2019. november 27., szerda

Ford V Ferrari (Az aszfalt királyai)

Képtalálat a következőre: „blogspot.com "ford v ferrari"”
Elég ritkán fordul elő, hogy egy film eléri – legyen az bármilyen jól vagy rosszul összeszerelve -, hogy +- 2 órára otthon érezzem magam egy máskülönben számomra idegen témában, mielőtt a történet és szereplői kibontakoznak. Sose leszek autóbolond, a Ford V Ferrari – magyar címén Az aszfalt királyai – mégis beszippantott a maga stilizált világába, megszerettette velem a „nem céges” karaktereit, fordulatain tartotta a figyelmemet szinte a teljes 2 és fél órás futamidőre. 

Képtalálat a következőre: „blogspot.com "ford v ferrari" sherlby miles henry”
A Ford Motor Company elnöke, ifjabb Henry Ford eltökéli, hogy egy vadiúj versenyautó-típust állít csatasorba, ezzel megtörendő a Ferrari egyeduralmát a piacon. A korábbi versenyzőt, Carroll Shelbyt bízzák meg a tervezéssel, ő pedig egy még kiválóbb pilótát, a szerelő Ken Miles-t szúrja ki, hogy a 66-os Le Mans-i versenynél képviselje a csapatot. Viszont az önfejű Miles alig-alig viseli el Ford öltönyös pojácáit, akik szinte bérmunkásként dirigálják őt és Shelbyt.

Képtalálat a következőre: „blogspot.com "ford v ferrari" sherlby miles henry”
Meglepődtem, milyen jó érzékkel pumpálja James Mangold ezt a sportdrámát adrenalinnal: rendezése mellett a vágás követhető, ám sebes tempót diktál, a kameraszögek szinte az anyósülésre ültetnek minket, mihelyt valaki a volánnál ül. Igazából már a pálya közelében is érezni Shelby-ék vállalkozásának tétjét, a felkészülésük terheit, a hajtás izzását (nagyot néztem, mikor Miles élesben viszi végig a kört nyitva lógó ajtóval.) 
Képtalálat a következőre: „blogspot.com "ford v ferrari" sherlby miles henry”
A még hihetően erős tónusozás a történetre is ráizmosít; inkább csak a vége a felé nehezedik kicsit ránk az egésznek a hossza. Egyszerűen korlátok nélkülinek éreztem a film világát: ahogy a Volt egyszer egy Hollywood-nál, itt is időn kívülinek hat a picit kiszínezett 60-as évekbeli környezet. És ezt a vibráló légkört kicsit sem lohasztja az ipari háttér felvázolása vagy a szakinfók csepegtetése.


Képtalálat a következőre: „blogspot.com "ford v ferrari" movie”
Tarolt nálam a két főszereplő: Matt Damon és Christian Bale külön és párban is brillíroztak. Ken Miles önfejűsége, barátsága Shelby-vel, családjának támasza, a két férfi küszködése a vállalati kotnyelességgel mind ráveszik a nézőt, hogy drukkoljon ne csak a sikerüknek, de a sikerük elismerésének. 
Képtalálat a következőre: „blogspot.com "ford v ferrari" movie”
Caitriona Balfe, mint Miles felesége, Mollie, és fiuk, Noah Jupe Peter-e szintén értékes, valódi személyiségek voltak, akik szívvel töltötték meg nekem Miles magánéletének jeleneteit. Rajtuk kívül még a II. HF-et játszó Travy Letts tud magára figyelmet irányítani… viszont az alelnök, meg a többi céges pofa már nagyon egysíkú karikatúrák. A film alapján nem is igazán értem, minek töm ilyen féleszű alakokat pénzzel a főnökük...

Képtalálat a következőre: „blogspot.com "ford v ferrari" movie”
De elsősorban Bale - aki újabb szerepért fogyott jó soványra - tud tündökölni a nagyvásznon. Hamar megkedveltem ezt az öntörvényű őstehetséget, kinek száján ami a szívén, de éppúgy képes uralni és fékezni magát, mint a járművét. Mikor Fordék ötletét követve egyszerre ér finish-be 2 pilótatársával – így hirdetve a cég megújult nimbuszát –, se nem önzetlen, se nem hajol meg előttük.
Képtalálat a következőre: „blogspot.com "ford v ferrari" sherlby miles henry”
Magában dönti el, hogy a győzelem elsősorban az új modellé, mégha tényleg a legjobb pilóta is hasít vele az aszfalton. Shelby és egy csomó más ember közös munkájának eredménye, amivel kétszínűség volna az egóját fényezni. Annál jobban sajnáljuk, mikor is többé már nem szál ki a kocsiból...

Képtalálat a következőre: „blogspot.com "ford v ferrari" movie”
Maga a történet elég szokványos forgatókönyv mentén halad, de ettől még ügyesen összerakott és főleg pazarul tálalt: nem untatja a néző fülét, mikor a járgány technikai részleteiről hangzik el valami. És bár Ford emberei felőlem rajzfilmek is lehetnének, nagyon is átjön a filmből, milyen kemény és stresszes naponta együttdolgozni a szponzor törtető megbízottjaival a nyakadon: az efféle versenyben is mindig résen kell lenni, az állandó sietség közepette manőverezni, hol a sarkadra állva, hol a körülményekhez idomulva. 


Képtalálat a következőre: „blogspot.com "ford v ferrari"”
Élmezőnyben ment át a célvonalon a Ford V Ferrari az én stopperem szerint: az év egyik legenergikusabb, legmenőbb gyártmánya, színes karakterekkel és kitűnő atmoszférával. Ötös skálán egy szilaj négyest kap tőlem. 

2019. november 24., vasárnap

Zombieland 2. - A második lövés


Képtalálat a következőre: „blogspot.com zombieland2 double tap”
A popkultúra vesszőparipái közül talán a zombikban látok mindmáig a legkevesebb fantáziát. Pedig tudom, hogy az utóbbi években már tapogatóznak a filmesek, miként lehetne frissíteni ezt a szinte mindig bugyután használt klisét – komoly vonalon pl. a Kiéhezettek c. sci-fi-horror, vagy komédiaként a 2009-es Zombieland. Arra a bizonyos nagy áttörésre még várnunk kell, de addig is legalább a műfaj rajongói nem fognak „éhen maradni” zombifilmek terén.


Képtalálat a következőre: „blogspot.com zombieland 2 double tap nevada”
A folytatás ugyanúgy kvázi fiatalok Machetéje zombikkal, mint az első rész, a régi sztárgárdával és ismét Ruben Fleischer-rel a rendezői székben. És bár ugyanaz a stílus és energia lüktet benne, nem olyan ötletes, humoros és fordulatokban gazdag, mint szerettem volna, hogy legyen. A frenetikus bevezető után, mikor már bonyolódnia kell a sztorinak, a film egyfajta kreatív ködben reked, és sosem talál ki belőle. A forgatókönyvírók nem próbálják továbbépíteni a faékszimpla alapvetést, ezért igencsak hullámzik a lendület és az érdekesség szintje: ide-oda hányódunk a szereplőkkel 4 keréken a sivár disztópikus jövőben, és pont abba a nagy semmibe lyukad ki a 2. rész vége, mint az 1.-é.


Képtalálat a következőre: „blogspot.com zombieland 2 double tap nevada”
A történet szerint Columbus és 3 társa új otthonra lelnek a kihalt Fehér Házban. Miután a tini Little Rock besokall stagnáló életüktől, és nővérével, Wichitával dobbantottak, Columbus és a szógyár Tallahassee egy Madison nevű plázacicába botlanak, aki emberként tart ott agyilag, mint a zombik. Rövidesen Wichita dupla okkal tér vissza a parára: Little Rock olajra lépett egy hippivel, és egy sokkal szívósabb új élőhalott-faj jelent meg a környéken: a T-800-as zombi!


Képtalálat a következőre: „blogspot.com zombieland 2 double tap nevada”
Az idővel nem tud nagyon bánni A Második Lövés. Szinte refrénként hangzik el, hogy 10 éve fuccs a civilizációnak, azaz nuku közösség, pénz, termelés, kultúra, stb. Ez máris komoly érvágás a cselekmény lehetőségeit tekintve: valami nagyobb külső mozgatóerőt engednie kellett volna a készítőknek, hogy létrejöjjön, mert így tényleg csak a mondvacsinált „új zombifaj”-poénon csámcsoghatunk, ahogy Columbus-ék Little Rock nyomában kóricálnak. Nincs elég vastag közeg a poénoknak, hogy elburjánozhassanak benne.


Képtalálat a következőre: „blogspot.com zombieland 2 double tap nevada”
Új karakterek terén se sokkal nagyobb a választék: Nevada, Tallahassee új tökös latin szeretője az egyetlen, akit a maga egysíkú módján stílususnak találtam, és nemcsak tükörképe valakinek az eredeti kvartettből. 
Képtalálat a következőre: „blogspot.com zombieland 2 double tap”
Madison egyszemélyben a buta szöszi sztereotípiája, Wichita tökéletes ellentéte és a „mentális zombi”-poén szemléltetése. Túl van használva (na, nem attól, hogy Columbus vele vigasztalódik, miután kikosarazták!), egy idő után már nem vicces, hanem fárasztó volt. Az a csavarja is elég tompán koppan a padlón, hogy miután látszólag zombivá alakulva eltűnt, újbóli fölbukkanásakor kiderül, hogy csak allergia miatt hányt a bozótba. „Szörnyeteg vagyok…!” Nem, drágám, csak vérhülye…


Képtalálat a következőre: „blogspot.com zombieland 2 double tap nevada”
Woody Harrelson pompásabb perceket szerzett nekem, mint Jessie Eisenberg, Emma Stone és Abigail Breslin együttvéve: „Miért nem lehet már egy kis RÉZCSŐVEL SZÁJBABASZOTT MÁZLIM EBBEN A KURVA ÉLETBEN…?!?” Tipikus menő csávó cowboy-kalapban: világot leszarja, zombikat aprítja, és imádja A Királyt. Jó húzás az íróktól a bevezetőnél, hogy az ő atyáskodása és Columbus béna leánykérése egyszerre indítja be a testvérpárban a pucolás ösztönét. Nyilván a fő figurák egymáshoz viszonyulása jóval több színt visz az egészbe, mint a vékony cselekmény, és erre nagy szükség is volt az unaloműzéshez.


Kapcsolódó kép
Folyton azt érzem, hogy a film korlátokba ütközik, mert készítői nem merik emelni a tétet, ahogy pl. a Hot Shots 2. tudta. Fejlemények, jellemrajzok, sőt érintett témák (párkapcsolat, egyedüllét vs. család) terén is szűkösen vagyunk, a végén meg semmi nem változott érdemben. Bár azért egy cérna kis lelki növéssel el lettek látva a végére:
  1. Wichita már nem zárkózik el a kapcsolattól Colombus-szal,
  2. Madison önként, zombulás nélkül áll félre az útjukból,
  3. Tallahassee pedig megtanulja felnőttként kezelni Little Rock-ot,
  4. aki amúgy tökre jól mulatott a hippik új „babiloni” mekkájában.

Képtalálat a következőre: „blogspot.com zombieland2 double tap”
A Zombieland 2. – A második menet egy 3/5-öt kap tőlem. Bűnös élvezetnek simán beillik, ám túl szűkös keretű és nem elég merész vagy gazdag a saját világa, hogy akár a humor, akár az akció kibontakozhasson abban.



2019. november 16., szombat

Gemini Man

Képtalálat a következőre: „blogspot.com poster "gemini man"”

Érezni rajta, hogy mennyire nehezen szülték meg Hollywood farzsebeiben a Gemini Man-t. Amellett, hogy majd' negyedévszázada halasztódott látványtechnikai okok miatt, a project-et röplabdaként passzolták írók, rendezők és színész között, míg végül a mai, biztonságos sablonparádé formájában Ang Lee kezébe nem került. Nem lep meg, hogy sokak figyelmét főleg Will Smith arcának számítógépes befiatalítása, illetve a budapesti forgatási helyszínek Budapest-ként is való mutatása köti majd le, hisz sztori és karakterek frontján a Gemini Man már-már megjegyezhetetlenül szokványos.

Képtalálat a következőre: „blogspot.com "gemini man"”

Henry Brogan profi mesterlövész belefárad a szakmába, és nyugdíjazza magát. Aztán kezdenek hullani a csontvázak a szekrényből: nemcsak legutóbbi célpontjáról derül ki, hogy terrorista helyett tudós volt, de őt is ki akarja nyírni korábbi főnöke, Clay, mint „elvarratlan szálat”. Mikor az őt szemmel tartó ügynököt, Dani Zakarewski-t megmenti ugyanettől a sorstól, ő és Brogan puhatolózni kezdenek, hogy mi folyik itt. Clay pedig ekkor egy régóta csiszolt aduászt küld ellenük: a Gemini-projekt termékét, Brogan ifjú, ereje teljében lévő klónját.


