A függetlenség napja

Az amerikai hazát kevés másik mozifilmben dicsőítik annyira, mint itt. A függetlenség napja tipikus világvége-rege: jönnek az idegenek, elkezdik pusztítássorozatukat, és az emberek bujkálnak előlük. Vizuális effekteket kapunk szép számmal, főleg az űrhajók felépítése tetszetős, de a történet nagyon szegényes akár átgondoltság, akár kreativitás terén. Egy enciklopédia az ufológia témakörének sztereotípiáiból.

Az invázió kezdeti fázisa a halálsugárig párhuzamosan zajlik a szereplők bemutatásával - elválasztva egy-egy éles villanással, Witmour elnök, David, az idegen kódot feltörő kábeltévé-szerelő, és a többiek. Hétköznapi életüket látjuk, mielőtt bekapcsolódnak a fő cselekményszálba. Eltekintve attól, hogy legtöbbjük karakterét nem igazán lehet komolyan venni, a főszereplők többsége kedvelhető. Markáns fickónak is csak Will Smith Steven Hillere nevezhető.






A védelmi miniszter, aki folyamatosan a drasztikus katonai csapások mellett ágál, a leginkább negatív alak. Őszintén szólva, inkább olyan az ő viselkedése, mint egy buldogé, aki megugat minden behatolót a kertben. Amikor eltérő vélemények ütköznek  a filmben, a vita mindig önismétlő és döcögve halad bármerre. 

Meglehetősen bosszantók a szeleburdi tudós Okun, és Jimmy, Steve hiperaktív pilótatársa: tömegek pusztulásából csinálnak vicceket, és a saját óvatlanságuk sodorja végül a halálba őket. De a többi karakter időnkénti poénjai is izzasztók tudnak lenni, amilyen Russel Casse félrepermetezése az elején.

A sztorivonalba lépten-nyomon bele lehet kötni elnagyolt és eredetiség nélküli mivolta miatt:

• Nem létezik, hogy egyetlen kábeltévé szerelő találja ki, hogy a műholdakat zavaró jelrendszer az idegenlátogatást koordináló visszaszámlálás. Az ország többi tudósa és katonai szakértője napok alatt nem jött rá egy olyan kézenfekvő alternatívára, mint ez?
• Egy ejtőernyővel földre lehet teríteni egy műszakilag felsőbbrendű űrhajót?
• Hogyhogy nincs katonai őrizet a műtőasztal körül, mikor egy élő idegent boncolnak/műtenek?
• Egy földönkívüli programszisztémát egy szimpla számítógépvírus hogy tudna megbénítani, még úgyis, ha az csak az erőtereket szabályozza?
• És hogyhogy erre a megoldásra eddig senki sem gondolt?
• Hiller kapitány azt mondja, látta az űrhajót manőverezni. De honnan ismeri a gép műszerfalát? És hogy tudja működtetni, amikor Okul szerint 40 évig nem tudtak kísérletezni a megfelelő energiaforrás híján?
• Mégha az elnök vadászpilóta is volt régebben, hogy lehet olyan felelőtlen, hogy egy deszantcsapat élén repül a csatába, amikor nincs alelnök, nincs intézményi vezetés?
• Ha Russel gépe másodpercekig a fakózöld sugárnyalábon belül van, hogyhogy nem hamvad el még mielőtt akármekkora robbanás az idegen hajóban következne be?

A földönkívüli anyahajóba bejutni még érthető mozzanat, de a többi nem. Nemcsak, hogy az idegenek hajói 40 esztendő alatt semmit nem változtak vagy fejlődtek, de Stevéket a sokmillió lény a gyanútlanul bevontatja, átvizsgálás nélkül hozzákapcsolja a leszállófülkéhez, és lelepleződéskor semmit nem tesznek azonkívül, hogy lézerrel tüzelő hajókat küldenek utánuk. Ez egy az egyben a Star Wars kopírozása, csak narancsszínű nyalábok helyett fakózöld nyalábokat lőnek ki.

Véletlenekből is kicsit több van a kelleténél. Davidnek merő véletlenségből van egy ex-felesége a Fehér Házban, aki bejuttatja az épületbe. Véletlenségből ismeri az elnököt, akiről régebben azt hitte, hogy véletlenségből épp ővele csalta meg őt a neje. 

Steve a sivatagban találkozik egy konvojjal és véletlenségből épp Russel Casse ad neki fuvart véletlenségből arra a bázisra, ahol ott van az elnök is. Jasmin merő véletlenségből megtalálja Whitmore elnök nejét, és Steve - miközben megemlített műszer nélkül, egy szál helikopterrel éjszaka egy egész térséget átkutatva pár óra alatt - véletlenségből épp megtalálja. Davidnek véletlenségből van egy vírusa, ami működik az idegenek ellen, és véletlenségből épp az erőterüket iktatja ki - nem a hajtóművüket például.

Még egy kritikus pontja van ennek a filmnek: irritálja az embert, hogy ennyire sulykolják az amerikai nemzet nagyságát. A film összes hősfigurája és főszereplője amerikai állampolgár. Minden fontosabb esemény őtőlük ered. Az elnök - aki nem tud jól hazudni, épp elvesztette a nejét, és ölelgeti a kislányát -, július 4.-éről tartott beszéde összekapcsolja a túlélést a szabadsággal, ami nem rossz ötlet, tekintve, hogy tényleg ez a helyzet. De ennek is kevésbé kellett volna egyetlen országra fókuszálni, főleg hogy a döntő csapást az elnök vezetésével irányított csapat méri az érme alakú nagyhajókra. A végén futó képsorok a világ többi részéről, és a sivatagi szemlélődés szintén túlidealizált és érzelgős.

Mindent összevetve a filmnek egy nagy ütőereje van, és azok a vizuális effektusok. A többi része lehetetlenül túlfokozza a humorizáló-amerikanista hangulatot. A cselekmény hézagos, egyes alkotórészei az effektekkel együtt is ritkán vehetők komolyan. Ráadásul nem is kapcsolódnak tisztességesen össze kerek egésszé: több lényeges esemény is mintha a véletlen műveként jönne össze.

A függetlenség napjára egy kettest adok, elsősorban a látványos sci-fi-akcióra, plusz a humoros közjátékokra a karakterek között. Gyenge, de azon a gyenge miliőn még szórakoztató.