Death Note 2. - Az utolsó név

Hogy önmagában is megállja a helyét, a kettévágott Death Note második felvonása rögtön narrációval indít. Ez kizárólag a gyilkos lista szabályrendszerét foglalja össze, az első fél montázsaival alatta. Esetfüggő, hogy ez mennyire jó ötlet. Tekintve, hogy az előző film naivabb és lazábbra vett, felfogható ugródeszkának, előkészítésnek, hogy most "in medias res" kezdéssel ugorhassunk az események közepébe.

A történet hál'Istennek most nemcsak átgondoltabb, de valamennyire gyorsabb is, mint eddig. A karakterek színezete, fontosabb vonásai, sőt szerepvállalásuk is jelentősebbé válik. A filmes Yagami Light alakja, és Ryuuk beszédstílusa még mindig nem teljesen áll egy szinten a forrásanyaggal. De így is sokkal jobb, mint ahogy arra a Misora-Naomi-kör alapján számítana az ember: némely csavarok olyanok, amit a képregény alapján biztosan nem találnánk ki előre: a Yotsuba cég nincs bevonva és Higuchi helyett Takada Kiyomi válik a lista harmadik tulajdonosává. Ez szerintem fantasztikus átfedés: Takada KłRA híve, Light mégis úgy állítja félre, mint akadályt - ahogy az animében is. Takadának legalább annyira megismerjük az élete körülményeit, mint Amane Misáét.

Amane Misa karaktere ugyan nem olyan érett, mint Takada, viszont több fantáziája van, mint Rem új KłRA-jelöltjének. Mindketten árnyaltabbak egy picit, mint a sorozatban, ahol lényegében a hűvös dáma és buta szöszi sztereotípiákat aggatták rájuk.

Sakkjátszmának, macska-egér-kerülgetésnek már sok film próbálta beállítani nyomozó és bűnöző szembenállását. Itt viszont a motívum nem csak túlhangsúlyozott dísz: valóban ez történik. Amikor a film elején lejátszanak egy fél-meccset, az mintegy előárnyékozza a film cselekményét. Erre valószínűleg Ryuuzaki is ráérezhet: Light egy váratlan lépéssel adja meg a mattot, amit elnézett, mert közben beszélgettek, és ez lefoglalta a gondolatai egy részét. Így mikor a végén Ł és Light egyedül maradnak az épületkomplexumban, hagyja, hogy ellenfele győztes pozícióban érezze magát, és pszichéjén keresztül rábizonyítja, hogy ő KłRA. Logikai párbajuk minden elképzelhető lépéslehetőséget kiaknáz az adott helyzetben. És mindvégig szem előtt vannak egymásnak, még nehezebb titkolózni.

A 2. film sokkal ügyesebben bánik történetével és karaktereivel, mint elődje: a módosítások többnyire ötletesek, a főszereplőknek valahogy jobban látszanak a tulajdonságaik. Sanami humánusabb fényben tűnik fel Misa fogságakor, Matsuda álcázva provokálja Takadát. Kicsit hiányoltam, hogy Matsuda és Light között nincs aktív bizalom, de Soichiro halála híján ez talán nem is volna indokolt. Szóval a szereplők itt már jobban közelítenek önmagukhoz.

Aki viszont teljesen meglepett, az Sayu: nyíltan szembeszegül a második KłRA hangjával. Amikor Mogi halálát végignézi, elkeseredettségében kritizálni kezdi az önhitt mészárost. Meggondolatlan tett, de érthető. És Soichiro-ra is ösztönzően hat: az animebéli egyik legjobb pillanatát látjuk, amikor betör a TV-adóhoz és leállítja Demegawa stúdiójában a felhívást.

Az élőszereplős Ł tökéletes inkarnációja a rajzoltnak, Kenichi Matsuyama teljesen eggyé olvadt az autisztikusan viselkedő, de mindig visszafogott és higgadt detektívvel. Aki először látja a filmet, annak nehéz lehet megemészteni, hogy Ł beírja a saját nevét a Halállistába. Persze, mind életüket teszik fel a nyomozásra, és be is bizonyosodik, hogy Ryuuzaki jól döntött: épp ezzel kerülte el, hogy a Light által kijátszott Rem megölje. A zsenik védjegye, hogy minden mást kirekesztve képesek egyvalamire koncentrálni.

Egybeolvad az anime tetőpontját és végkifejletét megjelölő két epizód: a hamis lista, Light védőbeszéde és trükkje az órával, Matsuda meglövi őt és Light meghal. A film törleszteni akar a rajongóknak, hogy a manga legsötétebb mozzanatát beemeli: Light Ryuukhoz vakkant, hogy ő végezzen mindegyikükkel, erre az kifordítja a fiú logikáját - és az ő nevét írja be. 
Ijesztő jelenet, ahogy megcsinálták, viszont hiányzik belőle Light-nak az a mély, páni ijedelme, amit kizárólag a képregény tudott felmutatni. Ryuuk látszólag heccből írja be a nevét, de emögött van egy nyilvánvaló tény: ha Lightot nem végzik ki, élete akkoris egyetlen összefüggő vegetálás lesz, amíg meg nem hal. Ez pedig "nem érdekes", ahogy Ryuuk mondaná. Light halála után három utolsó jelenet rendezi el a többi szálat.

Lehet róla spekulálni, hogy nem jut-e más halálisteneknek is eszébe ledobálni a saját listáikat. Ha mondjuk versenyt rendeznének a túlvilágon, hogy ki tud jobb listahasználót találni, hónapok alatt egy Japán méretű ország fél lakossága fűbe harapna. 

Végülis jó filmnek tartom, az elődjénél határozottan jobbnak. Sokszor még mindig megjátszottak a gesztusok és a beszédstílus, de a cselekmény előrehaladásán látszik, hogy gondos odafigyeléssel készült. És a mondanivaló is túl tud jutni azon a ponton, hogy a gyilkosság megbocsáthatatlan bűn.