2019. december 22., vasárnap

Fekete Karácsony


Képtalálat a következőre: „blogspot.com 2019 movie black christmas”
Mi a f***, Blumhouse? M-mégis mi a veszett franc volt ez? Ne-ne-nem: magyarázzátok meg nekem, őszintén! Jason Blum ezt viccből pénzelte? Író-rendező Sophia Takal komolyan gondolta kijelentését a projekt-ről, hogy: ”Politics before plot”? Az úgymond "woke–felfogás" szerint tényleg csak pipogya segédek vagy gonosz elnyomók lehetnek a „gonosz férfiak”, akiket a csupa női hőskar a puszta nemiségével dialamaskodva kell, hogy sárba döngöljön?


Képtalálat a következőre: „review 2019 movie "black christmas"”

A Hawthorne Fősuliban beköszönt a karácsonyi szünet, készülőben a buli. Közben egy ismeretlen gyilkos diáklányokat kezd célba venni, ám azok egy kis csoportja, a kissé magának való Riley-val az élen próbálnak összetartani. Kiderül, hogy a gyilkos természetfeletti kreáció, amit egy kirúgatás szélén álló, rosszhírű tanár, + annak csuklyás fiúszektája tart életben…


Képtalálat a következőre: „review 2019 movie "black christmas"”

Szinte az utolsó pillanatban csúszott be: az egyik leghitványabb horror-remake, ami valaha is elém került! Egy évtizedekkel ezelőtti művet újra újráztak Sikoly-klón alibiköntösben, csak azért, hogy aztán telenyugtatózzák azt hamis emancipációs üzengetésekkel. Mégha figyelmen kívül hagyjuk a csontos, bődületblőd sztorit, annak propaganda-szócső szereplőit és a nagyanyáinkat untató ijesztgetési technikákat… akkor is az év egyik nagy bélsárdarabját kaptuk meg a Fekete Karácsony személyében!


Képtalálat a következőre: „review 2019 movie "black christmas"”

Valósággal vibrál a filmből ez a már vallásos bűnráolvasás, ami egyre gyakrabban lelhető föl nagynevű szériák folytatásaiban. Nem véletlen, hogy egyetlen összetevő sem volna nem-zavarba-ejtő egy jobb, őszintébb produkcióban: éppúgy csak az agresszív, egyoldalú politikai reklám okán van itt minden odaszerkesztve, mint a Banks-féle Charlie (k)angyal(ázat)ai-ban. Hiába más zsáner: ugyanaz a felszínes, sivár, ellentétszító beállítás a nemek közt, és egyszerűen nem értem, minek erőltetik ezt. Mindkét esetben egy igen sarkított világképű madam a rendező és a mérvadó forgatókönyvíró, majd a negatív fogadtatás büszke mentegetője is.


Képtalálat a következőre: „review 2019 movie "black christmas"”
Sem a kontár vágás, sem a mondvacsinált narratíva nem tartja össze a történéseket. Megutálja magát az ember, annyira esélyünk sincs rá, hogy érdekeljen minket a gyilkos rejtélye, vagy a kirakatszereplők sorsa. Teljesen hiányzik a jó horror lélektani ütőereje, mert nem generál félelemérzetet úgyszólván semmi – még az utolsó mentsvár, a vér sem jöhet szóba. Csak folyton ez a nyílt ujjal mutogatás zajlik, női önbizalomnövelő szónoklatok formájában az ál-karakterek szájából, majd a szekta ceremóniáskodásából az utolsó harmadidőben. 
Képtalálat a következőre: „review 2019 movie "black christmas" sect”Ha férfinak születtél, kotorék vagy, ha meg nem vagy küzdő szellemű nő, akkor meg hullajelölt. Ennyi: ez árad töményen az egészből - mármint az unalom tengerén kívül.



 Képtalálat a következőre: „blogspot.com 2019 movie black christmas”

Ha valaki feljelentené Sophia Takal-t hűtlen büdzséhasználat vagy propagandatermék közforgalomba bocsátása miatt, akkor felőlem Elizabeth Banks cellatársa lehetne a Fekete Karácsonyért. Bűnjellel felérő csinálmány: otromba, igazolhatatlanul üres és trehány, idegileg úgy, mint erkölcsileg taszító redva. Akinek van esze, bele se néz, akinek meg lelkiismerete, az nem ajánlja! 

2019. december 18., szerda

Élősködők

Képtalálat a következőre: „cannes golden palm blog”
|"The Golden Palm top award at the 72nd Cannes Film festival 
has been awarded to Parasite, Gisaengchung."| 


Képtalálat a következőre: „gisaengchung blogspot.com poste parasites”
Kim Ki-taek és családja a végsőkig kiaknázzák szerencséjüket, mikor fiát, Ki-woo-t hamis iratokkal felveszik magántanárnak az előkelő Park-villába. Mind beférkőznek ilyen-olyan munkakörrel, kitúrva a régi személyzetet, és szinte megrészegülnek az ott tapasztalt jóléttől. Ám beüt a ménykű, mikor a volt házvezetőnő rájön a titkukra, ők pedig megismerik a ház alatti titkos bunkerben élő, zakkant férjét.

Képtalálat a következőre: „gisaengchung blogspot.com parasites”
Csípős, eszement, többrétegű és műfajú tragikomédia, ami nem fél szokatlan irányba vinni történetét. Bong Joon-Ho-nak ez a fél éve debütált filmje majd' a teljes amerikai filmkínálaton túltett nálam: megfogta a figyelmemet érett, de morbid humorával és jobbára kiszámíthatatlan cselekményével. Lassú, bőbeszédű, zajtalan jelenetsorai, majd az abszurd helyzetek komor poénjai benne valahogy Tarantino stílusát juttatták eszembe: felváltva volt vicces, sokkoló és gyakran gondolatba ejtő. Eleve az alaptéma, majd az egyre amorálisabb történések is élezik a történetét, szereplőit pedig egyre mélyebb szintre űzi az őrület palotájában.


Képtalálat a következőre: „gisaengchung blogspot.com parasites review”
Csodásan mulattam azon a pofátlan nagystílűségen, ahogy egy rumlis alagsori ház lakói pávatáncukkal beetetik a hiszékeny elitfamíliát. Persze, egyre nehezebb igazolnunk a döntéseiket: hazudnak, csalnak és egyre mohóbbak is: hideg fejjel az utcára tetetnek másokat, s már arról kezdenek fantáziálni, hogy Ki-woo összejön az oktatgatott úrilánnyal, Da-hye-vel. 
Képtalálat a következőre: „gisaengchung blogspot.com parasites”
Mégse tudtam csípőből elítélni őket a machinációikért: saját csalá(r)di összetartásuk töretlen marad a bajban, a gyilkosság opciója viszont fel sem merül bennük, egész, amíg Ki-taek lánya, Ki-jeong halálos sebet nem kap Da-hye öccsének szülinapi zsúrján. "Baszki...!" Nem keménybűnözők, csak torkig vannak anyagi kilátásaikkal: 'csak azért is kitörünk a több nagy fizu, a nagyobb koncok felé! A többit majd meglátjuk...' 


Képtalálat a következőre: „gisaengchung blogspot.com review park”
Minden dilis fordulatával együtt is az Élősködők a mai társadalom borotvaéles tükörképe. Maró gúnnyal tipródik a „rendes állásból megélni”-közfelfogáson: hiába rágod át magad a munkaerőpiac listányi követelményén, hogyha nem tudsz elég ravaszul és okosan, kellő manírral hízelegni a jövődről döntő Nagy Munkaadónak. „Nem érdekelnek a papírok.” 
Képtalálat a következőre: „gisaengchung blogspot.com review park”
Kettéhasadt, nagyon is valószerű korkép húzódik a sok szatirikus túlzás és poén alatt; a Parkok és a Kimek, az úri és a csóró háztartás is álszent egymással, elszigetelt és modoruk mögött sekély értékítéletű figurák – csak az egyik félisteni jólétre, a másik a városi pórnép sorsára lett bebetonozva. „A gazdagok naivak és nyugodtak. Nem ráncosodnak meg a sok problémától.” 

