A pusztító

Arnold Schwarzenegger és Silvester Stallone színészi pályájában közös, hogy mindketten főként a brutális, küzdelemcentrikus alkotásokban vannak elemükben. Mindketten számottevő elsőosztályú és gyengén sikerült filmeket tudhatnak maguk mögött. És idős korukra a színészet mellett már más szakmában is nevet szereztek maguknak.

Senki nem vár sokat egy olyan filmtől, mint A pusztító. Legyenek benne melldöngető egysorosok és visszafogatlan akció. A többi pedig igazán mellékes. A Kommandó is e formulát követte, és bár nem tartom igényes munkának, máig élvezem a filmet, akárhányszor megtekintem. A pusztító viszont nem ez a szint: ha nincs benne akció, nem nyújt semmit. A sci-fi jövőkép értelemszegény, a különleges technikai eszközök szánnivaló ötletek, és a fontosabb szereplőnek teljesen életképtelen felfogása van az életről. Amit pedig hibernációnak állítanak be, az ténylegesen fagyhalál. Nem a tudományos ismereteket hiányolom az eszközökből, hanem a minimális józanságot.

A Kommandó példájánál maradva: abban a filmben szórakoztató volt a veterán élő szikla és a lelkes segédcsaj közjátéka, párbeszédei. Ott az akciójelenetek - minden hatásvadászatuk mellett is - jól megkülönböztethetőek és időnként még érdekesek is tudtak lenni, bárminemű logika és ráció híján is. A pusztítóban a lövöldözések, testharcok, üvegek betörése és berendezések betörése gyakran kiváltóok nélkül történnek:

• Phoenix agyonrúgva sem bír egy üveggel, de egy járókelőt nekihajítva már eltörik;  
• Egy lézerágyút megcsapva a kék plazmapenge rögtön villámszórássá válik;
• Lenina legelső közelharcában túl nagy profizmussal használja a kung-fut. A film szerint korábban sosem volt esélye kipróbálni magát, és ebben a világban még a trágárkodást is azonnal büntetik akár a WC-n vagy az utcán.

Legfatálisabb visszásság a filmben a steril jövőkép-ábrázolás. Nem arról van szó, hogy klisé, vagy hogy mennyi lehet belőle a valóság. Az áramvonalas autók és motorok külleme még tetszetős is. De a törvényrendszer és a közállapotok... teljesen nevetségesek. A rendőrség legnagyobb problémája a graffiti. A személyi állomány észjárása (ha nem XX. századi születésűek) egy 3 éves kisgyerek értelmi színvonalán megrekedt. A súlyos testi sértést és a gyilkosságot úgy élik meg, mintha a középkorban valaki egy első világháborús repülőt látna. Leninán kívül még a nyomozáshoz se értenek.
Lehetetlenül túlsarkított az egész társadalomkép: vannak a felszínen élő agymosott papíremberkék, és vannak a gondolkodni ugyanúgy nem képes rongyosok. Még Phoenix beszólásai sem nevezhetőek viccesnek, keménykedése sem több, mint olcsó vandalizmus és verekedés. A trágárság üdítően hathat egy ilyen világban, de nem kellene így túljátszani.

Van egy mellékszál John Spartan családi életének emlékeiről, a Phoenix tudatába táplált gyilkos parancsról. Dr. Kokto kódolta a fejébe, a város készülékeit működtető kódok listájával együtt. Ennek kinyomozása lenne elvileg a cselekmény mozgatórugója. Elvileg.
Phoenix és Spartan az egyedüli szereplők, akiknek érdemes megjegyezni a nevét. Csak nekik van annyi realitásérzéke, hogy bármi hasznuk legyen. És a büntetéseknek sincs sose számottevő hatása néhány géphangon, büntetőcetlin, és legfeljebb néhány totál inkompetens rendőr jövetelén kívül, akik közül - és ezt egy ottani rendőr teszi szóvá - nem képezték ki a tiszteket erőszakra. Ezek után nem meglepő, hogy a végén semmi konkrét jelét nem látjuk, hogy változást okozott volna a létesítmény elpusztítása. A "vadember" Spartan és Lenina egyszerűen lelépnek az újfent zsörtölődő parancsnok elől.

Külön bekezdést kell írnom a film ún. szexjelenetéről. Lenina idegesítő beszédstílusa alapból fejfájdító valahányszor hallanunk kell. Használati tárgyak közül már a WC forradalmasított kiadása merő agyrém volt. De a fejgép, ami, idézem: "olyan Alfa-hullámokat generál, amik átviszik a szexuális energiákat", miközben csak egy színes, elmosódott képet látunk... ez a mélypont. És egyszerűen imádom, ahogyan a téma veszekedésbe torkollik John Spartan és Lenina hadnagy között.
"Én a kefélésre gondoltam! Kettyintésre!"
"Úgy érti; testnedvekkel?!" 

Ha már száraz akciófilmet nézek, akkoris elvárnám, hogy a jelenetekben legyen tempó, jópofa szereplők és ütőerő. Ehhez képest láttam egy életunt és egy dilis alakot verekedni és fars vicceket elsütni, egy olyan világban, amit még egy óvodáscsapat is meg tudott volna ilyenre tervezni. És azok az óvodások nyilván gusztustalannak tartják a csókot, mert ebben a modern világban tiltott a testi érintkezés, és laborokban állítják elő az elkövetkező nemzedékeket.