Death Note - A halállista

"Deszu Nótu" volt az animevilág egyik mérföldkőnek számító alkotása. Élőszereplős változata két, egymást kiegészítő részből, majd egy hozzáforgatott harmadikból tevődik össze. Színvonalában elmarad ugyan a manga és anime színvonalától, de az is igaz, hogy a japán képregényfilm még nem találta meg a maga Donnerét és Nolanét. Ez még a jobbik esetek egyike, mivel a forrásanyag óriási népszerűsége valamilyen szinten nyomást gyakorolt a stúdióra, hogy ne rontsák el - nagyon.

Megszelídítették Yagami Light alakját képregénybeli eredetijéhez képest. Itt nem született géniusz, aki sötét ideái Szent Grálját találja meg végre a halállistában. Egyszerűen egy nagyon okos és szellemes egyetemista, aki megcsömörlik, el van keseredve és kiutat lát a listában. Valójában a viselkedéséről ritkán - pl. első és utolsó jelenetében - a precíz számítás, a "pengeség" rí le. Gyakran egyszerűen csak viccesnek talál dolgokat, éretlenül firkálgat, hogy halálos leckét adjon azoknak, akik ellenszegülnek a fantom KłRA tekintélyének. Light karaktere az arrogancia és pszichózis köré épül, amelyek valódi antihőssé, embertestbe zárt démonná teszik őt. Értem az ötletet, hogy egy szerethető figura romlása talán jobban megragad a fiatalabb nézőkben, de az, akit a film háromnegyedében látok, egyszerűen nem Yagami Light.

Ami viszont pozitív változásnak számít a filmváltozatban, az Light apja, Soichiro. Rajzolt megfelelőjén érződött, hogy az agya delejes bénultsággal fogadja a lehetőséget, hogy fia sorozatgyilkos lehet. Itt valahogy kontroláltabban viselkedik éles helyzetekben. És mivel a rendőrfőkapitány helyetteséről van szó, ez fontos adalék. A nyomozócsoport többi tagja halványabb, mint azt várná az ember. A manga és anime jól elkülönülő individumokként ábrázolta a szereplőket. Itt azonban a realizmusra törekvés ahhoz vezetett, hogy akik Ł mellé szegődnek partnerként, azoknak nincs megfogható egyénisége. Sanami, mint női nyomozó érdekes adalék, és meg is lepett.

A 2 film határvonalát a következő megfontolás szerint húzták meg: mivel Light Misora Naomi és férje likvidálása után találkozott Ł-lel, Misora halála vízválasztóként hatna a cselekményre. Ennek vonzataként Light és Rei nyomozó között párhuzam alakul ki: mindkettejüknek van egy komoly kapcsolata. Shiori Light apjának eredeti értékrendjét képviseli, és ha Light nem találja meg a Halállistát, idővel talán feleségül is vette volna, és minden helyreáll. Ez a bíztató jövőkép Shiori mártírhalálával darabokra hullik. Mikor Light felfedi Ryuuknak az igazat, mi magunk is meglepődünk. Ez már a klasszikus KłRA, a megtévesztő taktikus. Az szúrt egyedül szemet a lezárásban, hogy nem fél-e Light nyilvános épületben hangosan beszélni a tervéről, ráadásul egy üres nagycsarnokban, ahol a hang zavartalanul terjedhet.

Ł és KłRA első találkozása mint csapattársak a lehető legjobb záró montázs a félbevágott sztorinak.

A film tempója kimondottan lassúnak számít, a zenével is mértékletesen bántak. Nem tudom, mennyi volt a költségvetés, de az nem mentség rá, hogy ennyire túlfinomították az egésznek a hangulatvilágát. Ryuuk például - amellett, hogy CGI-effektje olyan, mint egy videojátéké - irritáló és gyakran túlreagálja a híreket. A lakosság reakciója a gyilkosságokra nagyon naiv és megmosolyogtató: a bólogató igenlések, az ítéletbeszédek az utcán, az iskolások KłRA-klubot alapítanak...
A szereplők nevei és személyi adatai nem változtak, kivéve Reit: csak azért kellett Wamatsu-ra módosítani a vezetéknevét, mert nyilván nem tudtak vagy akartak fehér bőrű színészt bevonni.

A történet gyakran olyan cselekvéseket aggat a szereplőkre, ami egyszerűen nem jellemző a személyiségükre. Lightról az unalom és szenvtelenség rí le, amikor önkényesen használja a listát. Ez távol áll ultraradikális bűnözőellenességétől, ami vezérli. Ł, a.k.a. Ryuuzaki logikájának menete szépen és friss színben tűnik fel: nem érződik úgy, mint az animebéli következtetéseit majmolnák. De Watari csak egy jámbor öregúr, Misora Naomi pedig annyira pökhendi, ami már teljesen idegen a karaktertől. A keserűség a vőlegénye halála miatt az óvatosságában kellene megnyilvánuljon. Őszintén: ha rájött, hogy KłRA név és arc alapján öl, nem lenne okosabb megőrizni az inkognitóját, ahelyett, hogy bevallja, álnevet használ? A templom kézenfekvő megoldás a gyilkosodnak, nem?

Nem érdekel, milyen közfelfogás létezik Japánban az ún. "live-action" manga-átiratokkal kapcsolatban: egy filmnek nem elég utánoznia nyersanyagát. A sztori legnagyobb gyengéje pontosan az, aminek hajtania kellene: a logika, és ezt kicsit frusztrálónak találom. A társadalmi hatások, a lélek sötét oldalának boncolása kezdetleges formában, de jelen van benne, és emiatt korrekt szinten tudják elmesélni KłRA felbukkanásának történetét a mi világunkban. Félútig tehát megfelelt a céljának.