Jurassic World 3. - Világunalom

 

"SZENT KI–BA–SZOTT SZAR:

DINO–SZA–U–RUSZ!

JÉZUS–KÁM!

MI A FAAASZ??

:O

KIBA–SZOTT IS–TEN!

FASZA DÍ–NÓ–SZAR!

SZENT E–GEK! 

MI A FA–A–AA–AAA–SZ?!"

:\

 

(Az eredeti versike: www.youtube.com/watch?v=428IyxSfsls )

Kihalásra ítélte a Világuralom a Jurassic-szériát. Sejtettem, hogy – amilyen lusta, túlfizetett idióták a mai szkriptírók – ez lesz az immár dupla trilógia leggyengébb darabja, de ez mindent alulmúlt! Los Angeles ipara most már tagadhatatlan, hogy direkt törekszik a saját mítoszai kinyírására: tette ezt a Star Wars-tól kezdve a Terminátoron át a Star Trek-ig szinte minden legendás IT-vel (Intellektuális Tulajdonnal) az elmúlt 5-6 évben. 
 

Dínóhéjban a sztori: Owen és Claire a klónkislány Maisie Lockwood-dal éldegélnek erdei elszigeteltségben, amiből a 14 éves lánynak már elege van. Erre valakik elrabolják, és a Biosyn vállalathoz vitetik, mert ott génjeit tanulmányozni akarják. A gigacég rovásán van még egy dínógénekkel felturbózott sáskafaj, melynek szapora rajai elkezdték pusztítani az ország belterületeit. Ennek kapcsán Dr. Ellie Sattler előássa két régi ismerősét, Alant Grant-ot és Ian Malcolm-ot, hogy kicsit körbeszimatoljanak. Nekik és a lány után jött Owen-Claire duónak kell valamit kiötlenie az újonnan kitörő krízisre.
 

Sam Neill mintha az összes humán- és dinokarakter nevében mondaná egy jelenetben: „Ez nem rólunk szól.” Ez a darab ugyanis egyáltalán nem róluk szól: sem a Park és/vagy a World részről részre satnyuló fő figuráiról, sem az istenverte sárkánygyíkokról, akik persze új fajokat kaptak, de figyelmet azt nem. Ez NEM egy valódi Jurassic-mozi: a dinoszauruszok – sőt az emberek is – nem pusztán eldobható díszletbabák a feszültségsteril akciópercekhez, de egyáltalán nem is róluk szól az egész! Colin Trevorrow rendező és társai undorítóan ostoba és zagyva, semerre se tartó szálakból fontak egy nagy gombolyagot, amivel aztán unottan elszöszmötöltek. 
 

Külön vérforraló a forgatókönyv dínófóbiája, ha azt vesszük, hogy ez már a közeljövőben játszódik: a dínók rászabadultak a világra, szétterjedtek és élőhelyeket sajátítanak ki a mai kor faunájától, meg persze a mi debil civilizációnktól! Ez az ígéretes felállás adta a rohadt gyenge Bukott birodalom 1 nagy érdekességét a végén: hogy a következő részben majd ezt az állapotot láthatjuk kibontakozni! Tökhülye okból következett be, de attól még ez – plusz a régi színészi nagy hármas visszahozása – okot adott várakoznunk!
 

Ezt a filmet történetileg NEM érdeklik a dinoszauruszok! Ez a kegyetlen igazság! Hiába mutatják az elején Owen idomított raptorját és annak új kicsinyét, "Bétát"; hiába az NatGeo-szerű képsor a dínók szabadban történt befogásáról – mintha csak vadlovak lennének –, vagy a szegényes eladásukról a fekete piacon: a mű következetesen tojik rá, hogy róluk szóljon! Esélytelen, hogy itt súlyuk, következményei és figyelemigényük szerint foglalkozzanak egy ilyen – ha hajlandók vagyunk picit belegondolni –világméretű katasztrófahelyzet szövődményeivel, vagy egyáltalán magukkal a dinoszauruszokkal! Puszta mutogatásukon felül semmi közük a saját trilógiazáró felvonásukhoz; állandóan és végig érezni lehet, mennyire nem is őköréjük épült ez az egész!

Teljesen kiherélték, majd el is dobták azt a kézenfekvő konfliktus-forrást, ami a 6 film logikus, izgalmas tematikai megkoronázása lehetett volna: egy apokaliptikus világégés beköszönte az őshüllők és az emberek-állatok mai világa, ökoszisztémája között. A tökéletes káosz. Amit viszont helyette összehánytak, az... hogy is hangzik Ian híres megjegyzése? „Ez egy szép nagy rakás szar.” És az a röhej, hogy az ehelyett kapott pótkonfliktust, a kismilliomodik vállalati összeesküvős sablont is sikerült kasztrálniuk: oda se figyelve dobálózik a forgatókönyv olyasmikkel, mint a klónozás, a géntérkép, a mesterséges mutáció vagy a partner nélküli utódlás. Az elemi őszinteség és elhivatottság hiányzik teljesen abból, ahogy a készítők ezt mind behajigálják a nézőnek – mintha koncokat dobálnának egy értelmi fogyatékos kóbor kutyának.

 

A „sztárerő” sem ad mentőövet. Nem elég, hogy a régi és új trilógia szereplői közt 0 a kölcsönhatás; nem elég, hogy figuráik jellembéli mélységét valahol a Gondos Bocsok és a Gumimacik szintje között tartják befagyasztva, de 1 normális mondatot nem hajlandók az írók a szájukba tenni! Jeff Goldblum bexanaxolva motyog a fekete bőrdzsekijében, szegény Sam Neill is csak téblábol, hála a fakezű rendezői útmutatásnak. És emberek! A minden eddiginél baltaarcúbb Chris Pratt szuperképességre tett szert két rész között: már több tonnás vadidegen dögöket is azonnal le tud szelídíteni az idomári kéztartásával. Végül azt márcsak érinteném, hogy Dodgson, az ügyeletes megalomán tech-mogul-sztereotípia akkora sík hülye, hogy sokszor azt se bírja követni, mi történik körülötte.
 
 

Húsz éve egy okos szóváltástól sem visszariadó, emészthető szörnyes kalandtúrát kaptunk Jurassic Park néven: izgalmas volt és a rácsodálkozás élményét nyújtotta nekünk a mitikus óriások birodalmában. Számos hibája, hiányossága azonban megannyi elszórt csapdának bizonyult, melybe folytatásai mind-mind beleestek, egyik jobban, mint a másik. 

A Világuralom már a teljes megadás, a nézők nyílt hülyének nézése: nini, emberkék! Dinoszauruszok! Lehet nyitni a pénztárcákat…! Ez nem az az eset, hogy a készítők „nem próbálkoztak elég keményen”: ez az, hogy „föl se akartak kelni az ágyból”: "hatodik résznek" csináltak egy sci-fi-klisékkel felelőtlenül hadonászó, félrevezető hulladékot, melynek lila gőze sincs az emberek és állatok természetéről, és fütyül rá, hogy bármilyen téren méltó legyen őséhez, vagy hogy legalább egy arasznyit megmozgassa az ember fantáziáját.

A Jurassic World – Dominion 1/5-öt kap tőlem. Ostobaságánál csak az előzetesének cinizmusa nagyobb, hogy ez bármiféle "epikus végkifejlete" lenne bárminek is.   

De azért tessék: ingyen reklám a film belsejéből: 

Jurassic Park łłł

A Jurassic Park 3. sorozatgyártmány. Jeff Goldblum után most Sam Neillre várt a feladat, hogy saját karakterével összekötő kapcsot képezzen az 1. és a legújabb Jurassic Park movie-val. Egyszersmind az avatatlan civilek élén álljon, mint szakértő.

Ez az elgondolás "elmegy" szinten valóban működik, részben mert Dr. Alan Grant mellett Dr. Sattler karaktere is visszatér. A hivatásos tudósember alakja mégiscsak testhezállóbb erre a funkcióra, mint egy diszkriminált matematikus, akinek a beszédmódja sem természetes. 

Nemhogy az eredeti casting többi tagja, de a direktor sem tért vissza a záróakkordhoz. A Jurassic Park 3. egyáltalán nem egy trilógia befejezése, csupán utolsó rúgása egy olyan franchise-nak, amelyből már kifogyott a benzin. Egy B-kategóriás horrorral van dolgunk, bőséges vérellátmánnyal, oktondi hangyaemberkékkel és méltatlanul szűk eseményhorizonttal.  

Mindezek ellenére mégsem utálom ezen movie-t. Bizonyos értelemben még őszintébb is, mint Az elveszett világ. Nem próbál meg az előzőek folytatásának tűnni, hanem inkább spino spin-off-mellékvágányként elővesz 1-2 korábbról ismert szereplőt, beemel pár régi dínófaj mellé 1-2 újat, ráfűz egy nagyon átlátszó kifogást történetfélének, és kész a futószalag következő érkezettje.

Egyik nagy kifogásom, hogy a kaliberrel együtt az új ötletek keresését is visszafogták. Nem jöhetne egyszer más konfliktus, minthogy egy gyerek, a szülője és még páran a szigetre kerülnek, a dzsungelben futnak a szuperhüllők elől, és közben helytelenítik az ember hajlamát Istent játszani? Úgy értem... mi már jól tudjuk mindezt! Megtanultuk rögtön az 1. részben, a 2. pedig megtoldotta a klisé tanulsággal, hogy a természet, az élővilág úgyis utat tör magának az izoláció börtönéből (ahhoz képest felettébb nyugisan fogják ezt fel az elején).

Változatlanul kíváncsi lettem volna olyan részletekre, amiket egy igazi block-buster cselekménye köteles volna érinti. Pl. a repülő fajokkal mit kezdenek a kormányok, ha 1-1 példány a Sorna térségéből kijut egy ország területére? Nyilván nem akarhatják, hogy elszaporodjanak náluk. A katonaság hogy védi és tartja teljesen lezárva a területet? Miként viszonyul ehhez a mai nyilvánosság?

Szarkazmus nélkül méltatom a film legfőbb vívmányát, a Spinosaurus-t. A Tyrannosaurus helyett új csúcsragadozóként nálam jól vizsgázott, jelenései hatásosak. Bár antirealisztikus, hogy többször (kerítésnél, a repülőgép széttörésekor, etc.) csak hirtelen veszik észre. Közeli kameraállásokból látjuk, ahogy a sárkánygyíkok ugranak, fordulnak, rohannak. Sikerül megteremteni azt a benyomást a nézőben, mintha épp ő is ott lenne az állkapcsok és karmok  kellős közepén.

Szeretném önironikus fricskának betudni az íróktól a gyors párbajt, melyben a bajnok, a T-Rex megjelenik - praktikus egérutat nyerve Grantéknek -, és a kihívó Spinosaurus leteríti. Ahelyett, hogy ismét a Zsarnokgyík uralná a vásznat, kellően durva és hatásos módszerrel "kirúgták" a cselekményből. A kedvenc pillanat a produkcióban.

Míg nekik és a Velociraptoroknak sikerült rendes külsőt kölcsönözni, a növényevő dinoszauruszoknak - felteszem anyagi okokból - nagyon darabos a kinézetük. Rossz ránézni azokra a termetes, enyhén elmosódott óriásokra, hiába nem ők a sztárok ebben a műben.

Sam Neill hozza az elvárhatót színészi játék terén, de jellemrajz terén nincs semmi említésre méltó. Annak fényében, hogy végül a haderők végül indokolatlanul jönnek és kimentik őket, hidegen hagy, hogy kikből - vagy inkább hányakból - lakmároznak a fenevadak.
Dr. Grant az egyetlen, akinek egyáltalán jelentősége van a cselekményben, pontosan tudván, mennyire intelligensek és jól szervezett vadászok a raptorok. A hajdani eset a Nubla-szigeten máig kísérti (az ezt illusztráló képzelődés-jelenet kissé nevetségízű lett). Csakis azért megy bele Paul Kirby ajánlatába, mert raptorok terén végzett kutatásaihoz apad a pénz. Mégis, szerintem kicsit könnyen áll rá az alkura. Még úgy is, ha kizárom a tudatomból az előző két film sztoriját, és azok logikus konzekvenciáit. 

Így az a pillanat is alszik drámailag, amikor Grant és a Kirby-gyerek, Eric viszontlátják a szülőket a kerítésnél. Csak ennél lehetne sorolni a szkripten a piszkításokat:

• Mikor tanulják meg végre a mezozoikum teremtményei elrágni egy kerítésen a kötélrácsait?
• Hogy képes csörögni egy mobiltelefon egy dinoszaurusz gyomrában?
• Mire várt a mai napig, hogy áttörje a kerítés fémrácsát?
• És akkor hogy nem bírt áttörni egy simán reteszelt fakaput?

Végül: íme a film csúcspillanata:

A Jurassic Park 3.-ra adok egy 3/5-öt. Átlagos, másodrendű túlélő-mozi, amiben a T-rex halála több érzelmet képes megpendíteni a nézőben, mint az emberi szereplőké.

Jurassic Park

A földtörténeti időegységek közül alighanem a mezozoikumi "jura" kort ismerik a legtöbben nevén. Michael Crichton Őslénypark c. regényében a régmúlt szuperhüllői a modern ember kortársai, sőt: újra létrehozott teremtményei. Steven Spielberg kultprodukciója a hollywood-i látványtechnika terén ugyanolyan mérföldkőnek számít, mint előtte George Lucas Star Wars-a, vagy utána James Cameron Avatarja.

A klónozás technológiájával életre keltett luxuskert önmagában jelentős morális dilemmákat hordoz magában:

• Megengedhető ez az egész puszta turisztikai orientációval? Akár dollármilliárdok és a befektetők jelentette protekció révén is?
• Ha igen, úgy biztonságossá tehető-e civileknek egy ilyen hely látogatása?
• Milyen biztonsági intézkedések bonyolult és előrelátó rendszere vannak érvényben, és azokra milyen számítógépes rendszerek jelentik a garanciát? 

Hogy ezekből aztán mely kérdéseket tárgyal is ki a mozi vagy egyáltalán említ meg, az már más kérdés. A Jurassic Park Héraklész-pontja a veszélyhelyzet ábrázolása: az őslények minden biztonsági intézkedés ellenére törnek ki, veszik birtokukba Nublaron szigetét, és ha hőseink idejében elmenekülnek onnan, már nyert ügyük van nekik és a rendezőnek is. 

Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a látványvilág pazar. A trópusi növényvilág igen változatos, bár nem részletezik, hogy a késő jura és korai kréta időszak növényvilágából mely fajokat honosítottak meg. Az operatőr mindig kiválóan választotta meg a kamerabeállítás szögét. A dinoszauruszok megjelenítéséről nem kevesebb mondható el, mint lélegzetelállító. A külsejük részletei, az izommozgásuk és a hangjaik is megfelelnek azoknak, amit a tudomány akkori - és nagy valószínűséggel mai állása - alapján tudtak róluk. 

A róluk elhangzó információmennyiség zöme John Hammondtól és Alant Granttől hangzik el. Olyan apróságok, mint:

• fontos, hogy az újszülött hüllő kivel érintkezik elsőként;
• a melegvérű dinoszauruszok csoportja;
• a szoros rokonság a madarakkal;
• a kétlábú állatok esetenként 50 km-es sebességet is el tudnak érni;

A klónozás mechanizmusának magyarázata, a felszerelések (és a tény, hogy Dennis Nerdy technikus feketén üzletel az úttörő felfedezéssel) logikusan összefüggenek egymással.  A vérszívó rovarok ép kövületei egy genetikus számára aranybányát jelenthetnek. Ugyanígy nem tűnik ostobaságnak a béka DNS-ének használata kipótolni az őshüllők hiányos génláncolatát; vagy a szaporaság ellenőrzésének mikéntje az alapján, hogy a hím ivarjelleget a kulcshormonok kiszűrésével elkerülhetik a születendő egyedeknél. Még épphogy hihetőnek találtam ezt a magyarázatot, mégha kissé zavaros is.

Elég hézagos biztonsági intézkedések vannak érvényben a parkban. Egyetlen kerítés a választóvonal, a rendszert alig maréknyi ember üzemelteti, akik a saját biztonsági kódjaik foglyaivá válnak. Már 1 ember kimaradása egy szimpla áramszünetnél is borzalmas következményekkel jár. Magánberuházás vagy sem: ez legalábbis irdatlan kockázati tényező.
Az eltérő vélemények nagyon halovány, szürke formában kerülnek elő, amikor a vacsoránál vitatkoznak. Jeff Goldblum matematikai fogalmakat dob be, hogy különcnek tűnjön, de a férfi teljesen a szkeptikus hangember szerepére korlátozódik. Nem mondom, humánus, hogy a természettel szembeni alázattal beszél, vagy ahogy elterelni próbálja azt a Tyrannosaurust a gyerekektől. De a poénjai között csak 1-2 olyan akad, ami nem fölösleges egysoros.

Hogy mennyire eredetiek a karakterek, az nem a veszélyérzetük alapján dől el. Ellie Sattler, a paleobotanikus kutatónő, a veterán vadász Muldoon mind a veszélyhelyzettől válnak egyáltalán komolyan vehető, érettséget mutató emberekké. A WC-fülkében felfalt, anyagiakon túllátni képtelen ügyvéd még úgy se.
A szereplők kedvelhetők, de időnként annyira tétovák, ami nem fogható csak a rettegésre, mert az nem mindig olvasható le róluk. Dr. Grant viszonyulása a gyerektémához, a gyerekek vacakolása a lámpával, Goldblum magánszáma a T-rex elterelésével, Nedry utolsó útja a viharos mocsárban. Alapból extrém helyzetben vannak, és logikus, hogy a túlélésükön ügyködnek az éjszakai viharban.

A horrorhangulat és a menekülés keltette izgalom tehát makulátlanul átjön a vászonról. Számottevő drámaiságot viszont nem érdemes várni. Miután a Tyrannosaurus - nem kevés iróniával - megmenti az újraegyesült csoportot a Velociraptorok falkájától, a helikopteren elhagyják a szigetet, és ennyi. A film lezárul azzal, hogy a rengeteg menekülés és az áram bekapcsolása után némán és megfáradtan elrepülnek, vissza a civilizációba.
Sok dologban egyértelműen a fogyaszthatóság szempontjából voltak elnézőbbek/felületesebbek a készítők. Például egy gyerek, aki nem halt szörnyet az újra bekapcsolt elektromos kerítés áramütésétől. Dinoszauruszok ellen hozták létre az a hálózatot, tehát elvileg sok millió voltnyi feszültség van belé vezetve. Tudom, hogy leállt a szíve, és Grantnek újra kell élesztenie. De vajon ez a mi valóságunkban mennyire lenne kivitelezhető?

Kiszámítható történetű film a Jurassic Park, ezt nem lehet tagadni. Két fontosabb szereplő halála, illetve rengeteg tönkrement felszerelés: ez minden veszteség, amit magával hoz a milliárdos Hammond nagy attrakciója. Vért legfeljebb az áldozati kecske lábán találunk. Kénytelen vagyok eltöprengeni azon, hogy vajon bekövetkezik-e az, amit Malcolm előre jelzett: a természet utat tör magának a mesterséges korlátokkal szemben. Azaz nemcsak, hogy a békákhoz hasonlóan képessé válnak nemük váltására, de egyes repülő vagy tengeri fajok ki is szabadulnak Isla Nublaron életteréből.

Tetszett, hogy milyen jelenetben melyik dinoszaurusz bukkant föl; közülük egyértelműen a T-rex be- és kilépője volt a legjobb.

Brachiosaurus

Dilophosaurus

Tyrannosaurus rex

És még mások.

Anélkül, hogy a "nagy kaland varázsára" vagy az "újra gyerek lehettem egy időre" szólamokra hivatkoznék, csodálatos vívmányként tekintek a Jurassic Parkra. Új távlatokat nyitott a nem létező lények részletpontos megelevenítésében, a rácsodálkozás érzését képes átadni a nézőknek. Nagyon hangulatos film, remek kikapcsolódás, de nem kevés hibája miatt mesterműnek se lehet nevezni. 

Semmit a szemnek - Egy láthatatlan ember feljegyzései

Chevy Chase pályafutását többnyire vígjátékokhoz kötik, itt viszont bebizonyítja, hogy komolyabb szerepben is megállja a helyét. A Semmit a szemnek olyan film, amely úgy tud vinni humort egy komor sőt bizarr történetbe, hogy a szituáció tétje végig tompítatlan marad. Nem minden eredendően és reménytelenül sötét a láthatatlan férfi életében, magányát és üldözöttségét nem próbálják meg sulykolni sok árnyékolással, fölös melodrámával és hasonlók.

Amit leginkább szeretek a filmben, hogy a fontos szereplők reagálóképes, gondolkodó figurák, mindennemű érzelgősség nélkül. Nick Halloway pedig igazán eredeti észjárású személy, aki sosem áltatja magát, sosem őrli fel magát semmilyen tevékenységben. Ahogy David Jenkins később jellemzi: "hideg, ötletes, elegáns". Ugyanakkor "átlátszó", mert mindig mindenben hozzátold és blöfföl, és - bár tartózkodik a jóhiszeműségtől - sose titkolja jól, ami benne zajlik. Halloway tényleg olyan pasas, aki nem veszít semmi konkrét dolgot azzal, hogy láthatatlanná vált: a jelleme teljesedik ki fizikai formában a magnoszkópiai balesetnél. Régi baráti köre nárcisztikusnak tartja, de szerintem nem ez a jó szó. Hiúságát bármikor félrelöki, ha cselekednie kell.

Sam Neil szinte bármit remekül eljátszik, mégha mimikai eszköztára nem is olyan nagy, mint mondjuk Jim Carreyé. Jenkins a legaljasabb-féle kormányalkalmazott: a CIA titkosügynökeként csak a hivatali befolyás érdekli, és nem haboz embereket feláldozni, csak mert közvetve érintettek a dolgaiban. Nick-et élete fogásának tartja, és megszállottan üldözteti. Éppen olyan jó emberismerő, mint Halloway, Nick-nek nem is sikerül túljárnia az eszén egészen a film végéig. Singleton és George a szükséges szövetséges szerepét tölti be mindkét félről. Singleton tartja a hátát Jenkins magánakcióihoz, bár visszariad a túlzott kockázattól; George pedig amolyan alkalmi barát: nem álnok, de megbízhatatlan. Egy ilyen közbülső típus ideális arra, hogy - tudtán kívül - elterelő hadművelet legyen Alice kimenekítésekor.

A történet keretét a videófelvétel adja: háromnegyed részben Nick visszaemlékezésén keresztül látjuk, mi történt eddig. Közvetlenül ezután jön az utolsó menet vadász és prédája között. A zuhanás Jenkins halálával elég lapos megoldás volt. Tudta, hogy célpontja szeret blöffölni, és ennyi előkészület után csak nem lesz öngyilkos, pláne hogy Alice-t is likvidálhatják, mint tanút. De úgy tűnik, David tényleg elhiszi saját szavait, hogy mekkora csoda Halloway láthatatlansága. Talán ő is belefáradt az elhúzódó hajszába, így elszalasztott óvatos maradni.

A legjobb látványtrükkök egyben a legtöbb kérdést is vetik föl. A konferenciaépület fizikailag képtelen külsőt ölt a balesetkor, egy kriszkraszos épületcsonknak látszik a tájban. Maga az efekt pazar: percekkel később pedig a teljes felszíne érzékelhetetlenné válik szabad szemmel. Amit nem értek: hogy sikerült a spontán lezavart evakuáció ilyen matematikai precizitással? Tényleg csak egy szál ember maradt ott bent? Nehéz elhinnem, hogy a folyosókon, a mellékhelységben vagy más félreeső szobákban nem maradt ott szórványban néhány másik ember.

Nick első nyilvános semmivé vetkőzése kellő feltűnést kelt az utcán, de nem különösebben váratlan. Nick maga mondta doktor Wachs-nak, hogy lehet, hogy figyelik őket, hisz Wachs vezette a kísérletet okozó kutatócsoportot. Akkor miért a nyílt utcán, fényes nappal keresi őt meg? Nehéz elhinnem, hogy egy  improvizatív karakter ne lássa előre egy ilyen ballépés eredményét.

Szolid jellemfejlődés érhető tetten, amikor ismerősei váratlanul betérnek a nyaralóba, amit addig rejtekhelyéül használ. Alice-en keresztül először életében tényleg fontos lesz a számára valaki. A lány szelíd természet és kissé naiv, de nem ostoba vagy könnyen megvezethető. A vonzalom kettejük között nem hivalkodó, de tettenérhető. Alice használható segítségnek bizonyul: kifejezetten izgalmas volt látnom, ahogy Nick egyre ügyesebben megtanulja kiaknázni a képességeit, például Alice sminkkészletét használja, hogy hindu taxisofőrnek maszkírozza magát.

Kis kaliberű, de érdekes krimi, kerüli a sablonokat és fontos szereplők árnyalt egyéniségek benne.