2011. június 7., kedd

Star Wars Epizód VI. - A Jedi visszatérése

Kirakósként, történetkörként vagy filmfüzérként is emlegetik a hat epizódot együttesen. Való igaz, hogy az egyes részek önállóan is működő egységek, de hogy a Skywalker-sztori teljesen kikerekedjen, az ember rá van utalva, hogy végignézze mind a 6 részt. A Jedi visszatér pedig mint zárórész rendben is van. Nem okozta számomra azt a katarzist, mint sokaknak, de méltó Az új reményhez és A Birodalom visszavághoz.


Az Erő - vagy a forgatókönyv - nagyon jól összehangolja az eseményeket a filmen belül és a korábbi részekkel. A vágások többnyire gyorsak és jól időzítettek, semmi fontosat nem hagynak félbe. Ami az eseménysort illeti, ott előfordulnak fölösleges jelenetek. Jabba palotájában túl sokáig mutatják a különböző lények mulatozását, az ewokok pedig a kelleténél jócskán gyermetegebb figurái lettek a Star Wars-univerzumnak. Ez komolyan illúzióromboló, hisz az ewokokkal való szövetségkötés az oka, hogy Csubakkáék végül elvégzik küldetésüket.
Váratlan fordulatokban sem bővelkedik a film. Másrészt viszont a taktikai lépések megalapozottak, és rendszerint komoly feszültséget keltenek - leginkább, amikor Palpatine Császár feltárja cselvetését "az ifjú Skywalkernek".

Luke az eltelt fél év során önerőből befejezte tanulmányait, ez végig tükröződik Mark Hamill játékán. Megfontolt, türelmes és kitartó lett, aki viszont képes lerázni magáról mások megvetését. Saját fénykardot épített, a Jedik viseletéhez hasonló köntösben utazik: első 2 jelenetében kísérteties figura. A filmnek sikerül a korábban megismert karaktereket új, érdekes fényben bemutatni: Han Solo, mint a mélyalvásból kihozott élőhalott; Leia, mint álruhás fejvadász és rabszolga.


Darth Sidious és Darth Vader a saga 2 legjobb belépőjét kapja a Halálcsillagon. Palpatine már aggastyán, kifinomult stratégiai és lélektani érzéke azonban megmaradt. Tudja, hogy új kiszemeltje erősebb lett, és Anakinnal ellentétben Luke-ot nem ismerte hosszú éveken keresztül. 3 kivételes Erő-használó játszmája a Trónteremben dönt el mindent. Mind máshogyan hordozzák lelkükben ruházatuk fekete színét: Luke-ot fekete magány veszi körül vállalt szerepe miatt; Vader a kíméletlen eredményesség feketeségét képviseli; Palpatine pedig a halált, a végérvényes elmúlást.

Ez a feszültség végig jó táptalajt nyújtott volna egy színvonalas lézerkard-párbajhoz. Viszont akárcsak a 4. epizódnál, a vívás most is csalódást okozott: Luke és Vader nagyon mereven mozognak, csapásaik nem olyan intenzívek, mint az előző részben. Hiába használja Vader lövegként a kardját, hiába Luke hátraugrása a tartóemelvényre: a vívótechnika és a pengeriposztok ormótlan csapkodásoknak tűnnek, még "az utolsó Jedi" dühös végső rohama is.
Őszintén: az egész, ahogy Luke apját próbálja meggyőzni az átállásról, az néhány pillanatot leszámítva nagyon erőtlen, és hatékony, megfogható érvek híján van. Ezt már akkor érezni, mikor Yoda halála után Obi-wan szelleme elé tárja az igazat Anakin Skywalkerről. Mit takar pontosan az a "jöjj velem" kérés? Oké, tagadja meg a sötét hatalom és a jó eltiprásának útját, ez világos. De hogy képzeli ezt pontosan? Milyen alternatívát kínált volna Vadernek, hogy továbbélje az életét... azok után, hogy egy emberöltőn át csak halált és szenvedést hozott a galaxisra?

A 2. Halálcsillag elleni támadás menetét egész jól dolgozták ki, a Star Wars filmek standardjai között. Nagyszerűen fest a csatajelenet, és maga az új Halálcsillag is. Egy nagy baj van vele: túl kedvező, könnyű sikert ígérő a helyzet, amire a felkelők terveznek. Nem gyanús kicsit, hogy a Birodalmi Flotta szétszóródik a szomszédos szektorokba, amikor a műbolygó fegyvertelen és félkész? És még a Császár is ott van, végig felügyelve a befejező munkálatokat? Mégha sok hírszerző halt is meg, mégha energiapajzs védi is a műholdat... ez provokatívan sok könnyítő körülmény egy végső harchoz a galaxis jövőjéért.



Palpatine csapdájának kijátszása az Endoron szintén nehézkes a számomra. Elvileg arról van szó, hogy a birodalmi rohamcsapatok a legütőképesebb harcosok, számbeli fölényük pedig azonnali megadásra készteti a felkelők előőrseit - köztük Han és Leiát. Aztán a harapófogó nem sikerül, mert a bennszülött ewokok - létszámukkal és a gerilla-harcmodor révén - kiegyenlítik az erőviszonyokat. Ez elméletben kitűnő gondolat, hiszen több háborúnál bizonyosodott be a terepismeret előnye a felszereléssel szemben.
Csakhát, nehéz elhinnem ezekről a medvebocsokhoz hasonló lényekről, hogy harci ütőerejük felér egy elit katonatípussal, akár mégha könnyen rászedhető is. A direkt gyerekbarátra imidzselt ewokok helyett sokkal célszerűbb lett volna mondjuk Csubakka a vukik ábrázolása. Ezek a lények harcosként sehol sincsenek, ha tényleg válogatott elit katonákkal kerülnének szembe. A 3. rész Jedi-genocídiuma alapján - még Hanék segítségét is hozzászámítva - nem a győzelmük, hanem a gyors lemészárlásuk lenne logikus, és törzsükből semmi se marad.


Vader pálfordulását szánták a dramaturgia csúcspontjának, ez pedig maradéktalanul sikerült: Palpatne elpusztításától a jelenetig, mikor Luke először látja meg az arcát. Vader halálát a kimerültség, fémkarja levágása, és az Erő-villámok egyszerre okozzák, alighanem mert tönkretették a létfenntartó protéziseit. Luke-kal együtt mi is bánattal búcsúztatjuk Anakin/Vadert, a saga központi alakját, tudván, hogy egy utolsó nagyjelenet és Star Warsnak (egyelőre) vége.
Sokan a DVD legrosszabb változtatását látják abban, hogy Sebastian Shawt digitálisan helyettesítették Hayden Christensennel, mint Anakin Skywalker Erő-szelleme. Nem tartom szerencsésnek, mert Hayden arca és arcjátéka egyszerűen nem illik a jelenetbe. Ennyi erővel nyugodtan bekerülhetett volna Palpatine, Dooku és Darth Maul vörös Erő-szelleme is, hogy mindkét oldal képviselve legyen az endori ünnepségen.


A Jedi visszatér határozottan méltó zárása lett a Star Wars dupla-trilógiának. Elvarrt minden fontosabb szálat, és előrevetíti, kik milyen szerepet töltenek majd a kialakítandó, demokratikus világrendnek. Könyvtári polcot lehet megtölteni azokkal a Star Wars-regényekkel, amik az endori csata utáni éveket szövik tovább. Maga a történet viszont kissé forszírozott helyenként, az én szememben tartalmi színvonalesést jelez A Birodalom visszavághoz képest.

Nincsenek megjegyzések: