Deadpool 3. - Deadpool és Rozsomák

GYŐZTÜNK!

A magyar forgalmazás hajlandó Rozsomáknak hívni Logan-t! 

^_^

Egy-két évente szoktak érkezni azok a bizonyos "eseményfilmek." Amikor egy alkotás nem egyszerűen hangos reklámot kap, hanem mintha az egész média annak az 1 műnek a visszhangkamrájává volna átkötve, hogy majd az első jó kritikák és vígan távozó nézők dobszavára fölrobbanjon, és a szezon győzelmi zászlaja váljék belőle. Valami ilyesmi zajlik itt is: milliárdos tarolás 1 hónap alatt, lelkes sajtó, elégedett rajongói közbeszéd premierkor. És mégis: olyan kiégés jeleit vélem látni e franchise-on (is), amelyek miatt ha akarná sem lehetne ez a Disney szuperhős-birodalom megmentője.

 

Mellőzném a fejhasogató töri órát a Marvel Stúdió fénykoráról: már elkönyveltem, hogy az MCU kommersz gépezetét a pontos irány hiánya, a "woke"-ideológia erőltetése és a projekt-túlhalmozás együtt vitték a gödörbe a Bosszúállók: Végjáték (na meg persze a Disney-Fox fúzió) után, tele silány forgatókönyvekkel, szereplőkkel és  panorámákkal (tisztelet az 1 vagy 2 kivételnek). 

Csoda hát, ha a véres, mocskos, pörgős, trágár Deadpool-Expressz, a Marvel-Pantheon két legkarizmatikusabb ikonjával az élén falja a rekordokat? Ha nem is kevesek szemében a Deadpool és Rozsomák pont az a "Marvel-Jézus" lett, aminek a fejesek akarták; amivé maga Ryan Reynolds is ravaszul felkonferálta Wade Wilson személyén és száján keresztül? 

Már a premisszát se könnyű "röviden és tömören" összefoglalni:  Mr. Wilson-nak sikerült ugyan kiigazítgatnia hülyeségeit a Deadpool 2 végén, de ehhez már annyit nyúzta Kábel idősasszézó kütyüjét, ami kiveri a biztosítékot egy, a Multiverzum idővonalait felügyelő titkos szervezetnél. Wade-t ezért behozatja a Téridő Variancia Alapítvány illetékese, Mr. Paradox, aki külön az X-menes világmindenségeket felügyeli. Amint elrizsázza Wade-nek, hogy az ő idővonala (is) haldoklik – mivel az azt összetartó "horgonylény", Logan hulla –, több se kell Deadpoolnak: 

Paradox saját kütyüjével előrángatja a sok párhuzamos világ Logan-jei közül az egyik csődtömeget hősjelöltet. Paradox viszont veszett ügyként leírja őket meg a világaikat is, így a Verembe, a multiverzum lomtár-világába küldi át őket, a gonosz telepata, Cassandra Nova áldozati telepére. WW ugyan további szuper-felkelőket talál itt a harchoz, de fémkarmú útitársa egyrészt szarik az egészre, másrészt rohadtul utálja DP szüntelen pofázását... 

Emlékszünk még Reynolds laza kis bejelentővideójára tavalyról? "Ehhez most nagyon át kellett fésülnöm a lelkemet. Belépője az MCU-ba nyilván különleges kell legyen. Hűek kell maradjunk a karakterhez. Új mélységet, új jelentést kell találnunk neki. Ez egy hihetetlen utazás, amely rábírt, hogy mélyen lenyúljak a bensőmbe. És így most: semmim sincs. Teljesen: üres itt fönn. És ijesztő. De 1 ötletünk azért volt."  

Röhej, de pont az a helyzet, amit a széria bajnoka nyilván csak viccnek szánt. A Deadpool és Rozsomák nem annyira egy "történet lezárása", mint inkább dugig pakolt húsvéti kosár a nyár közepére kiosztva. Felváltva és egyszerre is tud fárasztó és mulattató, sietős és ráérős, öntömjénező és önironikus lenni. Anti(száj)hőse immár Dr. Strange-t alázó léptékkel csavarog a világok között: így láthatunk viszont olyan rég elföldelt szuperhős-variánsokat, mint Wesley Snipes Pengéje vagy Jennifer Garner Elektrája, sőt az immár felnőtt Dafne Keen is felbukkan Laura "X-23"-ként. 

A rengeteg duma, vagdosás, bunyó, sztárerő és utalás mögött mégis pofonegyszerű a képlet: rántsd össze a 2 éppen legmenőbb Marvel-akciófigurát egy nagy világmegmentősdibe, amit addig kell tömnöd poénnal meg díszvendégekkel, míg már nem lesz feltűnően sovány a sok körítés mögött! Na, talán pont ezért a cselekmény is úgy szakad szét a tényleg csúcson túli csúcsponthoz érve, mint látszólag Rozsomák és Deadpool teste, ahogy tűréshatáron állítják le az univerzumok nagy mészárszékét. És ezzel nincs is gond: a Madonna-dalt is hozzáadva az egy tökéletesen rendezett, valóban drámai jelenet. De csak egy jelenet.

Vitán felül látszik a produkción az elhivatottság, csak ez valahogy többnyire félrecsúszva fejeződik ki. Míg a 2. résznél kissé zavart, hogy Wade simán visszacsinálhat bármit Kábel mini-időgépével, ezt az új rész utólag segített megemésztenem, hisz a TVA jövetele egyenes következménye Wade akkori tetteinek. "Paradox módon" a "Deadpool 3" mégis mintha félne hosszabban is visszanézni a múltba, Wade életének a szürkébb, gyérebben lakott valóságába, ahonnét indult. 

Ez a "komolyságot" 1-1 villanásig, max. 1-1 jelenetig bírja ki, egész szálakkal nem kíván kötődni hozzájuk. Könnyen lehet, hogy csak én untam rá végül, hogy az ilyen téridős meg univerzumozó sztorikat márcsak leszelídítve/kiparodizálva merik elővenni Hollywood-ban. De valahogy itt már megborult az a komoly-vicces egyensúly, amit a Deadpool és a Deadpool 2 még jól tudott belőni.  

Tudjuk, hogy a Sliders-szerű világváltogatás meg az öldöklés eddig sem nagyon érdekelte Wade szeretteit, nekem mégis hiányérzetem volt, hogy az új felvonás már nem talált nekik helyet az új hullámvasútra (kivéve maximum Peter jópofizó beköszönését pocakos-Deadpool-ként). Mielőbb lezavarják Wilson állásügyeit, szülinapi zsúrját, sőt a szerelmét is Vanessával, vagyis a Wade életét kitöltő kulcsdolgok, a saját világa-szerettei pusztán a startvonalat képezik, ahová egy csomó logikai tigrisbukfencen át végül visszazöttyenhet. 

Azért rugózom ezen annyira, mert ez adná az egésznek a drámai magvát: az itt megismert Logan egykor tragikusan bebukta a világa-szerettei megmentését, Wade pedig törheti magát, hogy mivel vegye rá a tagot: kezdje újra azt a mentést (életet), csak most az ő világáét-szeretteiét. Ősrégi sablon, ami a világvariánsok halmozása nélkül is komoly téttel bír, ha sikerül újszerűen tálalni, nemcsak új látvánnyal. 

Hibának tartom, hogy a Wade számára fontos emberek nem fontosak a történet számára is, amely túl erőtlen és sima maradt. Helyettük hosszan legelhet a szemünk egy rakás felszínes, merő dísznek bedobott cameón és képregény-gyűjtőknek szánt fan-service-figurán, akik néhány perc után mintha sose léteztek volna. Becsülöm, hogy a futamidőt kerek 2 órára szorították le, de ez most pont az az eset, ahol extra negyedóra jellemmélyítés nagyon elkelt volna nemcsak a szuper-nacisoknak, hanem a gonoszoknak is.

Paradontax Paradox a "nagy semmi" szótári példázata lehetne rosszfiúként. Ügyetlen ármánykodása és a nyámnyila aktakukac-stílusa még nevetségesnek is alig nevezhető, csak egy kötelező fogaskerék az A-ból B-pontba jutáshoz. Kisiklatott tervét, meg az újabb flancos sci-fi-masinát a világegyetemek végigirtásához pedig már követni se bírtam vagy akartam. Ez is csak a sok részlet egyike, ami a kutyát nem érdekli, pedig kéne, ha egyszer ezen fog eldőlni a világon minden, sőt: mindegyik világon minden!

De a fő csalódásom Cassandra Nova azok után, milyen lelkesítően mutatták őt be az előzetesek. Ezt a szadista női Xavier-utánzatot a személyisége pótlására agyontuningolták szupererővel – és tojok rá, hogy ettől is pusztítóbb-e vagy sem a képregényekben. Itt ez a keselyűként élő, Mad Max-be való bandavezér, akinek bőven volna hozzá kedve és alkalma is, hogy telekinetikusan megnyúzza hőseinket, akárcsak Chris Evans elfeledett Johnny Storm-variánsát, és feltűnően csak azért nem teszi meg, mert ennek az egész zűrzavarnak a címe Deadpool ÉS Rozsomák. 

Mikor pedig Wade fejében megidézi Vanessa emlékét, a film megint befékez, nehogy "túl mélyre" ásson érzések, életutak és motivációk terén. Ezt a tendenciát világéletemben gyűlöltem a szuperhős-moziknál; talán így sakkozták ki Reynolds-ék, hogy az új Logan tragikus háttere nehogy jelentéktelenné satnyuljon Wade-é mellett. Egyszerűen mesterkéltnek hat az, ahogy ezen a sakktábla-szerű történet-kereten a bábukat ide-oda mozgatják.

Megértem, hogy Hugh Jackman miért tért vissza mégis a már másodszor "örökre" otthagyott szuperhős-avatárjához. A Loganben egy másfajta, "vénember" Logan-t alakíthatott, miután a főirányú X-men-idővonal Rozsomákja elnyerte végső jutalmát Az eljövendő múlt napjai végén. Na, most újfent kikeverhetett egy alternatív Logan-árnyalatot, sőt az elején még egy sor másik variánst is röviden (Megjegyzés: a törpe Logan a film egyik legjobb vicce).  

És Ryan Reynolds lelkesedése szintén mit sem lanyhult az évek során: Deadpool még mindig zabolátlan, kiszámíthatatlan vadkártya, aki imád a saját világán túlra kikacsintgatni, sőt kiruccangatni. Agyament belépője, ahol mészárlás közben az öreg Logan sírját és csontvázát is szétbarmolja, frappáns kezdőlökést adott annak a 2 órának: a sok fan-szuvenír jelenet egyike sem gurított olyan telitalálatot nálam, egész a világhalmazmentő nagy fináléig. 

A Deadpool-Logan páros végig nagyon ütős maradt: egymás bősz győzködése, szidása, nyiszilése (regenerációs erejük mindent megold), + barangolásuk a szupervilágok között ígéretes koncepció, és meg is adják a műnek a maga jópofa pillanatait és ötletes csapatfelállásait. 

"Kurvára nem az én gondom." 

"Ugyanezt mondtad, mikor a te világod ment szarrá?!" 

Izgi attrakció még, mikor Deadpool-variánsok egész raja feszül a kettősnek, valami Kit-érdekel? ürügy kapcsán. Logan 50(>) árnyalata után így Deadpool 50(<) árnyalatát is megcsodálhatjuk picit: ez már összesen az álomcsapat 100(?) árnyalata! Persze ez se vezet sehova történeti fronton, de mint látványosság retinacsikiző – főleg, mikor Rozsomák rég várt sárga X-uniformisa mellé fölkerül a csúcsok csúcsa: az álarc is. Ugye: szép húsvéti tojások a rajongóknak, csak maga a kosár van már az osztogatás alatt szétesőben. 

Valahogy két magas bárszék – a régi közel-valós szatirikusság és a játszadozás a multiverzum-klisékkel – között a pult elé rogyott számomra a Deadpool & Wolverine. Akadnak vidítóan muris és józanítóan fanyar percei is, ezeket viszont nem tartja össze az a kritikus reaktormag, amit történetnek szokás hívni, és bántóan hűtlen az első két epizód lakóihoz. Csattanói hol betalálnak, hol csak fárasztják a nem-marveles kívülállókat, és nagyon kilátszik, hogy a szálak-szereplők szövedéke mennyire kicentizett és kiszámítható lefutású. Nem tagadható, hogy az egész szuperhős-zsáner Jackman-nak és Reynolds-nak egyaránt sokat köszönhet, 

és a Deadpool-varinások láttán nem tartom kizártnak, hogy még az évtizedben életre hívnak olyan nyalánkságokat, mint az élőszereplős Gwenpool-, vagy akár Venompool-adaptáció. Önmagában nézve viszont ez is inkább a szokott Marvel-sablonok gyűjteménye és továbberőltetése, mintsem igazi végkifejlet a Reynolds-féle Wade Wilson "Hű-de-meta!" sztorijának. 

A hármas számú Deadpool-movie hármas értékelést kap tőlem. Szerettem volna rányomni a négyest, de nincs olyan gyökérzete, amibe a lelkesedésem kapaszkodhatna. Akárhogy is: bírom a tagot, és csak remélhetem, hogy a kritikám miatt nem akar majd belém is ólmot vagy acélt küldeni, ha esetleg az én univerzumomban jár. 

Amerikába jöttem 2.

Ez már pofátlanság! Megint egy sok év után előhurcolt, tökhamis-tökfölös nosztalgiavonat, aminek majd' minden porcikája úszik a verejtékben. Eddie Murphy azt kapja az Amerikába jöttem 2. alatt, amit megérdemel, mégpedig saját magától: úgy próbál egyik népszerű régi filmje fényében sütkérezni, hogy az e célból összedobott folytatásban sikerült teljesen jelentéktelenné válnia. Ami pedig helyette kerül előtérbe, attól szanaszét unja magát az ember a székében.

 

Akeem herceg és Lisa 30 éve él boldog házasságban Zamunda élén, 3 leányzó szüleiként. Mivel Akeem agg édesapja betegeskedik, Akeem hivatalosan is felveszi a királyi címet, de új hercegnek nincs jelölt – hiszi ő. Ám kiderül, hogy egy queens-i vad randiból született egy törvénytelen fia, aki a Lavelle névre hallgat. Nosza: Akeem és hű útitársa, Semmi megint átruccannak Amerikába, hogy idepaterolják az ifjút az anyjával együtt. Közben a szomszédos Nextdoria pózer tábornoka, Izzi bele-beleüti az orrát Zamunda ügyeibe, sőt akár lányát is hozzáadná a trónörököshöz.

 

Nem leszek irgalmas: ordít a lélektelenség erről a filmből, akármennyi pénz ment a díszletekre és jelmezekre, akármilyen cinikusan is reklámozza magát az eredeti Amerikába jöttem szimpatikusabb pillanataival. Egyik ismerős hely vagy arc, fő- vagy mellékszál sem tudott húrt pendíteni bennem, Kicsit sem vicces vagy bájos, viszont dühítően semmitmondó és sokszor zavarba ejtően primitív.

 

Nem érdekeltek a zsémbes Lisa és a szociális csődtömeg Akeem vitái. Kicsit sem tudott meghatni Lavelle lapos önkereső monodrámája, a románcának érzelmi töltete pedig kb. nem-létező. Hergeltek a kongóan üres mellékszereplők benyögései. Maga a trónutódlás körüli hercehurcát NEM veszem be, hogy ne lehetne „csak úgy”elintézni a leányági örökléssel egy meseszerű vígjátékban. Kétharmada eltelt a filmnek, mire végre látni Akeem-on, hogy csak érettebbé kellett tegye az a 30 év, mikor Lavelle a városi esküvőjén beolvas az apjának. „Régen én is ilyen voltam. Nem olyan bátor, mint te, Lavelle Junson, de ismerem az igaz szerelmet.” Vagyis: szűk két órányi céltalan vánszorgás után a már 50 fölötti család- és államfő eljutott oda, ahol az első film végén. Bravó...!

Összefoglalva: Egy évtizedek után, valós humor, sztori és szív nélkül kihantolt, 80-as évekbeli retro-klasszikusnak A halódó utánzata, annyi időközben megvénült színésszel benne, amennyivel csak lehet, egy-két zeneszámmal tarkítva. Igen: az Amerikába jöttem 2. ugyanaz Eddie Murphy pályáján, mint egykor Dan Aykroyd-én a Blues Brothers 2000.

"Halálbüntetést", azaz 1/5-öt szabok ki rá. Az elmúlt évek egyik legidőrablóbb, legfölöslegesebb folytatása. 

Fehér ember nem tud ugrani (Zsákolj, ha tudsz!)

Sportkomédiákkal úgy vagyok, mint sokan az igazi sporttal: el tudom nézegetni a sok labdaszervát, velős dumát és ziccert, de többnyire a pályán kívül találom meg, ami igazán megragadja a figyelmemet. 

Míg például a Space Jam az "elmegy" kategóriáig küzdötte magát nálam, addig Billy Hoyle és Sidney Deane kettőse végig szórakoztatott. Nem bonyolult alkotás, a stílusra megy, de a szereplők jópofák, valószerűen viselkednek, a szituációk könnyen elképzelhetőek, valamint az érzelgősség hiánya is valahogy érdekeltté tett a karaktergárda nyomon követésében, bármilyen helytelen és/vagy meggondolatlan dolgot követnek el olykor.

A film eredeti angol nyelvű címe azt sugallja, hogy ez Billy filmje, pedig nem: Sidney és Billy egyenrangú protagonisták. Életük is hasonló bizonyos fokig:

• mindketten tartós kapcsolatban élnek lakótársukkal, csak Sidney házasságban, apaként;
• nem tudnak elköltözni középszerű lakhelyükről az anyagi korlátok miatt;
• mindketten csak a kosárlabdában teljesednek ki, főleg, ha a düh felszítja bennük az adrenalint;
• romlásba jut az életük: Billyé, mikor leég és uzsorások fenyegetik az életével, Sidneyék házát pedig mikor kirabolják a bútor nagy részével együtt.

Billy az a fajta "rendes srác", aki nem tudja, mit kezdjen magával. Nem lehet profi, nincs melója, barátnője, Glória pedig nagyobb világszemlélettel bír, mint ő. Nem intelligensebb Billytől, csak okosabb, révén, hogy egy vetélkedőre akar bejutni, telemagolva magát értelmiségi témákkal, közben aktív nemi életet élve a pasijával.

Ez a több-kevésbé "elmegy" állapot borul fel, miután Billy csapatba áll Sidneyvel. Minden alkalommal azt tettetik, hogy a fogadáskor látják először a másikat. Először úgy tűnik, közben megkedvelték egymást. Ám egyszer kikapnak, és Glória rámutat: Sid úgy verte át őt, mint ketten tették azzal korábban. A movie-nak jó érzéke van, hogy az egyébként egyszerű, "csináld meg a szerencsédet" sztoriban ott rak be fordulatot, ahol könnyen ellaposodhatna. Billyt és Sidneyt a nőik extrameccsekre szorítják rá, de Billy egy szükségtelen magánfogadással elveszti a rá eső részt, Glória elhagyja, és alig tud 1 hét haladékot kikönyörögnie a gengszter hitelezőitől.

A humoros szócsépléseken és cselező mozdulatokon kívül az tetszik, hogy senki nem panaszkodik. Persze: fenyegetőznek, egymásnak esnek, sőt Billy egyszer nyalizik is Sidneynek, mielőtt Glóriát egy ismerősükkel bejuttatják a vetélkedőbe. De sosem panaszkodnak, nem koldulnak pénzt hirtelen jött pluszproblémára vagy anyagi leégésükkel rájuk akaszkodva. Azon a környéken mindenkinek nehéz az élet, általánosban és váratlan momentumok tekintetében is. Az ilyesmit nem részletezik, mert felnőtt emberek, akik saját életüket kell rendbe tartsák. Ennek Hoyle meg is látja majd a kárát a végén.

Billy gyakran tett lekezelő, szinte hímsoviniszta megjegyzéseket Glóriának, de a legnagyobb baj az észjárásával van. Glória, mint mondja, többször elhagyta; ennek oka, hogy Billy jó srác, de megbízhatatlan. Még akkor is, ha jól mennek az ügyei, valamivel mindig "elcseszi". És ahogy rendre megbocsát neki, fogy a türelme is.

Nyilvánvaló, hogy ugyanerre számít, mikor Billy Sidney kérésére megint rááll a végén egy fogadásra. Ugye itt jön elő, hogy a férfi nem panaszkodik. Glória nem tudja, hogy csak azért nyílt esélye 14 rongyot nyerni a vetélkedőn, mert Billy Sidneytől szívességet kért. Pasik nem rinyálják ki vagy kérdezgetik magánbalhéikat, csak ha elkerülhetetlen. Ez az a pont, ahol a konfliktus már nem döntés függvénye többé: mindegy, jót teszel, vagy rosszat, rosszul jársz.

Ötletesnek tartom, hogy az írók ezt kigondolták előre, és Glória egyik mondatába elhelyezték. Billy is visszaemlékszik rá az utolsó, győztes meccsük után, mikor Glóriának hűlt helyét találják: "Van úgy, hogy győzöl, de valójában vesztesz.", stb. Hogy ez mit jelent ez Billyék esetében? Örülök, hogy ezen nekünk kell elgondolkodnunk.
Az én tippem ez: siker és megélhetés 2 különböző fogalom. Ha módszeres fogadássorozatban győzöl,  meggazdagodhatsz, de elveszíted a többi, hasonsorsú ember jóindulatát. És mégha nem is esnek neked a pályán vagy az utcán, nem lehet többé nyugodt életed. Minél többet győzöl könnyűpénzben, annál többet veszítesz emberben.

Nem állítom, hogy maradéktalanul egyetértek azzal a világképpel, amit a produkcióból kiolvasok. Én ha komoly szívességet kérnék valakitől - főleg ekkora összegek kapcsán - akkor igenis részletezném az ügyet olyannak, akiben kellőképp bízni tudok. Lehet, hogy sopánkodónak néznek, de legalább tudom, hogy nem rajtam múlott.

Megintcsak öngólnak kell lássam Billytől azt az éjjeli magánfogadást. A legblamáltabb malőrök egyike, az egész jövőjét kockára téve fogad, úgy, hogy nem is Sidney részére fáj igazán a foga, csak az igazát bizonygatja. Feltűnik neki, hogy mintha nem lenne szabványos a kosárpalánk, de mégis belemegy a játékba, többszöri rontás után pedig úszott a lóvé. Ettől kezdve ez az ember megérdemli mindazt, amit utána kap a fejére a sorstól.

Azt hiszem, a zárás sokat dob azon, milyen szájízzel válunk meg a duótól. Glória oda, Billy pedig Sidney-vel elballag a naplementében, megint vitatkozva. A sztori elején 1 dögös csajt, a végén 1 havert tudhat a segítői között. Glória karakterére látszólag árnyékot vet, mikor nem veszi észre: Billy most neki ellentmondva cselekedte a helyes dolgot. De a lány szemszögéből is érthető: elsőre ez is csak egy újabb átkozott fogadásnak tűnhet.

Szerintem viszont nem egyértelmű, hogy Glória örökre eltűnt-e Billy életéből. Billy megkérdezi Sid-et, tud-e munkát. Korábban Glória is pont erre adott neki részt a nyereményéből. Lehet, hogy örökre végeztek. Ám lehet, hogy a nő csak arra vár: tegye teljesen rendbe az életét, és akkor tárgyalhatnak az isten-tudja-hányadik kibékülésükről. Döntse el a néző, melyikre voksol.

Kosárlabda-kifejezéssel élve ez a film hazai pályán egy 7 pontos dobás a 10-ből.

Penge 3. - Szentháromság

 

Mielőtt a film kezdődne, egy narrációban a következő részlet hangzik el: "A vámpírvadászat Pengével kezdődött, és vele is ér véget. Hozzá képest mi csak bohóckodtunk." Az ezután lepergő 113 perc összképét nézve akár a film alkotói is mondhatták volna hajszálra ugyanezt. A Szentháromság a Penge-univerzum lerombolása a szememben: Penge karakterét, a mitológia báját, légkörét és drámai töltetét is kiszivattyúzza, és olcsó poénkodást sóz ránk, hogy a forgatókönyv lyukacsosságát ne lássuk tőle. 

Valójában ez a project már azelőtt megrekedt, hogy egyetlen képkockát is leforgattak volna belőle. Del Toro a Hellboy miatt nem vállalta a 3. rész rendezését, a stúdió ezért az előző két rész íróját, David Goyert bízta meg;  a producerek közt pedig maga "Penge", Westley Snipes is ott szerepelhetett. 
Formulában gondolkoztak, ez pedig eleve nem jó jel. Rendben: a 2 fő színész, Westley Snipes és Chris Kristofferson mellé bevonunk olyan nagy neveket, mint Ryan Reynolds vagy Jessica Biel. A sztori idézze az előző részeket, de most az ellenfél maga a legendás Dracula gróf legyen. Még több akció kell bejáratott imidzsekkel, mint a kardozás és hamvadó vámpírok. Ehhez jön a könnyedebb hangvétel és vadiúj kütyük, hogy új rajongókat lehessen toborozni, és kész is az új Penge-mozi, a Szentháromság. Mindez remekül hangzik papíron - elméletben.

Abraham Whistlert ugyanúgy egy szükségtelen haláljelenettel írják ki a cselekményből, mint az X-men 3. teszi azt Küklopsz-szal. Pengéék rejtekén FBI-rajtaütés zajlik, mivel egy vámpírcsoport befeketíti a Fényben Járót az emberi hatóságok és a média előtt. Ez szorítja majd rá Pengét, hogy az ún. "Éjcserkészek" segítségét elfogadja az új ellenség ellenében. 

Whistlert kétféleképpen pazarolja el Goyer: a halála előkészítése eleve túl rövid, semmi drámai vagy sokkoló nincs benne, ahogy felrobbantja magát. Kristoffersont még egy rövid cameo elejére rángatják vissza, mikor a Drake, a fő antagonista az ő alakjában lép be az Éjcserkészek bázisára. Ez egy félbemaradt ötlet: Drake nincs ráutalva, hogy álcájára támaszkodjon. Egyszerűen megjelenik, és ellenállás nélkül öldös.  
A másik probléma: Goyer a történet túl sok elemét próbálja őhozzá kötni, utólag. Ilyen például a lánya. Whistler családját egy vámpír korábban kiirtotta, ezért is kötődött annyira Pengéhez. Erre felbukkan ez az Abigail nevű hajadon, és 2 mondattal sebtiben elintézik a karakter egész hátterét. Pengével egyetlen normális párbeszédjük nincs, és ez különösen fájó. Whistler volt Penge mentora és nevelője, így Abigail szinte a rokona lehetne. De két érdekes, ütős karakter szövetsége helyett két unott harci gépet kapunk, akik elütik egymás társaságában az időt. 

 

Miután társaival megszökteti Pengét az FBI fogságából, megtudjuk, hogy az Éjcserkészek ugyanolyan csúcstechnikával vadásznak vámpírokra, mint Penge. Whistler pedig legalábbis tudott róluk, és a segítségüket kérte. Ez az egyik legamatőrebb hozzátoldás, amit folytatásmoziban láttam. Az Éjcserkészek tényleg nem többek, mint lelkes amatőrök, kellő erőforrások, érdemi tudás és veszélyérzet nélkül. Penge maga teszi szóvá, milyen szánalmasan játsszák a menő fiatal akciócsoportot, méregdrága szerszámokkal és "Bazd meg!" feliratú névjegyekkel. "Azt hiszitek, bulizni jártok?!" 
Pengének teljesen igazat adok itt, de ez megint egy olyan gondolat, amit nem gondol tovább a film. Miért nem hozza ezt fel újra, mikor Dracula megtámadja a rejteküket, és elveszítik a legtöbb tagjukat? A szkript ugyanazt a tragédiát majmolja, mint az 1. részben Whistlerék kaptak Deacon Frosttól: mint Penge, úgy Abigail is meg kell, hogy ölje egy régi barátját, mielőtt az vámpírrá változhatna. 

Draculának semmi jelenléte vagy energiája nincs a vásznon. A vámpírnemzetség nagyura kellene, hogy legyen a legerősebb, legkarizmatikusabb ellenfél, akivel Penge valaha is szembekerült. Erre a legátlagosabb, huligán verziója a karakter, amit valaha láttam, ékszerekkel, sörtehajjal, és kigyúrt izmokkal. Semmit nem tudunk meg róla, és olyan időhúzó jeleneteket kell látnunk tőle, hogy bemegy egy vámpírholmikkal teli boltba, és olyan holmikat nézeget, mint a nagyfejű vámpírbabák vagy a legújabb vámpírvibrátor. Semmit nem látok ezen az Alkonyat előfutárának beillő, Dallas-fakó Dracula-utánzaton, amit Goyerék rátestálnak:

1. minden vámpír ősatyja, a vérvonal első láncszeme;
2. kristálytiszta vére okán nem árt neki a fény; 
3. alakváltó, más emberek alakját is fel tudja ölteni;
4. több ezer éves, "Dracula csak az egyik neve;
5. valamikor valami miatt mély alvásba kényszerült;
6. egy iraki, ékírással teli barlangból támasztják föl;

Nem elég az idióta ötlet, hogy Dracula eredeti neve Drake, motivációja ugyancsak kiborítóan halovány. A külvilág abszolút nem érdekli, látszólag csak ez az emlegetett "Blade" az, akiben az izgalmas ellenfél ígérete megfogja őt. Teljes passzivitással hagyja, hogy a vámpírnő Danica és csatlósai kihasználják őt, mivel az ő "tiszta vérének" tulajdonságaira fáj a foguk, mellyel a fényt is kibírná a szervezetük. Mégis mekkora az "ereje"? Még a kissé lezser, megjátszós Daecon Frost-hoz képest sincs karizmája ennek a karakternek. 

A sok öncélú akciótrükk túlsúlya paradox módon még unalmassá, egyhangúvá is teszi ezt a művet; hiányzik az okozat, a feszültség, a mozgatórugó. Olyasféleképp működik ez, mint egy koncert, ahol a karmester a zenészek munkáját hangolja össze, egy bizonyos színmű előadásához. Ennél a koncertnél viszont: a hegedűs nem volt jelen, a csellista, a fúvósok és a pianista teljesen eltérő strófát játszottak, a karmester pedig csontig részegen vezényelte le a művet.

Nem értem, miért kellett a párbeszédekbe tömködni annyi sok hangulatromboló faviccet. Kezdjük Danica Talos-szal, aki Penge kompromittálását és Dracula feltámasztását irányítja. A terv maga még körmönfont is lehetne, de nekik - akárcsak Drake-nek - semmi tényleges súlyuk nincsen. Primitív, szellemszegény gonoszok ők, akik szinte minden jelenetükkel bizonyítják, mennyire könnyű lenne Pengének végezni velük, ha a forgatókönyv ezt megengedné neki.
Ők akaratlanul lesznek nevetség tárgya. Ryan Reynolds karaktere még ennyit se mondhat el magáról. Hannibal King papíron ellenszérummal kikezelt vámpír, noha ez - egy alig látható hegen kívül - semmiből nem kivehető. Az edzettséget és gyors mozgást Abigail egyébként is sokkal szebben mutatja be. King a produkció mélypontja: egy menthetetlenül ripacs, humorsteril balfácán, aki képtelen az önmérsékletre, és semmi konkrét haszna nincs az akciók során. Hosszú perceket kap a dialógusokból csak azért, hogy keménykedő szexista megjegyzésekkel töltse ki a műsoridőt. Amikor fogságába kerül, Danica és segédje, Grimwood láthatóan tétováznak, hogy újra vámpírrá tegyék-e őt. Nem csodálom...

A Penge 3. az a fajta film, ahol elég, ha valami vagy valaki menőn néz ki. Érdekes, hogy az alcím egy Mátrix-karakter neve is, mivel annak a filmnek több küllembéli vonása itt is megvan:

• időnkénti lassítások,
• harcok és akciók halmozása, 
• a már megszokott merev tartású lövések és ugrások hosszú fekete kabátban és fekete napszemüvegben

Kétféle szentháromság-allegória is lehetett volna a filmben, ha kompetens alkotógárda építette volna fel. Egyrészt egy valódi szövetség Penge, Hannibal és Abigail között, másrészt a filmben szereplő vámpírok típusai között: Dracula, a tiszta vérű vámpír, Danicáék, a modern vámpírok és Penge, a félvámpír. Ez utóbbi még hasonlíthatott is volna a Penge 2. felállására, ahol az ember-vámpír-kaszás felállás tette érdekesebbé a szereplőket összekötő kapcsolatrendszert. 

Tanulságos, hogy David S. Goyer sikerélményként gondol erre a movie-ra, míg Snipes bírósági eljárást indított Goyer és a stúdió ellen, szerződésszegés (nem fizetették ki) és a munkából való kiszorítása miatt (beleszólását és műsoridejét direkt korlátozták). Nem tudom, hogyan zárult a per - ha ugyan lezárult -, de Snipes szerint a forgatás alatt jelentős huzavonák és véleményütközések húzódtak meg, amiket a produkció sikertelenségéért okol. Ha a film mondjuk arról szólt volna, hogyan fedezi fel az embervilág Pengét és a vámpírok faját, kultúráját, akkor szerintem érdemes lett volna pénzt és időt fektetni bele. 




A Penge: Szentháromság intő példa az elhibázott 3. részekre. Nemcsak km-kel van lemaradva a 2 korábbi résztől, de lealacsonyító hatással bír az egész Penge-univerzumra, főleg a rengeteg rossz vagy rosszul felhasznált elgondolása miatt.



Penge 2.

A Penge 2. érdekes eset. Sokkal erősebb és kreatívabb munka, mint azt témája és műfaja alapján feltételeznénk róla. Megint egy képregényfilm, ráadásul egy folytatás. Megint egy stílusra gyúró akciófilm, ami vámpírokról szól.  Döbbenetes, hogy szinte hibátlanul képes működni mindezek ötvözeteként. 


Elismerésem Guillermo del Toro rendező és David Goyer író munkájáért. Ötletes, változatos mitológiát építettek tovább az első Penge-filmből. Van itt: 

• félvámpír;
• földalatti vámpírkultúra;
• vámpírok háziállatául szegődött emberek;
• egy új, hatékonyabb vámpír alfaj;
• vámpírrá lett apafigura, akiről nem tudni, emberi maradt-e.

És ezt a sok természetfeletti akcióhorror-cuccot arra használják, hogy egy szórakoztató, elmés történetet meséljenek el, egy fordulatokkal teli, pengeéles forgatókönyv mentén. Teljesen friss és állóképes az 1. rész nélkül is. Bővebben bontja ki ennek az erősen stilizált világnak a szabályait, a vámpírközösség a működését. Ezt maga Penge is első ízben láthatja belülről, amikor Damaskinos, a vámpírok vezére szövetséget köt vele a kaszások ellen. 

Abraham Whistler, Penge mentorának elvesztése az 1. rész egyik kulcspillanata volt. Nagyon örültem neki, ahogy erre ráépítkezik a Penge 2. Az elmúlt 2 évben Penge Whistlert kutatta, és mikor rátalál, láthatjuk, hogy mégiscsak átalakult vámpírrá. Rögtön az elején egy igen súlyos dilemma: ha a vérszomj fenevaddá teszi, Pengének meg kell ölnie. 

A prológus Nomak nagyon hatásos kezdés volt. A groteszk figura egy új, még ijesztőbb vámpírfaj indítóegyede, a "kaszásoké". Pengével együtt tudjuk meg mi is a fontos részleteket róluk: 

1. Ugyanúgy fertőzik a vámpírokat, mint azok az embereket;
2. Nincs gyengéjük a napfényen kívül; 
3. szájukat többszörös méretűre tudják szétfeszíteni;
4. és hibás genetikájuk miatt óránként táplálkozniuk kell, amíg csak élnek. 

Nemcsak elgondolásként tetszett nekem ez a szál, de félelmetes is látni, hogy ez a faj a városok, az emberek világában terjedhet, méghozzá észrevétlenül. Nomak látszólag egy mindenevő fenevad, de neki is vannak álmai. Annyira gyűlöli teremtőjét, hogy Pengének is szövetséget ajánl - ezzel is igazolva Damaskinos lelepleződését, mint Nomak teremtőatyja.
Érdekesnek találtam, hogy Nomak párhuzamot von maga és Penge között: mindketten különlegesek, és a vámpírok számkivetett ellenségei, mivel jobbak náluk. Ezt imádom: Nomak a tényleges bunyó előtt, gondolati síkon marad alul Pengével szemben. Nem nehéz rájönni, mit ért ez alatt: hogy hatékonyabb gyilkosok náluk. De Penge léte harcol az ellen, amivé válhatna, míg Nomak hagyja, hogy ösztönei apránként bekebelezzék. 

Közülük Nyssa született vámpír, akit Penge közel enged magához. A nő szembesíti vele, hogy az ő fajának fizikai szükséglete a vérszomj, de az nem feltétlenül degenerálja őket ostoba vagy kéjgyilkos szörnyekké - mint a kaszásokat. "Köztünk az a különbség, Penge, hogy én megbékéltem azzal, ami vagyok." Nem kevés irónia van ebben, mikor kiderül, hogy a kaszások mesterségesen kreált alfaja a vámpíroknak.
A film legnagyobb pozitívuma, hogy állandóan kerüli a fekete-fehér sarkítást. Penge a saját szabályai szilárdságának köszönheti hatékonyságát vámpírvadászként. Neki az volna célszerű, ha világképe fekete-fehér maradna, Nyssa és Whistler viszont szinte dörömbölő cáfolatai ennek - és később Scud is.

Riendhardt és a csapat többi tagja viszont illenek Penge vámpírokról alkotott képébe. Szövetségesként és ellenfélként is. Tudja, hogy ellene fordulnak, mihelyt okuk és lehetőségük nyílik rá. Imádtam azt a felnőttes szituációt, amiben Pengének dolgoznia kell itt. A "Blood Pack" eredetileg Damaskinos elit harcoscsapata volt, kimondottan Penge ellen, most mégis Penge keze alá kerülnek  a kaszások miatt. Riendhardt kettéhasítása és előtte Penge kikelése a vérfürdőből fantasztikus képsorok.

Tetszett még nagyon a Frankenstein párhuzam. Damaskinos Nomak-et ugyanolyan fegyverként hozta létre Penge ellen, mint a Blood Pack-et, akik most voltaképp eltakarítják a vezér balul elsült kísérletének a nyomait. Helyeslem, hogy nemcsak véletlenül pont akkortájt talál rá Penge Whistler-re, mikor a vámpírok a segítségét kérik. Az öreget Penge "megpuhítására" használják. Scud, az emberi segédje segített detoxikálni szervezetét, hogy Penge hajlandóbb legyen vámpírokkal közösködni - meg hogy az öregen tartsa a szemét őhelyette. Ravasz terv; Damaskinos egyértelműen értelmesebb, komolyabban vehető főgonosz, mint az 1. részből Deacon Frost.

Mindenki tudja, hogy mindenki ellensége, csak nem mindenki akarja azonnal teríteni a lapjait. Penge pedig előrelátó. Mindig gondja van rá, hogy legyen nála tartalék adú. És nem rest több ízben demonstrálni ezt: készakarva felhecceli "csapattársait", hogy öljék meg, majd egy minibombát nyom Rienhardt kopasz fejére. És kedvelheti a detonációkat, mivel elég kémiai anyagot hord a kabátjában egy városrész romba döntéséhez.

De ő se tökéletes: Nyssa sérülésekor csak egy pillanatig enged a humánumnak - mikor véréből adna neki - és elektrosokkal leterítik. Ez igazolja, hogy állandóan ridegnek és számítónak kell lenni, hogy sose tudják meglepni az ember. Mármint... a vámpírt.

Akcióból és vérből talán még több is van, mint a Penge 1.-ben volt. A látványeffektek tiszták, és anatómiai pontossággal ábrázolják a kaszásokat. Egy kicsit is gyenge idegzetű vagy fantáziaszegény ember gyomorforgatónak ítélheti, mikor az egyik halott kaszást boncolják. Ahogy Nyssa is mondja: "Ezek annyiban különböznek tőlünk, mint mi tőletek." Az elporladásokban most picivel pontosabban jelzik a csontváz vonalát

Az ügyvéd "öleb" Damaskinos megbízására ki akarja szivattyúzni Penge összes vérét. Ez az mozzanat nekem sántít. Minek öljék meg, ha egy életen át újraképződhetne a vére? Talán csak attól féltek, hogy megszökhet, de akkor az előkészületeknek kellettek volna még alaposabbaknak lenniük.

Scud, Penge új háttér-embere talán picit lapos szereplő. Előbb a laza csávó, aztán a "nyuszi" segédfiú, majd az aljas féreg benyomását kelti. De hogy megbízható vagy hogy sok esze lenne, azt nem igen lehet észrevenni rajta. Ezért Pengével együtt engem sem igazán lepett meg, mikor kiderül: Scud Damaskinos egyik megjelölt "ölebe". Kikapcsolt bombát adott Pengének, csakhogy az meg közben kicserélte. Scud egyszerű kisstílű áruló, aki ember létére kevésbé emberi, mint egynémely vámpírkarakter.

Nyssa halálát érzelmes pillanatnak találtam. Miután Nomak megharapta, és a kaszások elpusztultak, Nyssa kiviteti magát Pengével a napfényre. Szerintem az, hogy itt meghal, nyomatékosítja, amiről Pengének beszélt: a vámpírok nem emberi lények, igaz, ugyanakkor nem is lelketlen szörnyszülöttek. Nyssa vámpírként akar meghalni, de ezenfelül úgy látva a világot még utoljára, ahogy "A Fényben Járó" is láthatja. 

A filmbéli rengeteg harc és taktika után Penge jutalma az lesz, hogy Whistler ismét mellette marad. Ha mindenáron le akarnánk csupaszítani a felállást, akkor így lehetne:

     ☺    Türelmes apa-fiú viszony Penge és Whistler között.

     ☻    Elfuserált apa-fiú iszony Nomak és Damaskinos között.

Személy szerint az egész vámpírmizériát egy hollywood-i divatcikknek tartom. Ők a sebezhetetlen, örökké fiatal ember vágyképzete, amit később Stephanie Meyer Alkonyata már leplezetlenül bután és puhítva tálalt nekünk. 
A Penge-trilógiából, sőt bármilyen "vámpíros filmből" eddig messze a Blade II. tudott legjobban megragadni engem. Anélkül tudott emberivé tenni nem emberi karaktereket, hogy kicsit is lebutította, leszelídítette vagy mentegette volna őket. Kőkemény, virtuóz, izgalmas akcióthriller.

Penge

 X-men - A kívülállók volt az a film, ami a legnagyobb lendületet adta a Marvel-adaptációk elkészítésében. Ám még az X-ek jövetele előtt készült egy Marvel-mozi, ami színvonalában még ma is képes felvenni a versenyt nemcsak bármely képregényfilmmel, de bármelyik akciófilmmel is. Ez volt a Blade.

Modern, de erősen stilizált vámpíruniverzumot kapunk. Menetközben tudjuk meg a szabályait, azokat ia egyenként, kizárólag mikor feltétlenül szóba kell hozni. Penge, születési nevén Eric egy épp szülés előtt vámpírrá tett nő, Vanessa Brooks gyermeke. "Fényben" járónak nevezik, mert mindkét faj jellemzőit egyesíti. Vadászik rájuk, de főként keresi anyja gyilkosát, Frostot. Mentora, Whistler fegyverkészítő, egyben a Penge vérszomját féken tartó szérum alkotója.

Az első bevetés, amin látjuk a sötét bőrű félvért, egy hentesboltnak álcázott föld alatti diszkó. Fiatalok, vámpírok, és vámpírnak jelöltek járnak ide mulatni, az est fénypontja a beszórt vérzápor. A cselekmény szövésére nem lehet panasz: nemcsak Penge harci tudását látjuk, de ehhez kötve Frostot és a vámpíriség vezetőit is megismerjük. Frost züllött "diakónus", de csak fertőzés útján lett vámpír. A többi vezető viszont már annak született: ők a filmben a régimódi, rejtőzéspárti vezetők, akik szégyenletesnek tartják Frost figyelemfelkeltő diszkóit. 

Női főszereplőhöz képest Karen, a hematológus igazi intelligens, cselekvőkész nő, akinél a legkevesebbet az tesz hozzá, hogy attraktív. Nem a tipikus "vagánykodó csaj" vagy "folyton meg kell menteni" típusú liba.
Mikor a megégett Quinn, Frost talpnyalója feléled a hullaházban, megharapja Karent és munkatársát, Curtist. Penge azért nem végez a fertőzöttel, mert anyjára emlékezteti. És sikerül is megmenteni. Sem Karen, sem a többi főszereplő kapcsán nem érezzük egy pillanatig sem, hogy kivételeznének velük. A kedvesség csak véletlenül, a legelemibb irgalom eseti példájaként, illetve tárgyilagosságként nyilvánul meg ebben a történetben.

Penge ruházata és inventóriuma fantasztikusan néz ki, főleg a biztonsági késekkel felszerelt titániumpenge. És nem csak használja eszközeit, de amikor Whistler már nincs ott neki, már ő maga is elő tudja állítani az őt féken tartó szérumot. Valahányszor Penge és ellenfelei harcolnak, a mozdulatokat gyors egymásutánjában látjuk, mint a Batman Kezdődikben, tehát rákényszerülünk az éberségre, aktív odafigyelésre. 

A szövegfüzetek pozitív oldalon lényegretörőek, nincs fecsegés. Whestley Snipes figurájának csak azért adtak néhol egysorosokat, hogy több szóbeli interakciója legyen a többiekkel, mivel Penge eleve nem szeret beszélgetni. Karen csak újabb civil áldozat, akit részben talán bán is, hogy megmentett.

A párhuzam Karen és Penge anyja között ellentétté válik, mikor Penge szembetalálkozik az asszonnyal. Mivel halottnak hitte, és a nő gyanúsan kedveskedve közeledik hozzá, sejthette volna, hogy vámpírként élt idáig. Rég megadta magát a vámpíri ösztönöknek és a gyilkolásnak, míg Karen minden és mindenki véleményével szemben, tiszta fejjel törekszik megoldást találni a vérszomjra.

Mint kiderül, a vámpírkórság nem a lélek elvesztését jelenti, és ahogy Penge mondja: "A kereszt és a szenteltvíz fittyfenét sem ér." A fokhagyma és az ezüst ártalmas a vámpírokra, szív/fej-sérülés esetén pedig azonnal szétégnek. Karennek sikerül egy lehetséges orvoslatot találni genetikai úton, de nem marad idő kipróbálni Pengén. A film végére pedig már nem is akarja. Karen javaslata végleg emberré teheti, a világban pedig túl sok a vámpír, csak ő képes elbánni velük.

Frost terve a vámpíristen létrehozásával kicsit szimpla, de a filmbe teljesen illeszkedő ambíció. Az emberiség számára csak táplálék, akikkel csak a megalkuvó néphagyomány kéntelenelk egyezkedni. Ami a segédeit illeti: irritálóak, szinte mindig túljátsszák az agyukat, különösen Quinn. 

Ezt a Gyöngy fedőnevű archívumfelelőst meg elképzelésem sincs, hogy miért kellett olyan hájasra animálni, hogy még Jabba a hutt is soványnak tűnik mellette. Tudom, hogy létezik egy-két ilyen krónikusan kövér ember a valóságban is. De ez a lény tényleg nem tűnik másnak, mint egy alkalmi petárda a vizuális efektusok közé.

És örülök neki, hogy van stratégiai érzéke és mélyebb rálátása a dolgokra - mégha az ferdített igazság is. Nem egyszerre öl meg mindenkit, hanem tervszerűen irányítja csapatát. Rajtaüt Whistleren, emberei otthagyják fertőzötten Pengének. Végez magával, hogy ne legyen elborult elméjű gyilkos, mint amilyennek Penge anyját látjuk Frost oldalán. A lázadó diakónus Pengével se végez, hanem egyedi vérét felhasználja az istent hívó rituálén. A két néger vámpírt ezután sorsukra hagyja. A legyengült Pengét anyja bezárja a koporsóba, Karent pedig a viszontlátott Curtiszhez dobják egy verembe.

 

A rituálé lezajlásáról kiderül, hogy nem egy külső személyre vonatkozik: az elrabolt született klánvezérek életereje egyszerűen Frost testébe költözik. Ettől valósággal cikázni tud, harcértéke legalább akkora, mint Pengéé. Még a vámpírok regenerációs készsége - ami levágott és szétégett testrészekre is vonatkozik - odáig fejlődik, hogy akárhogy összeszabdalható, újraformálódik. Nagyon okos mozdulatsor, ahogy Penge végül legyőzi:

1. visszavett kardját a csarnok kőfalába hajítja, közel a ledobott szérumokhoz
2. a fegyver biztonsági csatja kilazítja a repedést, hogy az üvegcsék kihulljanak
3. Penge egymás után belehajítja őket Frost testébe
4. a kémiai reakciótól felfúvódik - mint előtte két harcosa - és véresen szétrobban 

A zárójelenet a moszkvai palota környékén folytatást sejtet, de nem töri meg a cselekmény lezártságát. Csak annyi látunk, hogy Penge tényleg folytatja "keresztes hadjáratát" Frost bukása után. És borítékolható, hogy a halott Whistler helyett Karen lesz az új háttér-segítő Eric-nek.

A társadalom vakságát a vámpírság elterjedtségére először kifogásoltam, de a való életben is kell egy bizonyos állandó szem előtt lét, hogy egy deviáns jelenség közfigyelmet kapjon. Hiszen még rendőrök, sőt talán még köztisztviselők is vannak azok között, akik vámpírok, vámpírjelentkezők vagy egyszerűen csak kollaboránsok és spiclik.