Mortal Kombat (1995)

Videójátékból még nehezebb jól átgondolt, tartalmilag is kreatív filmet készíteni, mint képregényekből. Még inkább kell figyelni arra, hogy külsőre felismerhető legyen róla a forrásanyag. A legtöbb videójáték-film igazából csak azért készül, hogy ilyen formában is létezzen a játék.


Nincs ez másképp a Mortal Kombat esetében sem: Raiden, a villámok istene 3 fiatal harcost választ ki (egyiküket prófécia jövendölte a szerepre), hogy egy szent viadalon védjék meg a Föld sorsát Shang Tsung-tól, a Külső Világ császárának boszorkánymesterétől. A bajnokság végkimenetelétől függ, hogy a sötét erők átjutnak a mi világunkba, hogy romba döntsék azt.

Ez a filmteremtmény 3 szempont szerint működőképes:

1. a fontosabb emberszereplők tényleg hasonlítanak a játékbeli énjükre, főleg Johnny Cage és Kitana. A szörnyek közül ugyanez csak Goróról mondható el, és talán Skorpióról, amikor leveszi az arcbőrét.
2. A küzdőterek többsége és a harcművészeti koreográfia is pontosan idézi a játékot. Főleg az erdő és a templom porondja a végén. A harcok közül a Sub-Zero elleni párbaj attól érdekes, hogy az életerő koncentrációja jól elővetíti Liu Kang képességét, amivel a döntőben legyőzi Shang Tsungot. A legjobb perc az egész filmben Shang Tsung és Liu párbajának kezdete.
3. Időnként érdekes tud lenni az, ahogy a karakterek egymáshoz viszonyulnak: Liu kidobja Johnny poggyászát, Johnny csapja a szelet Sonyának, ők hárman szurkolnak Art Leannak Goro ellen. Ezeken kívül a forgatókönyv minden részlete megrekedt az elmélet szintjén.

A dimenzió jövőjét meghatározó torna, amin ki-ki egyéni érdekeitől vezérleve vesz részt, alighanem az egyetlen módja összekötni a mindennapi élet szféráját a Mortal Kombat bármelyik kiadásával. A készítők azonban nem láttak túl a játék vizuális összhatásán. Minden történés, motiváció és cselekedet ezerszer elhasznált sablon, és ami még zavaróbb: teljesen magyarázat nélküli. Liu Kang öccse és amerikai élete egyetlen rémálom-montázsból áll, Sonya egy arctalan, névtelen fantombarát miatt üldözi Kano-t, és csak egy újság meg kisköltségű forgatás bizonyítja, hogy Johnny Cage-t gyenge imitátornak tartja a média.

Shang Tsung és Kitana az egyedüli szereplők, akik tervezik a cselekedeteiket. Raiden és a Fény Templomának szerzetesei igazából csak beszélnek és járkálnak, Raiden humora kifejezetten irritáló. Az olyan szereplők, mint Goro, Skorpió, "Nulla alatti", Art Lean csak azért vannak ott, hogy lássuk: ez tényleg a Mortal Kombat, ahol az emberek szörnyekkel is harcolnak. Jax és Reptile pedig mégcsak nem is emlékeztetnek valódi önmagukra. Goro lezuhanása és Reptile gyíkformája a legrosszabb filmbéli CGI-efektek.

A realizmust számonkérni egy Mortal Kombat-mozitól - a bolygó sorsát dönti el egy viadal, miféle szörnyfajták vannak, miért áll egyetlen szabályos jégcsappá a vödör víz Sub Zero fagyos erőterében - reménytelen dilemma volna. De itt a történet - azonkívül, hogy nincs benne vér - saját logikájához sem tartja magát.

• Nevetséges húzás, hogy Shang Tsung Liu Kang öccsének adja ki magát. Liu ezt úgy hiszi el, hogy ellenfele a szeme láttára változott át?
• Miért volt szükség Art Lean halálára, hogy Johnny kihívja Gorót? És ha ez ilyen egyszerű, miért nem hívta ki Liu Shang Tsungot?
• Mitől siklik át Johnny és Skorpió egy másik dimenzióba?
• A harcos Reptile, Skorpion és Sub-Zero miért csak ruhájuk színében különböznek egymástól?
• Miért nem számított rá Raiden, hogy Shang Tsung megszökhet a Külső Világba, ahová nem követheti? És ha Shang Tsung 1000 halott harcost tud megjeleníteni, miért csak Reptile-t hagyta hátra megölni az őt követő Kang-ot és Cage-t? Nem becsülhette így le őket, látva, hogy odalett Skorpió, Sub-Zero és Goro.
• Pontosak mik a viadal szabályai, hogy Raiden csapata időnként veszélyben vannak, máskor meg nem?
• A hercegnő Kitanát hogyan, vagy milyen jogalapon tudja Shang Tsung "távol tartani ezektől a halandóktól"? És ha Reptile is ezt a parancsot kapja, miért nem látjuk utána többet a szigeten? Kitana legalább két harcnál is ott volt.
• Art Leannak miért nem jutott eszébe Goro lába közé ütni, ahogy Johnny tette azt?

Ami pozitívum a filmben ott van, az a látványvilág (harcok és háttereik) nagyobbik része, plusz néhány futó közjáték a főszereplők között. Korántsem tekinthető igényes filmnek: a szövegfüzetektől csak maga a történet átlátszóbb, a színészi játék átlagos, a "cliffhanger" (="nyitva hagyott befejezés") a Császár megjelenésével pedig minden volt, csak váratlan nem.

Superman - Felsőbb(rendű) ember

Az ún. szuperhős-produkciók közül ez volt a csoport alapkőletétele. Richard Donner betartotta a poszteren látható reklámmondatot: elhitette velünk, hogy egy ember repülhet - jármű nélkül.

Krypton minden idők egyik legkiválóbban kivitelezett fiktív bolygóvilága. Nemcsak a vizuális apokalipszisre gondolok itt: 

• a falanszteri, utópisztikus táj,
• a kriptoniak közti hierarchia,
• a csecsemő Kal-El űrhajójának kinézete,
• a kristálytechnológia

mind tovább erősítik az összhatást.

20 perc alatt is bőven kitükröződik, hogy a közelgő csillagkatasztrófa miért jelent egyet civilizációjuk végével. Halálfagyos érzés látni, hogy egy kultúra, egy létforma saját merev kádenciája miatt menthetetlenül, nyomtalanul elhamvad a semmibe.

Bár a kriptoni tanácstagok sem egyéniséget, sem cselekvőkészséget nem mutatnak, épp a kellő ideig vannak jelen a nagyvásznon, hogy képben legyünk. Soha nem tapasztaltam olyan emberi nagyságot egy mozifilmes apafigurában, mint Jor-El-nél. Nemcsak értelmes, humánumtól vezérelt, de a tetteiben a körültekintés egyáltalán nem érződik erőltetettnek. Kutató, tanácstag és régóta tud a Földről: az indoklás hihetően lefedi mindazt a könyvtárnyi ismeretanyagot, amit Kal-Elnek átad, a csecsemő kriogenikus álmában, és később, a felnőtt földi életében.
Zod, az önjelölt diktátor és 2 bűntársa nemcsak azért szerepelnek itt, mert kriptoniak, vagy mert a folytatásban is szerepelni fognak. Így tűnhet, de szerintem érdekes része Jor-El múltjának ezt a részét is megismernünk. Zod, Ursa és Nun képviselték a negatív kitörési pontot a kriptoni társadalomban: egy merev kultúrából, melyben Zod milícista volt, El pedig tudósember.

Ahogy Superman eredettörténete, képességeinek magyarázata sem csak egy behajigált maszlag, amit épeszű ember nem hajlandó bevenni. Clark és apja igazából semmiben sem különbözik a Föld homo sapiens-eitől. Amire képes, az az emberi test hatóerejének a sokszoros megnagyobbodása: testi erő, gyorsaság, aktív levitáció, tárgyakon keresztülvivő látóspektrum, hűtőlélegzet, lézerfókuszálás. Érdekes elmélet, hogy mivel a Nap még középkorú csillag, és a Föld bioszisztémája kevésbé zord, ki tudja terjeszteni egy kriptoni ember képességeit.

Amikor először láttam a filmet, nem értettem, hogy egy másik galaktika hogyan termelhetne ki egy hasonmás emberi fajt. Nincs különösebb fizikai tudásom, de vannak elméleteim. Ha az evolúciót mérnöki törekvésnek vesszük, az embert pedig ennek csúcsának, akkor a célszerűség diktálja az ember mint intelligens csúcslény létrejöttét. Önhitt látásmód, de racionális. A csillagok fénye is sokezer év alatt jut el a Földre, tehát a múltbéli állapotokat látjuk az éjszakai égbolton. Miért ne lehetne a földi kultúra a kriptoninak sokezer évvel korábbi megfelelője? Jor-El társa Lara is több ezer éves hátrányról beszél a két világ tudását illetően. Nem tudjuk a pontos válaszokat, de a téma megjelenítése elmés és gondolatprovokáló.

A Smallville-i fejezet elemei is hihetőre sikeredtek. A Kent-házaspár átlagos kisvárosi emberek, akik morális irányvonala egyszerűbb formában, de ugyanarra tereli Clarkot, mint apja szerette volna. Jonathan valóban tragikus halála után a fiú lelkileg már fel van készülve, hogy befejezze magántanulmányait.

Az egyetlen mozzanat, ami kellő magyarázat híján marad: hogyan nő ki abból az egy szem kristályból a Magányosság Erődje? Ez még a science-fiction koncepción belül is vad elképzelés. Jor-El holoképmása és a pillanat, ahogy Superman először megjelenik a közismert ruhában, egészen hangulatos átvezetés.

Azért nem ártott volna konkrét okot felhozni arra, hogy a közismert ruha miért néz ki úgy, ahogy. Úgy érződik, Donner maga se tudta, hogy az öltözék kinézete hogyan illeszkedhetne a sztoriba, ezért egyszerű hatáselemnek állította be. Tudom, régi film és a figura mindig így nézett ki, de akkor is kilóg a kontextusból.

Clark Kent okosan kettéválasztja egyéniségét, mikor Metropoliszba költözik. Első átváltozása Supermanné epikus pillanat, méltó a háttértörténethez. De ettől messzebb nem jut. Klasszikus álcája: átlagöltözék, frizuraváltás, szemüveg. Nem ítélem el a filmet, hogy ennél jobb álcát nem talált ki Kal-Elnek. De egyik legnagyobb hiányossága itt érhető tetten a legjobban: mindaz, ami Superman világában pozitívum, a kriptoni életéhez kötődik. Nem a képességeihez, és nem is a mindennapi életéhez. Az eredettörténet, a kialakulása folyamata akkora színvonalat üt meg, hogy Kal-Elhez sem a kelekótya Clark, sem a naiv Superman nem ér fel. Amikor Loisnak interjút ad, mintha napokig sódium-pentatolt lélegzett volna: mindent elmond a Superman-énjéről, beleértve, hogy nem lát át az ólmon, és sose hazudik. Felnőtt munkavállalóként, irdatlan felelősséggel a vállán fecseg ilyesmit ki?

Lois értelmes asszony, és érződik is vonzalom a színészi játékban. Valóban el tudtam hinni róla, hogy egy olyan felelősségteljes ember, mint Clark, bele tud szeretni. A Superman II. eredeti verziója, a Donneri-vágás még erősebben bizonyítja, hogy nyomozóriporterként éles eszű.
Lex Luthor és bandája gyomorfekélyt okozó jelenések. Adott egy parókaparódia tudósripacs, nagy vagyonnal; egy gyengeelméjű kasszafúró, és egy hasznavehetetlen celeb. Alig jön ki intelligens mondat a szájukon. Luthor terve az, hogy országokat robbant fel nukleáris rakétákkal, és Lois cikkéből olvasott információk alapján tartja sakkban Supermant. Az az interjú, amely a híres repülőrandival ért véget, a karakter legostobább konkrét cselekedete volt a filmben, ez most Lex fenyegetése révén bebizonyosodik.

A legtöbb negatív kritika azt a jelenetet érte, amikor Superman visszapörgeti az időt. Ennek létjogosultságát az adja, hogy Lois halálától Superman olyan dühössé válik, hogy apja morális gátját - és saját korlátait - áttöri. Akkor jön rá, hogy képes erre. Ez nem feltétlenül átlátszó magyarázat, de Superman korábbi naiv, szánnivalóan önámító egyéniségét alapul véve: előrelátható volt a tragédia. Látnia kellett volna, hogy ez a helyzet könnyedén kialakulhat, főleg egy olyan bajkereső riporternél, mint Lane.
És mégis hogy működik ez? Nem sokat konyítok a fizikához, de én a relativitás-elméletre tippelek. Ha egyirányban valaki fénysebességre gyorsul, és lassul neki az idő, nem kizárt, hogy egy égitest tengelyével nemcsak lassul, de visszafordul az idő. Mondjuk ez is nyakatekert magyarázat, hisz akkor elvileg csak az alany jutna vissza időben, aminek létezik a maga Superman-e. Luthor rakétái és a fénysebesség közt túl nagy a különbözet, hogy puszta dühkitöréssel áthidalható legyen.

A színészi játék nem egyenletes: Marlon Brando eggyé olvadt Jor-El, Christopher Reeve pedig Clark szerepével, és Lois Lane is okos benyomást keltő nő. Minden más szereplő hanyagolható. A negatív oldal harmatgyenge, a végső katarzis több sebből vérzik. Ha a helikopter megmentéséig tartana a film, alighanem tökéletesnek tartanám. Ami onnantól jön, az jelentősen rontja az összhatást. 

A Superman 4/5-öt kap tőlem. Egyenrangú a Tim Burton-féle Batmannel.

A Maszk 2. - A Maszk fia

Sok képregényből készült produkcióra mondták már, hogy az a valaha készült legrosszabb képregényfilm:

- Batman és Robin

- Macskanő

- Tank lány
- Superman IV.
- Supergirl

stb.

Én személy szerint A Maszk fia c. filmnek adnám az aranyérmet. A nyugati filmvilágban mindenképp. Ez egy olyan munka, ami nem csupán "borzalmas", hanem nincs számbavehető értéke vagy konkrét erőssége. Ijesztő, képlékeny, csiricsáré. Mégha a képregényfilmek átlagos standardjait is vesszük alapul, akkor is elítélendő, hogy valaki ennyire átgondolatlan, sőt gerinctelen munkát adjon ki a kezei közül.

Félelmetes, mennyire semmit nem hoz át az eredeti A Maszkból Jim Carreyvel. Az a maréknyi elem elem pedig, ami mégis átjut a szűrőn, tökéletesen élettelen (mint például a maszkot viselő CGI-kutya). Tim Avery játékcég-alkalmazott rábukkan egy faálarcra, amit kutyája a folyónál talált. Miután az átváltoztatja, teherbe ejti nejét. Ekkor a varázsmaszk alkotója, Loki isten a baba keresésére indul, mert apja ráförmedt, hogy így tegyen.
Hangulatvilág és struktúra gyakorlatilag nem létezik, egyik random, idétlen esemény követi a másikat, ahogy a gagyi CGI-látványroncsok egymást váltják. Szereplőgárdából is csak Arthur Newman  karaktere maradt ugyanaz, és ő is csak a prológusban szerepel, mintha fel akarna készíteni minket az onnantól ránk váró kakofóniára.

Amikor egy filmnek ennyire nincs valódi története, elég ha a hibáit felsoroljuk, mondjuk két csoportra osztva: 

I. Rosszul ábrázolt ötletek 

Hogy a mágikus maszkot egy fiatal házaspár kutyája találja meg, sejteti, hogy a film családi vígjátékként próbálja eladni magát. Az átlagember életébe egy isteni hatalommal bíró ereklye szinte bizonyosan változást hozna. A baj ott van, hogy a szereplők semmivel se élethűbbek, mint a cég rajzfilm-termékei. Tim Avery sehol nincs karakterként Stanley Ipkisshez képest, aki minden ballépése mellett is értékekkel, emocionális mélységgel rendelkező dolgozó.

A meghittnek szánt jelenetek a feleségével vagy álmosak, vagy stresszoldó poénokkal vannak megfakítva. Őszintén szólva: akár a magán-, akár a munkahelyi szféráját veszem alapul, Tim végig úgy viselkedik, mintha életében először érintkezne ezekkel az emberekkel. Ez nemcsak nem generál szimpátiát A Maszk használója felé, de - annak ellenére, hogy kisfia születik -, észrevétlenné teszi a többi járókelő között. És amennyi értelemkoldus fordulat van a cselekményben, még hozzá is tenne az élvezhetőséghez, ha kedvese is felvenné a maszkot, és hátba lőné, mint ahogy Stanley Ipkisszel történt a képregényben.

II. Rossz ötletek

Ez az egyedüli kategória, amiben Maszk fia ténylegesen változatos. Minden ízlés híján maradt, gusztustalan gegek kerülnek az utunkba minden ötödik percben. A CG-nélküliek közül említhetnénk a baba játékfiguráit, a ház színeit, a reneszánsz kutyafestményt, vagy a vállalat dolgozóinak jelmezeit. Karl Penn kosztümje határozott TeleTubbies-kivágás.

Nem létezik, hogy felnőtt ember úgy képzeljen egy skandináv istenséget, ahogy Lawrence Guterman rendező. Lokit átalakította egy szakadt, pojácás punk-ra, aki férfitangában nyaral és a prológusban mintha összekeverné Edge Cityt Dark Cityvel. Egy ilyen félreértelmezés már megkérdőjelezi, hogy a direktor alkalmas-e a pályára. Bob Hoskins nem játszik rosszul, de a többszöri hörgése Odinként nem segít tekintélyt adni a figurájának.

Azok a hibás ötletek, amihez már computer-animációt is adtak, Dante pokolmetszetében a Cogito-folyónak felelnek meg a bugyrokon túl. Olyan ötletek, mint:

1. vihorászva úszkáló zöld ondósejtek egy fertőtlenítő-reklámból;
2. világító petefészek nagytotálban;
3. műanyag frizurás Maszk feltételezett szexjelenete az alvó nejével;
4. táncikáló csecsemő TinyToons-ból vett fejkinézetekkel;
5. világoszöld hányás a kocsiban;
6. emberi arcon polipként mozgó, szívó és tekeredő álarc;
7. ultrahang-monitoron szambázó embrió;
8. konspiráló Kutya-Maszk zéró intelligenciával;
9. fejszéből előbukkanó automatikus kar, amely egy pisztolyt fog;
10. Bébi-Maszk által emelt pillanat-pajzsfal.

Valahol ironikus, hogy a film utolsó pillanata egy CG-animált kacsintás a csecsemő részéről. Természetesen klisé, de ez az egyetlen poénja a filmnek, amiről be tudom azonosítani, honnét vehették. Nem fogom további negatív jelzőkkel illetni A Maszk fiát; annak ugyanúgy nem lenne szikrányi értelme, mint magának az "alkotásnak".

Halálos fegyver

Richard Donner igényes, következetes rendező. A Superman-dilógia mellett talán a Halálos fegyver a leghíresebb munkája: sokak szerint majdnem akkora hatású filmnek számít kategóriáján belül, mint az Acélember '78-as kalandja.

A történet nagyon fordulatos, és a valószerűséget jól elegyíti az adrenalinnal. A 2 főszereplő zsaru egy olyan ügyet derít föl, ami lépten nyomon éberségre ösztökéli őket. Murtaugh és Riggs egymás komplementerei: a nyugis fekete családapa és a kócos, tiszta ideg dinamó, aki nem tudja feldolgozni néhai felesége halálát.
Mindkettejük hátterét részletesen megismerjük, mielőtt összetalálkoznak, és innentől egyfolytában mozgásban tartják a másikat. Roger családja bemutatásával próbálja társát elvonni az öngyilkosság gondolatától. Trish és gyerekei életvidám, de normális viselkedésű emberek, az pedig külön dicséretes, hogy Rienne elrablásakor a lány ijedtsége nem érződik nyafogásnak vagy hisztinek. Sok filmbéli túszdrámának többek között ez szokta csökkenteni az izgalmát.

A zsaruduó akcióikban profik és kőkemények, közjátékaik egyszerre teszik színessé egyéni jellemüket és munkakapcsolatukat. A humor elsőrangú és egy percig sem erőltetett: Martin egy öngyilkosjelöltet úgy állít le, hogy vele együtt leugrik bilincsben; Roger ordibálva ajánlgatja Martinnak, hogy lője szét a fejét; Martin mosolyt lő egy céltábla fejére. Azt nem értem csak, hogyha ilyen izzó kezű lövész Martin, hogyhogy Michael Hunsaker likvidálásakor egy egész tárat kilőtt száz méterről színjózanul, és mégse találta el a helikoptert?

Az életuntság érzését a film teljesen száműzi, ahogy a cselekmény bonyolódik, és a Hunsaker-család után immár Roger és lánya, Rianne élete kerül veszélybe. A konfliktus kerete kicsit szokványos, de stabil: ex-kommandósok a droghálózatukat védik. Riggshez hasonlóan csak akkor kezdenek ámokfutásba, ha a dolgok nem mennek simán. Riggs Joshuával, Roger pedig a józanabb ex-tábornokkal kerül szembe a végén: mindkét meccs izgalmas.

Riggs gyásza és ahogy Roger bízni kezd benne, mind-mind remekül vannak érzékeltetve, nemcsak belemagyarázások. Sok unalmas akciófilmmel szemben itt az akció és humor egymást erősítik. Csak néhol érződik vontatottnak, ahogy egyik fejleménytől a következőig eljutunk.
Nem nehéz kitalálni a dolgok alakulását, és a film időnként mintha kivételezne a főszereplőkkel. Ha Joshuáék annyira akarják, könnyen kipuhatolhatták volna, mennyit tudnak a rendőrök a Hunsaker-ügyről. A kínzásokkal együtt is fölöslegesnek hat, hogy életben hagyták Rogert, Martint és Rianne-t is, bár a túszok kínzása bevett módszer a katonai és félkatonai alakulatoknál. Amikor Joshua az utcákon menekül, annyira fel van pörögve, hogy inkább Rogerék házát lövi szét, minthogy eltűnjön a várható rendőri erősítés elől. A dupla pisztolylövés Joshua testére fantasztikus lassított felvétel.

Az érdekelne még: mennyi idő telt el az eset óta, hogy Martin arcán még ott éktelenkedik az összes vágás, de Rianne szerint már "mindent rendbe hoztak" a szétlőtt TV-től és szobáktól a romba dőlt házfalig? És attól nem triplázódnak a helyrehozás költségei, hogy az üres kocsit Riggsék a házfalon átküldik elterelésképpen?

Nagyon szeretem ezt a filmet, ütős kis akciófilm a mozitörténelem egyik legismertebb zsarupárosától.

Batman és Robin

Játékreklám.
Paródia.
Gyenge utánzat.
Sokan sokféleképpen illették negatív jelzőkkel ezt a filmet, de a népszerű közvélemény most igencsak megalapozott. Semmi sem komolyan vehető a Batman és Robinban, a '95-ös Mindörökké Batman folytatásában - kivéve talán Alfred, az inas ritka betegségét. Sokak szerint ez minden idők egyik legrosszabb filmje. Szerintem inkább "csak" a legalantasabb szándékkal készült képregényfilmje. 


A Warner Testvérek filmvállalata mindenkit igyekezett bevonni a készítésbe, mindenkit ki akart szolgálni, mindent belesűríteni válogatás nélkül. Rögtön a tervezőmunkába bevonták azt a játékvállalatot, melynek termékeit a movie elkészülte után reklámozták. Így kaptak egy gyors és üzletileg kiterjedt befektetői körre építkező pénzcsináló automatát.
Épp ezért működésképtelen a film: híján van bármilyen egységnek vagy koncepciónak. A film egész neonnal teletömött, szivárványnál is sokszínűbb stílusáról üvölt, mennyire nem történetmondás céljából készült. Hanem hogy eladjon nekünk játékokat, amiket a filmbéli figurákról és képtelen masinákról mintáztak.

A készítők meg sem próbálják palástolni a tényt, hogy a Mindörökké Batman szkriptjét másolják.

1. Batman felöltözik/szerelkezik, előforog a Batmobil és egy futó vicc hangzik el Alfreddel. Csak most Robin révén mindez kettőzve van.
2. Jön egy nagyjelenet, ahol a főgonosz megütközik a címszereplővel, csapdába ejti, elszökik, de a főhős megmenekül.
3. Egy zöld ruhás dilis tudóst elutasít a főnöke Bruce Wayne, ezért átvedlik második főgonosszá, megkeresi az első főgonoszt, és szövetkezik vele.
4. Hamis kinézetű science-fiction-efektekkel mutatják a főgonosz erejének forrását.
5. És van egy tragikus múltú tinédzser, akit Alfred támogat, felfedezi a Batbarlang titkát, és eldönti, hogy segíteni akar Batmannek. Ő végül segédként maga mellé veszi, megállítják a két főgonoszt, akik közül az egyik mentálisan rokkant lesz.
6. Zárómontázsként a szuperhősök ellenfényben futnak felénk.
7. És a teljes másfél óra mentén: rikító neon és nyomoronc poénok minden mennyiségben.

Akárcsak az előzmény, a Batman és Robin szerkezete is már a kezdő képsorok után stilisztikai tömbökre szakad szét. Mindegyik tömbhöz kapcsolódik egy-egy főszereplő.

 MR. FREEZE

Arnold Schwarzenegger harmatos színészi játéka még a legjobb a figurával kapcsolatban.  Hűtőruhája egy idegenre hasonlít a Nehéz napok a Föld nevű bolygón c. sorozatból, kivéve a gumióvszerre hasonlító fejrészt. Freeze fagyasztósugara pedig még annyira se hiteles látvány, mint Rébusz agyhullámai. Még illik is hibbant külleméhez, hogy elsőtől utolsó jelentéig jég-szóvicceket szór.

Terve arra, hogy feleségét megmentse, nagyon hézagos. Soha nem kapunk normális magyarázatot arra, hogy páncélját vagy fagyasztógépét hogyan működtetik gyémántok. Legnagyobb gyémántjai szinte tekegolyó nagyságúak, kisebbekből is annyi van neki, amik csillagászati összeget adnak együtt. Az nem volna elég a kutatásaira?
Nem túl átlátszó, hogy Nora Freeze és Alfred ritka betegsége ugyanaz? A nőt még nem, de a Bat-inast már ki tudja kúrálni. Imádott és magasztalt felesége hibernált halálos beteg, de Freeze-nek mégis van ideje "mozizásra" és kórust vezényelni. 


Fegyvertára - akárcsak Batmané - tobzódik a könnyfakasztóan röhejes cuccokban:

• A rakétákkal ellátott, űrbe fellőhető járgánya;
• Műanyag szárnyai, amikkel siklórepülhet;
• Reflektorokkal agyonvilágított halloween-tökfej-alakú búvóhelye;
• Halálra vacogó magán-hokicsapata, akiket egy "Mr. Fehér Karácsony" nevű táncikáló fabábu énekére tanít a TV-ből, a mikrofont pedig egy fehér kombinés néger kéjhölgy rázza;
• Egy ún. fagyasztógépe, ami pont belepasszol egy nemrég épült csillagász-obszervatóriumba, közösen működik azzal, pedig alkotójának csak az utolsó harmadig eszébe se jut odamenni. A fagyasztógépet belerakva a távcsővel le lehet fagyasztani egy egész várost.

DINAMIT TRIO

6 gumipáncél, ami kidomborítja az emberi test legapróbb porcikáját is mellbimbótól a lábuk közti részig. El vannak látva Bat-korcsolyával, Bat-hitelkártyával, Bat-olvasztólézerrel. Az ő inventóriumuk szintén olyan futurisztikus járműveket tartogatnak, mint: Bat-repülő-szörfdeszka, Bat-hómobil, Bat-bike, Bat-jeges-felületen-sikló-kétkaros-jármű lézertükröző reflektorral.
Sokatmondó a főszereplő színészek utólagos viszonyulása a movie-hoz. George Clooney bocsánatot kért egysíkú alakításáért, Chris O'Donnell pedig elsőként jött rá a színészek közül, hogy film helyett voltaképp játékreklámban szerepelnek.

Michael Gough az egyetlen, aki normálisan alakít, de a vacak írói munka az ő szálát sem kíméli. A halálos beteg Alfred titokban akarta tartani Bruce és Dick titkát, de a biztonság kedvéért:

1.   lemezre másolt minden létező anyagot róluk;
2.   egy hárombetűs pofonegyszerű szóval levédte;
3.   rábízta Barbarára, hogy még véletlenül se nézze meg;
4.   "betáplálta az agyi algoritmusát a Bat-computerbe", hogy az majd elmagyarázza Barbarának, hogy egy teljes gumi-denevérruhát készített neki, ha esetleg mégis kedve szottyan belenézni a lemez tartalmába.

MÉRGES SZÖMÖRCE

Fogj egy túl gyakran rikácsoló, csapzott hajú tudósnőt; nézesd végig vele, ahogy főnöke egy rajzfilmszerű-efekttel gumicsövön keresztül felpumpál egy vézna alakot agyatlan verőgéppé; boríts rá egy szekrényt tele vegyszerekkel; és várd meg, amíg szexi, mérgező csókú dominaként liánon kinő a földből. És megkapod Poison Ivyt, civil nevén dr. Pamela Islyt. A karakter minden nyilvános szereplése negatív csúcsot mutat fantázia terén:

1. Az obszervatóriumban fennhangon szidalmazza az emlősöket egy TV-adásban, amit az egész világon élőben közvetítenek;
2. A virágbálon egy rózsaszín gorillaruhában táncot lejt, majd egy csapat Tarzan-formájú férfi hátán bevonaglik a többi licitre váró hölgy elé. Feromonport hint mindenkire, amitől a tömeg elaléltan szédeleg, Batman és a pénztelen Robin pedig licitálni kezdenek, hogy melyikük töltsön vele egy forró estét;
3. Grandiózus terve, hogy Freeze-lel lefagyasztatja Gothamet, majd a világot, hogy aztán minden földrészt a szupernövényeivel népesítene be, melyek két centimétert nőnek egy másodperc alatt;
4. Transzvesztita sminkkel és tornyozott frizurával csalja be Robint a liánokkal teli kertjébe, de amikor megcsókolja, kiderül, hogy a férfi gumiajkakkal védekezett. Emberevő növényében percekig henyélt, de amikor visszaterül rá, a műanyag levelek rácsukódnak, mintha valami miatt meg akarná enni őt.

(...)

Ha nem hangzana el a denevér szó a filmben, alighanem fel se tűnne a nézőnek, hogy nem az Óz, a nagy varázsló remake-jét látja. Paródiaként hozzáállva  tartalmas szórakozást nyújt bárkinek. Ami a leginkább zavaró benne, hogy ezt az 1989-es Batman harmadik utódjának szánták. Alfred és betegsége a sztori egyetlen stabil pontja, ahol ez a szándék ténylegesen tetten érhető.

Zorro legendája

Ha egy focimeccs eredménye döntetlen, hosszabbítást iktatnak be. Közismert szabály. De ha valaki a hosszabbítást kinyújtja, és új meccsnek próbálja beállítani, az már csalás. Ez jut eszembe tanulságként a Zorró legendájából, ami a Zorró álarcát folytatja. Az a film teljesen kerek és lezárt volt. Csupán a biztos bevételi forrásért készült egy évtizeddel később folytatása, ahol a szereplők szintén egy évtizeddel idősebbek.

A Batman és Robin óta nem találkoztam ilyen leplezetlen prequel-kopírozással egy mozifilm részéről. A film egy szabadtéri nagyjelenettel indít: történelmi esemény zajlik (szavazás), a negatív oldal puskatűzre készül, Zorro trükkös belépő után vív egy sort, majd visszalovagol egy barlangba, ahol mosolygó neje fogadja őt. Még a kurta szóváltás Tornádóval is bekerült. A film legvégén a híres lovaspóz is a Zorró álarcába kapaszkodó mozzanat.

Az első házastársi vita az egyetlen, amely megalapozott. Elena dühös, mert férje már 10 éve küzd Kalifornia népéért. És ő valóban szerencsés, hogy nem ölték meg, nem leplezték le, és családi élete nem ment rá az állandó élet-halál harcokra. Az USA-ba való belépés életcélja betetőzése lehetne, de még mindig Zorróként akar ténykedni a szerződés aláírásáig. A montázs, ahogy Zorró a sötét, teliholdas tájban ellovagol otthonról, nagyszerűen asszociál az 50-es évekbeli Disney-sorozatra.

A film derekasan igyekszik több lenni a Zorró álarcának másolatától. Campbell a látványvilág elemeit aprólékosan dolgozza ki: a válóperes okirat, a szerződés pecsétje, a jelmezek korhűsége is rendben van. Armand kettébontható pengéje a legjobb fegyver a dilógiából. A kopasz szolga inas keze és Hoaquin csúzlija viszont nevetséges kellékek. Azt sem értem, minek kellett pipát adni Elena és Tornado szájába is.

