul.

Star Wars Epizód I. - Az árnyas fenyegetés (Baljós Árnyak)

Mindig tévedésnek tartottam George Lucas néhány alapdöntését a Csillag-Háborúk előzmény-trilógiáját illetően. Egy egész filmet szentelt Anakin Skywalker megtalálásának, illetve Palpatine szenátor kancellári megválasztásának, Star Wars Epizód 1. - Baljós Árnyak néven. 
A rendező gyakorta elsiklik fontos apróságok fölött, amelyek koherens egésszé tudnák kitölteni a nagy volumenű sztorit. Stílusjegynek állítja be, hogy ez fantáziavilág, szóval természetes az egyes elemek elnagyolt, laza kapcsolódása. Amit pedig beemel, azt rengeteg logisztikai hibával, gyermeteg hangvétellel teszi. 

Először is: az alapfelállás. A Köztársaság egyik kereskedő tagállama blokád alá von egy bolygót, hogy a Szenátus visszavonja adótörvényét. Mint kiderül: a Szenátus csigalassú, nem tudna szankciókat érvényesíteni. Rendben. De miért egyből Jediket küld ide a kancellár? Másképp fogalmazva: mikor szokás mégcsak szimpla diplomatákat küldeni egy ilyesfajta helyi konfliktus elrendezésére?

Fontos lett volna megemlíteni egy alaptörvényt, amit csak feltételezni lehet, hogy létezik: minden tagállam maga tartja fenn a közrendjét! Nincs szövetségi hadsereg. De ha - a jelek szerint - külön rendfenntartó hatóságok se léteznek, mi garantálja az elemi létbiztonságot a hétköznapokban?

Nem hiszem el, hogy a rejtélyes Sith-lord, Darth Sidious nem talált használhatóbb szövetségeseket soha ki nem derülő tervéhez. A nemoidik komplett idióták egy Jedi-gyilkosság precíz kivitelezéséhez. Pedig nyilván ismerniük kellene a Rend alapvető vonásait, hisz elhúzódó katonai konfliktus esetén csak idő kérdése, mikor küldenek oda Jedi-követeket. Íme néhány dolog, amit ha másképp csinálnak, az orvgyilkosság sikerült volna nekik:

1. Ne azzal kezdjék rögtön, hogy felrobbantják a hajójukat. Mindenhol hallatszik, és lezárt hangár mellett fölösleges.
2. Lehetőleg színtelen, szagtalan, feltűnést nem keltő toxinnal fullasszák meg őket.
3. Ha kinyittatják a zsilipajtót, azonnal általános sortűz alá vegyék az egész helyet, amíg nem látják a szitává lyuggatott hulláikat.
4. Kerítsék be őket droidikákkal, hogy nehezebben tudjanak kitörni, ha már eddig életben maradtak.

A gungan-világ nem több parasztvakításnál. Ami Jar Jar Binks-et illeti, a humorforrásnak szánt lény egyetlen jelenetben nem katasztrofális: ahogy Amidalának beszél a gungen népről, akkor egyszer komolyan lehet venni. De tőle semmivel nem értelmesebbek a gungen vezető és tisztjei.

• Milyen mélyen fekszik a víz alatti gungen város? Ha ennyire kivilágítva észrevétlenek, akkor legalább 500 méter mélyen kell lenniük. Nem értem, a Jedik hogy nem fáradtak el, miközben egy bő stadionpályányit lefelé úsztak, bő ruhában, egyre nagyobb nyomással dacolva?
• Qui-gon azzal érvel a gungen főnöknek, hogy szólniuk kell a nabooiaknak a droidtámadásról. De ehhez minek kellett leúszniuk ide? Nem lett volna gyorsabb egyből a theedi palotába sietni Amidaláékhoz? Vagy talán Qui-gon bennszülött segítséget akart szerezni a droidok ellen?

Az egész nagyjelenet mintha csak arra szolgálna, hogy egy csomó speciális effektust prezentáljon. Az utazás a vízi járművel unalmas, nem mozdul előre a cselekmény, nem hozza közelebb a jellemeket sem. Az egyetlen tényleg látványos mozzanat ebben az volt, mikor az a nagyszájú állat hátulról beleharapott a nagyhalba. 3 másodperc a 600-ból.

