Tapsolnék,
ha kiderülne, hogy titokban M.I.–program írja az éves filmkínálat jelentős szeletét,
a stáblistára vésett embernevek mellett, sőt akár helyettük is. Ha direkt ilyenek
után szaglásznék, alighanem a Disney-vel, azon belül is a Marvel-lel
kezdeném a sort. „Virágkora” óta támadtam a stúdió „korhatár- és nézőbarát”
forgatókönyveit, de még nekem is feltűnt, mennyire sehol a gyártmányaik régi stílusossága
és energiája az MCU 4. és 5. fázisa, azaz az évtized nyitánya óta. Úgy vélem, nem alaptalanul divat ezt a periódust „MSheU”–nak gúnyolni a „girl-power” („csajhatalom”)
sablon sekélyes erőltetése miatt.
Mióta
Carol Denvers = Marvel Kapitány kinyírta a Kree Birodalom M.I.-jét, a
főváros-bolygó, a Hala egyre szennyezettebb, sőt a bolygó csillaga sem éppen
optimálisan üzemel. A Kree vezére, Dar-Benn ezért 2 kvantum csuklópántot keres, amikkel szabadon ugrálhat az Univerzum ugrópont-hálózatán keresztül, sőt még el is tudja velük szívni más égitestek tiszta állóvizét, légkörét, sőt
akár csillagenergiáját. Ám mikor az egyik ilyen vértdarabot meglelve téridő-sérülést
okoz, a másiknak a gazdája, „Ms. Marvel” Kamala Khan helyet cserél az
éterben névrokonával, plusz még egy 3. szupercsajjal, akinek a nevét úgy ejtik,
hogy „Rambó.” És ez a helycsere addig fog ismétlődni, amíg közösen ki nem
okoskodják az anomália kezelését.
Nem
sokan maradhattak a márkanév hívei között, akik úgy nagyon lelkesedtek volna a The Marvels érkezéséért. Két fő „ajándékkal” lehetett várni, hogy ez a „haveros
akcióvígjáték” megörvendezteti majd a célközönségét:
- egy részt egy olyan „idegen etnikumhoz tartozó”, „fangirl” tini-szuperhős belépője ez a mozikban, akiről képregényei vagy TV-sorozata nélkül fogalmunk sincs, ki lehet. Rajongása tárgyán túl semmi se derül ki róla vagy családjáról, azon kívül, hogy pakisztáni gyökerűek;
- más részt egy olyan túlprotezsált szuperhős-karakter (és színésznő) visszatértének tapsolhatunk, aki éppoly bika, ha nem bikább harcban, mint Superman, és akit mégis a rajongók zöme vagy feledhetőnek tart, vagy konkrétan a pokolba kíván.
Lerí, hogy ez eredetileg egy Marvel Kapitány 2.-ként indult, csak az MCU hanyatló tendenciája miatt – kis- és nagyvásznon is – nem mertek egyedül Brie Larson nevére építkezni. Így most 3 „erős nő” archetípust kapunk 1 áráért, mégha egyiknek sincs tisztességesen megírt személyisége. Az egész alkotás valahogy el van szakadva minden viszonyítási ponttól, belső logikája nem létező, képtelen nyomatékot adni bárminek is abból, ami miatt izgulnunk kéne. Nia DaCost tavalyi interjúján már meg sem lepődöm, ahol is szóvá tette pl. az utómunkák körüli zűrzavart, és hogy addig tologatták a premiert, míg a rendező nem tudott részt venni rajta, egy másik munkája miatt Londonban.
Tele lehetett a vágószoba kimetszett és többször újravett részekkel – és erről nemcsak a rekord-rövid 105 perces futamidő suttog. Az amúgy egyszerű alapötletű cselekmény kapkodása és az üres sci-fi-dumák csűrés-csavarása hamar kiölik a néző kíváncsiságát. Algopirinhez akartam nyúlni a halandzsát hallgatva kvantumlyukakról, ugrópontokról, klímaválságról, vagy a kismilliomodik kozmikus isteni ereklyétől, amivel persze egész égitesteket ki lehet ütni. Csokornyi filmférc sejlik föl, ahonnan "képregényszűz" fejjel is lazán le lehetett nyúlni egy-egy sztorielemet: Zöld Lámpás, Charlie angyalai, A galaxis őrzői, Hipervándor, etc. Legkínosabb mozzanata pedig, ahol jelmezes hőseinket egy bolygó lakói tarka rongyokban táncikálva–virnyákolva köszöntik, valami bizarr bazári musical-re hajaz. Ki hagyta jóvá, hogy ilyesmi bennmaradjon a végső vágatban?
Teljesen
fakezűen mozgatják a szereplőket, amit a rossz vágás és írás mellett bizony a
rossz rendezés idéz elő. Kapitány, Khan és Rambeau a leghamisabb
öli-bari duók/triók közt vannak, akiket valaha is összeboronáltak. Félretéve Kamala fülsértő ujjongását, mikor találkozik az ő nagy példaképével, a három központi
figura szinte oda se figyel egymásra, bugyuta szóváltásaik és gépies csapatmunkájuk mind csak lohaszt, álmosít. A Marvel-től „kötelező” CGI–orgia pedig lassan
megadta nálam a figyelem kegyelem-döfését: meg sem próbálták súlyozni a tényállást, hogy itt most több, egyszerre milliók életét fenyegető intergalaktikus
válság jelentkezik egyszerre.
Brie
Larson játékával egyébként valami külön nem stimmel. Vélhetően a rendező annyi utasítással
látta el a forgatáson, hogy véletlenül egy más karaktert játszott el, a
2019-es Marvel Kapitány ingerült, femináci jégcsapja helyett. Carol
Denvers most érzékenyebb, kiégett – kivéve persze krízis közepén –, meg némi zsenge bűntudat terjeng a baltaarca körül. Úgy járt szegény, mint Ben Affleck Batmanje
a BVS
és az Igazság Ligája (mindkettő) között: a stúdió rájött, hogy sztárhősük
egy utálatos seggfej, így az utóbb finomított második filmjébe lefinomították őt magát is. Nehogy meg találjon bukni a negyedmilliárd $-os agyi présgépük…
Konfliktusokat építeni, majd föloldani normális ütemezéssel se sétagalopp, de itt jóformán esélytelen, hogy bármi is megfogható drámául szolgáljon: Kamala Khan első bolygóközi tapasztalatai, Rambeau kit-érdekel?-fajta neheztelése, amiért „Carol néni” szó nélkül eltűnt az életéből, vagy akár a Dar-Benn nevű női Ronan–klón gyűlölete Denvers iránt, amiért nem direkt az otthona haldoklásáért felelős. Nos, a „Carol néni”–mizériát észre se vesszük, olyan suttyomban oldják föl, a hosszú kalapácsát lóbáló főboszit meg épp az általa hajszolt ultraerő csinálja ki.
!!اے
مہربان اچھے خدا
Mentségként még a humorosságot lehetne fölhozni – ha létezne ilyen. De a szereplők körül úgy hiányzik bármi eligazodási pont az akciók és motivációk levesében; amikor egymás közt ennyire nincs kémiájuk/kölcsönhatásuk, ott már nem számít, mit akarhattak kihozni ebből az alkotók, vagy a megbízóik. Pedig nagyon erőltették a lazáskodást: Nick Fury-t már az első Marvel Kapitány óta leszelídítették, a szuper(hős)liga kőkemény edzőjéből egy jelentéktelen kispados lett, aki mintha a vakációját szakította volna meg épp, hogy a pálya szélén ténferegjen. Teyonah Parris-t, Monica Rambeau megformálóját is nagyon átlátszó húzással tették talonba, mikor a két Marvel-csaj föltölti őt a lyuk betöméséhez, mint valami Duracel–elemet, és odaát ragad. Fütyültem rá, mi lett vele.
Az egyetlen épkézláb erkölcsi dilemma szintén teljesen lapos, ez pedig a skrull faj kiszolgáltatott helyzete a kree fajjal szemben, ami miatt tárgyalni, majd Dar-Benn támadásakor menekülni kényszerülnek. Maguk a kree nép meg még ennyi figyelmet sem kap: ők végképp csak dísznek foglalnak helyet és időt, amíg a gyűlölt ellenségük meg nem oldja varázsütésre az összes globális slamasztikájukat. Teljesen mondvacsinált minden, ami a bajok és így a trió összejövésének a katalizátora lehetne, mivel a rendező tisztán látja, milyen keveset akar a stúdió, és hogy milyen elánnal ügyködik azon, hogy még azt a keveset se tudják időben összehozni az emberei.
Újabb koporsószeget vertek a Marvelekkel az egész 5. fázistervbe: 1 működő aspektusa nincs, képtelen kicsikarni magából az értelmet, belőlünk pedig az érdeklődést. Félelmetesen hiányzik a szín, a jellem és gravitáció
a szereplők körül, a józan ész és befogadhatóság meg az eseményekből, ez pedig
megosztott sara stábnak és stúdiónak egyformán. Megint egy város évi költségvetését ölték gépgenerált effektek és talán szálak közös bomlástermékébe, egy szükségtelenül tönkretett brand
alatt.
