Superman 4

A 78-as Superman reklámmottója az volt: "El fogod hinni, hogy egy ember repülhet".

A 87-es Supermané viszont az lehetne: "El fogod felejteni, hogy egy ember repülhet".

A címszereplőt alakító színész így jellemezte utólag a franchise negyedik darabját: "Katasztrófa elejétől a végéig". Akárhogy szidalmaznánk ezt a filmet, a lényeg ugyanez volna. Clark Kent viselkedése még egy érett ember benyomását kelti, viszont amit mond, az túl nehezen megfogható és idealisztikus. Tetteiben sem valami körültekintő. Konkrétan disznóságnak tartom, hogy ráijeszt Lois-ra, amikor kiugrik, felfedi magát, kipanaszkodja magát neki, aztán a 2. rész emlékezettörlő csókjával újra elfeledteti az egészet. Csak arra volt jó ez az egész, hogy felderítse magát? És ha igen, milyen gyakran teszi ezt meg? Egyszerű lenyúlás volt ez az első két Superman-filmből, mint a fénylő zöld kristály, amitől a gyengébb Clark a film közepén visszanyeri szupererejét.

Christopher Reeve helyzete engem leginkább Atlasz titánra emlékeztet, aki a világ súlyát cippelte az istenek rossz döntése miatt. Alakítása az egyetlen működő komponens Superman 4.-ben. Néhányat az ő ötletei közül is beemeltek ugyan, de ez vajmi keveset segített a Warner Brothers stúdió - végletesen szűklátókörű - hozzáállása mellett.

A többi visszatérő szereplő érezhette, hogy egy kisköltségvetésű TV-filmhez adják a nevüket. Loist leszámítva egyikük sem nyújtja azt a színvonalat, amit elvárnánk tőlük. Az új emberek, mint Lacy, vagy Lenny Luthor, szintén nem tudnak mit kihozni a steril helyzetekből és kontár dialógusokból.

Lacey igazából csak az ügyeletes riválisnő Lois mellett. A szál, hogy Lacey Clarkot, Lois meg Supermant akarja, átmásolása a Lana Lang-esetnek Superman 3.-ból. A nézőt nem érdekli, hogy Clark egyszerre két randi között futkározik személyazonosságát váltogatva. Nyomós ok nélkül ez értelmetlen komédiázás, ahogy a Daily Planet megvétele és visszaadása is. Érdektelen az is, hogy Nuklearmant valami miatt érdekelni kezdi "a nő". Egyik pillanatról a másikra történik. Arról nem is beszélve, hogy Nuclearmannek hála, Lacey közvetlenül az űrből láthatja meg a kozmoszt.
Mit lélegzik?!
Hogyhogy nem égett el az atmoszférában?!

Lex Luthor színpadias pózolása kiegészül egy bárgyú unokaöccsel, egy Marie Antoinette utánzattal, és egy múzeumban tárolt Superman-hajszállal, ami egy kocsi súlyát is megtartja.

Superman gonosz klónja az egyenrangú ellenfelet biztosította volna. Méginkább a Napból nyeri az erejét, és éppolyan fantáziátlan, ha híres létesítmények rombolásáról van szó. Beszéde és értelmi képessége egy ősember szintjén mozog. Létezésének egy oka van a filmben: hogy Superman ellenfele személyében képviselje a nukleáris fegyverek veszélyét és erejét. Kettejük küzdelme fogócskával kevert lassú birkózás, ami az egész világon és a Holdon zajlik, de ettől nem válik izgalmasabbá.

Tényleg a színészek az utolsók, akiket mindezért hibáztathatunk. A karakterábrázolást úgy hagyták rájuk, hogy magán az előadásmódon kívül semmibe nem volt beleszólásuk.

Nem értem, miért akarnak látványfilmet forgatni azok, akiknek nincs pénze látványtrükkökre. A Superman 4. vizualitása a Power Rangers színvonalán mozog. Látszanak a zsinórok, melyeken lebegve a repülést imitálják; az űrbéli háttérben fakók az emberalakok; korábbi montázsokat egy az egyben átraknak több helyre; Superman jelmeze világosabb, Nuklearmané pedig erősen fetisizált.

Eseti balfogások közül ezek a legkirívóbbak:

1. Bronzérem: Nuklearman megszületik a Napba dobott nukleáris fegyverek robbanásából. Méghozzá úgy, hogy embrióból 2 másodperc alatt teljes ruházatú felnőtté növekszik.
2. Ezüstérem: Superman a nézésével kipótolja a Kínai Nagy Falat. Minden mikromásodpercnél ott teremnek az újabb halom téglák a mélyedésben.
3. Aranyérem: Superman kimozdítja a Hold egész égitestét, hogy eltakarja a napot Nuklearman elől, ahol éppen áll.

Tüzetesebben nézve látható, miről akart szólni a Superman 4. Hogyan működik Superman alakja az emberi társadalom szerkezetében? Mi történik, ha nemcsak megment másokat, hanem kiiktatná, ami a legnagyobb veszélyt jelenti a világ lakosságára? Mármint Zodon és a Gus-féle szupermasinán kívül. Ez volt a koncepció, de nem sikerül a témát jól megragadni.

A film cselekménye szétforgácsolt, a fő történetszál meg tiszta röhej. A hidegháború és az atomfegyverek állandó világpolitikai problémának számítanak. Mitől jelentene egy ilyen tág témában változást egy kisfiú levele vagy egy érzelgős elnöki sajtóbejelentés, hogy az USA mától második a nukleáris versenyben?

A fontos momentumok önmagukban sincsenek eléggé átgondolva. Kal-El a Magány Erődjében olyan kérdéseket vitat meg a kriptoni öregekkel, amikre az előző részekben választ kapott. Az 1. filmben a történelembe avatkozásról, a 2.-ban a világ érdeke az egyén előtt; a 3.-ban a sötétebb énjének elnyomása bármely körülmények közt.

De a legostobább döntéshozatalra az ENSZ-székházban kerül sor. Rendben: ha Superman egy napon bejelentené, hogy kiiktat minden nukleáris arzenált, szinte semmit nem tehetnének ellene. De hogyhogy nincs ellenvélemény a kitörő tapsviharban? Nem: a Föld legnagyobb szervezete nem bízhat ilyen vakon egy ember értékítéletében, mert akkor mindenben az ő szava válik morális iránytűvé. Mintha megválasztanák Istent. Még az előző részek alapján se lenne józan döntés: Superman többször megszegte Jor-El princípiumait, és bármikor második Zoddá teheti őt egy adag mesterséges kriptonit.

Az sem világos, hogy a Nuklearman legyőzése hogy vezeti rá, hogy tévedett? Arra, hogy mégis jobb a lakosságra bízni, mennyit fegyvert és titkot tűrnek a kormányaiknak? A témában lett volna lehetőség, de minden anyagi és szellemi hajtóerő hiányzott belőle.

Nyilvánvalóan a Warner stúdió azt hitte, hogy elég egy, Donner Superman-ére távolról emlékeztető tákolmányt elkészíteni. A közönség majd látja a visszatérő színészeket és ötleteket, az S betűt, és ez elég nekik, hogy a fantáziájukkal kitöltsék az összes hézagot, és a film rengeteg $ betűt fog hozni. És a fogadtatás ellenére a Superman V.-öt egy ideig a 4. részből kivágott 40 perc felhasználásával akarták elkészíteni. Mindezek tükrében nem meglepő, hogy a stúdió a 2000-es években lehetővé tette Richard Donnernek elkészíteni saját változatát a Superman 2.-re.