Képtalálat a következőre: „gisaengchung blogspot.com review park”
Tetszett a horrorszerű spirálja mindannak, amivel ez a takargatott disznóság egyre elmérgesedik, mígnem nyílt vérontásban – ráadásul nem is a két családból valaki révén – felszínre tör. Mindkét oldal elveszít egy szeretett családtagot, és jogosnak tartom, hogy Kim-ék részéről ez épp Ki-jeong lett. 
Képtalálat a következőre: „gisaengchung blogspot.com review ki-jeong”
Nem volt bajom a karakterrel, de egyértelműen ő a legkétszínűbb a brancsból, a hamisításokkal ő tette egyáltalán lehetővé az egész csalást: gyászolása keményebb bármilyen ítéletnél, amit földi ítélőszék szabhatna ki rájuk. Pont ilyen végállomás illett ehhez a rémmeséhez: sem a régi, sem az új lakók nem maradnak végül a házban (alatta is csak a bujkáló Ki-taek), nincs győztes-vesztes, csak a saját gyarlóságuk áldozatai.

Képtalálat a következőre: „gisaengchung blogspot.com parasites review”
Egyedül azt kifogásolom nagyon a filmen, hogy nincs mersze megoldást keresni az alapproblémára. Csak "A terv" létezik, ami ugye bedől, magával rántva mindenkit. Feketekomédiaként remekül működik a produkció; tudom, hogy direkt ilyen eltúlzott a figurák anyagiassága és szűklátókörűsége. De paradox módon ahhoz mégis elég emberire sikeredtek, hogy a formálódásukat is látni akarjam. 
Képtalálat a következőre: „blogspot.com 2019 movie parasite”
Egy idő után márcsak szánalmas az a vak önáltatás, amiben a Kim-ek és Park-ok is – főleg az úrnő! – megrekedtek. A kamuzó kvartett azonnal beválik a ház körül, szemben az évekig ott szolgált házvezetővel, aki pár nap munkanélküliség után bekattan. Ha ezeket a figurákat egy arasznyit is jobban árnyalják, a rendező már nem bújhatna ki azalól, hogy az ő történetükön keresztül nyílt rendszerkritikát mondjon. "De én csak nevetek..."


Képtalálat a következőre: „gisaengchung blogspot.com poste parasites”
Adja magát a kérdés: vajon kik a nagyobb „paraziták”? Az átlagvilágra hasznos eszközként letekintő felsőosztály, vagy a jobb létet mások kárán kicsikaró zugpolgárok? Ezt az Élősködők meg se próbálja helyettünk megítélni; a film csupán borzolni és szórakoztatni akar minket alanyai groteszk stiklijeivel és kálváriájával. Nincs bocsánat vagy feloldozás, csak egy bazinagy egyenlőségjelet karcol a két örök véglet, gazdag és szegény közé. 


Nagyszerű thriller-vígjáték.








2019. december 12., csütörtök

Az Ír


Scorsese a gengszterdráma mestere, akkora tapasztalattal és tekintéllyel, hogy – főleg az elmúlt évek silányodó kínálatában – ha alkot, az eseményszámba megy. Az Ír olyan adaptáció, amin látszik a profizmus: aprólékos, karakterfókuszú, tablót ad a kor számos történelmi személyiségéről. Az a féle nagyformátumú eposz, amely szinte pisztollyal a kezében grimaszol rád, ha úgy érzed, hogy nem fogott meg téged: csak arról lehet szó akkor, hogy TE NEM tartozol a célzott közönségrétegbe, TE NEM vagy a megfelelő személy e gondos alkotás befogadásához, ugye? UGYE…?


Képtalálat a következőre: „movie review blog  "the irishman" frank”
Frank Sheeran, az ír teherautó sofőrt összehozza a sors a keresztapa Russel Bufalino-val, akinek előbb végrehajtója, majd jobbkeze lett. Frank megbízható „szobafestőnek” (agy-kiloccsantónak) bizonyul: egyenes, lojális, tartja a száját, odafigyeléssel intézi el a nem kívánatos személyeket. Szert tesz többek között James Riddle Hoffa, a népszerű szakszervezeti vezető barátságára, ám az évek során „Jimmy” egyre kellemetlenebbé válik a maffia berkeiben. Frank tudja: ha parancs jön, neki kell majd megtennie…


Képtalálat a következőre: „movie review blog  "the irishman"”
Nehéz választás előtt állok; kicsit mintha nekem is egy többé-kevésbé kedvelt valakit kéne most „likvidálnom” a film személyében. Nem vitatom, hogy hozzáértéssel farigcsálták, gyakran bírt tetszetős és informatív jelenetekkel… és valahogy mégis hidegen hagyott végül. 
Képtalálat a következőre: „movie blogspot.com "the irishman"”
Nagyon is bírtam a Pacino-De Niro-Pesci triumvirátus alakításait – különösen az elsőét –, tiszták voltak a motivációk… és a film felétől mégis untam, sőt gyakran szántam a figurákat. Átéreztem, ahogy az agg Frank mereng sokévtizedes „életművén”, akárcsak maga a rendező, a történet mesélője… és mégis szétesett számomra az egész. Azok közé tartozom, akik nem értenek egyet a bő 200 perces műsoridővel: ez a filmet lehetett, sőt kellett is volna két darabban, „Part I.” és „Part II.” részre bontva kiadni, semmit nem vont volna le a tartalmi értékéből. 

Kapcsolódó kép
Az első félidőben a kidolgozottság mellett még megvolt az energia is: lekötött Frank előmenetele az 50-es, 60-as évek Amerikájában, ahol a maffia csápjai körülfonták a politikát és a szakszervezeteket. Eltérő érdekcsoportok hol mosták, hol megkötötték egymás kezét, ám maga Frank munkájában mindig is a túlélésre szorítkozott: akárcsak II. világháborús katonaként, itt is parancsra kellett gyilkolnia, rendszeresen és hatékonyan.

Képtalálat a következőre: „movie blogspot.com "the irishman"”
De Niro visszafogott játéka eleinte még tetszett; hihető volt fegyelmezett melósként, majd maffiózóként is. De a történet hátszele nélkül Frank alakja kifejezetten szürkévé laposodott: a film másik „filmméretű” fele semmi érdekfeszítőt nem nyújtott róla vagy az eseményekről,

Képtalálat a következőre: „movie review blog  "the irishman" frank”
– kivéve Jimmy lépre csalását. Meglepett, hogy a megtévesztő szöveg a kocsiülésen tárolt „halról” mennyire Tarantino stílusát idézik: bérencek halandzsáznak, miközben nyugisan készülnek a gyanútlan kártevő kivégzésére, á lá Jules & Vincent. 


Kapcsolódó kép
Al Pacino remekelt Jimmy Hoffaként: belépőjekor - teljesen függetlenül attól, mikor mennyire fiatalították meg a színészek arcát - még rá se ismertem, úgy felolvadt a szerepben. Rokonszenves volt ez az ábrázolás róla: jó manipulátor, remekül bánik a tömeggel, ugyanakkor energikus és szókimondó alak. Tudja, hogy megnyerő stílusa vonzza az embereket, és nagyon élvezi a népszerűséget.

Képtalálat a következőre: „movie review blog  "the irishman" jimmy hoffa”
A naivitását viszont már úgy érzem, kicsit eltúlozták. Börtönviselt, családos ember létére tojik az életveszedelemre, ahogy a közéletbe visszajutva egyre jobban felhívja magára figyelmet. Frank a jóbarátja, ugyanazon körökben forog, mint ő, nyíltan győzködi, és amaz mintha meg se hallaná. Nem veszem be, hogy akit sokáig az ország 2. emberének tartottak, aki listányi gengszter mocskos ügyeivel van tisztában, az ennyire önveszélyes, a valóságtól elrugaszkodott legyen. Scorsese ezzel mintha csak Frank kényszerű árulását mentegetné azért, hogy később ne legyinthessünk egyből a szomorú nézésére, amiért egyik lánya meggyűlöli a tettéért.

Kapcsolódó kép
Anna Paquin Peggy-je nem kap sok műsoridőt, de okos szereplőnek találtam. Ő jelenti azt a morális vasmacskát, ami Frank hóhéréletét még a megbocsáthatóságon belül tartja – épphogy. Szűkszavú, de nagyon is értelmes: nemcsak látta, felfogta, miféle munkából tartja el az apja őt és a testvéreit, de a „barátain” is érzi valós mivoltukat. És bár Jimmy sem épp szent, Russel-lel ellentétben őt könnyű a kisugárzása miatt megkedvelnie – annyira, hogy az eltűnés okát átlátva kizárja apját az életéből. 


Képtalálat a következőre: „movie review blog  "the irishman" wheelchair”
Nem tudom, történelmileg pontos-e ez, de helyesnek tartom, hogy a filmben ez a megvetés sírig tart. Mi több: maga a megvénült, tolókocsis Frank sem érez fél évszázad után megbánást egyik áldozata, vagy azok gyászolói miatt sem, mikor egy pappal beszél a vége felé. Fölöslegesnek és túlbuzgónak éreztem, hogy a film ennyire kinyújtja a magányos vénember melankóliáját, mintha csakis így tudnánk átérezni a helyzetét: márcsak vegetál a közeli halálig, erkölcsileg pedig rég hulla. 
 
Az Ír a hűség és árulás, elvek követése és feladása közti ellentétről mesél; arról, hogy egy életút mellett elköteleződve egyre arrébb csusszan a megengedhetőség határa. De egyszerűen túl nagy gépezet ez a film ahhoz képest, hogy mennyire szokványos: egy profi direktor túlhangsúlyozza egy részben általa formált műfaj sémáit, és a rengeteg kicentizés közben az összhatás életlenné válik. Tónusa és bíztató karakterei pusztán azon az apropón süppednek feledhetőségbe, hogy eljárt felettük az idő, és kemény bűnözők voltak. Túlépített és túlszürkített, még úgy is, hogy pont a műfaji sémái révén állítana emléket egy filmes korszaknak.



Minden tiszteletem, de akkor is csupán egy ügyes rutinmunkának éltem meg Az Írt, és remélem, hogy nem ez az utolsó Scorsese-movie, amit láthattunk. 

2019. december 10., kedd

Charlie angyalai (2019)


Képtalálat a következőre: „blogspot.com "charlie's angels (2019)" poster”
Mostanra bizonyos lett előttem, hogy ez a manapság terjedő „woke-kultúra” semmi egyéb, mint sekélyes nősovinizmus, ahol zsigerből a „mérgező férfiakat” lehet vádolni, ha egy csupa-női-főhősös akciódarab negatív visszajelzést kap, illetve, ha anyagilag alulteljesít az elvárásokhoz képest. Író-rendező-színész Elizabeth Banks is ilyesmire hivatkozott az új Charlie angyalai bukása kapcsán, újra igazolva, hogy Hollywood egyre több nagy márkanevét használja politikai reklámcégérként: Szellemirtók, Star Wars, Marvel, vagy az évtizedek óta vonszolt Terminátor.

Képtalálat a következőre: „movie blogspot.com "charlie's angels (2019)"”
Nyilván az ilyen "SJW"-hangadók fejében meg sem fordulnak olyan kicsit valósabb talapzatú ellenérvek, mint pl. hogy 
  • a film amúgy többször átírt forgatókönyve egy zagyvasághalmaz;
  • a párbeszédeket mintha kisiskolások firkálták volna össze;
  • a be-speed-ezett akciómontázsok jellegtelenek és kvázi követhetetlenek;
  • a film egész hangulata iszonyú steril és elidegenítően felszínes, mint egy popzeneklipben;
  • a történet csontmaradvány;
  • a karakterek pusztán egy arcból és egy modorból állnak, plusz egy kósza infómorzsából a hátterükről: Jane szófukar MI6-exügynök, Sabina ex-javítós vadóc, Elena meg a prűd akciószűz;
  • és hogy már megint ez a „világ női harcosai, egyesüljetek a gyűlöletes férfiak uralma ellen!”-rejtjelezés süt le a gyatra szereposztásról és szereplőkezelésről.
Képtalálat a következőre: „movie blogspot.com "charlie's angels (2019)"”
Egy nagyvállalatnál kifejlesztenek egy új okosrendszert, a Calistót, ám a fejlesztés felelőse, Elena rájön, hogy pici átalakítással alkalmas távolsági gyilkolásra is. Miután nem tudják hallgatásra parancsolni, likvidálni próbálják, de egy Charlie nevű fantom kommandós ügynökei, az „Angyalok” megmentik, és innéttől őket fogja segíteni az ügyben. Idővel gyanús lesz, hogy a női Bosley, Rebekah összejátszik Elena főnökeivel, ám kiderül, hogy a nyugdíjba vonuló, eredeti férfi Bosley az áruló. Jókora nekikészülés után leállítják a gonosz Patrick Stewartot és hímtársait, Elenát pedig beveszik a csapatba, mint próbaidős új Angyal.

Képtalálat a következőre: „movie blogspot.com "charlie's angels (2019)"”
A Charlie Angyalai-mozikkal úgy vagyok, mint a Conan-filmekkel: egy se került még a szemem elé, mely ne lett volna agyhalott bóvlikarnevál. Nos, a legújabb változatban olyan, hogy „Charlie” inkább csak mint elméleti fogalom van jelen, a „Bosley” név pedig egy titulus és a mindenkori összekötő inkognitója. 
Képtalálat a következőre: „movie blogspot.com "charlie's angels (2019)" rebecca bosley”
A mindenható high-tech ügynökség „angyalai” verhetetlen szupervomenek, akik csupa férfi segítővel vagy ellenséggel vannak körülvéve: na tippeljetek, melyik oldalon hullanak majd a nulla mélységű szereplők! 
„A nők bármit meg tudnak csinálni.” 
„Lehet, de ez nem azt jelenti, hogy kell is, nem?” 


Képtalálat a következőre: „movie blogspot.com "charlie's angels (2019)" rebekah banks”
Elizabeth Banks három fronton vallott teljes kudarcot ezzel a filmmel – négyen, ha a létjogosultságot is belevesszük. Rendezése percek alatt kiirt minden feszültséget: 1 megjegyezhető vagy súlyát éreztető jelenet nem bír létrejönni, a látvány túl dekoratív és kirakatüveges, a vágás sonkaként szeleteli föl az amúgy is vékony narratívát. Ez a film vagy kapkod, pózol vagy dögunalmas – esetenként mindhárom egyszerre. 
Ne reméljük, hogy a banális sztori a tömeggyilkos eszköz megszerzéséről több lenne filléres alibinél: kizárólag az az összkép fontos itt, hogy a „gonosz férfiak világában” mindenki hím szürke szekértoló vagy ripacs gennyzsák, és az angyalok - a maguk felsőbbrendű árja glóriáikban fürödve - szét kell verjék a gonosz seggüket! Még Banks figurája is töményen ezt árasztja magából: színészi játék helyett ugyanazt a beképzelt fejet és arrogáns modort erőlteti, mint holmi agresszív plázadiktátor. 

Képtalálat a következőre: „movie blogspot.com "charlie's angels (2019)" rebecca bosley”
Az itteni karakterkínálatban az a „főnyeremény”, hogy két Stewart nevű színészt is leszerződtettek bele. Ennyi. Kristen Stewart karrieráttörésére még várni kellesz: irritáló az olasz vérű vagánycsaj, Sabina szerepében, be nem áll a szája, és szinte rá se bagózik másokra, akkor se, ha egyenest a szemükbe néz! Elena, mint a Calisto-program agyasa olyan, mint egy elmegyenge apácagyakornok, aki a sok életveszély és buzdító amazon között valahogy megtökösödik, elméletileg. 
Kapcsolódó kép
Jane pedig akár Mace Windu lánykiadása is lehetne a faarcával meg a kőszikla modorával: a meghatónak szánt pillanat, mikor a robbanásban lesérült Sabina kórházi ágyán könnyez, még patetikusnak se nevezhető, annyira semmilyen. Ez a három nő egyszerűen soha a büdös életben nem tudna alkalmi csapattá sem összeforrani a való életben, nemhogy ikonikus igazságosztókká, akik nyomozómunkát is tudnak végezni.

Képtalálat a következőre: „movie blogspot.com "charlie's angels" patrick stewart john”
Szegény Patrick Stewartot sajnálom a legjobban: várom az interjút, melyben a 80. évű lovagszínész nyíltan megbánja itteni szereplését. John az eredeti, ebben a változatban már agg Bosley, Charlie cégének első asszisztense, akinek a nevét tiszteletből címként használják azóta az utódok/kollégák (mint a Caesar nevet A Római Birodalomban). Banks tehát látszólag tiszteletet épít a karakter köré (személyiséget bezzeg nem)… hogy azután John-t tegye meg „hatásos csavarként” a gonosz fő árulónak, akit ráadásul Banks Rebecca Bosley-ja kényszerít talpra a végén! Mégha az alaptörténet nem is az ő ötlete volt, ebből akkor is töményen süt a színésznő elfogultsága magánemberként.


Képtalálat a következőre: „blogspot.com "charlie's angels (2019)" poster”
Az új Charlie angyalai tehát lényegében egyszemélyes propagandahadjárat, amely ifjú színészhölgyek munkapályáját hivatott előremozdítani. A felszínen csak életképtelenül gyengus, nemtörődöm kontármunka, mögötte pedig egy már komikusan egyoldalú ultrafeminista kinyilatkoztatás. Mint a 2016-os Ghostbusters vagy Az utolsó Jedik estetében, ebből is szinte sugárzik a  „DIE, ALL MALES, DIE!!”   burkolt üzenete – kb. olyan érett tálalással, mint mikor egy csecsemő hisztizik, mert kedvenc csörgőjét nem a megszokott helyére pakolta vissza a mama. Érzéketlenül hangozhat ez – főleg egy ilyen amatőr FÉRFI írótól, mint én –, de akkor is ezt az értelmi színvonalat képviseli az Elizabeth Banks-féle Charlie’s Angels.



2019. december 7., szombat

Visszaszámlálás (Halálod app-a)


Képtalálat a következőre: „movie blogspot.com "countdown (2019)" poster”
Előre félek már az olyan természetfeletti-horrorfilmektől (is), ahol egy gonosz entitás valamilyen modern műszaki kütyübe költözik, és az átokként csap le a mit sem sejtő, képernyőbújó fiatal áldozatokra. Idén már kaptam egy untató baromságot e témából a Sebekkel (vagy pl. tavaly a Slenderman-reboot-tal), és most itt van Justin Dec rendezői debütálása, a Halálod appja. 
Képtalálat a következőre: „movie blogspot.com "countdown (2019)" jordan”
Ez a horror legalább megpróbál úgy tenni, mintha a stáb és a színészek nem totál szétnyugtatózva mentek volna be dolgozni, ám végül csak annyit ér el, hogy unalom helyett röhejességet áraszt. Nagyítóval sem találni benne józan észt, akár a saját szabályrendszerében, az események láncában vagy a szereplők helyzetkezelésében. 

Képtalálat a következőre: „movie blogspot.com "countdown (2019)" poster”
Szóval van egy okostelós applikáció (programalkalmazás) megmondja, mennyi időd van hátra a halálodig. A fiatalok menő hülyülésnek fogják föl, ám egy gonosz kísértet rendre tesz róla, hogy a halálos ítélet pontosan elérjen mindenkit. Quinn, a kórházi nővér mit sem sejtve belemegy a játékba, de rögtön rájön, hogy ez nem vicc: 3 nap múlva meghal. Mellé verődik egy másik halálraítélt, Matt, s miközben a megoldáson agyalnak, Quinn húga, Jordan is letölti az app-ot. 

Képtalálat a következőre: „movie blogspot.com "countdown (2019)" jordan”
Szokásom a kocsimetaforát elővenni rossz filmeknél, ahol jóformán semmi nem működik: a Countdown olyan roncstelepi tragacs, ami meg sem várja, hogy elinduljon valamerre, máris darabokra hullik. A kiáltó közhelyek (szöveges és történésbéli egyaránt), az egyszerhasználatos karakterek és azok banális döntései, a filléres ijesztgetések mellett még a béna rendezés is kiöli az egész komolyan vehetőségét. Egyszerűen nem kerül elő igazi rettenet. Még Elizabeth Lail erőfeszítései is kevesek, hogy legalább a főszereplő emlékezetes maradjon: érezni, hogy nem volt határozott rendezői iránymutatás, így minden színész szó szerint a túlélésre játszott itt.

Képtalálat a következőre: „movie blogspot.com "countdown (2019)" jordan”
De a legfájóbb, hogy semmi értelme vagy fogása az egész mobiltelós átoknak, melyet ez az Ozhin nevű démon teljesít be rendre. Ezt az alapötletet eleve sokat kellett volna finomítani, hogy ne tűnjön mondvacsináltnak már helyből. Quinn-éknek két érdemi próbálkozása van, hogy elkerüljék a véget – az új mobil, majd a hekkelés –, mire az utolsó percekben (ugyan mikor máskor?) a lány kiötli: az idő előtti kinyiffanása - pl. egy drog-túladagolós injekciótól - kivághatja az átoknál a biztosítékot. Nem vagyok biztos benne, hogy ez a szript nem egy elvonóklinika házielőadásáról lett plagizálva... 

Képtalálat a következőre: „movie blogspot.com "countdown (2019)" poster”
Az erőtlen próbálkozás se segített, hogy Quinn családját beleszőjék a történetbe: mikor Quinn önfeláldozása előtt a démon az anyjának adja ki magát, vagy mikor Jordan visszahozza őt, fáradt kacajnál több reakciót az nem bírt kikönyörögni belőlem. Az ilyesmit egy szatíra-horrorfilmnél vagy egy akcióvígjátéknál még jó poénnak tudnám fölfogni, itt viszont csak szánalmas nyáldráma. Mint ahogy a Lopott időnél, itt sincs drámai nyomatéka a számoknak, azaz, hogy melyik emberi lény elhullása pontosan mikorra várható, vagy hogy sikerül-e addig kijátszaniuk a vesztükre törő sötét erőket.


Képtalálat a következőre: „movie blogspot.com "countdown (2019)" poster”
Szidhatnám még egy sort ezt a fércet, de inkább csak mégegyszer összefoglalom tömören: ostoba, szánalmas, időrabló szemét. A legsablonosabb elemekkel dolgozik, 1 értelmes vagy eredeti szála, 1 kicsit is kidolgozott vagy ésszel cselekvő karaktere, 1 igazán szívbe markoló vagy idegjegelő mozzanata nem adatik meg, hogy legyen. Még a témából szervesen eredő üzenet labdáját sem üti le, miszerint a fiatal nemzedék már annyira telefonfüggő, hogy ezt tekintik a társadalmi életüknek, miközben a való világ megszűnik számukra.


Ha ön a Halálod appjá-t ótvar szemétnek értékeli, kérjük, nyomja meg az 1-es gombot...