Az 1930-as évek képregényei már több ízben megelevenedtek a mozivásznon. Batman mellett egyik mintaadója, a Fantom is képviseltette magát a kilencvenes években egy live-action adaptációval. Persze, a legtöbb filmrajongó sosem említené egy lapon Simon Wincer és Tim Burton vízióját, és nem az eltérő környezetkülső miatt. Ez legfeljebb akkor lenne indokolt, hogy A fantomot paródiaként fognánk fel.
És tényleg vannak benne mozzanatok, amikor - nyilván, hogy a film passzoljon forrásanyagához - kiemelten szóvá tesznek és kifiguráznak benne dolgokat. Én mégis elutasítom, hogy paródiaként tekintsek rá. Lehet, hogy a képregény észjárása nem a mai filmkészítés szempontjait követte epizódjainál, de ott egy komoly öntudatú férfi küzdött le valódi veszedelmeket.
És tényleg vannak benne mozzanatok, amikor - nyilván, hogy a film passzoljon forrásanyagához - kiemelten szóvá tesznek és kifiguráznak benne dolgokat. Én mégis elutasítom, hogy paródiaként tekintsek rá. Lehet, hogy a képregény észjárása nem a mai filmkészítés szempontjait követte epizódjainál, de ott egy komoly öntudatú férfi küzdött le valódi veszedelmeket.
Az összes szupererő nélküli szuperhős közül A Fantom használja leginkább a "generációk általi kontinuitás" trükkjét: 400 éve minden nemzedék újabb Fantomot ad a világnak, pontosan ugyanazzal a gúnyával, rátermettséggel és fizimiskával. Kit Walker már a 21. a sorban, és úgy adódik, hogy pont az ő idejében kell megmenteni a világot. A történet vázlatos: van egy misztikus hős, aki rájön, hogy egy főgonosz egy misztikus fegyvert - ez esetben 3 mágikus koponyát - akar megtalálni. Egy Diane nevű bajbajutott hölgyet - akit ő civilben régebbről ismer - megment, elviszi a rejtekhelyére, és mikor a főgonosz megtalálja a titkos fegyvert, kalandosan legyőzi őt.
Ugyanígy nem tudjuk, hogyan tanulta meg mindaz, amihez ért: gimnasztika, közelharc, lőfegyverek, repülőgép vezetése, vívás. Mindezek látványosak, köztük is főleg a repülőgépen bemutatott akrobata mozdulatok meglepően extrémek. De ha fontosnak tartotta mindezt megtanulni, hogyhogy Diane megmentésekor olyan könnyen le tudják fegyverezni? És miért nem tépik le rögtön a maszkját, hogy ezzel is elégtételt vegyenek a korábbi összetűzésükért?
Miért palástolja Kit az egész film alatt ilyen átlátszóan a valódi kilétét? Több ízben olyan részletes információkat említ meg a koponyákról, amik civilként semmiképp se juthattak a tudomására. Egy jelenetben betöri a múzeum egyik üvegét, hogy a második koponyát kihozza onnan és elrejthesse. A végén Diane nyíltan a szemébe mondja: "Kit, hagyd abba a színjátékot." Ha ez szándékosan kifigurázása a szuperhősöknek, akkor is inkább szánalmat kelt, semmint humort. A szerelmi szál halványabb, mint azt elvárnánk egy férfitől, aki az életét egy örökölt becsületkódex követésének szentelte. Ugyanígy kicsit sem meggyőző, amikor említik, hogy közös gyerekkoruk emléke még érzelmi kapcsot jelent közöttük.
Drex a létező legsztereotipebb fajta antagonista. Teljes másfél óra alatt mást sem látunk tőle, csak hogy fennhangon, jókedvűen és önmagától eltelve szónokol, milyen dicső lesz, amikor a világuralmat megszerezni. Drex leginkább a Gene Hackman-féle Lex Luthort juttatja eszembe: nagyzási mániában szenvedő pojáca, akit elképzelni nem tudom, hogy tudnak racionális emberek követni. A figura motivációinak semmi értelme.
Nem tudjuk meg, pontosan miként képzeli el a világuralom megszerzését a koponyák hatalmával. Külön kifejleszt egy gyilkos pluszfunkcióval ellátott mikroszkópot, amit egy áruló emberén ki is próbál. De később, mikor egy összeesküvő-társa megmeri kritizálni, mindenki szeme láttára tőrt hajít a hátába. 30-as évek vagy sem, egy ilyen nyilvános emberölés után minimum el kéne menekülnie, nehogy fél órán belül a rendőrség börtönbe vigye.
Cary-Hiroyuki Tagawa engem egy rossz kaméleonra emlékeztet: minden produkcióban keres egy szerepet, amit az általa megszokott "kegyetlen gonosz" imidzsére tud formálni. Ugyanaz a karakter, csak különböző filmekben. Diane Palmer szimpatikus női főszereplő lenne, ha kicsit több mélységet adtak volna neki. Az elrablását úgy éli meg, mintha csak le kellene mondania egy napirendi pontjáról. "Megőrültek? Tudják maguk, hány törvényt szegtek meg?"
A helyszínekre nem lehet panasz. A harmincas évek New Yorkját sikerült korhűen ábrázolni a filmben. Az őserdő és a vízesések látványa sem unalmas. Ami a Fantom búvóhelyét illeti, nagyon hangulatosan van berendezve, és megnyugtatja az ember szemét. És ez részben segít elfelejtkezni a tényről, hogy a barlang még 200 méterről is hajszálpontosan olyan, mint egy koponya. A James Caviezel Monte Cristo grófjában az elefánt alakú szikláról még el lehet hinni, hogy valóban természetes képződmény. A teljesen koponya formájú barlang viszont egyszerűen hamis.
Akciójelenetek terén a film kevés CG-efektust használ, és ez már komoly pozitívum. De az a kevés effektus tgondolatlan és gyenge kinézetű. Micsoda véletlen, hogy a múzeumban épp akad egy térkép, melyre a két koponya Drex-nél rávetíti színes sugarakkal a 3. koponya hollétét! Van egy zavaros magyarázat a koponyák működéséről, hogy valami nagy varázserőt kölcsönöznek birtokosuknak. És a végén kiderül, hogy van egy 4. is, a Fantom gyűrűjén! Ez nagyon olcsó csavar. A nagy ellenség Drex pedig úgy győzetik le, hogy néhány vöröses lángnyelv egy másodperc alatt eltünteti, miközben kurtán felrikolt. És mi a fenétől gyullad ki utána az egész sziget??
Tetszett, hogy Sátán, a farkas és a fehér ló is aktívan segítik, követik gazdájukat. Persze, is vannak bizonytalan részletek. Hogy tud egy akárcsak szivárgó üzemanyaggal haladó repülőt beérni az erdős terepen egy ló és egy farkas? Hogyhogy Sátán szavait a ló megérti, amikor a Fantomot elkapják a hajón?
Gyenge történet, nem túl érdekes főszereplő, némi humor, jellegzetes látványvilág. Ezek egyvelege A fantom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése