2018. április 30., hétfő

Megsemmisülés (Expedíció)


Képtalálat a következőre: „blogspot.com 2018 annihilation poster”
Annihilation az igazi címe ennek a kis év eleji drágakőnek, amely merte ellátni a sci-fik alapvető feladatát, hogy elgondolkodtasson minket a világról és önmagunkról. Jeff VanderMeer regényéből Alex Garland írta és rendezte a filmváltozatot, amely a Paramount produceri hisztikörei ellenére megmaradt annak az okos elmetornának, amit - mértékkel ugyan, de - én is méltatni tudok. 


Lena férje, Kane eltűnt egy titkos katonai expedíció során, majd egy év múlva egyszercsak újra felbukkan, beteg és katatón állapotban. Az akciót szervező intézmény feltárja Lénának, hogy egy furcsa erőburokkal lefedett területet próbáltak felderíteni, melyet Vibrálásnak neveznek, de Kane-t kivéve mind odavesztek.

Ezért Lena vállalja, hogy egy női civil csapat tagjaként kideríti, mit talált ott a férje. A látszólag csendes tájon lassan rémálomba illő dolgokra derítenek fényt.


Sci-fiként és horrorként is megállja a helyét a magyarul Expedíció címre keresztelt film, hátborzongató és ötletes. Ahelyett, hogy egyoldalúan akarná okítgatni a nézőt, kiszámíthatatlanságba taszítva ösztökéli arra, hogy az eszét használja, és önvizsgálatot tartson. Nem lehet legyinteni a szereplők gyarlóságára, hanem felnőtt emberek teherbírásának korlátait és a csapatuk lassú szétesését kísérjük figyelemmel, miközben a megmaradtak közelednek a rejtély kulcsához.  

Ugyanakkor zseniálisnak kicsit túlzás nevezni Garland művét. A bevezető rész kimondottan ingerszegény, a színészi játék se sokat nyújt egész amíg el nem kezdődik a lényeg, a felderítés. Bár a szereplők komolyan vehetők, igazából csak archetípusok; Lénát kivéve mindenkit 1 tulajdonság és 1 veszteség a múltjából határoz meg. Még le se zárult a film, mikor a néző már nem is emlékszik, melyik bábut hova tolta és hullajtotta el a szkript:
  • Anya, az indulatos medikus kattant be elsőként,
  • Ventress, a lelki sérült pszichomókus - aki nem is számolt a visszatéréssel - nyiffan ki utoljára.
  •  a jámbor fizikus Josie pedig saját bőrén láthatja beteljesülni elmélete igazát a Vibrálásról (mi viszont nem).
     
Felvillanyozott egynémely elgondolás a tudományos fantasztikus ötletek a Vibrálás által teremtett világból. De mindezt csak minimálisan magyarázzák a szereplők: az alaphangulat egyszerre rideg és (rém)álomszerű, nemcsak CG-effektekkel szúrják ki a szemünket. Vérpezsdítő és ijesztő belegondolni, hogy egy alternatív ökoszisztéma prizmaként szórja szét a hullámokat és a DNS-t, serkentve a mutációt növények, állatok, sőt emberek esetében.  




Nem először látok olyan produkciót, mely az ember pusztításra való hajlamát ecseteli, de az Expedíció friss levegő a műfajban. Az önpusztítás, mint sejtjeinkbe kódolt késztetés állandó mondanivaló: a környezet leheletfinoman, de hat az ember anyagcseréjére, pszichéjére és mentális állapotára. Ez és a növény-ember mutációtermékek adják az Expedíció legsokkolóbb pillanatait.

Lénáék vagy bárki más itt sose tudhatja, hogyan, milyen léptékben torzíthatja el génjeit, ösztöneit, elmeállapotát, és ha megtörténik, tehetetlenül kell végig néznie. Legjobb példa erre Josie: mikor megmutatja Lenának az elváltozást a karján, egyszerűen elsétál a semmibe: mintha azt az állapotot érezné természetesnek, amivé vélhetően kezd átváltozni. Végigfutott a hideg a hátamon a jelenet alatt, pedig az nem próbált direkt rémisztő lenni, mint a katonák otthagyott videófelvételei.


Szóval mindössze ennyit jelent a "lelkünk", az érzelmeink és gondolataink? Ettől számítunk "valódinak" mi, anyagi lények? Rémületes, de hihető, hogy egy megfoghatatlan  természeti hatás egyszerűen átállítja bennünk valamely gént vagy idegimpulzust, ami a puszta "akaratunkért" felel. Hogy lehet ellenszegülni egy olyan erőnek, ami a testi és tudati mivoltod építőkockáit hajlítja el?   


Még a megoldását sem rágja szánkba az Annihilation. Lena rálel végül a Vibrálást okozó amorf fénylényre, de az csak utánozni tudja őt, kommunikálni nem tudnak egymással, így csak egy út marad: a megsemmisülés. Szerintem a lény azért óvta meg Lenát, de önmagát nem, mert megértette, mit akart a gránáttal Lena bevégezni. Ezzel nemcsak a hagyományos "jó-és-rossz"-felfogás landol a kukában, de tovább erősít a függőben maradt kérdésekre. Mi az ember, mint olyan? Mi(k)ből áll össze egy emberi lényt, és az(ok) mennyire másítható(k) meg, hogy az eredmény ugyanaz az bizonyos ember maradjon? 


Képtalálat a következőre: „blogspot.com 2018 annihilation poster”
Diadalszámba megy, ha a "nagy" Álomgyárnak még bármi köze van az igazi, elmés, az érzékeinkre is hatni képes science-fiction-mozikhoz. Az Annihilation elérte nálam azt, amit pár éve pl. a Kiéhezettek nem tudott: visszafogottan, de összehangolta a tudományos fantasztikumot a horrorral, az eltorzult természet és emberek terepén játszódó történettel. És ne aggódjon senki: a Szellemirtók-reboot-tal és a Star Wars VIII-cal ellentétben ez a film nem hangsúlyozza ki, hogy a főszereplő csapatot csupa nő alkotja. Ők csupán emberek, akik a borzalmak édenkertjében látják be - a nézővel együtt -, mennyire nem értik igazán az emberi mibenlétet.



Az Annihilation simán megkapja tőlem a pozitív ajánlást, a 4/5-öt. 










2018. április 15., vasárnap

Vörös veréb


"Mintha olyan nehéz lenne széttenni a lábunkat...!"

(Gone Girl)


Képtalálat a következőre: „blogspot.com "red sparrow" poster”
Még propagandafilmnek se volna elég fajsúlyos vagy meggyőző a Vörös Veréb. A putyini kémvilág témája miatt persze, hogy Jason Matthews volt CIA-tiszt regénye zöld lámpát kaphat a mai Hollywood-tól, de a filmváltozat ettől még sablonterhes, szálaiba gabalyodó, és fontos pontjain erőtlen. A főszereplő szexuális vonzereje pedig kimerül a testi adottságaiban, holott Jennifer Lawrence karaktere elvileg a vágyak képzett manipulátora a történet szerint.



Dominyika Egorova a moszkvai balett prímabalerinája volt, míg egy sérülés derékba nem törte karrierjét. Nagybátyja, Ivan, az orosz titkosszolgálat egyik főembere beszervezi őt, mint leendő verebet. A verebek kémprostituáltak: kapcsolatlétesítéssel nyernek információt, legrejtetett gondolatot vagy vágyat is kiaknázva bennük. Dominika célpontja egy Nathaniel Nash nevű CIA-s, aki egy téglát fedez az oroszok soraiban. A dolgot bonyolítja, hogy mindkettő már az elején tud a másik hivatásáról


Márcsak monotonitása miatt sem tudja a Vörös Veréb nemhogy az "új színfolt"-címkét kivívni a kémfilmzsánerben, de kifejezetten a megszokottság érzését kelti. Nincsenek  kiemelkedő pontjai sem a cselekménynek, sem a szereplők egyéniségének; minden vonásuk, szavuk és tettük egybefolyik, nem érezni azok nyomatékát. Ezért lesz ez csavaros lélektani thriller helyett egy bonyolult, mégis didaktikus kémsztori, olyan szereplőkkel, akik sorsa nem elég érdekes vagy megragadó.

Jennifer Lawrence alakítására nincs panaszom, de drámai élt nem tud adni figurájának. Dominika protezsált "femme fatal", történeten kívül is belül is. Anyja egész életében óvta lányát Ivantól, átlagos kispolgári életet éltek, de azért sejthető, hogy a moszkvai Nagyszínház túl nagy presztízsű hely, semmint hogy valaki pusztán tehetséggel sztárrá válhatna ott.

Dominika egész alakja egy sebzett, de sebezni is képes verebet jelenít meg, akinek megvan a lelki tartása, hogy megfeleljen és kibontakozzon Oroszország újdonsült ügynökeként. Mintha a végzet - vagy inkább a nagybácsi - csak arra várt volna éveken át, mikor Dominika készen áll majd a hazáját szolgálni.


