2011. május 3., kedd

Ace Ventura - Állatnyomozó


Jim Carrey talán a leghíresebb humorista az elit hollywood-i színészek között. Közismert skatulyakerülő természete igencsak zavaró lehet az Álomgyárban, ahol általában szeretik az utolsó csepp vért is kiszivattyúzni egy bizonyos árucikkből.


Az Ace Ventura - Állati nyomozó az a fajta komédia, ami nemcsak nevettet, hanem állandóan mozgásban marad, lüktetni tud, és ezzel mintegy életvidám felfogásra buzdítja a nézőt. Az állatkereső detektív egész alakja olyan, mint egy vitaminkapszula unalom ellen. Jó eszű, vannak használható kapcsolatai, és nem létezik olyan típusú ember, akit ne tudna mozgásba hozni.

Hópihe, a palackorrú delfin megtalálása nagyon körülményes, de Ace gyakorlatilag akármit bevállal, ha ezzel segíthet egy bajbajutott állaton. Az is tetszett, hogy személyesen érintett az ügyben, miután kiderült, hogy a rablás értelmi szerzője az ő egyik közeli ismerőse. A történet nem veszlik el a poénok szállítása közben, Ace nyomozásának logikája töretlen, a fordulatok súlyozott darabkái a puzzle-nak.


A film humorossága közel tökéletes: minden jelenet gyors, figyelemfelkeltő és ötletes. Élvezetes látni Jim Carrey első filmbéli mentőakcióját, a megfelelő bajnoki gyűrű utáni sorozatos "tudományos keresés", vagy amikor egy egész állatkertet hív elő füttyszóra a lakásán. Egyedül az volt számomra kicsit erőltetett, amikor a medencéből kijövet szétszakadt ruhában megjelent az előkelő társaság előtt. Viccesebb lett volna, ha inkább megpróbál elosonni, hogy villámgyorsan újra normális ruhát kerítsen valahonnét.

Képtalálat a következőre: „movie blogspot.com "ace ventura - pet detective"”
A film éppen csak annyi komolyságot vesz magára, hogy ne válljon merő idétlenkedéssé a konfliktushelyzet: Melissa a partiról jövet leszidja az ázott kopót; Ace bocsánatot akar kérni Melissától, mikor megkapják Podacter halálhírét; Einhorn megpróbálja Venturára kenni a saját bűntetteit. Ami még belerondíthatna a képletbe, az ha gusztustalan poénokat próbálnának elsütni, mint például a Csonthülye esetében. Nagyon örültem neki, hogy egyszer sem lépték át a készítők ezt a határt, még olyan esetekben se, mint a züllött iszákos kutyarabló, vagy Ace megtisztulási rítusa a fürdőszobájában.


Mindegyik karaktereknek kellően erős színezete van, a szövegfüzetek szellemesek és mellőzik a kliséket. Bár egy szál ember generálja a mókázást, a többi színész is hozzá tud idomulni mindegyik helyzetkomikumhoz, Aguadótól az önmagát alakító Dan Marino-ig. Ace és Melissa viszonya is szállít humoros pillanatokat, de valódi vonzalom csak nagyon halványan van jelen kettejük között. Courteney Cox nem számít energikus női partnernek Jim Carrey mellett. Az egyetlen szereplő, aki határozottan kilóg a filmből, az Ray Finkle apja. Semmi érdekes és vicces nincs benne, még a puskájával együtt se.

Vígjátékok között ritka, hogy az alkotás nemcsak nevetteti, de humorának forrása révén ösztönzi, aktivizálja is a nézőt valamilyen szinten. Tömör, velős és - néhány fakóbb mozzanatot leszámítva - mindig változatosságra törekszik, ahogy Carrey is a karrierjében.

Nincsenek megjegyzések: