Rövidzárlat 2.

A Rövidzárlat az a fajta film, aminek a mozivilág mai viszonyai között nem valószínű, hogy folytatást forgatnának. Sikere viszont indokolttá tette egy második rész munkálatait. Szerencsésnek tartom, hogy az 5-ös robot, immáron Johnny-5 történetét egy megalopoliszba helyezték át. A sokrétű emberek és veszélyhelyzetek még több tapasztalatszerzésre nyújt lehetőséget - nem beszélve a temérdek "in-put"-ról.

Határozott javulás az első részhez képest, hogy a visszatérő karakterek megtartották korábbi egyéniségüket, miközben nyomatékosabbak itt az előzményhez képest. Benjamin maszek eladóként próbál megélni, miután a kormány és a haderő a Saint-program kudarca után felmondtak neki. Az üzlet egy váratlan ajánlattal találja meg, amikor egy játékcég alkalmazottja, Sandy megrendelést ad le Ben játékrobotjaira. Hogy éppen az ő épületébe mászik be az egyetlen sikeresen megszökött játékrobot, erőltetett lenne, ha nem figyelne fel rá mindenki az épületben. Így viszont érthető, hogy megtalálja, és az utcán a tulajdonost is észreveszi.

Michael McKeant én remek színésznek tartom, aki szeret visszafogott, mégis eredeti filmekben szerepelni. Az általa játszott Fred és Ben minden téren különböznek: órák és játékrobotok, üzleti érzék, illetve mennyire kezelik lazán a morális kérdéseket. Fred lazább életfelfogása vezet oda, hogy elszólja magát a nagyvárosról, és később megpróbálja eladni Johnny-5-öt a hivatalos árán, ami Sandyék fizetségének több mint 200-szorosa. Johnny-val kapcsolatban említésre kerül, hogy a kormány hozta létre, a hadsereg elől megszökött, Stephanie és Newton pedig egy levélben Benre bízzák őt, hogy segíteni tudjon.

Az előző filmben az erőszakot a szökevényt üldöző sereg sztereotípiája szolgáltatta. Itt egy háromfős profi rablóbanda alagutat ás egy lebontandó épület alatt, amit Fred uzsorakölcsönnel megszerez Bennek a gyártáshoz. hogy az átellenben lévő bankból ellopjon egy csillagászati értékű drágakő-kollekciót, melyet a legszigorúbb biztonsági előírások mellett őriznek. Ezek kidolgozása abszolút meggyőző, és nincs telepumpálva CG-efektekkel. Egyébiránt: kíváncsi vagyok, hogyan szándékoztak a rablók az alagút elkészültével átjutni a lézerfalon, az ajtó vastag burkolatán és az aktatáska speciális zárral levédett borításán. Mindezt Johnny-5 oldja meg a számukra, holott nem is tudtak róla.

Akárcsak az előző filmben, a mechnikus lény most is felfedezi a világot. De ez most sokkal komplikáltabb közeg, és ő maga is nyughatatlanabb. Mozgalmas kalandokba keveredik, és meg is ütközik saját rászedhetőségén. De azok a hibák, amiket elkövet, nem mindig foghatók a tapasztalat hiányára, vagy a lelkesedésére, hiszen ez már a 2. filmje. Túlfűtött viselkedését meg sem próbálja a környezetéhez igazítani. A készítők ügyesen látják meg a párhuzamot Johnny-5 és Benjamin jellemében: Ben bevándorlóként szintén elég magányos, nem nagyon érti és képes tolerálni a városi életszemléletet.

Vannak olyan jelenetek, amiket iszonyú nehézkes kimagyarázni: a randi Sandyvel zavarba ejtő döcögéssel zajlik le, mind a lányt meghívó Ben, mind a súgással bajlódó Johnny részéről. Amikor Bent és Fredet a kínai étterem hűtőraktárába csukják, Ben telefonhullámokon át éri el Sandyt. A mai napig nem értem, hogyan volt képes egy hirtelen leadott, darabos dallamhalmazból:

1. Rájönni, hogy ez valami felhívás/üzenet;
2. Értelmezni a leadott hangok jelentését irányvonalakként;
3. Pontosan betájolni a dallamok által jelzett helyszínt.

Ez a jelenet a szótári definíciója az erőltetettség szónak.

Oscar, a két álarcos rabló felbérelője sem különösebben nagy jellem. Kicsit a Disney-filmek felállására emlékeztet, hogy a rosszakarók az elején rombolnak, második alkalommal egy furcsa jövevény eltángálja őket, aztán közelebbről megismerve ugyanúgy lecsapnak a jövevényre is. A film erős drámai felhangot kap, miután Oscar társai egymás után teszik tönkre az 5-ös robot fontosabb szerkezeteit. Az "életre kelt robot" ötletét tovább részletezik azzal, hogy a testét akkumulátor-folyadék működteti. Ahogy Ben is szóvá teszi: ha elvérzik, meghal.

A szituációnak egyetlen súlyos hibája van: a kisrepülő. Elhiszem, hogy sietős lelépniük a szajréval. De hogy a robot további rombolásától elállnak, mert egy távirányítású játék az egyikük hátsójába csapódott, az finoman szólva nehézkes megoldás.

Miután Fred rábukkan a roncsoltan kószáló robotra, kontár műszaki tudásával, és Johnny töredékes útmutatásaival sikerül annyira feljavítania őt, hogy el tudja látni magát. Ez valamivel közelebb hozza Fred alakját a nézőhöz, és rámutat, mi a különbség a barátságos csaló és a megbízhatatlan pajtás között. Az üldözés során kiderül, hogy Johnny nemcsak azért akarja elkapni Oscarékat, mert "nagyon dühös". Tartalék-energián van, és csak percei vannak hátra. Nagyon jó időzítőérzéke lehet, mivel éppen elég nagy körívet leírva, éppen akkor sikerül elkapnia Oscart, amikor a csónak közvetlenül Johnny orra előtt tart. Végül Benjaminnak - szintén spontán megoldásként - sikerül energiával feltölteni. De mi a helyzet a vérével? Gépről van szó, tehát nem sűrűsödhet újra össze, hogy majd a seb behegedjen. Vagy Frednek sikerült elzárni a szivárgás, és Benék egy javítás előtti helyszínen találták meg Johnny vérnyomát?

Érdekes elgondolkodni rajta, hogy vajon egy robot ténylegesen is kaphat-e állampolgárságot. Ezt az ötletet még ebben a filmben láttam a legnormálisabban prezentálni. Logikus végkifejlet a téma alapján, csak igazán közbeiktathattak volna valami közbülső frázist a döntéshozatalról, hogy hihetőbb legyen az eskütétel. 

A főcímdal a top-100 közé sorolandó, pozitivista és ünnepélyes hangzású.

A véletlen megoldások és forgatókönyv-béli hiányosságok mellett azt tudnám felhozni a film ellen, hogy protagonistája állandóan túljátssza magát, mint Jack Nicholson a Batmanben. De ezeken túlmenően szórakoztató, egész okos ötlettel és szellemes pillanatai is akadnak.