Mikor el akarnak szökni a bolygóról, miért akarja meggyőzni Qui-gon azt a droidot, hogy el akarnak menni? És miért említi külön, hogy Coruscantba tartanak? A film összes történése közül ez az, amiről elképzelésem sincs, mi célt szolgálhatott. Maga a szökés izgalmas volt, ügyesen hozták be a történetbe R2-D2-t.

Komoly gondok vannak a Anakin Skywalker, a saga ekkor még gyerekkorú központi alakjával. Jake Lloyd nem meggyőző sem a reflexív pilóta, sem a 9 éves szerelőgéniusz szerepében. Az egész fiú jelleme nem tükrözi ki mindazt az intelligenciát, ami a képességeiből adódna.
Azt mondja Padménak, C-3PO egy protokolldroid, akit azért épített, hogy segíteni tudjon az anyjának. Milyen módon? Egy rabszolganő mihez kezdjen egy tolmácsgéppel? Nem tud segíteni se a házimunkában, se a többi rabszolga-munkával. A film elbagatellizálja, hogy Anakin anyja helyett is dolgozik, hogy kímélje őt. Ez fontos volna, hogy megszeressük a saga központi figuráját.

Elhangzik, hogy Anakin épített egy scannert, C-3PO-t és egy fogatot. Honnan szerzett hozzájuk alkatrészeket? Nem vehetett, hisz Shmi és ő koldusszegények. Watto-tól se lophatta el, mert azonnal észrevette volna a hiányukat. Az is ki van zárva, hogy Watto önként adta volna neki őket. 3PO-ból nincs haszna, a majdan elkészülő scanner-rel pedig Anakin eltávolíthatná a jeladót, és már nem lenne rabszolga. A fiú csak a fogathoz kaphatott alkatrészeket, hiszen gazdája nem gyengeelméjű.

Padme éppolyan halvány karakter itt, mint Obi-wan. Naiv, inkompetens és semmi vezetői kvalitást nem mutat, míg vissza nem tér a Naboo-ra. Shmi szavai a legfelnőttesebbek itt: „A Köztársaság messze van innen. És a törvényei is.” Ez semmi reakciót nem vált az asztalnál ülő emberekből. Mert nincs benne a forgatókönyvben, hogy reagáljanak rá. Csak Jar Jar nyújtja ki hosszan a nyelvét, hogy bekapjon egy almát. És utána Anakin rögtön témát vált. Ha belegondolunk, mit képviselnek ott az egyes szereplők, ez a reakciónélküliség iszonyú dühítő.

A verseny lezajlása monoton és súlytalan, alig történik benne figyelemfelkeltő mozzanat. Anakin pontosan tudja, hogy Sebulba egy veszélyes, aljas mocsok. Felbukkan a gépe mellett, ő szól be először. Nem gyanús Anakinnak, hogy gyorsan átfussa a gépét, nem babrálta-e meg ez a veszélyes alak? És mindössze egy prücköt fordított le Anakin fogatán. Az le is szakad a verseny vége felé. De mitől nem akar elindulni Anakin fogata? Ugyanettől? Mert ha nem, akkor az azt jelenti, hogy Anakin nem tesztelte aktív mozgás közben a sivatagban.

A kétfejű bemondó szüntelen humorizálása alapból izzasztó jelenség, azonos szinten áll a lógó nyelvű Jar Jar látványával. Olyan nevetséges egysorosokat adtak a szájába, mint: „Nincs az a bolygóközi vagány, akinek jól esik egy ilyen esés.” „A tömeg tombol az örömtől. U! Á! U! Á!”

Soha nem definiálják, hogy kik a Sith-ek, és mi az eredetük. Csak az van homályosan sejtetve, hogy ők a Jedik gonosz változatai. Én nem azt mondom, hogy mindent szájba kell rágni a nézőnek. Nem! De az összefüggések lekövethetőségén múlik, hogy érdekelje a nézőt, ami történik. Rengeteg kitöltetlen tér maradt a cselekményben - naboo-i vízitúra, tatuini fogatverseny -, amit fel lehetett volna használni a magyarázatokra.

Sidious tanítványának, Darth Maulnak nemcsak nincs megfogható egyénisége, viszont alig 5 rövid mondat jut neki az egész filmben! Ettől még Michael Jai White is több szöveget kapott A sötét lovagban. Mikor arról beszél: "Végre felfedjük magunkat a Jedik előtt. Végre bosszút állhatunk.” Bosszú, miért? Semmi magyarázat megint. És ezt kikövetkeztetni se lehet, mert utalás sincs rá.

Az összes Jedi Obi-wantól Mace Winduig színészi játéka a legutolsó jelenetig faarcú és semmilyen. Yoda külseje szinte teljesen más, mint a klasszikus trilógiában.

Sokan kifogásolták a midi-chloriánok magyarázatát, mert az Erő így már nem misztikus, hanem tudományos jelenség. Jóval nagyobb hibának éreztem az Anakin köré épült predesztinációt. Mit ad hozzá a karakteréhez az, ha nem volt neki apja? Hogy állítólag ő a Kiválasztott. Nem mondom, hogy lehetetlen. De ez már túlságosan Jézus-szerű alaknak állítja be Anakint.

„A jóslat szerint eljő az, aki egyensúlyt teremt az erőben.” Miféle jóslat? Mit és mikor jövendöltek meg, minek a kapcsán és mi a szerepe? Semmi magyarázat, már megint. Gyakran az az ember benyomása, hogy a rendező véletlenszerűen hoz fel hangzatosnak tűnő ötleteket, gondolván, hogy ez fantáziauniverzum, tehát hozzátesz a film értékéhez. Hát nem, éppen hogy befejezetlenné teszi az összképet, nemcsak az első részen belül, de a saga egészében is.

Nagyon kerülőúton érhető tetten, hogy a Jedik tekintélye miben nyilvánul meg. A Szenátus úgy tűnik, teljesen a Jedik saját kódexeire bízza, mit engednek meg maguknak és mit nem. Amikor Amidalával szemben bizonyítékot követelnek a nemoidi szenátorok, nem lenne elég Qui-gon és Obi-wan szava? A jelentésükkel a Templomban már egy jó ideje végeztek, és ez a szenátusi vita rendkívüli ülés, tehát hivatalos ügy.

Azt a procedúrát is elsietik, ahogyan Valorum kancellárt leváltják. Egyetlen javaslat akkor se vezethet közvetlenül a legfőbb tisztviselő leváltásához, ha körbeskandálják, hogy "Szavazzunk!"

A végső csatánál Qui-gon minek vitte magával Anakint a csata közepébe? A mindent betöltő lézerpuska-tűz kellős közepébe rángatott egy kisfiút!

A lézerkard-párbajnál a palota mely területei felé haladnak? A könyvek szerint ez egy áramtermelő erőmű. De pontosan milyen funkciót tölt be az a sok lézerfal, ami elválasztja egymástól a küzdőfeleket?

Miközben Obi-wan felugrik, földet ér, és kezébe vonzott fénykarddal kettészeli Mault: az csak ácsorog. Ahogy a jelenetei oroszlánrészében tette.

Amikor Anakin véletlenül az űrhajók csatájába csöppen, hogy jutott be a nemoidi vezérlőűrhajó pajzsa mögé? „Túl erős az elhárítópajzsuk!” Nincs magyarázat.

És végül: honnan tudja Yoda és Windu, hogy mindig csak két Sith létezik egyszerre? Állítólag a Sith-ek egy évezrede kihaltak már. És a könyvváltozat szerint, kihalásuk előtt nem sokkal még több mint ötven Sith Lord létezett.

Az első epizód olyasmi, mint a stadionból kirúgott futball-labda. Olyan mélyen próbál visszanyúlni az eredettörténetekben, hogy a figyelme teljesen szétszóródik a behozott új elemek között. Nem tudja egyenként kerekké tenni őket, sem összeérésüket a filmben. Néhány CGI-efekt és az ismerős nevek említése nélkül fel se tűnne, hogy a klasszikus Star Wars tartozéka. A köztársasági szisztéma működése viszonylag jól körvonalazható, de visszásságai csak részben tudhatók be a történetnek.