Tetszett, ahonnan a film elindult, sőt azt is, hogy Dominika nem gyámoltalan bárány, aki farkasok közt tanulja meg kicsikarni magából a ridegséget: riválisát, aki miatt lesérült, a legvédtelenebb pózban üti halálra a zuhanyzóban. De a film túlzottan felkonferálja a saját sztárját, míg a bizonyításban nem elég alapos.
Dominika csáberejéből, sőt magából a "tanfolyamból" konkrétan hiányzik az erotika! A vágy felkorbácsolásának képességét a Vörös Veréb sose tudja igazán érzékeltetni. És ezt később se tudják a készítők kicsiholni, amikor már Nash és a lány között szexuális kapcsolat létesült.
Red Sparrow Featurette - Dominika (2018)
Egyszerűen mondvacsinált köztük a vonzalom, az elválásuk pedig ugyanúgy hidegen hagyott, mint a képernyőn Dominikát. Nem beszélve arról, hogy kb. fogalma sincs Moszkvának, mit ügyködik 2 jelentés között a kedves "unokahúgi". 


Míg a kémjátszma alakulása hamar ellaposodott nekem, 2 dologra voltam kíváncsi, ami a figyelmemet ébren tartotta. Egyik, hogy Dominika vajon hogyan fog megfizetni Ivannak, amiért belecsalta őt ebbe a csapdaéletbe. És bár a túszcserekor történő halála elég felemás szájízt hagyott, igazat adtam Dominikának, hogy előzőleg csőbe húzta. Nash-től meg úgy válik el, mintha csak egy éjszakás kaland lett volna mindaz, ami köztük volt. Praktikus az ő szemszögéből, csak nekünk nézőknek ez összecsapott és semmilyen búcsú.

A másik, amire a film végül nem ad világos választ, hogy miért engedi Moszkva, hogy visszatérjen régi életéhez. Persze, a sikeres munkáért kitüntetik, anyjáról gond nélkül tud majd gondoskodni a jövőben.
Red Sparrow Featurette - Dominika (2018) Screen Capture #1
De az alkotás végig olyan képet fest a titkosszolgálatról, mintha még a KGB korában élnénk, ahol persze az amerikai fél tagjai a jófiúk. A színfalak mögött hagyják, hogy Dominika úgy éljen, mintha mi sem történt volna. A befejezés a telefoncsörgéssel teljesen a levegőben lóg, hiába sejthető, hogy szükség esetén hazája visszahívhatja, míg csak él. Ez a terjengős, néha felcsapkodó légkör jellemzi végig a Vörös Verebet, korhatárbesorolástól függetlenül.

Képtalálat a következőre: „blogspot.com "red sparrow" poster”
A "csúnya, rossz" putyini Oroszország üdvöskéje tehát nem egy vibráló, emlékezetes hölgy - még kevésbé a kémrománc, melyben Budapesten része volt. Azt hiszem, már azért is hálásnak kéne lennem, hogy hazám fővárosa önmagaként szerepelhet egy álomgyári produkcióban - még úgy is, ha a film sutácskán próbálja hidegháborúszerűre festeni a hangulatvilágot.


A Vörös Verébre 5/10-et adok, ami 5-ös skálán már elég egy 3-ashoz. Átlagos: felét végzi el a feladatának.  


2018. április 1., vasárnap

A Méhlányok inváziója


Képtalálat a következőre: „blogspot.com "invasion of the bee girls"”

Nicholas Meyert a Star Trek 2. - Khan haragja és a Star Trek 6. - A fölfedezetlen tartomány író-rendezőjeként ismerik a legtöbben. És bár sok híres filmkészítő elfeledett vackokkal kezdi pályáját, elképedtem, mikor láttam, miféle filmmel debütált Meyer íróként, még a 70-es években.

A film címe Invasion of the Bee Girls, azaz "A Méh-Lányok inváziója", ami az egyik legagyamentebb, legkacagtatóbb sci-fi-tirpákság, amit életemben láttam! Ezért gondoltam rá, hogy április 1.-e alkalmából - ami idén húsvét vasárnapra esik - röviden bemutassam.

A történet nagy vonalakban: van egy őrült tudós, Dr. Susan Harris, aki egy spéci eljárással csinos nőket feketeszemű nőkké tud átváltoztatni,
Képtalálat a következőre: „blogspot.com "invasion of the bee girls"”
akik a szex, tehát a párzás során szívelégtelenségbe taszítják partnerüket, azaz a hímegyedet. A helyi hatóságok ebből mit sem sejtenek, csak furcsállják a halálok jellegét.

Neil Agar különleges ügynök és egy Julie nevű fiatal könyvtáros kezdenek kutakodni az ügyben, de a halálesetekkel együtt Susan "fajtársainak" száma is gyarapodik. 


Nem csodálom, hogy Meyer le akarta vetetni nevét a stáblistáról, miután a távollétében átírt szkriptet olvasta. "A Méhlányok inváziója" leginkább úgy néz ki, mint egy CGI-éra előtti trashfilm.
Ízig-vérig a retro vintage-pornófilmek jegyeit és megvalósításait hordozza magán, 

egy szétszórt és banális krimiszállal, amiről ordít, hogy csak alibinek találták ki. A színészi beleélés pedig néhol még Mario Salieri munkáiban is illúziórombolónak hatna.  

Még bizarrnak is csak néhol, foltokban nevezhető ez az úgymond sci-fi-horror. Karakterei vagy potenciális áldozatjelölt pasik, vagy csinos nők, akik a film egy adott pontján kéjelegnek és/vagy intim testrészt villantanak - ezzel kifejezve elvileg, hogy a változatlan külső mögött ők már nőstény méhként gondolkodnak.
Muszáj leírnom magát a mutációt, mert még a maga trashlogikája szerint is erre van kihegyezve a cselekmény! Hogy az önjelölt "méhkirálynő" hány követőt és áldozatot gyárt a kis laborjában - azt a radioaktivitást használva, ami a szuperhősképregényekben is oly sok mindent gyurmáz ki szegény homo sapiens-ből.

Bírtam, hogy az alanyokat egy árva szóval sem kell meggyőzni. Mindegyik új "fajtárs" egyből a többiek bűntársa lesz, és sose kérdőjelezi meg Susan Harris tervét, tetteit. Talán arra gondoltak a készítők, hogy a méhek kollektív összetartása olyan erős, ami simán felülírja az ember szociális érzékét. De ez akkor is max. egy Looney Toons-epizódban működhetne, mint főgonosz-terv.

Képtalálat a következőre: „blogspot.com "invasion of the bee girls"”
És ahogy ezt a film közepén bemutatják...! Na ezt hallgassátok meg! Miután a Méhlányok beinjekciózzák a tiltakozó feleséget, és leveszik az 1 szem ruháját, amiben az este közepén a helyszínre jött, 

kékes radioaktív sugárzással bombázzák a testét, miközben a félkábán ácsorgó alany néma eufóriával sóhajtozik. 
Következő lépésben egy balzsamszerű anyaggal (kitalálom: méhviasz?) tetőtől talpig bekenegetik,

majd egy kamrában egész méhseregeket eresztenek rá. Kis idő elteltével lekavarják róla a bábszerűen bekeményedett burkot, és voilá:
kész az új "méhlány", fekete szemmel, és rovarokhoz hasonló, multilencsés látással... amit ugyanazzal a fekete szemüveggel és kiéhezett viselkedéssel leplez nyilvánosan. Kicsit sem pornográf, ugye...?
:D 


Biliborító baromságok közül még a végjátékot emelném ki. Mikor Neil, az ügynökhapsi már érti, mi az ábra, sietve megmenti a tudálékos Julie-t attól, hogy őt is Méhlánnyá tegyék. Hősünk belelő az átalakító masinába, és a nőkre zárja az ajtót,

azok meg így sipítozva és rikácsolva kidőlnek körülötte. Mégha elhinném is, hogy egy bekracholt gép leállás helyett teljes kapacitással szórja a halálos sugárzást, még úgy is röhej a köbön, ami történik. 

A "sci-fi-horrorunk" csúcspontja úgy néz ki, mintha a suli lányöltözőjében valaki egerekkel riogatná a hisztiző tiniket rövidzárlatkor. Mondjuk kb. annyi értelme is van végignézni.

Képtalálat a következőre: „blogspot.com "invasion of the bee girls"”

Ennyi volt, amit A Méhlányok inváziójáról érdemes kiemelni. Rejtély, hogy nem került még ez föl a Baaad Movies videóalanyai közé: pikánsabb marhaságot még a pornók világában is csak a trashfantasy-k közt találni - holott ez a mű még a hiperérzékeny Youtube-on is időnként megtalálható. Nemhogy filmként, még vizuális erekció-serkentőnek is csak a nagyon kétségbeesett férfiaknak ajánlható... ha áttekerik benne az uncsi részeket.


A Méhlányok invázióját egy nagy kövér Egyessel honorálom.


Kellemes húsvéti ünnepeket
minden tisztelt olvasónak!
^_^