Kissé szokatlan, tudományos fantasztikus elemekkel is operáló komédia. A protagonista egy robot, aki egy merő villámcsapástól válik élő szereplővé, menekülése pedig minden humor mellett is kicsit részvétkeltő. Ahogy felfedezi a világot, az sok szempontból egy gyermek felfedezőútjára emlékeztet, és a végére már eljut oda, hogy kijátssza az őt elpusztítani törekvő embercsoportot.
A Saint-féle 5-ös Robot azon prototípusok egyike, akiket a milíciának terveztek vadonatúj mobil rombolóeszközöknek. Mivel a projekt nemzetbiztonsági kérdéskörbe tartozik, a szökevény 5-ös robotot kiemelt prioritással kezdik keresni. Vígjátékokban is jól ismert fordulatnak számít, hogy a célszemélyt egy egyszerű kisvárosi polgár fogadja be.
Stephanie nagyon szimpla észjárású karakter: először földönkívülinek nézi az 5-ös robotot, aztán folyamatosan kínlódik a lény információéhsége miatt. Stephanie alighanem érzi, hogy a gép gondolkodása fejlődik valamerre, de ha így is van, mindössze egy jelenetben derül ki világosan: miután az 5-ös robot letiporta a kertben a békát, összeköti "szétszerelés" és "halál" fogalmait.
Stephanie nagyon szimpla észjárású karakter: először földönkívülinek nézi az 5-ös robotot, aztán folyamatosan kínlódik a lény információéhsége miatt. Stephanie alighanem érzi, hogy a gép gondolkodása fejlődik valamerre, de ha így is van, mindössze egy jelenetben derül ki világosan: miután az 5-ös robot letiporta a kertben a békát, összeköti "szétszerelés" és "halál" fogalmait.
Steve Guttenberg és Steven Fisher lelkesen játszanak ugyan, bár szerepeik kissé alulírtak. Newton a jó célért dolgozó tudós, Benjamin pedig a kedvesen flúgos szakember, aki erős indiai akcentussal beszél. Stephanie és Newton nem értem, mitől jöttek össze. G.W. Bailey pedig változtatás nélkül a Rendőrakadémia Harris hadnagyát alakítja parancsnokként. A hajsza közben Stephanie közvetítővé válik Newton és 5-ös között, ahogy Newton lassan kitapasztalja, hogy a meghibásodás valahogy képessé tette teremtményét a belülrő kontrollált, kreatív gondolkodásra.
Az egyik fő problémám a Saint gyártósor termékeivel, hogy bár lézerük pusztítóereje tényleg látványos, a problémamegoldó képességük éles bevetésben elégtelennek bizonyul. Folyamatosan mellélőnek, mintha célzóberendezésük még nem lenne aktviálva, és 5-ös robot kővel meg iszappal fegyverzi le őket. Időnként nem tudom eldönteni, hogy ezt most izgalmasnak vagy viccesnek szánták a film technikusai. Amikor a végén 5-ös robot egy replikánst épít alkatrészekből, és azt robbantják fel, egy ősrégi taktikát használ fel: ha elhiteted ellenségeddel, hogy győzött, már nyert ügyed van. Legjobb ötlet a Rövidzárlatban.
Mivel vígjátékról van szó, döntően a humorfaktor és a változatosság határozzák meg, mennyire élvezhető az adott produkció. Nos, leköti az ember figyelmét, de csak nehézkesen: vannak benne kimondottan humoros részek. Ember és robot, közjáték és konfliktus nem jobbak az átlagtól, de a vidám felhang és a kötelező dráma a végén megtalálható benne. Kiskaliberű történet, nem nyújt többet, mint akciófilmek közül a Kommandó, viszont majdnem annyi érzelem van benne, mint a második Oroszlánkirályban. Azért hozom föl ezt a két példát, mert ezek korábbi pontozása közé érzem sorolandónak a filmet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése