Star Trek a legidősebb sci-fi-univerzum, amely képes volt a XXI. századig kitartó, több ízben megújuló franchise-zá növekedni mozgóképes formában, TV-ben vagy moziban. Fejlődése leginkább egy csillag kialakulásához hasonlítható: egy 60-as évekbeli sorozat még szórványos, fejletlen vizuális világa aztán egyre jobban kiválogatta a meghatározó jellemeket, princípiumokat és eseményeket. Ahogy a gázfelhő csillaggá áll össze, úgy tömörült a sorozat egyetlen filmegyüttessé a 80-as évekre.
Ironikus módon a film fő konfliktusát is egy gázfelhő okozza.
Nem lehet sem felderíteni, sem megtámadni; egyformán eltöröl baráti és ellenséges szándékú létesítményt.
Közvetlenül nem az idegen világok érdeklik: a Földre, az anyabolygóra tart.
A film nagyszerűen teremt egy ikonikus rejtélyt, amiről fokról fokra kiderül, mi is tulajdonképpen, és mi az ismeretlen jelenség végső célja.
Mikor először láttam a filmet, én magam is megdöbbentem Vger "valódi kilétén".
Nem lehet sem felderíteni, sem megtámadni; egyformán eltöröl baráti és ellenséges szándékú létesítményt.
Közvetlenül nem az idegen világok érdeklik: a Földre, az anyabolygóra tart.
A film nagyszerűen teremt egy ikonikus rejtélyt, amiről fokról fokra kiderül, mi is tulajdonképpen, és mi az ismeretlen jelenség végső célja.
Mikor először láttam a filmet, én magam is megdöbbentem Vger "valódi kilétén".
Hogy miért épp az Enterprise-nak sikerül ez, miért épp őket nem pusztítja el A Behatoló, az Kirk szavaiból hangzik el a vége felé:
"A továbblépéshez szüksége van az emberi tényezőre, ami túlmutat a logikán."
Vagyis Vger, aki már mindent megtanult az Univerzumról, márcsak úgy lehet még több, ha tudáson kívül másvalamit is megszerez.
Kétféle abszolútumot testesít meg a két gépezet: az Enterprise az emberi jellemspektrumot, a V(oya)ger pedig a mindenható külső tényezőt.
Ahogy végigmegyünk a filmen, látszik, hogy nem egy Ben Hurhoz hasonló, mindenre kiterjedő dráma volt a készítők célja.
Kalibere inkább egy hosszú sorozatepizódra hasonlít: az Enterprise útnak indul felderíteni egy idegen létformát, életekre menő tétben próbálják feltérképezni, és a végén komoly tanulsággal megoldják a konfliktust.
Sokáig csak a hajó előkészületeit látjuk, percekig is elnyúlhat egy-egy csendes montázs.
Általában ez lerontja egy mozifilm minőségét.
A vontatottság ellenére a készítők meg tudták újítani a Star Trek világát.
Most nemcsak a vizuális effektekre gondolok: a sorozat tartalma, filozófiája és szerkezete itt mélyebb kivitelben van jelen, de nem támaszkodik az eredeti műsorra.
A díszletek közül a Vulkán bolygó a leginkább elütő tájkép a rengeteg kráter és tűzhányó révén.
Kicsit zavaró, hogy csak hárman vesznek ott részt a "Kolinar"-szertartáson, Spock-kal együtt.
Spock másodszori felbukkanása egyszerre sikerült váratlanra és jól felvezetettre.
A flotta egyenruhája szakszerűbbnek néz ki az eredeti verziótól, a gépház és a komputerek is korszerűbb benyomást keltenek.
Egy jelenetben Doktor McCoy megállapítja Spock-ról, hogy semmit sem változott: ugyanez hál'Istennek mindenkiről elmondható a legénységből: Scott, Uhura, Sulu stb.
Van egy érdekes szembenállás Kirk és Decker között, ami rávilágít, hogy Jim nem tökéletes.
Tapasztalt és rugalmas, de nem veszi észre, hogy függ a saját hajójától, amit a rendkívüli helyzet miatt kapott vissza a keze alá.
Decker jogosan érzi úgy, hogy a kapitány kihasználja a legénységet: egy vulkánit ajánl be kutatótisztnek, Deckert kapitánynak, majd mihelyt ő maga képbe került, első tisztként a segédjévé fokozta le.
Nem tudja, hogy változott meg az átépítés során a hajó működése.
De a hibákat a karakterek közösen felismerik, és eltérő véleményeik kiegészítik egymást a protokollon túlmenően is.
Az előkészületek után még nem rögtön a fő probléma kerül elő.
Spock váratlan jövetele és az incidens a féregjárattal rámutatnak, hogy túl sietve és szervezetlenül mennek neki az ismeretlen fenyegetésnek.
Nem világos, hogy ez elodázza-e a tényleges cselekményt, ami - őszintén szólva - nem túl eseménydús.
De ez az Enterprise: a szakismeret mellett a taktika, az improvizáció is éppolyan fontos.
A Csillagflotta előírásai egy összetett és jól bemutatott protokollt rajzolnak ki, ami a film hitelességének egyik alapját adja.
Ebben például precízebb munka például a Star Wars filmektől.
A felhő erővonalainak mintázata, a hajók belseje kiváló kreativitással lettek kidolgozva.
Vger fényvillámai aprólékos erezetű nyalábok, nemcsak pászták.
Funkciójuk szerint lehetnek ezek gondolatok, letapogató szondák és lövegek is.
Ijesztő egyébként belegondolni, hogy nemcsak károsodást okozhatnak, de adatokra is lebontanak egy egész űrállomást, a benne lévő emberekkel együtt.
A felderítésnél a fordulatok egymásból következnek, tehát a film kerek egészet alkot.
A hajó tisztikara viszonylag ügyesen rögzíti a tényeket: Spock rájön, hogy Vger maga a gépmag a megajármű belsejében.
Kirk egy ügyes blöffel időt nyer, amikor Vger a földfelszínt készül megtámadni.
Ez a legkevésbé hiteles része a katarzisnak: nem látjuk, hogy a Földön mit okoz Vger jelenléte.
Chekov szerint a planéta védelmi rendszere megbénult.
A filmnek ezt nem lett volna szabad a képzeletünkre bíznia.
Decker kapitány végső tette, hogy betáplálja az aktivációs számsort, nekem elég bizonytalan elképzelésnek tűnik.
Az, hogy Vger egy emberegyeddel egyesül, nagyon nyakatekerten jelent egyet Decker szerelmi víziójával.
Hogy így egyesül az Ilia érzéseit hordozó szondával.
Komolyan: ha ez a fickó eljutott a kapitányi rangig, többet is akarhatna, mint átlényegül holmi metafizikai szupergyermekké.
Nem tudjuk meg, mi történt végül Vger-rel.
Az Enterprise távozása fénysebességen, majd a kiírás sequel-filmeket sejtet.
"Az emberiség nagy kalandja csak most kezdődik."
Egyszerű zárómondat, ami a mi korunkra is éppen annyira vonatkozik.
A film mondanivalója viszonylag egyszerű, de stílusosan érzékelteti.
Aspektusokat mutat a logikára és az emberi hibákra, és igyekszik hihetően mutatni a fontosnak ítélt részleteit.
Ha valaki teheti, a Directors Edition verziót nézze meg belőle, mert az ott utóbb hozzátoldott képekkel együtt teljesebbnek fog hatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése