A pénznyelő

Ezt a képet azt hiszem bárki felismeri. A pénznyelő a kedvenc komédiafilmem Tom Hanks főszereplésével. Már karrierje kezdetén megmutatkozott sokoldalúsága; ekkortájt még főként vígjátékokban szerepelt.

Olyan témát járunk itt körbe, amiről manapság ritkán tudunk őszinte derűvel beszélni: a lakásvásárlásból adódó pénzügyi és egyéb problémák. Walter Fieldingen keresztül tapasztalhatjuk meg, mennyi valószerűtlen csapás adódhat egyetlen nagyház fenntartásából. Nagyon jó humorral operál a film, poénkészletének háromnegyede garancia az unott hangulat elűzésére. Ami még fontos pozitív vonása: egyszerű, de kedvelhető figurákkal megy végig a cselekményen anélkül, hogy komorrá vagy szentimentálissá válna Walter és Anna viszonya.

A vásárlás körülményei gyanúsan kedvezőek: épp kilakoltatásuk idején találnak rá egy többmilliót érő villára, ami látszólag teljesen rendben van, mégis csak száz rongyot kell hozzá összeszedni. Nem mintha Walter jómódú polgár lenne, de miután létrejön az adásvétel, már nincs visszaút. Egy lépcsőfokkal indul, majd az ajtó és a lépcső után kiterjed az egész lakófelületre. Ironikus módon még a javító munkálatok is tovább szövik a groteszk láncreakciót. Kicsit olyan érzés látni az egymásból következő gegeket, mint a Superman 3. nyitójelenete: egy hosszú, sokrétű dominósor.

Személyes kedvencem a vezeték-pulyka-kád nagyjelenet, és a végén az a mély lelki rétegekből felszínre törő nevetés. A mozis komédiatörténelem része.

Mikor Walter és Anna azt hiszik, hogy a nő félrelépést követett el, érezhető, hogy nem idétlenkedik el a jelenetet: vitájuk után Anna sírva fakad, láthatóan nem érti, mi történt. Max nem siet tisztázni az ügyet, azonban mire a ház elkészül, már semmi neheztelés nem marad a jegyespár között, s így - enyhén szólva - nem nehéz kibékülniük.

Könnyed vígjáték, de roppant szórakoztató, sok ötletes szóbeli és látványbeli viccel.