Leghibásabb döntése a rendezőnek, hogy családiasabbá imidzselte át a filmet. Hoaquin a legidegesítőbb gyerekkarakter, akit valaha láttam. Szinte mindenkire csúzlival lő, aki nem tetszik neki; nem figyel senkire; az alaptermészete hebrencskedő; egyfolytában rikoltozik, gyatrák a poénjai, és ha az egész egyéniségét nézzük: irritálóbb készakarva se lehetne. Mindennek a tetejébe ostoba is: amikor Zorróval ellovagol, és megszökteti később a börtönből, a férfi annyira esetlenül palástolja magát, amiből egy óvodás rájönne a kilétére. Ahogy pajkosan tiszteleg Zorro kalapjában a vége felé, az több mint gyermeteg pillanat.

És ott van maga Zorro. Campbell annyira igyekezett erős színben tartani az egyéniségét, hogy néhol szánalmas dolgokat forszírozott rá: Armand partiján részegen keringőzik az atyával, csontrészegen alázza meg magát egy elhagyott sikátorban, fennhangon vitázik Szűz Mária szobrával. Ennyire már akkor tudott viselkedni, amikor Diego rátalált a kocsmában, és nem tudta még, mi az a "sárm". Apaként csődtömeg: semmi használható intelme nincs Hoaquinhoz, és amikor megértőnek próbál látszani, gügyögve beszél. Valahányszor veszekszik Elenával Armand partiján, erkélyén és pincéjében, mindig az volt az érzésem, hogy ettől izgulnak fel. Ütősebb lehetett volna Alejandro közös harca exnejével, ha mondjuk nem véstek volna Z és E betűket egyik támadójuk fenekére.

Elenának sem az anyaszerep, sem Diego családneve nem vált előnyére. Most is gyönyörű és elegáns, de semmi szimpátiát nem bír kelteni a nézőben. Az előzményfilmben arányosan volt szelíd és temperamentumos, 30-as éveire viszont dölyfös házisárkány lett belőle. Az egész zsarolás-udvarlás-féltékenység vonulat egy latin szappanoperát idéz föl az emberben. Az USA-kormány két munkatársa megzsarolja Elenát, hogy váljon el, és kémkedjen nekik Armand után. Vagy leleplezik Zorro titkát. Ezzel csak egy baj van: Elena csapnivaló titkosügynök. Nem mondom, szép teljesítmény elviselni a brümihilda házvezetőnőt, vagy kutyákkal a nyomában lefutni a szőlészetet. De annyira gyenge, lihegő műmosollyal hízeleg Armandnak, ami kizárt, hogy ne tűnne fel a férfinek.

Két jelenetében az is kiderül, hogy a forgatókönyv agyonajnározza a de la Vegákat. Armand nem öli meg Alejandro-t rögtön miután letépték a maszkját. "Ne a gyerek előtt"?? Ez kb. annyira hihető, mint mikor Rébusz intelmére Kétarc eláll Bruce Wayne fejbelövésétől a Mindörökké Batmanben. Pár perccel később: "Bezárhatsz örökre egy toronyba, én akkor is örökre gyűlölni foglak." Ha Armand annyira szadista, hogy tőrt szorít egy embere nyelvéhez, megölte a két ügynököt, és polgárháborút szítana, miért nem végez Elenáékkal?

A többi szereplő többé kevésbé jól lett felvázolva. Giermo és felesége szimpatikus emberek, akárcsak a kormányzó. Zorro tiszteletes cimborájában egy dolog zavar: poros klisé, hogy feszület védi meg a golyótól. Armand segédje és Marie faarcú díszek. Hoaquin tanítóját az előző rész Don Louis-a alakítja, ami máig nem értem, miért volt szükséges.

McEvans, a züllött pap ötletes figura, a nyers brutalitás mintaképe. Csak azt nem értem, hogy nem hasítja szét az ínyét a sok faszilánk, amit kiköp? És ha elkapja Zorro nyakát, miért nem töri el ahelyett, hogy a maszkjával vacakol? Hiába emlegetik fel Elena apját, don Diego és don Raffael karakterei nélkül egy igazán acélos jellemrajz sincs a filmben.

A történelmi korhűséggel nincs gond, a tempóval se gyakran. A vágták, vívások és akciójelenetek a maximumra törekednek, de az állandó akrobatika sok helyen indokolatlan és hatásvadász. Az ötlet, miszerint Zorro egyházi harangszóra érkezik, praktikus megoldás, mivel így Alejandro-nak nem kell állandóan a vidéken utaznia, igazságtalanságok után nézve. Csak kicsit olyan ötlet ez, mint mondjuk a Batsignal.

A Zorro legendája egy átlagos akciófilm, tele akrobatikával és kínos családi percekkel. A családias beállítás erőltetése, az eredeti ötletek kis száma és a de la Vegák pszichiátriai kóresete mellőzhető matinévá silányítja "A Róka" mozis kalandjait.

Mindörökké Batman

Nagyon "Kétarcú" film. Giccses neon, de középmély karakterisztika. Stabil tartalmi szerkezet, de ficamos érzékeltetés. Klassz motorok, de ocsmány Batmobil. És még lehetne folytatni a sort. 

Sokat elárul az elkészüléséről, mikor egy mozinak majdnem annyi kivágott jelenete van, mint pl. A Maszknak - egy szintén Jim Carrey-filmnek. Az indok ugyanaz: azok nélkül kevésbé lesz horrorisztikus a közönség vélt befogadókészségének. Én azokat a jelenteket is bele szoktam számítani: egyenrangú részei a filmnek! Elkészültének körülményeit nem ismertetem, mert őszintén szólva fölöslegesnek tartom. A 4 részben mindössze 2 dolog közös: Alfred és Gordon megformálója.

KÉTARC

Az eredeti prológus, melyben az arkhami doktor Harvey Dent széttört rácsú cellájában bosszúírást talál a falon, igazából csak adrenalinfokozó. Ettől alighanem még kiábrándítóbbnak hat Kétarc, aki most már nem bajszos néger (mint Billy Dee Williams Dent-je a '89-es filmből), hanem borotvált fehér férfi. Deni Devito Pingvinéhez hasonlóan egyfolytában hörög, intelligenciája minimális, Batmannek szánt csapdái pedig túlkomplikáltak.
Trehány az eredettörténete: Maroni perén a vádlott feláll, odahajol, rárak egy savas papírt az egyik arcfelére, és... Harvey nem hajol el, a másik arcfelére csúsztatja, és ott kezdi égetni a sav! Batman pedig addig kosztümben végigülte a tárgyalást, mielőtt felugrott volna a helyéről?!

És ott az érme: ezzel kellene a vakszerencsére bíznia döntéseit. A filmben mindig úgy manipulálja az "eredményt", ahogy előzőleg már eldöntötte. A Wayne-kastélyban is úgy dobálja a cinkelt pénzdarabot, mint kisgyerek a jojót. Halálakor mit érdekli, hogy nem mind a száz érme a tenyerébe hullik - mint mikor a hullája eltűnik a vízben?
Tommy Lee Jones maszkja sem egy savtól égett emberarcra, inkább egy rózsaszín hüllőfejre emlékeztet. Búvóhelye agyonstilizált, két segítője pornófilm-szereplők. Az egyetlen normális ötlet, ami hozzá kapcsolódik, a páncélszekrény-jelenet volt. Azt viszont a mai napig nem értem, mit keres a Szabadság-szobor Gothamban.

BATMAN

A "Batman örökké" legnagyobb érdeme, hogy először kutatja a figura miértjét és eredetét mozivásznon. A főhősnő, Dr. Chase Meridian egy pszichoanalitikus, és ez okos ötlet arra, hogy megközelítsük Batman belső énjét. A probléma  Chase-szel, hogy a szándéka inkább mintha az lenne, hogy ágyba bújjon Batmannel, semmint feltérképezze a pszichéjét.
Hogy tudott csak úgy hozzáférni a Batsignalhoz?

Bruce Wayne gyerekkoráról sok emlékképet mutatnak, pont jó arányban adagolva. Ahogy Chase rámutat: Bruce elnyomta emlékeit a fájdalom miatt, de a Greyson-család gyilkossága beindítja a memóriáját a szülei haláláról, a ravatalról, naplóról, barlangról és denevérről.

A kapocs, ami mindezt összeköti, egy kivágott nagyjelenetben rejtőzik. Miután Bruce-t a homlokfelületén meglövik és felébred, Alfred odasegíti a zavart férfit a Denevérbarlang azon sarkába, ahova beesett a temetés napján. Ha most szembenéz rég eltemetett rettegésével, visszanyerheti híres lelkierejét. Meg is találja a naplót, amelyben az áll: Bruce akart aznap elmenni este a moziba. Mikor ettől magát kezdi vádolni, meglátja rettegése tárgyát: egy embernagyságú óriásdenevért! A képregényekben is létezik ilyen figura. Továbbá: Batman egyik rajzolt ellenfele egy mutálódott őrült, akit Man-Bat-nek hívnak.
Ahogy Bruce odaáll a kreatúra elé, és utánozza szárnycsapását, tényleg visszanyeri a szellemi akaraterejét. Az egész film csúcspontja az a néhány másodperc, így nincs bocsánat arra, hogy ezt kihagyták a filmből. Ami Val Kilmer játékát illeti, tűrhető, de Batmanként nem látszik a viselkedésén akkora karizma és ütőerő, mint kellene.

ROBIN

Egy másik vágásban Robin Kétarc plakátjával ellátott palánkot üt az edzőteremben, mire Bruce maga is mutat egy erős rúgást. Egy eltúlzott látványeffektekkel teli filmben az ilyen apró adalékok hozzátesznek a filmhez. A 4 "hadviselő fél" közül Robin a legemberközelibb karakter: Bruce-hoz hasonlóan bosszúval akarja elűzni bűntudatát, hisz Kétarc bombáját dobta ki a cirkuszból, mikor a torzó végzett a családjával.

Mivel Bruce ismeri ezt az érzést, így először útmutatással fordul felé. De amikor Batmanként segít neki, tiltakozik és elutasítja, hogy mellészegődjön. Ez is egy összefüggő folyamat, nemcsak ide-oda rángatják Bruce hozzáállását a kérdéshez.
A végső bevetés előtt azért fogadja el Robint, mert felismeri rajta, hogy ezúttal ő se bosszúvágyból indul harcba. Mindketten ugyanazt döntötték el tudatosan, egymástól függetlenül. Robin nem Batman segédje itt, hanem valódi partner, bár Bruce eszközeit használja. Jellemfejlődése végén nem öli meg Kétarcot, de láthatja, mikor meghal. Arcán látszik, hogy haragja elégedettségbe fordul: helyesen cselekedett, a szemetet úgyis utolérte a balvégzet.

Mindezek ellenére Dick némely megnyilvánulása idegesítő. Gumipáncélja még Bruce-énál is fetisisztább: nemcsak minden testrész ki van domborítva hímvesszőtől mellbimbóig. De neki ezenkívül az öltözete többszínű, koponyája teljesen védtelen, és a maszkja haszontalan. Abban csak az az élő ember nem ismer rá, aki nem ismeri fel a denevért Chase Rorshach-tesztjén.

REJTVÉNYELŐ

Rejtvényelő/Rébusz is kap eredettörténetet: E. Nygma Bruce zseniálisan elmebeteg ex-alkalmazottja. Jim Carrey sziporkázóan adja a hiperaktív géniuszt, aki rejtvényeivel és üzleti hódításaival akarja Bruce Wayne-t pszichikai úton terrorizálni. Nem vendettát akar, hanem hogy a célszemély "okuljon", leszálljon a magas lóról és gyötrődjön. Ügyesnek találom, ahogy beugratja az ünnepségen, hogy használja a masináját. A rejtvényei ötletes csomagolásúak, de egy gyerek is kitalálná őket. Pedig Batman ezek révén bizonyíthatná, hogy remek detektív, mint a képregényekben.


Rébusszal az a legnagyobb baj, hogy a ruhája túldíszített, a beszéde, testbeszéde és mimikája pedig irritálóan pojácás és tele van sületlen poénokkal. Mesterséges szigete egy fejlett ország GDP-jéből épülhetne fel. Az ottani csapdák fikarcnyival se érnek többet Kétarc malőrjeinél. Oké: ha ezt a sok kínlódást túléli, jutalomképp feláldozhatja egyik szerettét. Gyenge indok, hogy miért nem hagyta Kétarcot kinyírni Bruce-t, de legalább van. A választásban Chase a normális életet, míg Robin a "szuperhősi melót" jelképezi. De azért: sok milliárd dollár egy kimondottan Batmannek szánt halálpályára?

Még egy apróság: kizárt, hogy az emberi agyhullám így működjön. Zöld, villámlik, bárkiből kiüríthető, sőt: egy piros gomb révén lézerfüggönyként is használható! És mikor a sok millió ember (és kutya!) agyhulláma kiszökik Rébusz fejéből, az pontosan úgy fluktuál, mint Edward Munch Sikoly c. rézkarca.

Akármekkora stiláris borzalom a Mindörökké Batman, el kell ismerni, hogy lendületesebb és kiterjedtebb a Batman visszatértől. Motivációkat és indokokat próbál felvázolni, a kivágott részekkel pedig majdnem kerek egésszé válik a címszereplő jellemfejlődése. 

Batman visszatér

Teljes sötét diadal a logisztika felett. Így foglalható össze a Batman visszatér c. film. Az előzmény nyomasztó hangulata megmaradt, de a karácsony, a cifra küllemű cirkuszi artisták tükrében inkább meseszerű árnyalatot kapott. Groteszk? Természetesen. Helytelen? Nem biztos. De ettől még nem szörnyen jó film.

Kb. 1 évvel Joker halála után Gotham City utcáit egy új banda támadja meg: egy hajdani cirkuszi társulat, melyet a torzszülött Pingvin vezet. Célja, hogy a korrupt cégelnökkel, Max Shrekkel összefogva megszerezze a város irányítását. Batman tehát 2 fő ellenséggel kerül szembe, miközben egy kiszámíthatatlan, renegát tolvajnő folyton felbukkan a közelében - hol mint Selina Kyle titkárnő, hol pedig mint "a Macskanő".

Az atmoszférára nem lehet panasz: tömény, koromsötét. Pingvin halála minden idők legsötétebb pillanata akármilyen Batman-moziból. A csontig hatoló zenék és kiegészítő dallamok mind nagyszerűen elmélyítik a hangulatot. Tökéletesek. De a filmben csakis egyvalami kiváló: a stílusa. Tudom: a grotesque lényege eleve az, hogy kigúnyol, karikizál egy közeget vagy embereket a kiúttalan világ belsejében. De akkor a humor mindig legyen szellemes, lényegre törő, kontrollált. Ha csak spontán vicceket hajigálnak be, a film nem a témáját figurázza ki, hanem saját magát.

A szövegfüzet tele van tömve légből kapott, infantilis pillanatokkal. Egy nyomasztó, drámaian kilátástalan film nem lenne szabad megengedjen olyan egysorosokat, mint:

- "A szívem tele van szeretettel. Végre embernek érzem magam."

- "Olyan, mint az a béka, akiből királyfi lett." "Ne, azért maradjunk a pingvinnél."

- "Ettől lesz a nő, igazán nő, és ezért még a férfiak sem haragszanak..."

- "Megvetést érez a divatmajmok iránt? Vagy hadd találjam ki: leplezetlen, meztelen szexuális karizma?"

- "Rémeket látok? Nem. Ez a förtelmes Pingvinember."

- "Hogy meg kell érinteni, meg kell fogdosni őket."

- "Ó! Épp az a {pussy}, akit kerestem."

- "Beosonok éjjel a hálószobába, miközben csóválja a farkincáját."

- "Ki kellett volna miskároltatni! Kezdetben még felizgattál, de most végleg elment tőled a kedvem."

- "Semmi közöm az emberi fajhoz. Én egy állat vagyok!! Hidegvérű!"

A szerelmi szál Bruce és Selina között érdekes. Ha érzelmi reakcióik nem is, a világképük hasonló. De ezt a szálat csakis civil énjeik között lehet komolyan venni. Ha kosztümös énjeik találkoznak az mindig zavarba ejtő és majdnem mindig túlszexualizált, ami főleg Batman tekintélyét rombolja.

- "Hogy tudott megütni? Nem látja, hogy nő vagyok?" "Igazán sajnálom..." A Köpenyes Keresztes ennyire naiv és sztereotip látásmódú a nők terén?

- Aztán mikor Macskanő a páncélját taperolja, Batman hagyja neki!

- Mikor Batman az elrabolt a jégkirálynőre bukkan, ő és Kyle nem harcolnak, hanem inkább mintha házastársi veszekedés folyna köztük.

- Amikor Catwoman mintegy ráfekszik Batmanre, lenyalja a száját, és ő ezt is hagyja.

- A film végén Batman érvek nélkül győzködi Selinát, hogy "hazamenjenek". Ami még erőtlenebb: Selina egy sokadik rikácsolással löki félre.

A szereplők vagy túl erősen vagy túl gyengén játszanak. DeVito és Pfeiffer kiválóan formálják meg a két Bat-ellenfelet, de karaktereik minden logikát nélkülöznek. Az egész Catwoman-figura olyan, mintha a nőt egy gonosz entitás szállta volna meg. Ez még igaz is lehet, tekintve, hogy azt a zuhanást nem élhette volna túl a fizika törvényei szerint. Keaton és Ghogh értelmesek, de egyben halványak is. Gordonnak nulla szerepe van az eseményekben, alig tűnik fel. A polgármester inkompetens hangember, a média képviselőiből az újságos fiú a legnormálisabb, a járókelők pedig gyengeelméjű, álmélkodó bábuk.
Az egyetlen szereplő, aki egyszerre energikus és végig erősen tartja figuráját, az Christopher Walken. Ő mutatja fel a legtöbbet a produkcióban. És mégis az ő terve az erőművel kapja a legkevesebb magyarázatot a 3 negatív főalak közül.

Vannak azért jó pillanatok is a cselekményben: Pingvin a szülei kutatásával fedezi, hogy polgármester akar lenni. Macskanővel csalja el Batmant, hogy a denevérrajjal majd a manipulált kocsijával befeketítsék. Bruce trükkje, hogy Pingvin korábbi szavait játssza a mikrofonba, a legokosabb ötlet a filmben. Mindez ígéretes volna, ha Pingvin intelligens, csiszolt modorú maffiózó lenne, ahogy a képregényben. Így viszont csak egy hörgő, perverz torzszülött.

Ahogy az előző filmben, itt is előfordultak furcsa véletlenek: Catwoman éppen azt az üzletet robbantja fel, ahol Pingvin és Batman először találkoznak. Épp akkor robban fel az üzlet, mikor nyávog egyet. Pingvin épp akkor tör be Shrek partijára, amikor Bruce és Selina rájönnek egymás kilétére. Bruce éppen azt a fekete macskát találja meg, amelyik Selináé volt.

A forgatókönyv leghatásosabb(nak szánt) fordulatai nemcsak légből kapottak, de magyarázat nélküliek is:

·         Hogy élhet túl akárki egy kb. 100 méterről történő fejreesést a befagyott, jeges hóba?

·         A Batmobil nemcsak kétszer akkora lesz a pluszpajzsoktól, de szét tud bomlani egy keskenyebb verzióra?

·         Mi szerepe van ennek a sorozatos utalásnak, hogy Macskanőnek "kilenc élete van"?

·         Csak mert a tömeg fújolja, minek kezd Osvald az esernyőjével géppuska-tüzet szórni rá?

·         Mitől érdekes az, hogy miután Pingvin nem tud megölni minden elsőszülött fiút, az egész várost akarja elpusztítani?

·         Rakétákkal felszerelt pingvingyalogság??

·         Mi értelme van annak, hogy Selina egy sokkolót a szája elé tartva megcsókolja Max Shreket, és ő ezt hagyja neki?

·         Az a bábu a kiégett Shrek akarna lenni?

·         És - bár ez nem lényeges mozzanat - miért nem tartóztatják le Osvaldot, miután nyilvánosan szétharapta egy ember orrát?

Nem akarok sótlannak vagy fantáziátlannak tűnni, de ez a film akkor a legélvezhetőbb, ha az ember a napi túlóra után a TV-ből akar zenét hallgatni. Konzekvens cselekvés ritkán figyelhető meg benne, felhozott ötletei/kellékei csak átgondolatlan díszek egy nonszensz történetben. Minden pozitívuma vizuális jellegű, plusz Walken és a dalbetétek.