2011. május 19., csütörtök

Semmit a szemnek - Egy láthatatlan ember feljegyzései


Képtalálat a következőre: „movie blog poster (Memoirs of an Invisible Man, 1992)”
Chevy Chase pályafutását többnyire vígjátékokhoz kötik, itt viszont bebizonyítja, hogy komolyabb szerepben is megállja a helyét. A Semmit a szemnek olyan film, amely úgy tud vinni humort egy komor sőt bizarr történetbe, hogy a szituáció tétje végig tompítatlan marad. Nem minden eredendően és reménytelenül sötét a láthatatlan férfi életében, magányát és üldözöttségét nem próbálják meg sulykolni sok árnyékolással, fölös melodrámával és hasonlók.

Képtalálat a következőre: „movie blog poster (Memoirs of an Invisible Man, 1992 nick”
Amit leginkább szeretek a filmben, hogy a fontos szereplők reagálóképes, gondolkodó figurák, mindennemű érzelgősség nélkül. Nick Halloway pedig igazán eredeti észjárású személy, aki sosem áltatja magát, sosem őrli fel magát semmilyen tevékenységben. Ahogy David Jenkins később jellemzi: "hideg, ötletes, elegáns". Ugyanakkor "átlátszó", mert mindig mindenben hozzátold és blöfföl, és - bár tartózkodik a jóhiszeműségtől - sose titkolja jól, ami benne zajlik. Halloway tényleg olyan pasas, aki nem veszít semmi konkrét dolgot azzal, hogy láthatatlanná vált: a jelleme teljesedik ki fizikai formában a magnoszkópiai balesetnél. Régi baráti köre nárcisztikusnak tartja, de szerintem nem ez a jó szó. Hiúságát bármikor félrelöki, ha cselekednie kell.

Képtalálat a következőre: „movie blog poster (Memoirs of an Invisible Man, 1992)”
Sam Neil szinte bármit remekül eljátszik, mégha mimikai eszköztára nem is olyan nagy, mint mondjuk Jim Carreyé. Jenkins a legaljasabb-féle kormányalkalmazott: a CIA titkosügynökeként csak a hivatali befolyás érdekli, és nem haboz embereket feláldozni, csak mert közvetve érintettek a dolgaiban. Nick-et élete fogásának tartja, és megszállottan üldözteti. Éppen olyan jó emberismerő, mint Halloway, Nick-nek nem is sikerül túljárnia az eszén egészen a film végéig. Singleton és George a szükséges szövetséges szerepét tölti be mindkét félről. Singleton tartja a hátát Jenkins magánakcióihoz, bár visszariad a túlzott kockázattól; George pedig amolyan alkalmi barát: nem álnok, de megbízhatatlan. Egy ilyen közbülső típus ideális arra, hogy - tudtán kívül - elterelő hadművelet legyen Alice kimenekítésekor.

A történet keretét a videófelvétel adja: háromnegyed részben Nick visszaemlékezésén keresztül látjuk, mi történt eddig. Közvetlenül ezután jön az utolsó menet vadász és prédája között. A zuhanás Jenkins halálával elég lapos megoldás volt. Tudta, hogy célpontja szeret blöffölni, és ennyi előkészület után csak nem lesz öngyilkos, pláne hogy Alice-t is likvidálhatják, mint tanút. De úgy tűnik, David tényleg elhiszi saját szavait, hogy mekkora csoda Halloway láthatatlansága. Talán ő is belefáradt az elhúzódó hajszába, így elszalasztott óvatos maradni.

Kapcsolódó kép
A legjobb látványtrükkök egyben a legtöbb kérdést is vetik föl. A konferenciaépület fizikailag képtelen külsőt ölt a balesetkor, egy kriszkraszos épületcsonknak látszik a tájban. Maga az efekt pazar: percekkel később pedig a teljes felszíne érzékelhetetlenné válik szabad szemmel. Amit nem értek: hogy sikerült a spontán lezavart evakuáció ilyen matematikai precizitással? Tényleg csak egy szál ember maradt ott bent? Nehéz elhinnem, hogy a folyosókon, a mellékhelységben vagy más félreeső szobákban nem maradt ott szórványban néhány másik ember.
Nick első nyilvános semmivé vetkőzése kellő feltűnést kelt az utcán, de nem különösebben váratlan. Nick maga mondta doktor Wachs-nak, hogy lehet, hogy figyelik őket, hisz Wachs vezette a kísérletet okozó kutatócsoportot. Akkor miért a nyílt utcán, fényes nappal keresi őt meg? Nehéz elhinnem, hogy egy  improvizatív karakter ne lássa előre egy ilyen ballépés eredményét.

Képtalálat a következőre: „movie blog poster (Memoirs of an Invisible Man, 1992 nick”
Szolid jellemfejlődés érhető tetten, amikor ismerősei váratlanul betérnek a nyaralóba, amit addig rejtekhelyéül használ. Alice-en keresztül először életében tényleg fontos lesz a számára valaki. A lány szelíd természet és kissé naiv, de nem ostoba vagy könnyen megvezethető. A vonzalom kettejük között nem hivalkodó, de tettenérhető. Alice használható segítségnek bizonyul: kifejezetten izgalmas volt látnom, ahogy Nick egyre ügyesebben megtanulja kiaknázni a képességeit, például Alice sminkkészletét használja, hogy hindu taxisofőrnek maszkírozza magát.

Képtalálat a következőre: „movie blog poster (Memoirs of an Invisible Man, 1992)”
Kis kaliberű, de érdekes krimi, kerüli a sablonokat és fontos szereplők árnyalt egyéniségek benne.

Nincsenek megjegyzések: