2016. november 25., péntek

MACHETE



Álomprojektjeikbe a valódi filmesek apait-anyait beleadnak, hogy valami rendkívülit hozzanak össze. Robert Rodriguez a Machete abszolút teremtőatyja: alapötletétől a tartalmi-technikai munkálatokon át a hangig mindenből kivette a részét. John Woo művei, a western műfaja és a 70-es, 80-as évek B-mozijai által inspirálva olyan szabálytalan akcióőrületet szállított le, mely láttán a nézők maguk is latin-amerikainak képzelhetik magukat, miközben veszettül jól szórakoznak a film stilizált, látszólag teljesen öncélú világán. 


Isador Cortez, fedőnevén Machete volt Mexikó legjobb szövetségi ügynöke. Parancsnoka árulása miatt egy Torrez nevű drogbáró kivégezte feleségét és lányát. Az azóta eltelt 3 évben Machete eltűnt, és most egyszerű rakodómunkásként tengeti az életét Dél-Texas-ban.
Képtalálat a következőre: „blogspot.com "machete (2010)" screenshots”
Ez megváltozik, mikor egy Booth nevű újgazdag felbérli, hogy ölje meg John McLaughlin szenátort, az illegális bevándorlók önjelölt ellenségét. De felültetik: Booth bérgyilkosokat küld rá, miután rákente a valójában kampányfogásként kreált ál-merényletet.

Eközben Sartana Rivera a bevándorlási hivataltól épp az illegális határátlépőket segítő Hálózat után nyomoz, mikor a sors útjába tereli a mexikóit. Ketten kiderítik, hogy McLaughlint és Booth-ot nem más pénzeli, mint Machete ellensége, Rogelio Torrez.


Képtalálat a következőre: „blogspot.com "machete (2010)" screenshots”
A 2010-es Machete olyan, mint egy bikáknak felírt szíverősítő: adrenalinlöketet ad, jobban lüktet tőle a véred, vakmerőbbnek és felszabadultabbnak érzed magad a közönyös világ szarságaival szemben. Tudom, hogy a film fő vonzereje, szexepilje a stílusa: dugig van vérrel, csonkolással, pornókkal kelhetne versenyre pucér nők és fegyverfétis terén. De ezek csak stíluskellékek egy fordulatos történet és direkt sztereotip, mégis izgalmas emberalakok körül. 



Rodriguez forgatókönyve csupa kliséből és túlkapásból kotyvaszt részegítően friss, kiszámíthatatlan egyveleget. Csupa faék-egyszerű archetípust vesz elő, akik mégis életre kelnek, mint hús-vér emberkék. Minden akad itt korrupt politikustól a taco-árus népvezérig, de a cselekmény zsonglőrködik velük: mind kapnak teret és műsoridőt, még egysorosaik is frappánsak.
"Azt hittem, Machete nem pötyög." 
"Machete halad a korral."

Gyakran olyan irányba rántja sorsukat a történet, amit nem lehet előrelátni. Az egyetlen, amiben biztosak lehetünk, hogy Danny Trejo baltaarcú mexikóija maga köré vonzza az embereket, és igazságot oszt. "Ennek a patkánynak géppisztolya van, és mindenkit kinyír, aki az útjába kerül, bazd meg!" 

Helyben vagyunk a bevándorlás témájával, ami kitágítja Machete vendettájának a horizontját! Mikor McLaughlin kampánybeszédet tart az illegális bevándorlás ellen, nem mindig mond ám hülyeségeket. Hosszútávon nemcsak arról van szó, hogy évente tucatnyi határsértő áthágja a törvényt. 

McLaughlin azzal a lehetőséggel riogatja szavazóit, hogy Texas szép lassan Mexikó részévé változik, miközben a növekvő idegen tömeg eltartása a helyi lakosságot terheli. "Addig csinálják ezt, amíg városként, megyeként, államként, nemzetként meg nem szűnünk létezni!" 

Ennek válságtünetéül szolgálna, hogy merénylőjének Machetét hiszik, egy latin-amerikai vendégmunkást, aki maga is feketén jött be az USA-ba. Lám: a "ragály" már itt van köztünk, már csak McLaughlin szenátor úr radikális módszerei működhetnek...!

Képtalálat a következőre: „blogspot.com "machete (2010)" screenshots”
Szinte biztos, hogy a rendező nem fogta föl, miféle tűzzel játszik. Ugyanis ami ebben a produkcióban csak kampányduma, az ma Európában valós etnikai-kulturális probléma. Ha nálunk valaki, aki nem rajong az amcsi filmekért megnézné a Machetét, nem is lenne olyan nehéz propagandahirdetésnek vennie: 

a kegyetlen nacionalisták öldösik szegény családos menekülteket, míg Luz, a főhős társa és a Hálózat feje a beszivárgásukon serénykedik. Hiába tudom én, hogy a 2 eset más tőről fakad: azt látni, hogy az illegális bevándorlók a jófiúk, az elnyomottak, akik joggal aprítják a nagy csatában a démonizált határvédőket, az ún. Önkénteseket. 

Képtalálat a következőre: „blogspot.com "machete (2010)" screenshots”

Ha nem nézem, hogy évekkel az EU migráns-válsága előtt járunk, még úgy is találni olyan részletet, ami miatt eltér a 2 eset:
  1. Luz külön-külön rakosgatja föl búvóhelyén azok arcképét, akiket segít a Hálózat - külön táblán az eltűntekét. Így bizonyítja Sartanának, hogy nem arctalan tömegeket nyom be Texas-ba, akikre aztán szarik nagy ívben, hanem sok-sok egyént, valakiknek az ismerősét, rokonát. 
  2. A prológus Mexikót tényleg egy lepusztult, sivár, reménytelenül korrupt földként festi le, ahol a Torrez-félék zsebében a hatóságok - még Machete régi felettese is. Ez nyomatékot ad annak, mikor Luz pokolnak nevezi a hazájukat, ahonnét tényleg bármi áron megéri odébbállni.


Aranykezű írás, ahol a forgatókönyv rendre meg tudja tréfálni a nézőt, anélkül, hogy az becsapva érezné magát. Miután a McLaughlint kompromittáló lemezeket Sartana lejátszatja a TV-ben, az személyesen megy a csatatérre a mexikóiak ellen. "Beszállok még egy utolsó vadászatra." 



Egyszerre hibbant, vicces és izgalmas húzás ez a részéről. Nem túl eszes krapek, így nem tudhatja, hogy Machete vajon mennyire tartja őt, Booth cinkosát is bűnösnek. És ha belegondolunk: hiába nyakig sáros, amit az illegális bevándorlásról prédikált, az részben még most is megállja a helyét. Ha az Önkéntesekkel kifüstölik a mexikóiakat, máris kedvezőbb színben tünteti fel magát. 
Sőt egy ponton mexikóiként játssza a cowboy-t, hogy mentse az irháját. Szórakoztató és tanulságos számomra, hogy egy állam képviselője ennyire ragaszkodik a pozíciójához, miközben a csillagos eget lehazudja a pórnép előtt. "Nem is itt születtem. Rühellem Texast, ezt a hőséget..."

A másik téma, amivel kezd is, meg nem is valamit a Machete, az a család. Luz tágabb rokonságként beszél a többi mexikói menekültről, akik Texas-szerte segítik egymást (pl. a csupa mexikóiból álló kórházi személyzet, akik Machetét próbálják bújtatni). 
Érdekesnek találtam, ahogy Machete és Booth egymást próbálják megleckéztetni. Machete pap fivére templomába viszi Booth nejét és ribanc lányát, Aprilt, 
Booth pedig keresztre feszítteti a Padrét, mikor egyikük hollétét se tudja meg. Baromira tetszett, ahogyan Machete később megtorolja a testvére halálát: nem tesz semmit. Éppen ő, a nagy aprítógép! Kinyírni akarta Booth-t, csak az ügy kaliberét látva elhalasztja, és végül, mikor rátalál a haldokló férfire, inkább hagyja, hogy elvérezzen - abban a tudatban, hogy családja halott. 
Booth-nak köze nem volt Machete felesége és lánya hajdani halálához, de a fivére megölésével rászolgált ugyanarra a kínra, mint főnöke, Torrez. Tudni, hogy a szeretteidet lemészárolták, rosszabb a fizikai kínnál, és jóval hosszadalmasabb is, mintha csak simán megdögölsz. "Rossz... mexikói fát... hugyoztál le."
Az pedig már tényleg a meggy a tortahabon, hogy épp drogos webpornós szajha April lövi le apácaruhában a szenátort, bosszúból az apjáért. Tapsolok Rodriguez fantáziájának, amiért ezt így kitalálta! A szenátor ugyan csak később, megérdemeltebb módon nyiffan ki, de a szálak ilyen kuszálódása egyszerűen frenetikus...!



Danny Trejo nem egy nagy színész, de Macheteként igazi retinamágnes. Irgalmatlan profi, aki a rosszakat gyümölcsként aprítja fel. Mint a 80-as-90-es akciósztárok többsége, ő is túlél minden robbanást vagy sérülést, a nők pedig izomból buknak a vad mexikói csődörre. 
De az sem igaz, hogy csak egy tompa agyú hentes egysorosokkal, mint sok Stallone- vagy Schwarzenegger-karakter. Leleményes fickó, akinek megvannak a maga elvei, szabályai, tudja, mit érdemes miért megkockáztatni, és eláll a szándékától, ha nyomós okát látja. Mikor Luz-nak kilövi a szemét az Önkéntes-vezér Von Jackson, a nő személyesen Machetére hagyja a saját önkénteseinek vezetését, és a férfi ezt végig fel is vállalja. 
Még azután is, hogy "A Nő" visszatér, és szétloccsantja Jackson agyát. 

Sztárparádéfaktort kipipálhatjuk. Robert de Nirótól az első ízben negatív figurát játszó Steven Segalig mindenki valahogy a részévé olvad ennek a szürreális, felturbózott világnak. 

Jessica Alba Arany-Málnáját enyhe túlzásnak tartom. Szerintem azt a szintet hozta, mint pl. Michelle Rodriguez, vagy amit ő maga mutatott föl mindkét Sin City-ben. Trejo-val ugyan kissé zsenge párost alkotnak, de ezen gyorsan a lendületes forgatókönyvnek hála nem akadtam fenn.


Az akció, a vadregényes helyszínek, a szándékos hatásvadászat és stiláris túlkapások tényleg olyan összképet adnak, mintha egy pazarul megcsinált B-filmet, vagy egy több millió dolláros trashmovie-t néznénk. 

Pont ezért voltak olyan pillanatok a harcjeleneteknél, amik már a film tónusához képest is hamisak lettek. Pl. hogy Luz teste a lelövésekor szembeötlően mocorog, vagy hogy Torrez átdöfése után még sétafikál és locsog, és csak ide-oda mozgatva magában a pengét purcant ki végre. Ez nekem illúzióromboló volt, trash-paródiáktól várom, hogy ilyesmit megengednek maguknak.


  
Azt érte el nálam a Machete, amivel westernek és B-mozik tömkelege sült már fel: vonzóvá és mulattatóvá varázsolt előttem egy tőlem létidegen világot, egy vesztőhelyet, ahol nincs korlátja a szabad életnek, de a vérnek és kapzsiságnak sem. Címkaraktere pedig egy vonzó szélsőség, egyszemélyes hadsereg, aki a legpikánsabb módokon bánik el ellenlábasaival.  "Miért lennék valódi személy, mikor már mítosz lettem?"


10-ből 8 pontot adnék rá. Danny Trejo legjobb filmje.

2016. november 18., péntek

Amerika kapitány 3. - Polgárháború



Törlesztőrészlet az Amerika kapitány 3. - Polgárháború. Végre a Marvel megadta a jelet, hogy már a szuperhősködés helyi és világszintű következményeivel is foglalkozhatnak a filmjeik. Persze csak addig a pontig, míg nem veszélyeztetik a Marvel-történetformulát és vele a stúdió féltve dédelgetett kasszafejő stratégiáját.

Mivel minden akciójuk jelentős anyagi és emberi veszteségekkel jár, az ENSZ úgy dönt, betelt a pohár: Bécsben nemzetközi bizottság hatáskörébe vonnák a Bosszúállókat. Tony Stark és még páran jogosnak érzik ezt, de Steve Rogers szerint így a világpolitika eszközeivé válnának. 

Eközben valaki Bucky Barnes befeketítésén buzgólkodik: előbb a bécsi konferencián történt robbanást kenik rá, majd elfogása után szökésre bírják őt, aktiválva a tudatalatti HYDRA-programját. A csapat 2 részre szakad: Rogers és néhány társa a saját szakállára nézne utána, vannak-e még más alvó HYDRA-ügynökök, de Tonyék először is azt akarják, hogy álljanak le. Egyik fél sem enged, így bunyóra van kilátás.



Beikszelhetik a nevemet azok listáján, akik szerint ez egy Bosszúállók 2 és 1/2. Míg az első két Amerika kapitány-mozi egyértelműen Steve Rogers története volt, ez a konfliktus inkább az egész csapatról szól, és Rogers karaktere is hamar feloldódik a többiek között. Az még a kisebbik ok, hogy Hulkot és Thort kivéve minden Bosszúálló tiszteletét teszi, sőt új tagként megjelenik a hercegi sarj Fekete Párduc

és a Tom Holland játszotta vadiúj Pókember is. Az ő szereplését kissé korainak tartom a Sony pech-szériája után, de itt csak vendégszereplő, szóval elfogadható. Visszalépni a szuperhősi melótól senki sem hajlandó, a kompromisszum pedig felér a behódolással.

Lehet, hogy maga a "polgárháború" kb. 10 perc alatt lemegy, de a film legalább nem tesz úgy, mintha meg se történt volna. Voltak már koccanások az egyes tagok között, ám ekkora ellentét még nem feszült a csapaton belül. És bár próbálják elkerülni, Bucky miatt kivédhetetlenné válik a szakadás: aki nem a mérsékeltekhez áll, az egyben bűnsegéd is, tehát spéci fogság vár rá. "Gratulálok, kapitány: ön bűnöző."


A moralizálós percekhez az íróknak még néhány életképes érvet is sikerült beszúrniuk, pro és kontra. A nyugati vezető szervek joggal érzik úgy, hogy Rogers és társai nem tesznek meg mindent a pusztítás és halálozás minimalizálása érdekében. Milliókat mentettek meg, igen, de lassan már százak halála, egész városrészek romba dőlése írható a számlájukra, akik fölött ezután szemet is hunytak.

Fekete Párduc királyi édesapja fogalmazza ezt meg nagyon találóan a bécsi beszédében: "A győzelem, amely az ártatlanok bántódását okozza, egyáltalán nem győzelem." 

Elképesztően bűzlik, hogy a Marvel dettó ugyanazt csinálja filmjeivel, mint amit a történet szerint a Bosszúállók! A stúdió vezetői szemet hunynak a nagy világmentő CG-csaták logikus vonzatai fölött, és ezt az adósságot csak kis részletekben fizetgetik vissza a nézőknek. Világos, miért van ez így: 

gondosan kiszámított adagokban csepegtetik a tónuskomolyságot a MCU újabb fejezeteibe, benntartva és szélesítve a célközönséget. Ahogy az ENSZ a Bosszúállókat, úgy vádolhatnák a kritikusok a Marvel-t, amiért direkt nem tesznek meg mindent a lehető legjobb munkáért, túl sok részletet beáldozva a(z anyagi) sikerért. 

Szerintem ez a téma a szuperhősök felelősségéről jóval nagyobbat ütne, ha Starkék a mi valóságunkból az USA-haderőt jelképeznék. Köztudott, hogy az USA és a NATO a világbéke megvédésének jelszavával szinte folyton csatázik a bolygó valamelyik sarkában, gyakran egész országrészeket romba döntve. De mert ők a világunk fő csendőrei, így "joguk" van bárhol katonailag beavatkozni, akárhány emberéletet járulékos veszteségként leírni.

Ha a Polgárháború kicsit provokatívabb felvonás lenne - mint pl. az előző Amerika kapitány-mozi -, akkor nem volna nehéz párhuzamot vonni a fiktív szuperhősliga és a mai katonai nagyhatalmak között. Khm... ennyit azért ne várjunk tőle. Csak érdekesnek tartottam felhozni ezt. 



Az egész csapatból Vízió gondolatmenetét látom legokosabbnak a kérdésben. Egy ilyen nagy erejű, független csoport, mint az övék, már a puszta létében is kihívásért, vagy legalábbis hatékony ellensúlyért kiállt. Hát még a terrorellenes akciói miatt szerte a planétán! "A kihívás konfliktushoz vezet. A konfliktus katasztrófához." Tetszik, hogy Loki és Ultron bukásával most maga a világ, pontosabban az ENSZ válik lehetséges ellensúllyá, mikor a szokovói egyezményt alá akarják íratni külön mindegyik taggal. Köszönjük, fiúk és lányok, hogy megmentették a világunkat, de most már váljanak is annak szerves részeivé! 

Ennél érezhetően sutább a szakítás a 2 vezéregyéniség között, pedig több mint egy óra megy el a nagy bunyó alapozómunkára. Tonynak, aki "privatizálta a világbékét", a lelkiismerete kezd újra előtérbe kerülni, mikor egy bevetésüknél meghalt fiú anyja négyszemközt a Pokolba küldi őt. Ezt az eléggé megkésett vezeklési vágyat a készítők némi apakomplexussal próbálják megtámasztani:  
  1. Pont az előző jelenetben Tony a saját tinikoráról és szüleiről szóló hologrammal tart bemutatót,
  2. Ő még mindig nem alapított családot, sőt Pepperrel állítólag most éppen "szünetet tartanak";
  3. És a nagy csavar a végén - ami a kötelező végső harcot is adja -, hogy szüleit az agymosott Bucky Barnes gyilkolta meg sok éve. 


Becsülöm, hogy az írók nem megint Bucky mentegetésére fogták Rogers tetteit, ami a 3. filmjénél már unalmas volna. Mikor Steve részt vesz agg szerelmének, Peggynek a temetésén, a gyászbeszéd megerősíti álláspontjában. A Bosszúállókat egy morális, törvényfeletti erkölcs képviselőinek látja, amit nem szabad bürokratikus, militarista, üzleti vagy kabineti körök alá vonni, mert akkor érdekhadsereggé válnak. 


Sajnos akik az előző részeket nem látták, azoknak úgy tűnhet, mintha Rogers még mindig egy naiv idealista volna, és csak igazolást keres, hogy Buckyt mentegesse. Elhangzik, hogy Peggy volt - Howard Starkkal együtt - a S.H.I.E.L.D. egyik alapítója; és A tél katonájában ugye kiderült, hogy a szervezetet belülről átszőtte ellensége, a H.Y.D.R.A. 


Ez az a hiányzó láncszem a narratívában, ami megfoghatóbbá tenné, mitől tart ennyire Steve. Nem csupán fújol a politikusokra és a bürokratikus megkötésekre: nem akarja, hogy a Bosszúállók is belülről kezdjen el rothadni, mint korábban a S.H.I.E.L.D. És szerinte ennek nyit teret Tony azzal, hogy többekkel együtt aláírja a bécsi okmányt.


Chris Evans és Robert Downey Jr. meggyőző barátságot tudtak kifejezni a vásznon. Ha a motivációjuk kissé lötyög is, de érezhetően számít egyiknek a másik véleménye, és hogy próbálják feloldani az ellentétet. Életszagú, hogy egyik félnek sincs teljesen igaza ebben a vitában, az egó és személyes érintettség bepiszkít az értékítéletükbe - bár ezt Stark nem ismeri föl magán. És egyetértek azzal, hogy Tony frakciója marad a Bosszúállók releváns arca, mert így van merre továbbvinni a nagyobb, filmek közti történetfonalat.

Állítom: a Marvel Mozis Univerzum (MCU) legjelentéktelenebb, zsebhokis gonosza lett Zemo, a külsős konspirátor, aki Buckyból bűnbakot csinál. Teljesen kiesett nekem, hogy egyáltalán benne volt a műben; nem voltam hajlandó külön utánaolvasni az eredetének vagy itteni szerepének. Nem érdekel, mi a motivációja: ilyen hamuszürke, pehelysúlyú pálcika-rosszfiúkat bármely nap megleshetünk a Film+-on!

Akciófigurák állnak fel lassacskán 2 csoportba, hogy kivételesen egymást is megagyalják. Ezzel az új fő attrakcióval vitte tovább a Marvel azt a szuperhős-világmentős sztoritípust, ami az én szememben már 2012-ben kivénhedt sablonnak számított. Annak világmegmentő szupergonosz-csatájához képest ez valamivel érdekesebb és megalapozottabb, de semmiben se tűnik ki fajtársai közül. Legtöbb kosztümös hőse csak focihátvéd Iron Man vagy Captain America mellett, akik pedig úgy érzem, túl későn néznek szembe működésük ambivalenciáival.  


Az átlagszintet sikerült tartani, ezért a 3. Amerika Kapitány-mozira egy 3/5-öt megadok.