Star Wars Epizód II. - A klónok támadása

A klónok támadása c. folytatáson alig látni, hogy a mítosz teremtőatyja bármit is megszívlelt volna az első részt ért kritikákból. Jar Jar szerepének drasztikus lerövidítése volt a legfontosabb követelés a rajongók részéről, miután az első epizód kijött a mozikba. Ennek George Lucas eleget is tett, bár az a kevés játékidő, amivel felruházták, fontosabb szerepet ró rá Binksre, mint a Baljós Árnyakban bármikor.

A szeparatista mozgalom logikus továbbvitele a válságvonalnak az első részből. Kiterjedtebb, mint egy bolygóinvázió, ugyanakkor felsejlik, honnan indulhatott ki a klasszikus trilógia szembenállása. A felkelők-birodalom felállás eredetileg a szeparatisták-köztársaság ellentét volt, csak a két oldal eltérő tartalommal telítődött.

A Szenátus rozoga szisztematikája semmilyen téren nem hatékony: elemi létbiztonság, helyzetértékelés, bíróság, etc. Ez már indok a csillagrendszerek kiválására. Emellett azért nem ártott volna tisztázni, hogy mik a szakadár vezetők pontos követelései. Közülük csak a Kereskedő Föderáció indítékát ismerjük, és egy másik szövetségi állam puszta megléte még nem jelent háborúalapot. De ezek gazdaságpolitikai részletek, úgyhogy el lehet nézni a hiányukat.

A klónok támadása tipikusan az a fajta mozi, ahol a szereplők nincsenek ráutalva, hogy hitelesek legyenek. A jellemábrázolás cseppet sem aprólékosabb, mint elődjénél. Minden gesztus, szemkontaktus vagy arckifejezés megjátszott és gépies, nem tudnak érzelmet vagy okozatot megjeleníteni. Az egyetlen színész, aki ebben a filmben színvonalas színészi teljesítményt prezentál, az Christopher Lee. Utolsó jelenete pedig nagyon jó sejtető-montázs, ahogy találkozik Darth Sidiousszal.

Anakin Skywalker forrófejűségét Lucas olyan szituációkban körvonalazza, amik inkább zavarba ejtőek, semmint lényegre mutatóak. Amikor Anakin Padmet viszontlátja, nem a szerelmét palástolni igyekvő ifjút, hanem egy éretlen disszidenst látunk, aki egyfolytában panaszkodik, és abszolút nincs érzéke az emberi párbeszédekhez.

Obi-van pedig tanítóként valami nyomorúságos: érvek helyett csak merev hatalmaskodást mutat padawanja irányában. Ami képmutatás is, tekintve, hogy egy coruscanti vendéglő tulajdonosát haverjaként kezeli. Önhittség ide vagy oda: a színészeknek nincs lehetőségük mélységet adni a karaktereiknek.

A Jedi-tanács tagjai semmi többek élő díszletnél. Az 1. és a 2. rész háromnegyedében nem csináltak mást, mint ültek, álltak vagy beszéltek. Ez főként azért zavaró, mert a gyakorlati munkájuk választ adhatna arra, miért nem volt érkezésük a tatuini rabszolgaság felszámolására. Qui-gon küldetésekor kevés volt az idejük, készleteik, alig tudták elhozni onnan a gyereket. A szeparatisták mozgalma sem rögtön a naboo-i ünnepség után kezdett gondokat generálni. Ez azt a benyomást kelti, hogy nem érdekelte őket a félreeső rendszer, megkapták, amit hasznosnak ítéltek: Anakint.

A szerelmi szál ebben a filmben működésképtelen. Nincs semmi kémia Anakin és Padme között. A dialógusok minimális kreativitást mutatnak, teljesen hamis az egésznek az összhatása. Han és Leia vonzalma azért picivel meggyőzőbb volt, mert nem a festői tájképek, hanem konkrétan a mimika és a közjáték vetítette ki az egymás iránti kötődésüket. Nem volt átérezhető, de nem is volt ennyire álszent és hamis. Amikor Anakinék a geonozis-i arénában búcsúzkodnak, közel se olyan megható, mint mikor Leia látta Han karbonitba ágyazását.

Padme vonzalmát nem nagyon értem, mi generálhatta. Anakin viselkedése semmi empátiát nem mutat vagy kelt, világnézetét pedig nagyon mereven sarkítják: demokrácia helyett diktatúra. Mellesleg: Jamilla királynő még kevesebb realitásérzéket mutat a politikai tényállással, mint Padme a Baljós Árnyak első harmadában.

A rémálom-szálból hiányzik a logika. A Jedik alapvető vonása, hogy víziókon át érzékelik a jövőt. Anakin 10 év alatt kellett volna ismeretet szerezzen erről a témáról, akár más lovagoktól, akár a templomi archívumból. Saját képességeire is nagymértékben támaszkodik - mint mikor kiugrik a nyílt forgalomba -, szóval hogy nem ismeri fel álmának konkrét horderejét? Obi-wannak bevallotta: régóta gyötri ez az álom. De mégha a Jedik jövőérzékelése - mint Yoda és Windu felismerte - nem mostanság, hanem már 10 éve meggyengült, miért nincs valami fogódzó ahhoz, hogy mitől, minek a kapcsán? Még a III. résznél is csak a könyvváltozat ad erre magyarázatot.

A Lars család bemutatása nagyon jól sikerült: Beru és Padme láthatóan rokonszenvvel viseltetnek a másik felé. A színtelen Owenhez képest Cliegg nagyon empatikus figura, a szavaiban valódi helyismeret, törődés tetten érhető.

Kevésbé meggyőző, amikor Anakin rátalál haldokló anyjára, az pedig éppen fél perccel utána hal meg - egy gyanúsan erős nyakrándulással. Anakin mészárlását mindössze három kardlendítéssel illusztrálják. Ennyi. Ebből kéne elhinnünk, hogy állítólagos dühtől vezérelve kiirtott egy egész taszkenpopulációt. A taszkenek alighanem az erdei vadak humanoid megfelelőit reprezentálják, ezért számít majd másnak a Jedi-ifjak leöldösése.

Padme reakciója a tömeggyilkosságra szintén kiábrándító. Csak ácsorog kifejezéstelen ábrázattal, mondván: "Haragosnak lenni emberi vonás". Épp most tudta meg, hogy a fiú, akibe kezd beleszeretni, véres genocídiumot követett el gyerekeken. Ha mindössze ennyi a reakciója, az hitelét veszi a III. rész végi drámajelenetnek. Bármennyire olyanok a taszkenek, mint az állatok, voltaképpen nem azok. Mészárlás az mészárlás.

A geonosis-i nagycsatánál Yoda miért veti be a klón-hadsereget?! Megtudták a nyomozásból, hogy:

1. A megrendelő a Tanács beleegyezése és tudta nélkül rendelte meg a sereget;
2. Az alanyról, Jango Fettről bebizonyosodik, hogy Nute Gunray bérelte fel Amidala megölésére;
3. A megrendelő Jedi kitörölte Kamino-t az archívumból;
4. Sifo-Diaz 10 éve halott volt, mikor állítólag ezt elrendelte, de Jango szerint Tyranusnak hívták a megrendelőt;
5. a klónokat fizikailag formálták, elméjüket szigorú agymosásnak vetették alá.

Egy ilyen hadsereg potenciális veszélyforrás mindenkire nézve. Jó, akkor egyszer talán kapóra jöhetett a klónsereg megsegíteni a Jediket. De azután?

Még a rejtély hiányzó láncszeme is kiderül. Dooku felfedi Obi-vannak, hogy a Köztársaságot Darth Sidious irányítja. Ez megmagyarázza, miért akarnának a szeparatisták hadsereget adni a megtámadni készült ellenségüknek: mert Sidious háborút akar szítani. Dookuról is kiderül, hogy átállt a sötét oldalra. Erre a Jedik egy olyan seregre fognak támaszkodni 3 éven át – elszórtan a galaxis pontjain és csataterein –, amely bármikor a szakadárok, sőt: a Sith-ek lehetséges fegyverévé válhat a hátukban?!

A végső lézerkard-csata kinézetén nagyon érződik, hogy csupán gyakorlatozás. Anakin ész nélkül nekirohan Dookunak, majd a vívás után mereven megdermed, és hagyja, hogy Dooku egy lajhárlassú vágással levágja a karját. És erre vadul felordít? Nem: egy ásítás erejével felbőg, és hátracsusszan. És amikor Yoda harcol fénykarddal, ugyanúgy teszi azt, mint Anakin, csak picit gyorsítva és többet ugrálva. Ennek a jelenetnek azt kellett volna megmutatnia, milyen nagy harcos volt Yoda. De semmi rendkívüli dolgot nem csinált.

És a legutolsó jelenetben Padme rögtön hozzámegy Anakinhez, miután az alkarprotézist kapott, és Padméval visszatértek Naboora. Ennyit jelent neki az, hogy gyerekek arrogáns mészárosa lesz a férje.

A második epizód eseménydúsabb elődjénél, de ezt leszámítva semmilyen téren nem tesz túl rajta. Palpatine tervének végre jelentős részeredményét látjuk, amikor a Szenátus megszavazza neki a rendkívüli jogokat, épp hivatali idejének a végén. Az a szkript egyetlen tisztességesen kidolgozott szála: a Szenátus fél felelősséget vállalni, hogy talán épp a hadsereg felállítása robbantja ki a háborút. Egy teljhatalmú főkancellárnál viszont rá lehet fogni az egészet, ha hibás lépésnek bizonyul.