Képtalálat a következőre: „blogspot.com "gemini man" clay”
Tisztára, mintha személyleírást próbálnék adni egy bűncselekmény elkövetőjéről: a történet legfeljebb közepesen izmos, többnyire lomha mozgású, és egyedüli valós jellegzetessége az arca (a fő sztárja). Egyértelmű, hogy nem egy ember vagy alkotógárda határozott víziójaként született, hanem egy seregnyi író gondolatainak higított amalgámjaként. A rutinos színészi játék (Mary Elizabeth Winstead és Smith legalább kedvelhetővé teszi figuráját, ha érdekessé nem is) és szép helyszínek (pl. a fővárosi termálfürdők) ellenére nincs 1 emlékezetes vagy lebilincselő pillanata sem. Mindenben csak a tűrhetőségre játszik, amit aztán hol sikerül elérnie, hol meg aláhasal.

Képtalálat a következőre: „blogspot.com "gemini man"”
Molyette klisé a sztori, de még ezzel együtt is nagyothalló a logika ebben az egész bérgyilkosklónozó tervben. A vak is látja (már a saját MÉG-fiatalabb klón-öccse megtalálása előtt!), hogy „Junior”-t egész életében átverték, és csak harcigépnek kellett: ezt ő felfogni, Brogan pedig elmagyarázni alig bírja rendesen, és mire e két dolog sikerül, fenntartás nélkül egy csapat lesznek ők hárman. Az ügynökfőnök meg egy álmos vicc: képtelenség komolyan venni akár fő konspirátorént, akár mentorként az "elbizonytalanodott" Junior mellett. Önigazoló szónoklatát kinyiffanás előtt pedig valami agyzsibbasztó volt végighallgatni! Hogyha a szereplők ilyen fantáziaszegény figurák, a motivációik egysíkúak és sokszor átgondolatlanok, a párbeszédek zöme meg közhelyes, akkor szegény színészek nem sok érzelmi energiát tudnak a drámába vinni.  

Képtalálat a következőre: „blogspot.com poster "gemini man"”
Igazából nem vagyok mérges a Gemini Man-re: teljesen átlagos akciómese a nyugijából kiüldözött profi jegelőről, aki még lenyom egy utolsó balhét pár régi-új bajtárssal, hogy szétrúgja a tetű nyakkendős góré seggét. Előfordulnak azért benne lendületes vagy legalább szimpatikus pillanatok is (pl. a befejezés), de nagy egészként banálisan kiszámítható, kockázatmentes ipari tucatklón.    


3/5-öt adok rá. 

2019. november 7., csütörtök

Hustlers (A Wall Street pillangói)


Képtalálat a következőre: „blogspot.com hustlers poster”

Lorene Scafaria Hustlers-e kicsit olyan, mint amilyennek maga a film is – helytállóan – lefesti az éjszakai klubok csilivili világát: mindent a szemnek, semmit a szívnek. Már a nyitányból kiérezni, mennyire nem az erotikáról szól a vetkőzőtáncos életforma, hanem a puszta anyagi túlélésről: egy alapjában véve sivár és egyhangú környezet, ahol az ember csak a legfelszínesebb vágyait tudja kielégíteni – azt is csak ha vastag a tárcája.



 Képtalálat a következőre: „blogspot.com hustlers destiny ramona”

A 2008-as gazdasági krach betett a sztriptíziparnak is: Destiny, a korábbi táncos nem talál munkát, hogy eltartsa lányát és támogassa nagyanyját. Aztán a korábbi „pártfogója”, a sztártáncos Ramona merész ötlettel áll elő nekik: a leitatás mellett kábítsák is el a buja örömökre fogékony wall street-i bankárokat, hogy privátban csalhassák ki pénzüket. A sikeres stikliktől azonban secpec alatt megrészegülnek...




Képtalálat a következőre: „blogspot.com hustlers destiny ramona”

Na, a The Kitchen után már másodszor jött idén egy csupa-csajos bűnbandáról szóló film, akik a létől megrészegülve megássák a saját sírjukat. És nagyjából éppoly tónuszavaros és összeszedetlen is: nem tudja eldönteni, mire is akar fókuszálni a történetében, amitől semmitmondó marad. Bár a keretet egy Destiny-vel készült interjú adja, nem igazán világos, hogy ez most életrajzi film, vígjáték vagy esetleg dráma akar lenni, de egyik irányban sem erőlteti meg magát különösebben. Minden olyan súlytalannak, sekélyesnek érződik itt – beleértve a „pillangókat” is, akik a kapzsi bankároknak visszavágó dolgozó nőkből csakhamar bundák és ékszerek halmain kacarászó plázacicák lesznek.




mv5bmjdjotdizmetngjinc00zjq3lwezmjmtnjvjodawmwvhnwjkxkeyxkfqcgdeqxvymta3mzewotewv1sy1000cr0014991000al.jpg

Messze a félszáz éves Jennifer Lopez külleme, aurája és gimnasztikai tudása a legmegjegyezhetőbb dolog, amit találni lehet a filmben. Ahogy karaktere, Ramona tartja össze a pénzhappoló társaságot, a filmet is színésznő játéka – meg talán a vágás – tartja össze a széteséstől. Hemzsegnek az elbagatellizált átugrások: 
Képtalálat a következőre: „blogspot.com hustlers destiny”
  • hogy Ramona és Destiny hogyan szervezték meg a többi lány tevékenységét,
  • miként szakadt el a baráti kötelék Ramona és Destiny között, holott még a nagymamája temetésére is elment,
  • miért nem kezelik elemi józan ésszel a megszerzett suskát,
  • és Destiny magánélete sincs határozottan kirajzolva – különösen az elején, mikor anyaként nem talál rendes munkát, hogy eltartsa a családot.





Képtalálat a következőre: „blogspot.com hustlers poster”

Amit a Hustlers javára tudok írni, az pár mámoros sikerpillanat, ahogy a lányok megkopasztják klienseiket, plusz Ramona bemutatkozó tánca. És talán már az is piros pont, hogy egy csupa nőből álló főszereplőgárda nem akar feminista ideológiát vagy politikai agendát lenyomni a torkunkon. De a sztori olyan anyaghiányos és képlékeny, hogy azt hisszük, menten szétmállik a rendező kezei közt, mielőtt formába önthetné.  



 

Egyszerűen gyenge.












2019. november 4., hétfő

Terminátor: Sötét Végzet



Nehezemre esik kerek mondatokba öntenem, milyen tapasztalat volt a Sötét Végzet. Jobbára a zsibbadt hitetlenkedés és a sértett düh kavarogtak bennem alatta és utána is – az érzést pedig csak erősíti, hogy most le is írom. Ez a film a teljes, gátlástalan meggyalázása a XX. századi Terminátor-sagá-nak! Igen, direkt így fogalmaztam. Tudom, már írtam, hogy nálam csak a két első film adja ki az érvényes történetláncot, a többit csak tárcafejőnek tekintem. De a Sötét Végzetet gyűlöltem: a márkanév ocsmány megerőszakolása, az erkölcstelen filmcéges kapzsiság újabb ékes bizonyítéka.


Képtalálat a következőre: „blogspot review "terminator dark fate"”
A „cselekmény” fémváza: 3 évvel a T-1000-es halála után jön egy T-800-as, és kinyírja John-t Sarah szeme láttára. 22 év múlva egy Grace nevű vázmódosított humán testőr kerül Mexikóvárosba Dani(ela) Ramos védelmére, épp mikor egy alakváltó terminátor a megölésére indul. Megöli Dani apját, és hamarosan Dani bátyja is meghal az üldözésben. Csatlakozik a női pároshoz párosához az idős Sarah Connor, majd – Sarah megrökönyödésére – az a T-800-as, aki lelőtte John-t, de azóta Carl néven embercsaládot alapított. Ám le utdják-e állítani végleg az örökké ismétlődő rémálmot?


Képtalálat a következőre: „blogspot.com "terminator dark fate"”
A Star Wars 8. Epizódja óta nem láttam olyan tömény gazemberséget és  szándékos mítoszpusztítást virítani, mint itt! Csak kapásból: ha John-t azonnal csakúgy kiölik a filmből, minek húzzák rá teljesen ugyanazt a történetsémát (ráadásul ilyen ügyefogyottan variálgatva) egy 3. világbeli főszereplőnőre? Mert mint megtudjuk, a Grace által leírt új jövőben Dani a géphadak elleni lázadás új leendő messiáshadvezére. Vagyis ő ELVILEG Sarah és John szerepköre egybegyúrva és mexikanizálva. Ennyi a karakter lényege, függetlenül attól, hogy karizmája nuku, és személyisége se nagyon van – mármint azontúl, hogy gyászolja a Terminátor kezétől elhulló családját.



Képtalálat a következőre: „blogspot.com "terminator dark fate"”
Az egész elgondolás sértően gépies és üzletszagú:
  • Eltörölni minden nem sikeres folytatást, csak az első két film maradjon! Ja: úgy, mint a Warner próbálta a Superman visszatérrel?
  • Rögtön az első pár percbe kinyírni a végig óvott gyerekfőhőst a kultikus 2. részből, akaratlanul is érvénytelenítve azt? Mint az Alien 3. tette?
  • Csak SJW-s kemény-de-sivár nőfigurák harcolhatnak hatékonyan a gyilkos hím szörnyeteg ellen, míg a hajdani központi férfihős meg önmaga leszelídült kiadásaként vár, míg eljő érte a halál. Mint Az Utolsó Jedik-nél.
  • Nem sértő ugyanazt a világuralomra törő gonosz szervezetet más néven újracsomagolni és beadni a rajongóknak? Ha a Birodalom-pontos-másolat neve Első Rend, úgy a Skynet-pontos-másolat neve Legion, ezt nem lehet kimagyarázni.


Képtalálat a következőre: „blogspot.com "terminator dark fate"”
Nevekkel parasztvakítani könnyű:
  1. nem számít, hogy maga a „tervező”, James Cameron produceri ÉS (pl. David Goyer mellett) társírói babérokat kapott, 
  2. hogy a visszatérő Linda Hamilton még mindig át tudja élni régi nagy szerepét,
  3. vagy hogy A. Schwarzenegger is megint itt van.
Képtalálat a következőre: „blogspot review "terminator dark fate"”
Mindez nem mentség, hogy az alkotók – köztük ironikus módon maga Cameron – hiábavalóvá tettek mindent, ami Az ítélet napjában történt. Mint írtam: a nyitópercek miatt ujjakat kéne eltörni abban az írógárdában! Ezen aztán Tim Miller rendezőnek esélye sincs mit kozmetikázni: nincs saját hangja, hangulata a Sötét Végzetnek, amitől legalább a retinánknak megjegyezhető volna – bár ez talán mégis inkább áldás...


Képtalálat a következőre: „blogspot.com "terminator dark fate"”
Legnagyobb bombatalálatát ugyan a film egyértelműen az elején kapja, de a fennmaradó részében sem érezni valós tétet, súlyt vagy üzenetet. Ürügy indítékok hajtanak egy sehová kifutó, alibi sztorit, amely minden korábbi „folytatásnál” tahóbb módon tépi föl a T2 legendás zárását, azt semmi érdemivel nem pótolva. A „nincs végzet, csak ha bevégzed”-mondóka alapból értelmét veszíti John hiábavaló kinyírásával, és ezt eszük ágában sincs kompenzálni – kivéve egy rövid monológot, ahol Sarah bevallja: 1 fényképe sincs szegény fiáról. Egyértelműen csak azért nem kerülhetik el soha végleg hőseink az apokalipszist, mert a stúdiók kapzsisága sose engedné nyugdíjba küldeni a franchise-t.


Képtalálat a következőre: „blogspot review "terminator dark fate"”
Karaktertemetéssel ért fel a viszontlátás. Hamilton jól mutat ugyan fegyverrel meg napszemüveggel, de a John fölötti gyásza levegőben lógó marad – akárcsak pl. Ab Whistler-é a Blade: Trinityből. Az írás próbálja úgy kiforgatni ezt, hogy a fia gyilkosa mint szövetséges azt példázza: az előre megírt végzet megváltoztatható. Pórias és kétszínű kimagyarázása ez annak, hogy a régi mese érzelmi fókuszát, a Connor-okat kirostálják a narratívából, utólag értelmetlenné téve az egész 2. részt. Az meg véletlenül se hihető, hogy a T-800 Johnt leölve csakúgy parlagon maradt a világban, kinőtt a lelkiismerete, és családra tett szert, akik azóta se gyanítják, ki ő, mi ő, mit tett.


Képtalálat a következőre: „blogspot review "terminator dark fate"”
Amellett, hogy Dani karaktere szerintem másfajta filmbe való volna, az új harcigépek még rosszabbak: Mackenzie Davis ha lehet, még bunkóbb, agresszívebb femináci kirakatfigura, mint Brie Larson volt Marvel Kapitányként, így esélyem se volt, hogy meghasson a múltja, vagy az önfeláldozása a végén. 
Képtalálat a következőre: „blogspot review "terminator dark fate"”
Gabriel Luna „Rev-9-e” (lényegtelen, minek hívják) szintén sehol sincs Robert Patrick T-1000-e mellett nemezisként: formái, ölései és harcai a nagy nullát idézik meg a '84-es és '91-es filmek rideg sokkfaktorából. Ezek után az akció maga a súlytalanság: a sokadik robbanás éppúgy nem bír éllel és dramaturgiai ütőerővel, mint a legelső. Soha egy mozzanattól nem kaptam föl a fejemet vagy borzadtam el 2 teljes óra leforgása alatt.  





Szimpatizáltam egy ideig a gondolattal, hogy fekete ruhát vegyek föl, csak ebből az alkalomból. A Sötét Végzet nem kevesebb, mint a Terminator-név és -ötlet legújabb, minden korábbinál otrombább megkövezése: úgy taszigálja tovább a rég kreatív végkimerülésig jutott szériát, hogy felelőtlenül szétbarmolja annak alapjait, alázat és elhivatottság nélkül. Míg az előző folytatások legalább tiszteletben tartották a két klasszikus rész alaptörténetét, ez a fércmű képmutatóan kivégzi és feláldozza azt, mintha platform akarna lenni egy "új irány" új folytatásainak. Mihelyt végeztem toplistámmal az év legrosszabb filmjeiről, meg sem történtnek fogom tekinteni a Sötét Végzetet, azaz a halál beálltát a Terminátor-moziknak.


Tiszteletem a két színészveteránnak, de azt hiszem, hogy "John-ért" mégiscsak 1/5-ös pontszámra ítélem a Dark Fate-et. 

2019. november 3., vasárnap

Sebek

Képtalálat a következőre: „wounds 2019 poster”
Egy new orleans-i csapos felvesz, majd megsasol egy elátkozott okostelefont, ami miatt barátnőjével hamar furcsa rémképeket kezd átélni a valóságban.


Szétuntam magam a koponyámból, ahogy Babak Anvari Sebek-jét végigültem! Rendben van, hogy nem minden direktor 2. rendezése lehet pl. Memento-kaliberű munka, de ez a másik véglet: ilyen szétmosott, emberidegen kómafesztivált tucatszámra találni pl. M. Night Shyamalan művészetében! Végig nulla személyiségek súlytalan ténfergését bámulhatjuk az észrevehetetlenül semmilyen "ijesztgetések" közepette, mígnem már az életkedvünk maradékát is feléljük. 


Will az egyik leg-anti-érdekesebb karakter, akit valaha láttam pszichológiai horrorfilmben: néha iszik, néha beszél a nagy semmiről, néha másokat csitítgat a munkahelyén. Magánélete is kimerül abban, hogy barinőjét, akivel együtt laknak, megcsalja bepiáltan egy hölgybarátjával. Annyira belengi az egész filmet ez a céltalan, bágyadt apátia, hogy az a forgatókönyvet is megfertőzi: a következménytelenség csúcsa, mikor Will egy este a barinőt elmezombult állapotban találja a monitor előtt, és másnap szóba se hozzák a riasztó óment. 

Képtalálat a következőre: „wounds 2019 poster”
Igazából mondani se tudok sok mindent erről a gáznemű produktumról, úgyhogy rögtön ugrok az összegzéshez. A Sebek egy időrabló baromság, csak így, nyersen! Horror ürügyén céltalanul bedob egy marék rémképet más filmekből, hátha valahogy összeállnak: sebesülések, rémálmok, okkult témák, a valósághatárt átlépő szürreális riadalmak (pl. süllyedés a véres kádba). Semmi értelmük vagy valódi kapcsolódásuk a főszereplő porhintéses lelki zűrjeihez, akit barinője szakításkor teljes joggal nevez üres héjnak - bár én ezt megtoldanám azzal, hogy az egész mű az.


Trehány, agyderogáló vákuum!