Akárcsak A Sith-ek bosszúja, az Új remény is csatajelenettel indít, egy planéta légkörének határán. Ám a III. részhez képes a IV. kevésbé hivalkodó. Nincsenek egymásra lövő flották a háttérben, mértéktartóbb a CGI-használat, nincsenek olyan petárdaként bedobott technikai trükkök, mint a kullancsdroidok, sugárpajzs vagy infravörös radar.
Egyszerű elfogás zajlik, de ez szervesebben kapcsolódik a fő eseményekhez, mint a Coruscant melletti mentőakció. A fehér folyosófalak között jobban kihangsúlyozódik mindaz, ami a Tantive IV.-en zajlik: az ellenállás, R2-D2 és C-3PO szökése, illetve a füstből kitűnő sziluettje Darth Vadernek és Leia hercegnőnek. A kevesebb ezesetben többnek hat.
Nem tudok róla, hogy Leia kínzását a Halálcsillagon Lucas valaha is szándékozott volna részletezni. Valószínűleg nem, mert a meseszerű, pozitivista illúziót megtörte volna: a bájos hercegnőt a gonosz hadúr karmaiból a daliás hősök mentik meg. De azért ha jobban belegondolunk: egy áruló szenátort halálra kínozni nem lehet annyira ritka, ha Tarkin órákkal később egy egész bolygó elpusztítását rendeli el.
Ellenben a két droid sivatagi kószálása nagyon lomha és ráérős. Először nem értettem, a jawa-kereskedők beemelése mi célt szolgált. De eredetibb és logikusabb is így, mintha csakúgy eldöcögnek a legközelebbi településig, ami véletlenül épp Mos Esley. Viszont az kikötőváros, sok a kereskedő, pilóta és kufár. A szélein, sőt a közelében is élnek potenciális vevők - mint mondjuk a Lars-család.
Owen és Beru dolgos nevelőszülők, túlzott érzelmi kitörésektől mentesek, akárcsak korábban Cliegg és Shmi. Későbbi haláluk kicsit praktikus fordulat, révén hogy Owen mindig visszatartotta Luke-ot álmától, hogy képzett pilóta legyen. Féltik a fiút apja emlékétől és a felkelés népszerűségétől. Ez fontos, hogy együttérezzünk a kiégett csontvázukat meglátó Luke-kal, ne pedig felsóhajtsunk, hogy: "végre kinyiffant az a nyaggatózó házaspár".
Obi-wan Kenobi belépője az egyik leghatásosabb bemutatkozás a saga-ban. A klónháborúk után "Ben" álnéven remeteként élt. Egyénisége végre egy rugalmas, önkritikus, büszkeségét félretenni képes embert mutat. A Jedi Tanács két túlélője közül ő kapja az Erőtől azt a feladatot, hogy elindítsa Anakin fiát a jediség ösvényén. Ügyesen összeköti a fiú tehetségét és kalandvágyát mindazzal, amit az R2-ben tárolt holoüzenet jelent: a felkelés, az űrutazás, az Erő megismerése stb. Éppolyan érvképes mentorrá válik, amilyen Palpatine volt az előzmény-trilógiában.
És miután "az ifjú Skywalker" életreszóló döntést hoz, ő is első számú útmutatóvá lép elő a számára. Luke nem csak apja emléke miatt lesz padawan. Képessé akar válni, hogy gátat vessen az olyan öldökléseknek, mint ami a Lars-házaspárral történt. Vagy ha már itt tartunk, a jawákkal is.
Könnyen összeomolhat a cselekmény, ha ennyi sokminden történik gyors egymásutánjában. Az üzlet Solóval, az őket kereső alakok, a szökés, az Erő tanulása a hiperűrben, a katonai parancsnokok ülése és a Halálcsillag demonstrációja halál- és vonósugárral.
Palpatine és a Coruscant hiánya valahogy talán még jót is tesz a filmnek, mivel nem kötődnek az eseményekhez. Nemcsak az egyes szálakat sikerül összehangolni, de a pozitív karakterek motivációi mellett sem siklanak el, a humor visszafogott és szolid. A spontán mentőakció a Halálcsillag belsejében kissé hosszúra nyúlik, de kellően érdekes és sokrétű, hogy ne üljön le közben az ember figyelme.
2 dolog okozott egyértelmű csalódást a bázison történtek kapcsán: a rohamosztagok végig döcögve, botorkálva járkálnak, majdnem olyan nehézkesen, mint 3PO. Nem tudom, a polgárháború "veteránjai" közül hányan maradtak meg addigra, vagy hogy a Kamino még gyártja-e a klónkatonákat. De azt nem tudom elhinni, hogy a páncélzat így nehezítené a mozgásukat. Vagy hogy egy tucat fegyveres katona elfut Han Solo elől, mikor az ordítva űzi őket?
A másik: Obi-wan és Vader leszámolása. Tudom, a film a 70-es években készült. De Lucasnak tisztességes koreográfiát kellett volna kidolgozni egy ilyen fontos, bár rövid jelenetnek. Kenobi önfeláldozása és eltűnése a köpenyből szintén sántít. Értem, hogy miért teszi, de akkor is túl gépies a lezajlása. Mintha az Erő parancsba adta volna neki, hogy pontosan ott és akkor hagyja, hogy megöljék.
A Halálcsillag elleni végső ütközetet nem részletezem: egyetlen összefüggő katarzis. Vagy sikerrel hajtják végre a hadműveletet, vagy felrobbantják a támaszpontot és vele együtt a planétát. Vizuálisan jobban is lehetett volna részletezni, ahogy az Alderaan és a Halálcsillag is felrobbannak; mégiscsak egyetlen sugár vezet egy teljes égitest azonnal megsemmisüléséhez. Alderaannak csak a törmelékeit mutatják, az állomás pusztulásának effektusa többszöri felújítás után is picit fejletlen. Annyira nem szegényesek, hogy kizökkentsenek a film univerzumából, csak azt kívánom, bárcsak intenzívebbek lennének.
Az utolsó jelenet a trónteremben festői, méltóságteljes, mind a hat epizódzárás közül a legjobb.
Szándékosan nem taglaltam, ami egyébként is nyilvánvaló: a mozitörténelem egyik legnagyobb hatású alkotásaként tartják számon ezt a filmet. Képes volt egy másik világba repíteni egy nemzedéket és az azután következőket is. Ami miatt nem tudok még magasabb pontszámot adni rá, az a sietség, a harmad évszázad után is kozmetikázandó effektek. Időnként a reakciók és a dialógusok túl szimplák, ahhoz képest, amit mutatnának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése