2017. december 30., szombat

Star Wars Epizód VIII. - Az utolsó Jedik


...

"...Ez hát árulás."





Egyik legősibb reklamáció a nagy franchise-ok rajongóitól, hogy a stúdiók gyávák eredetivé tenni egy széria újabb és újabb részeit. Ez a vád érte a Star Wars: Az ébredő Erőt is, amiért története és szereplőtípusai túl hasonlóak voltak Az új reményéhez. Ezt én így sarkításnak tartom, de akár bejött valakinek a TFA, akár nem: mindenki arra számított, hogy Az utolsó Jedik már egy bátrabb, frissebb, kevésbé kiszámítható felvonás lesz a saga-ban. 


Már az rendhagyó, hogy időugrás nélkül, rögtön az előd végén kezdünk - mint egy 4 órás eposznál a "Part I." és "Part II."-féle felosztás. Leia vezetésével az Ellenállás menekülni kényszerül az Első Rend flottája elől, főtisztjeik halála miatt azonban megbomlik soraikban a morális egység.

Rey eközben rátalál az utolsó Jedi-re, Luke Skywalker-re, aki viszont már túl rossz állapotban van, hogy Leia segítségére siessen. A lány némi gyakorlás után a bukott Kylo Ren nyomába ered, hogy utolsó kísérletet tegyen visszafordítására a sötét oldalról. 



"Friss és kiszámíthatatlan" folytatás úgy is készíthető, ha ami előtte volt, teljesen leromboljuk. Ez a The Last Jedi filozófiája, elsőtől az utolsó percéig. Sose láttam még Star Wars-mozitól, hogy ennyire megszállottan, bármi áron akar más lenni, mint az elődei - nemcsak "el nem mélyítve", de gyakran fel is áldozva fontos szereplőket, alapvetéseket a kánonból. Az ébredő Erőben felvázolt rejtélyeket pedig "váratlan fordulat" címén vagy elejti, vagy filléres magyarázatokkal átugorja.  


A VIII. "Csillag Háborúk-fejezet" erdőirtás; a Disney "66-os parancsa" a mítosz régi nagyjai ellen. Cselekménye olyan, akár egy előre-hátra csapongó favágódroid, amely az őserdő jókora szeletét kivagdossa, hogy a helyét zöldségekkel helyettesítsék be. "Zöldségek" alatt itt a forgatókönyv felelőtlen, meglódult, sokszor ledöbbentően banális megoldásait értem, melyek közt alig akad működő elképzelés. Én örülnék a legjobban annak, ha az új rész tényleg "új irányba" építené a fő történetszálakat. Nem pedig visszamenőleg dózerol le stabil elemeket "az előző rész tartalmából." 


Valóságos fáklyamenet zajlik az Internet egyes berkeiben, ahol is rajongók százai követelik Rian Johnson művének érvénytelenítését. Bár személy szerint nem jöttem ki ennyire csalódottan a vetítésről, be kell látnom, hogy a VIII. nagy-fejezet tényleg túl sokat dob ki az ablakon mindabból, ami eddig le volt fektetve - akár a VII. részben, akár a 2 elődtrilógiában.

Szintén azt olvasom ki Mark Hamill és a rendező interjúiból, hogy a Disney burkoltan trenírozza célközönségét a már Skywalker-mentes Star Wars-ra. 
  • Hamill elmondása szerint rá sem ismert Az utolsó jedikből Luke Skywalker értékrendjére és életfelfogására, 
  • míg Johnson álszentül hátba veregeti magát, amiért tudatosan követett egy koncepciót - akár hű a Star Wars szelleméhez, akár nem. 

Jonhson  szerint "Luke kalandja A jedi visszatérben már véget ért", ezért kell végig kihátrálóan viselkednie, végül meghalnia az új főhősök javára. Emiatt aztán olyan hátteret testált rá, ami sárba tapossa a karakter 3 filmen át tanult leckéit. Luke a tanítványai halálának éjjelén fénykarddal a kézben vívódott, megölje-e az alvó Ben Solo-t, mikor elméjéből kiolvasta, hogy Snoke már "megfertőzte a szívét". 

Vagyis: a férfi, aki alig ismert apjáért, az Univerzum 2. leggonoszabb, félig gép hóhérjáért mindent kockára tett, mert érzett még benne "valami jóságot"... az 30 évvel később félelemből kinyírná húga 1 szem gyerekét, álmában (ahogy Darth Sidious a mesterét, Plagues-t!), csak mert erősebb tőle, és sötétséget érez benne! Frissítsünk: alapvető Jedi-tan, hogy az Erő-használó kezelni tudja félelmét és indulatait; enélkül a sötét oldal útjára téved. Luke pontosan arra készült, amire egykor Sidious bíztatta, mikor az őt levágni próbáló Vaderrel harcolt.

Lassan már kántálom, hogy különbség van aközött,
  1. ha a narratíva rendesen végigvezet egy gondolatmenetet,
  2. és ha nekünk kell kimagyarázni történéseket, mert a film LUSTA rá!

Ben már úgy jött el Luke-hoz aznap, hogy eltervezte az öldöklést? Ha igen, Luke hogyhogy nem érezte ezt rajta időben? Alighanem erre válaszképp a rendező Luke szájába adja Sidious esetét: őt sem érezték meg a régmúlt Jedik. Ez megint lyukacsos írás. Igen: köztudott, hogy Palpatine a Jedi-rend orra előtt nőtt a galaxis urává. De mégis: kitől hallotta Luke Palpatine Sith-nevét?
A tippem az, hogy az Erő-szellem Yodától, aki ugye A klónok támadásában Dooku nélkül is rájött, hogy "a sötét oldal elhomályosította a látásukat." Van egy sötét lyukverem a szigeten, ami a lelkük sötétségét tárja fel az embereknek, mint a faodúból nyíló barlang a Dagobah-n. Emiatt tudta Luke úgy elvágni magát az Erőtől, hogy nem tud se Han haláláról, se Leia helyzetéről? Johnson annyira tömöríteni akarja a háttérrizsát, annyira tépkedi le magáról a hét korábbi Epizód megkötéseit, mint egy ingerült állat a láncait.

Luke-ról tehát borzasztó vegyesek az érzéseim. Elítélem NEM a megtörtségét, hanem a gyávaságát, a türelmetlen és ingerült magatartását Rey felé. Nem hiszem el, hogy aki mindazt végbe vitte és megtanulta, mint ő, az most 
  • a tőle is nagyobb nagyságrendű tehetségektől retteg,
  • Obi-wanhoz képest ő egy bunkó és passzív "bölcs öreg mester",
  • és inkább Erő-vakon nyalogatja sebeit, mintsem hasznossá tenné magát másoknak.
Ugyanakkor AZ tetszett, ahogy élesen kritizálja a jediséget. Az előzménytrilógiából ismert Jedi-kádenciát úgy, mint a megszépített képet a lovagokról az emberek emlékezetében. "Azt várod, hogy lézerkarddal hadonászva álljak ki az Első Rend seregei ellen?" Így magyarázkodtam magamnak, hogy miért ilyen lerobbant, nihillista remete Az új remény álmodozója: saját és a rend hírneve szöges ellentétben áll nemcsak tapasztalataival, de a Jedi-hitrendszer hibáival, melyek kitermelték Darth Vader-t és Kylo Rent. 


Ettől viszont még ugyanúgy elbarmolt és teljesen idegen Luke-tól, ahogy meg akar szabadulni minden hagyatékától, az élete munkájától! Mintha valaki erőnek erejével rángatta volna bele a produkcióba, és meg akarna szökni belőle. A VII. rész legjobb pillanata számomra a méltóságteljes zárás volt, ahol Rey némán kéri a segítségét. Így aztán itt - ugyanazon jelenethez kapcsolva - egy óriási "BAZD MEG!"-táblának éltem meg, amikor Luke elhajítja apja kardját (amit Maz Kanata gondosan őrzött).

Vagy később, mikor Yoda szelleme fölbukkan, nehogy Luke fölégesse a kutatásai során talált forrásműveket... hogy erre az robbantsa fel őket egy villámcsapással! "Azért nem mondhatjuk rájuk, hogy letehetetlenek". 


Ezek szerint a Jedi-kultusz megreformálhatatlan? Nem lehet új köntösbe csomagolni, és más megoldás kell Az Első Rend ellen, mint ami a Sith-ek Birodalma ellen bevált? Ha Luke egy életen át kimondottan a Jedi-rend régi formáját törekedett újrateremteni, de későn fedezte föl a hibái spektrumát, akkor talán - NAGYON talán! - ráhúzható, miért érzi most, hogy minden hiába volt. Minden padawant, aki követte őt, meggyilkolták, így ő is márcsak a halálra vágyik.
(Megjegyzés: ha Luke nem tudja, miképp talált rá Rey, akkor ki csinálta a VII. részben hajszolt térképet, ami megmutatta Skywalker hollétét?)


Szóval Luke akaratlanul megismételte Ben Kenobi kudarcát a kiugróan erős tanítvánnyal, mert nem tudott eleget, időben. "Én csak egy igazságot tudok. Ideje a Jediknek: elmúlni." De még azzal együtt, hogy ennyi kudarcot pakoltak az életútjára, SEM ismerek rá Luke Skywalker alap-személyiségére ebben a felvonásban! Alig pár kósza villanásig sikerül Hamill-nak átpréselnie az igazi Luke-ot a kontár forgatókönyvön. 


Ordenáré módon csapták össze Rey származását, mondván, hogy bárki születhet különlegesen fogékonynak az Erőre. Szülei random senkik, akik bagóért eladták őt a Jakkun... legalábbis ezt állítja neki Kylo Ren Snoke tróntermében. Nem tudom, ettől már "hard-core fan"-nak minősülök-e, de baromira ajánlom a Lucasfilm-nek, hogy ez csak Kylo trükkje legyen Rey elbizonytalanítására!


Az még nem zavart volna, hogy Rey nem Skywalker: az Erő adta tudás javarésze nem egyetlen vérvonal kiváltsága. De ha bárki csakúgy ilyen rekordnagy potenciállal születhet, amivel ő és Kylo, az a SEMMIÉRT vágja taccsra az eddigi viszonyítási alapokat. Vagy a felébredt Erő valami megújulási cikluson esik át, és így a jövőben könnyebben születhetnek szupertehetségek?

Az Epizódok egyik fontos jellemvonása, hogy keretsztorijuk egymásra épült, így a bennük felvázolt rejtélyek is - pl. Luke apjának kiléte A Birodalom visszavágban. Ha ezekre a néző odafigyelt, de a folytatás nem ad rendes választ rájuk, akkor persze, hogy becsapva és büntetve érezzük magunkat! Túl erősre írták meg Reyt ahhoz, hogy egyszerűen "senki", egy újabb semmiből jött kiválasztott legyen, mint Anakin.

A kevés dolog egyike, amivel Az utolsó Jedik jó irányba mocorog, az a párhuzam Kylo és Rey között. Ellentétes oldalon állnak, de mindketten magányos fiatalok, akiknek égető szükségük volna iránymutatásra. Mentorfiguráik mégis megtagadják ezt tőlük, és gúnnyal leckéztetik őket. Ez egy nagyon furcsa, bizarr köteléket hoz létre a két fiatal között, amit érdekes volt figyelnem. 



Kreatívnak tartom az ötletet, hogy tudati kapocs köti össze Rey elméjét Kylo Ren-ével. Részben azért is, mert ezt a képességet nemcsak úgy a cilinderből rántották elő, ahogy sok ellenző ezt hangoztatja.

A Jedi visszatér egy kivágott jelenetében Vader is így próbálta elérni Luke-ot, a fél galaxis távolságából. A Rey-ék közti Erő-csatorna viszont folyamatos, mert mint kiderül: egy harmadik, Sidious-kaliberű valaki direkt fenntartja nekik. A kevés leleplezés egyike, amit tényleg okos húzásnak tartok, hogy ez a kapocs köztük Snoke trükkje volt, hogy Rey-t odacsalja!

És ezzel újabb nagy huszárvágáshoz érkeztünk: Snoke is egy SENKI! Egy random ****, aki a Birodalom maradékából valahogy összekaparta az Első Rendet, és valahogy képes volt uralmát a fél galaktikára kiterjeszteni. És aki valahogy nem érzi meg előre, hogy a trónja karfáján heverő lézerkarddal MEGÖLIK! Igen: Snoke Legfőbb Vezér csak úgy kinyiffan. Hab a tortán az ezt felvezető hencegése Rey-nek arról, hogy "minden az ő tervei szerint történt", hogy "tanítványa már menthetetlen a fénynek", hogy "már mind a ketten az övék"... Nem ismerős mindez valahonnan?
Most tegyük félre, mennyire a Palpatine-Luke-találkozónak akart Johnson beinteni ezzel. Snoke Az ébredő Erőben egy megfontolt, karizmatikus vezéralak volt, akiről elhittük, hogy Leia és Han fiát ráveheti a sötét oldal követésére. Itt viszont csupán egy hangjától megrészegült, vézna diktátor: kapitális hülyét csinál belőle az, ahogy Kylo Ren végez vele. Pedig eleinte félelmetesnek hatott az a kiszámíthatatlan, félőrült kacarászása, amivel Rey lézerkardjával játszadozik, vagy amivel Kylo gyengeségén tipródott. "Vedd le azt a nevetséges maszkot!" 


És bár Snoke halálát utáltam, azt azért nem, ahogy ettől egy percre úgy tűnt, mintha Rey-nek lett volna igaza, és Kylo mellé áll Snoke testőrei ellen. De ez vajmi csekély vigasz. Még mindig nem látom Kylo-t Vader-rel vagy akár a régi Luke-kal egyenrangú szellemiségnek, csak legfeljebb határozottabbnak most, hogy mestere helyébe lépett. És a soha be nem vetett "Ren Lovagjairól" sem derül ki több, mint hogy Luke tanítványai közül (is?) csatlakozott hozzá 1-2 valaki. 



Feminista propagandától bűzlik, ahogy Rey és Leia után most 2 másik "erős nőt" raktak két, már jól bemutatott férfiú nyakára:
  • Finn mellé útitársként a túlfűtött lázadó műszakist, Rose-t,
  • Poe Demaron mellé pedig felettesként Leia bizalmasát, Holdo parancsnokot.

Rose kapcsán egy nem rossz témát kóstolgat Az utolsó Jedik: próbálja a galaktikus harcot "jó és rossz" között  az átlagpolgár szintjére, életére lehozni. A baj csak az, hogy semmi újat nem mond a háborúról, amit eddig ne tudtunk volna a hét epizódból: 
  • ez a legprofitálóbb üzlet,
  • ugyanazok pénzelik mindkét felet,
  • a fegyverszállítók letojják, melyik oldal a megrendelő, 
  • és mindkét táboron belül vannak véleménykülönbségek.

Rose igazi szerepe, hogy egy ázsiai színész is legyen a színészgárdában - mint Donnie Yen a Zsivány-Egyesnél. Nemcsak súlytalan figura, de az elején leadott hisztirohamainál csak az Első Rend Hux tábornoka infantilisabb! Legnagyobb hasznát akkor látja a világos oldal, mikor a nagy végső csatában, mondjuk úgy: "eltéríti" Finn-t a hősi haláltól. Finn sokkal kevésbé használható itt, mint mikor szökevényként kereste a helyét ebben az egész háborúban.


Holdo helyettes-admirális a Star Wars-világ legutálnivalóbb sztereotípiája; felszínes, irracionális fokig lekezelő, arrogáns seggfej, akinek minden arcrezdüléséből árad az ellenszenv. Kizárólag ez a semmiből jött feminista-reklám az oka, hogy lehet egy ilyen nőszemély Leia Organa bizalmasa (ellentétben szegény Ackbar admirálissal, akit a forgatókönyv sokadik áldozataként csakúgy kinyírnak). 

Ezért annyira mesterkélt az ellenét Holdo és Poe Dameron között, és a filmmel ellentétben én is Poe-nak adok igazat, hogy a kapott parancsai ellenében ügyködött. Lapozzunk kicsit: Poe-t lefokozzák, mert egy önös akciója katonaéletekbe került. Holdo menekülő taktikáját félreérti, fellázad és leváltja ("Maga nemcsak gyáva, de áruló is!").
Azután a kómából fölépült Leia szó nélkül lelövi, és a két nő jót bazsalyog a pilóta "forrófejűségén". Nem kell ahhoz férfiúi büszkeség, hogy ezt valaki arcba-köpésként fogadja a készítőktől. Elvileg azt a leckét kéne itt Poenak megtanulnia, hogy felismerje, mikor menekülni a helyénvaló döntés egy háborúban. 

De ez erőltetett áldráma a legrosszabb fajtából. Holdo-ban az égvilágon semmi tisztelhető nincsen, szövegei pedig a bicskát nyitogatják az ember zsebében. Mi akadályozta meg ezt a nőt - a gőgös felsőbbségtudaton kívül - abban, hogy megossza tervét a többiekkel? Vagy ha már itt tartunk, Leia mire föl titkolózott? Holdónak csak egy pofonegyszerű vészterve volt, miszerint hátramarad a cirkálón, és időt nyer a többieknek... akik pajzs és fegyverzet nélküli hajókon futhatnak el! 
Nem létezik, hogy az Ellenállás ennyire szűkében van a pénznek- és felszerelésnek - az emberállományról nem is beszélve. Hacsak az elmúlt években nem esett szét az ÚJ Köztársaság is, és állnak fönn MEGINT A Birodalom visszavág erőviszonyai felkelők és üldözőik között. 

Nem hagyhatok ki még egy jó elgondolást, amit nevetségesen kiviteleztek: Leia használja az Erő-képességeit. Mikor egy lövéstalálat vezetőtársaival együtt kilöki az űrbe, ott valahogy jut rá elég ideje és levegője, hogy merítsen az Erőből... és visszarepüljön a hajóra! Így, ahogy írom: nem pusztán oda-lebeg, hanem oda-röppen a fedélzetre! Most már értem, miért híresült ez el "Superman-Leia"-jelenetként a rajongói portálokon. 



Chewbacca és Phasma kapitány elpazarlása a következő sérelem, amit Az utolsó Jediknek föl lehet róni. Chewie-n egyrészt egyszer sem látjuk, hogy gyászolna, pedig csak pár napja veszítette el Hant, a legjobb barátját.  Nem is csinál mást, mint hogy a vadiúj Star Wars-plüssjátékokkal, a porgokkal hörög. Az ébredő Erőben a humor szerves kiegészítője volt a drámának, itt viszont nemhogy a humorral nem bánnak jól, de a drámával se, amit elvileg oldani hivatott. 


Meg mernék rá esküdni, hogy Kathleen Kennedy, a Lucasfilm elnöknője nagyobb szerepet ígért Phasmá-nak, mint Az ébredő Erőben jutott neki. A-aa: párbajoznak egyet olyan áramvezető fegyverekkel, ami blokkolni tud akár plazmapengét is... és Phasma meghal! De van ám jó hírünk is: Boba Fett-tel ellentétben neki legalább a szemét láthatjuk, mielőtt beletántorodik a tüzes romokba. Képzelem, mit spekulálhattak egyesek Finn nagy küzdelméről: hogy - mint Poe Holdóval - ő is szembenézhet saját volt felettesével, aki örökké csak a semmirekellő dezertőrt látta benne...!



Luke végső küzdelme az, ahol végre már hagyják előtünedezni az eredeti személyiségét: ahogy a barlangi támaszponton elbúcsúzik Leiától, és bekacsint Thripio-nak. Ezen éreztem újra: ez végre a régi Luke! Az pedig kifejezetten lelkesített, ahogy 1 szál magában kiáll Kylo gépserege ellen - pont úgy, ahogy letagadta Rey-nek, hogy valaha is megpróbálná.

Annál jobban fájt, hogy a két férfi párbaja egy nagy semmi! És ezt most nem azért rovom föl, mert kiderül, hogy az csak Luke Erő-kivetülése volt. Amennyire meg tudtam állapítani, az a kivetülés éppoly kézzel foghatónak tud hatni, mint az igazi test. Ám a fénykarddal való bánásmódot ez a mű ugyanúgy lekezeli, mint a Jedi-filozófiát:

Ezért lesz Rey-ből secpec alatt profi vívó a szigeten á lá Mary Sue, és emiatt nem küzdhet Luke hosszabban Kylo Rennel. Mindenki ezt várja, hát menjünk szembe a várakozással, ugye, Johnson? Ha Luke meg akarta mutatni unokaöccsének, hogy még sokat kell tanulnia az Erőről, abba szerintem egy okosan megtervezett, hosszabb párviadal még igenis belefért volna. 


''... Nem tudnánk ezzel várni a IX. részig?''

Sejtem, mire célozhatott ezzel Hamill a forgatókönyv átolvasásakor: Az utolsó Jedik sajnos Luke Skywalker leköszönése az élők sorából. Kylo Ren döféseit fizikai valóján érezve eltünedezik a naplementében, hasonlóképp, mint egykor az ő Jedi-tanítói. Maga az elmúlás látványra valami észbontóan gyönyörűen festett, sőt még azzal a képpel is összecseng korábbról, ahogy a szellem-Yoda és Luke a könyveket emésztő lángokat figyelte. 

Ahogy a néző mindezt visszajátssza magában, felfogva, hogy ez immár a hivatalos Skywalker-krónika vége, akkor üt igazán vissza az irány, amerre Az utolsó Jedik siet. Nemcsak Luke-ról, nemcsak a potyára megölt visszatérőkről, de magának a filmről se világos, hogy voltaképpen mit keres itt. Miért van jelen, mi indokolja, hogy létezik? Luke azt mondja, meghalni jött a szigetre, és 2 órás huzavona után kívánsága teljesül. A vérveszteségeken kívül nem változott a hadihelyzet a két fél között, legfeljebb Snoke halálával picit megtorpant az Első Rend.
Luke Rey-nek 1-2 vad intelmen túl semmit se tanított, Kylo is megmaradt frusztrált melodráma-rosszfiúnak. Poe-ék szajkóznak egy cérnavékony hegyibeszédet, miszerint Luke, Leiá-ék, és az Ellenállás közösen "reményt adtak a galaxisnak", amit még egy Baljós Árnyak-Anakinra hajazó kisfiú is jelképez az alkotás végén.

Mármint... úgy adtak reményt, mint a Felkelők Szövetsége?

Akkor ez nem ugyanaz a lecke, amit 40, 37 és 34 évvel ezelőtt már megkaptunk?

És nem arról volt szó, hogy az új résszel új utakat is keresünk, Rian?

Látványtéren nem sok szó érheti a ház elejét. Legfeljebb a kaszinóterem csicsás látképe, plusz Benicio del Toro tökéletes nulla karaktere lógnak ki a Star Wars hangulatiságából. Utóbbinak egyébként sincsen más szerepe, minthogy valaki illusztrálja ezt a háború kétarcúságáról szóló konyhabölcsességet.
Kedvenc képkockám a látottakból az, amikor Luke belép a rég nem látott Millenium Falcon pilótafülkéjébe, ami nyilván hordónyi emléket mozgat meg benne (ahogy bennünk is). Egyvalamit biztosra vehetünk: ha Luke nem tér vissza Erő-szellemként, akkor az első visszajelzések darabokra tépik a Star Wars gerincvonalát lezáró IX. Epizód hazai bevételeit.


Mind Mark Hamill, mind pedig Carrie Fisher az eddigi legkiforrottabb Skywalker-alakítását nyújtotta; megérdemelték volna, hogy a stáb több tisztelettel szője tovább ikonfiguráik meséjét. Mondjon, amit akar Rian Johnson az új főhősökről: ez a két színész voltak a produkció igazi tartópillérei! A héten volt Carrie Fisher és édesanyja halálának évfordulója: Isten nyugosztalja őket, és örülök, hogy Carrie a leghíresebb szerepében fejezhette be életművét.


Hadd tegyem föl a kínos kérdést a Walt Disney és a Lucasfilm illetékeseinek: mitől "Epizód" a The Last Jedi? Mert sokkal inkább kelti egy ránk ijesztgető, lázongó kölykök firkálta fan-fiction (="rajongói-kitaláció") összképét, melyet mintha direkt a szereplőtisztogatás céljából cikkelyeztek volna be a kánonba. Sem a látvány, sem a leköszönő veteránok nem takarják el, micsoda hatásvadász gőzhengerként csapkod, alapjaiban értve és kezelve félre a legendáriumot, hogy mielőbb tiszta lappal ügyködhessen. Ez a film orvosi igazolása George Lucas aggodalmainak, hogy mivé tehette volna Hollywood ipara a műveit, ha a 70-es, 80-as években rákényszerül a szerzői jogok eladására. 



Pontszámként az Star Wars: Az utolsó Jedik kap tőlem... egy 2/5-öt! Vonatkisiklás dörejjel a sorozat szövedékében, és a II. Epizód óta legfélresikerültebb fejezet a "messzi-messzi galaxis" hivatalos idővonalában. Rengeteg kozmetikázni-való vár majd az új rendezőre, aki majd jövőre átveszi a kormányt a Star Wars pilótafülkéjében. 


2017. december 21., csütörtök

Az Igazság Ligája

"Egyesítsük kliséinket! Föld(től elrugaszkodás)!"
Képtalálat a következőre: „blogspot.com "justice league (2017)" flash poster”
"Tűz(robbanások)!" "Szél(sebes kapkodás)!"

"Víz(szerű effektek)!" "Szív(esen a fanservice-t)!"


"Egyesített sablonjaitokból:
én vagyok a DC-világ kapitánya!" 





A képregényvilág legnagyobb hősei a stúdiók reklámrabszolgái. Ezt újra és újra megtanuljuk, mégis várjuk, hátha valami csoda folytán igazi mélység vagy intelligencia keveredik egy-egy "szuperhős-mozi" összetevői közé. 


1 érdemi különbséget látok a század 2 nagy "mozis univerzuma" között: míg előbbinek 1 kezemen, utóbbinak 1 ujjamon számolom meg, hány tartalmas részegysége készült eddig - és igen: sem a Bosszúállókat, sem a Wonder Woman-t nem sorolom közéjük. A Marvel kreativitást elnyomó filmpolitikája éppúgy taszít, mint a Warner ámokfutó kapkodása, hogy mielőbb beérje nagy piaci riválistát. Ezt a kapkodást láttam a Batman V Supermanen, és most Az Igazság Ligáján is.

 
Superman halála után járunk: az amerikaiak úgy érzik, egy jobb jövő szimbóluma tűnt el örökre, általános a közvélemény apátiája. Közben Bruce Wayne és Diana Prince spéci képességű emberek után kutat, hogy minél többen védjék a civilizált világot a mitikus hadúrral, Steppenwolf-fal szemben. Ám az apokalipszis kapujában Bruce-ék még mindig csak 3 jelöltet tudnak felmutatni:
  1. az atlantiszi herceg Aquamant,
  2. a kiborgtestű Victor Stone-t 
  3. és az éretlen, de szó szerint villámgyors Barry Allen-t.


Legalább vissza nem fejlődtünk. A Justice League már kicsit jobb lett a megalomán Batman V Superman-nél, de hasonlóan ütemficamos, félmély szériatermék, ami nem tud mértékkel bánni a kékes, gyakran elmosódott CGI-jal. Nem akarom még a forgatási gondokat is részletezni (mint a Snyder-családot ért tragédiát és Joss Whedon társrendezését), de az új részen (is) tapintható az egyensúlyhiány.



Jojózva halad a cselekmény a hátterek felskiccelése és a feledhető akciójelenetek között. Nem bántam, hogy az eredeti 170 percet 2 órába tömörítették, de több idő kellett volna a karakterek árnyalására. És még így is benn maradtak olyan klisékövületek, mint a terrorista-bankrablás az elején, amit CsodaNő lassított idomvillantással állít le. 

Hangulat terén már mutatkozik javulás a BvS-hez képest - legalábbis olyankor, ha épp nem öntik nyakon a vásznat computertrükkökkel. A zene szintén tűrhető, bár kissé ferdén néztem, amikor feltűnt, hogy az elfman-i Batman-számból is becsempészték egy-egy dallamot. Kétségbeesetten akarhatja a Warner a Marvel box-office-sikereit leutánozni...!


A maguk félkész módján kedvelhetők a főhősök - kivéve Aquamant, akit kifejezetten könnyű volt megutálnom. De a másik 4 elsőfrontos ligatag legalábbis nézhető figura, bár nem a hátterük vagy a kidolgozottságuk, hanem főleg szóváltásaik és összedolgozásuk révén. A Bosszúállókkal ellentétben itt kíváncsi voltam rá, hogyan sikerül összeszoknia ennyire eltérő társaságnak: szupererejük az egyediségük meghosszabbítása volt.

Bruce és Diana együttműködése tartotta nekem össze az egészet. A film eléggé szenved a Batman V Superman csapongó írásától, amit bizonyos fokig muszáj volt folytatnia, és aminek több helyen ellent is mond. Bruce afféle helyettes csoportfőnökké avanzsált Diana mellett.
Mindketten jó harcosok a maguk nemében, de bizonytalanok, hogy egy szuperharcos-csapatot háborúba tudnak-e vinni szörnyinvázió, vagy valami még rosszabb katasztrófa ellen. Elsietett a gondolati átmenet a 2 film alapvetése között. 

A BvS teljes kudarcot vallott abban, hogy Superman felelősségét meghatározza a Zod elleni harc kárai kapcsán, illetve a szerepét a világ jelenében. Egyesek még Superman-bábut is égettek a nyílt utcán!

Szóval mióta Kal-El koporsóban fekszik, a lakosság visszasírja őt?? Mitől? Elképzelhetőnek tartom, hogy az emberiség tudat alatt érzi, hogy valami nem evilági veszedelem van útban a világukba/ életükbe. Rájátszhattak volna a forgatókönyvírók, hogy ez az életérzés egyfajta kollektív intuíció: ha tényleg olyan mennykő üt be megint, mint Zod vagy Doomsday, kiben higgyenek, hogy meg tudja védeni őket?

Épp csak az nem szűrődik át Az Igazság Ligája üzenetéből, amit elvileg ki akar hangsúlyozni. Superman nemcsak fizikai ereje miatt óvhatta az emberiséget űreredetű nemezisektől, hanem mert egy eszmét testesített meg a szemünkben: a bennük rejlő (leg)jobbik énjük erejét.

Na ebből ennyit sikerül Snyder-éknek átadni: épp az extramuszkli miatt hozzák vissza Superman-t, a civilek egyből fellélegeznek, Bruce pedig többször is törleszthet, amiért a bunyójuknál majdnem kivégezte szegényt:
  1. ő kardoskodja ki, hogy az anyadobozokkal támasszák fel,
  2. hagyná, hogy Clark megölje, mikor az elméje még ködös,
  3. sőt: a Kent-farmot is visszavásárolja neki és Marthának.

Ügyeletes vicces fiúnak lenni sosem hálás szerepkör, de Flash (Villám) nem lett az az idegesítő kölyök, mint ahogy tartottam tőle. Barry joggal érzi zöldfülűnek magát a csapat tapasztaltabbjai mellett: minél többet lát ő a rájuk váró feladatból, annál inkább láttam a karakteren, hogy meg akar felelni.

Hiába tud gyorsabban futni, mint bármilyen földi élőlény, össze kell szednie magát, hogy a többiek számíthassanak rá, mikor ilyen természetfeletti dögökkel viaskodnak. Így még értelme is van, ha néha elsüt egy poént - vagy azért, hogy a helyzetet oldja, vagy csak hogy ne legyen olyan ideges.  



Úgy, ahogy van, a szemétprésgépbe hajítanám a negatív oldalt. Steppenwolf az eddigi legnullább, legsemmilyenebb főgonosz a DCEU-ból, szárnyas szolgái pedig muslincák is lehetnének. Igazibb, fenyegetőbb, valós harcértékű rémeket kellett odaképzelnem helyettük,

akik ellen a Ligának tényleg fel kell kötni a gatyát. Egyszerűen kerestek a katalógusból egy szupererős főgonoszt, aki nem olyan ismert, sőt még filmet se kapott. Steppenwolf pedig ideális Árész 2.-nek, révén, hogy a Wonder Woman kapta a legjobb visszajelzéseket eddig a DCEU-ból.


Nem tudnám megmondani, vajon a háttere vagy a terve zavarosabb-e. Több millió éve az emberek, atlantiszi emberek és az amazonok szövetsége megállította attól, hogy földi pokollá formálja át a világot, a 3 anyadoboz révén - amiket mégis piszok könnyen talál és szerez meg a történet során. Kb. annyi értelme van a működésüknek is, mint a Transformers-ben lévő kockának.

Superman feltámadása valahogy nem az a heroikus pillanat, aminek megélhettük volna. Először még idézi is a BvS tompaagyú ridegségét: utáltam a légből kapott ötletet, hogy Cyborg bekrepált védőautomatikája provokálja Supermant, mikor még nem tud különbséget tenni barát és ellenség között. Értem, hogy Superman-t is csatasorba kell állítani a várható apokalipszis ellen. Meghát: ha őt meg tudják fékezni, a világvége ellen csak lesz esélyük. De ezt akkor is csiszolni kellett volna.
Mégha Clark-nak idő is kell felfogni, hogy újra él, hogy ki ő, és kik ezek körülötte, a személyiségét ne veszítse már el! Nem Martha és Jonathan Kent nevelt fiát láttam majdnem megölni Batmant, hanem egy gólemszerű, lélektelen Sionmant. "A csapatnak Clark kell." Szerencsére sikerült ezt kijavítani a jelentettel a Kent-farmon. A záloghitel alá került földön a karakter szó szerint is visszaemlékszik önmagára, a férfira, akit Az Acélemberben megismertünk. Na végre!
És talán a legemberibb mozzanat az egészben, mikor mostohaanyjával viszontlátták egymást. 


Szeretném még megemlíteni a 2 szerintem legjobban elsütött viccet a filmben:
  1. Diana modoros tréfája Aquaman-nel, aki észre sem veszi, hogy az igazmondásra késztető lasszótól fűt-fát kifecseg. "Tetszett, amiket mondtál."  
  2. A másik a végső csata alatt: Barry kimenekít egy családot a kiürült városból, míg Superman egy egész lakóházzal húz el mellette. 

Az Igazság Ligája semmiképp nem szilárd munkadarab, de a lázas kapálózásban már néha ráérez a saját hangjára. Továbbra is hiányzik belőle az igazi filmkészítés isteni kraft-ja, és a lehető legvacakabb főgonoszt rittyenti elő a történet katalizátorául. Annyit azonban csak elért a JL, hogy reménykedjek. Teszek a kétszínű üzleti versengésre a Warner és a Disney között képregénymozis fronton, de most már nem tudnám nyugodt szívvel azt mondani, hogy a DCEU csak a MCU lihegő másolata. 


Közepes osztályzatot adok Az Igazság Ligájára.