65

 

Adam Driver, aki három ízben is alakíthatta Darth Vader unokáját, egy józaneszű iparágban simán találhatna jobb szerepeket, mint a Scott Beck és Bryan Woods duó 65-jének főhőse, Mills. Sajnos ő sem tudja megmenteni ezt a fércet, mely simán beillik a sorba 

• a számos nagy-költségű, de untatóan agypuha Jurassic Park-folytatás, vagy
• a számtalan kis-költségű, de legalább jó röhejes Jurassic Park-utánzat mellé.

65 millió éve egy látogató kényszerleszállást hajtott végre a Földön, mivel épp 2 éves űrmelót vállalt beteg lánya, Ninive Nevine gyógykezeléséhez. Ám nemcsak szegényke halálhírét kell Mills-nek mihamarabb megemésztenie, hanem utastársai hulla mivoltát, hajója kettészakadt állapotát, plusz azt a véletlenek ne-tovább-ját, hogy pont ma van a napja, amikor is esedékes a dínókat kipusztító aszteroida becsapódása itt: a Földbolygón! Némi öröm az ürömben egy Koa nevű kölyök társasága, aki nem is beszéli a nyelvét.

 

Simán el tudom képzelni, hogy sok millió évvel ezelőtt (is) létezhettek interplanetáris humán civilizációk a távoli kozmoszban (vagy akár itt a Földön is). A 65 azonban vajmi keveset tett érte – vagyis hát éppen hogy NEM tett – a világképem gazdagításáért. 

Ez a mű iránytalan, fantáziaszegény, fájóan monoton, sőt néhol kifejezetten bosszantó is! Ürügyszag lengi be a nem olyan rossz alapötletet és Mills könnyzacsis háttérsztoriját is; a történet összes alkatrésze bármikor bedobható zsebklisé. Raktárnyi filmre használtam már a „sablontermék” kifejezést, de ez a film tényleg 100%-ban az!

                                                  

Driver és Ariana Greenblatt közt kifejezetten fars az összhatás, és ez most egyértelműen a fakezű rendezőpáros sara! Az, hogy Mills és Koa nem tudnak egymással szót érteni még hagyján, de ahogy ezt a zavart kezelik, az egyenesen infantilis! Mills végig azt erőlteti, hogy parancsszavakat lök oda a gyereknek, mint valami kutyának, ráadásul vissza is él a bizalmával, mikor eltitkolja Koa elől, hogy a szülei odavesztek. 

Napnál világosabb, hogy ez a 2 fabábu a másik veszteségét lenne hivatott kipótolni a szorult helyzetük közepette. Ezt viszont csak finomra munkált dramaturgia tehetné személyessé és átélhetővé, nem az, hogy behajítjuk őket a közösbe, és majd magától (a színészektől) szerethetővé változik a dolog!

 

 

A 65 egyedüli erőssége a késő kréta-kori élővilág látképe, plusz a dinók elöli futrinka tényleg alapszintű izgalma. De ez nem sokat nyom a latban, ha a film 3 fronton is jól láthatóan vereséget szenved:

1. a sci-fi-aspektus építésekor több ész,
2. a túlélőhorror-mivoltához több gerinc,
3. az érzelmi töltéshez pedig több szív

kellett volna az időhúzó cselekmény és léha sablonhalmozás helyett.

Egy 2/5-tel búcsúzom a Beck-Woods-duett prehisztorikus előadásától.

 

 

Micimackó: Vér és Méz

 

„Miért?

„Miért??”

„Miért?”

„Mit „miért”?”

„Miért? Miért…?”

„Nem tudom…”

„Miért? MIÉRT?”

„NEM TUDOM!”

 

Oké, kontextus: Micimackó Alexander Milne könyvében látta meg a napvilágot csaknem 100 éve, ám annak Star Wars-zal egyidős rajzfilm-változata tette világhírűvé a legendás "csekély értelmű medvebocsot". 

Jól összerakott gyerekműsornak tartom, bár egyes pontjai gyerekfejjel kicsit ijesztően hatottak (pl. Micimackó rémálma, Nyuszi eltévedése a ködben, 

vagy a legvégén a plüss-Micimackó kacsintása, amitől engem speciel még felnőtt fejjel is kiráz a hideg!). De a Százholdas Pagony lakóinak ottani dizájn-ja szolgált alapul a tévésorozathoz és a későbbi egész-estés rajzfilmekhez. 

Sokakkal együtt alig akartam elhinni a hírt, hogy – miután a Disney-nél levő jogok lejártak, és így a brand szabad préda lett külsősöknek – az újsütetű rendező, Rhys Frake-Waterfield a lehető legelütőbb módon, vérgőzös horrorként álmodta újra a mese világát, Vér és Méz alcímmel.

 
Hogy sikerült a kísérlet?

Röviden: borzadály lett. Hosszabban: Olyan agymállasztóan igénytelen, halva szült kreténség jött létre, ami simán versenghet az Asylum szemeteivel vagy a legócskább pornóparódiákkal! Ordítóan trehány a film kb. összes kivesézhető eleme: jelmezek, látvány, forgató- fecnikönyv, alakítások rinyálások, kamerák & karakterek mozgatása, stb. 

„Karakterek”?? Ja, már emlékszem: azok az üres, taposható gyepemberkék, homokszemnyi aggyal és bődület-pocsék párbeszédekkel…!

 

Pedig a bevezetőben ha nem is "süvített", de legalább pislákolt a szellem. A könyvre halványan hajazó rajzokkal elmesélik (elhadarják), hogyan is „vadultak el” Róbert Gida lelépése után a magukra maradt állatok: zord éghajlat, éhezés, bosszúeskü a kényszerből megevett Füles sírjánál. Nos, ENNYI a Vér és Méz sztorikapacitása! Innéttől az egész mű egy végtelen időhúzás, ahol zsibbasztó szájalások, béna rémülgetések és gagyi koncolások váltogatják egymást a nagy 0 befejezésig. 

 

Lehet, hogy alig pár hét alatt csinálták ezt potom százezres büdzséből, és látszik, hogy egy szokatlan, bizarr ötlet csúcsra nyomatásával próbált tarolni, mint pl. kortársa, a Kokainmedve. De az egy The Renevant volt ehhez a hentesmunkához képest, ami egyrészt agyatlanul primitív, másrészt kegyetlenül unalmas! Nem mondom, kínjában tud kacarászni rajta 1-2 ponton a szegény néző: én speciel ott, mikor Róbert Gida először rinyál a némán felé ténfergő Mackó és agyaras cimbije között: „Malacka, neee…!”

 

A maszkok okádékul néznek ki, még úgy is, hogy emberállat hibridek szőrtelen fejét hivatottak ábrázolni. A torzszülöttek gyakran úgy mozognak, mint a lassított felvétel, a "némasági fogadalom" meg csak duma a merev szájrész mentegetésére. Jobban cserzi az idegeket, mennyire nincs értelme az egésznek, mint az alig KÉTFŐS banda bármelyik rémtette:  

·       egyikük a faaprítóban végzi darált húsként,

·       másikukat „csak” simán karóba húzzák,

·       kocsival trancsírozzák szét a bikinis csajszi fejét,

·       lánccal korbácsolják meg Róbert Gidát, a hulla barinője csontváza előtt,

hogy csak a legteátrálisabbakat említsük.

Csacsi fejjel én még ilyenkor is olyan "apróságokon” voltam leragadva, hogy miért csak ilyen "nyájas kettesben" vannak? Talán Zsebibabát meg a többieket is bekebelezték, vagy őket a 2. részre tartogatják? Soha nem is volt külön-külön mindegyiküknek lakja az erdőben? És ha a Százholdas Pagonyt "nem biztonságosnak" nyilvánították a sok eltűnt miatt, hogy nem gondoltak még rá a zsaruk, hogy itt egy sorozatgyilkos rejtőzhet...?!

 

A Micimackó: Vér és Méz olyan értelmi fogyatékos kontárhorror, amit addig nézünk-ununk, mígnem vagy dühbe jövünk Mackó meggyalázása miatt, vagy pedig félkábán röhögünk, hogy ez az agyament baromság mozikra került. Úgy hírlik, a rendező már a folytatással szemez: hát, ha ezentúl ilyesmikből fizeti a számlákat, rövidesen Uwe Boll–i babérokra törhet a karrierjében. 

Bolondok napja alkalmából 1/5-tel jutalmazom ezt a szutykos csuprot. 

„Miért vagy mindig ilyen elcseszett?”

„Mert az vagyok.”

 

(Háború Ura - Fegyvernepper)