Az örök ellenfelek, Thomas és Jerry temérdek részen keresztül nevettették a világ nézőit kemény fizikai humorukkal, évtizedeken át. Éppen ezért nagy várakozás előzte meg a Tom és Jerry animációs filmet, mely szinematikus emlékművet volt hivatott állítani a világsikert arató rajzfilm-sorozatnak.
Hollywood azonban ritkán tiszteli a mítoszokat - akárcsak feleannyira is, mint a bevételi statisztikát. Borzasztó nehéz egy időtálló régi alkotásnak megragadni azt a finom többletét, ami a remake-t többé tehetné gépies imitációnál. Csak így teremthető meg a humor vagy a rettegés atmoszférája. Ez a finom többlet tökéletesen hiányzik a Tom & Jerry movie-ból. A készítők egyszerűen fogtak néhány, egyes epizódokban szerepelt elemet - sintér, száguldásos üldözés, menekülés egy ember elől - és egy olyan tucattörténet keretébe foglalták, ami inkább drámai, mint humoros. Inkább egy kalandos utazást állít a középpontba, semmint az erőszakot kifigurázó szervákat a szembenálló felek között.
Egy rövid részekből álló show jelenségeit tudni kell aszerint mérlegelni, hogy melyek tartoznak szorosan a műsor célzatához, koncepciójához. Kik voltak visszatérő személyek, kik kapcsolódtak Tomhoz és Jerryhez, mint életük résztvevői, kis világuk alakítói, illetve rokon egyéniségei. Ebben a filmen sosem vehető észre, hogy akár a szereplők, akár tetteik és eszközeik bármilyen vonatkozásban köthetők lennének a TV-sorozat univerzumához. A nézőket nem érdeklik egy
Csupa olyan karakter, akiket véletlenszerűen találtak ki, és kerültek a filmbe a könnyedebb hangvétel kedvéért. Nem érdekesek, nem mutatnak semmi intelligenciát vagy humort, nem lehet nevetni a béna szövegeiken, helyzetkomikumjaik pedig idétlenek.
- francia fizimiskájú korrupt ügyvéd,
- egy molett gonosz nagynéni,
- egy zsírpárnás gyengeelméjű kutya,
Csupa olyan karakter, akiket véletlenszerűen találtak ki, és kerültek a filmbe a könnyedebb hangvétel kedvéért. Nem érdekesek, nem mutatnak semmi intelligenciát vagy humort, nem lehet nevetni a béna szövegeiken, helyzetkomikumjaik pedig idétlenek.
Majdnem bizonyosra veszem, hogy a stúdió vezetői féltek a korhatár-besorolástól, mikor megkonstruálták ezt. Egy példa: a Superman 3.-at elődjétől komikusabbra akarták legyártani, ami a címszereplőt nemcsak erőtlen tucatfigurává degradálta, de háttérbe is szorította egy új reklámarc mellett - ez volt Richard Pryor. Tom és Jerry szó szerint végigsodródnak az árral, és mellékszereplőként asszisztálják végig az egész sztorit. Még a vandál rombolás Robynék házában is a kövér kutyára hárul. Az igazi protagonista a magányos gyerek, Robyn, aki jószándékú kalandor apját keresi, és mindenféle alakokkal találkozik. A film elején még Tom és Jerry viszontagságait látjuk a ház lebontásától az utcai bonyodalmakig. A cselekmény nagyon hamar egy babusgató musical-lé változik, ahonnan Robyn Starling tragikus élete és az ő viszontagságai maradnak előtérben.
Ami a félárva Robynt illeti, ő és az apja még képesek valamennyi szimpátiát kelteni az emberben, de a személyiségük kidolgozatlansága mellett az se igazán látszik rajtuk, hogy komolyan vennék a veszélyt. Robyn a nyílt utcán kódorog, apja pedig Tibetbe utazott, egyedül hagyva egyetlen gyermekét. Ráadásul egy olyan nő felügyelete alatt, akiről messziről látszik a gyerekek utálata. Pristine Figg engem leginkább Pete-nek a női kiadására emlékeztet a Goofyból. Nem kellenek bonyolult tézisek és gondolatsorok egy mesefilmbe, de egy férfiről nehezen hiszem el, hogy jó apa, amikor ilyen rossz emberismerő.
Tom és Jerry összesen 5 vagy 6 epizódban beszélt, egymással pedig talán 2-ben váltottak szót, kuriózum gyanánt. Ez nem lenne probléma, ha a dialógusaik szellemesek lennének, vagy legalább tükröznék az egyéniségüket. De ehelyett elkezdenek arról énekelni, hogy mennyire forró, jó barátok. Ezt egy perccel később követi a macskabanda száma, majd a gonosz néni és ügyvéd, majd doktor Applecheek, és egy hasbeszélő hajóskapitány. Maguk a nóták már-már elviselhetetlenül hamisak, kiegészítve műíves pózokkal és értelemszegény dalszövegekkel.
Tom és Jerry cseppet sem bizonyulnak hatható segítségnek Robyn számára, akinek megtalálására előzőleg milliós díjat tűznek ki. A kiterjedt hajsza ugyan ébren tartja a nézői figyelmet - mikor már minden érdekelt fél részt vesz benne -, fordulatot vagy meglepetést viszont nem érdemes várni. Robyn megosztja történetét Tommal és Jerryvel a híd alatt, és innentől már csak azt várjuk, mikor találja meg az apját és fogadják be otthonukba a két hontalan háziállatot. Fél óra után tehát már könnyen kikövetkeztethető a pontos befejezés.
Amikor a legvégén Tom és Jerry hirtelen megint egymásnak esnek, az nemcsak ellentmond Tom fogadkozásának a tönkrement faháznál, de kifejezetten reklámjellegű. Azt sugallja: a kör bezárult, a film elején és végén is örökké kergetni fogják egymást, akárcsak a sorozatban. Megtévesztő, azonkívül cinikus is, tekintve, hogy majdnem végig nem is a két címszereplő állt az események középpontjában.
Amikor a legvégén Tom és Jerry hirtelen megint egymásnak esnek, az nemcsak ellentmond Tom fogadkozásának a tönkrement faháznál, de kifejezetten reklámjellegű. Azt sugallja: a kör bezárult, a film elején és végén is örökké kergetni fogják egymást, akárcsak a sorozatban. Megtévesztő, azonkívül cinikus is, tekintve, hogy majdnem végig nem is a két címszereplő állt az események középpontjában.
Gyászosan együgyű, teljesen humortalan feldolgozás a televíziós rajzfilmduó nevével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése