A TMNT eredetileg egy olyan képregényszéria volt, amely kizárólag parodisztikus céllal készül. 4 mutáns teknős, akik pizzát esznek és nin-jutsu-t tanultak egy mutáns patkánytól. De teljesen komolyan vették magukat, annak ellenére, hogy az elképzelés mennyire abszurd volt. És ha ebből indulunk ki, az 1990-es filmváltozat tisztességesen tudta ezt az abszurd koncepciót.
Hangulatvilágában a film egyensúlyra törekszik a sötétebb képregény és a humorcentrikus rajzfilmsorozat között. Gyerekeknek élvezetes, de felnőttek számára elfogadható, hiszen az 5 mutáns létén kívül semmi természetfeletti dolog nincs itt. A helyzetkomikum emberek és teknősök, vagy a két csoporton belül is működőképes. Ha szóbeli viccek hangzanak el tőlük, azok nagyobbik hányada szellemes és kifigurázó jellegű.
És ami még fontosabb: nem akadályozza sem a szereplők, sem a történet komolyan vehetőségét. A történet lényege: mennyire könnyen befolyásolhatóak a tinédzser korosztály tagjai, mert sokan közülük magányosak sőt kirekesztettek a társadalomból - akár mutánsok, akár nem.
A képregény legfontosabb szereplői mind meg vannak: a négy teknős, az idős Sech'ka, a Zúzó, Casey Jones és April O'Neil ripoternő.
A történet legokosabban kigondolt részletei Oroku Saki, a Zúzó alakjához kapcsolódnak. Korábban harcművész volt, most pedig egy földalatti bűnbanda főnöke. Sisakja és köpenye a tekintély megadását szolgálja: a nincstelen, árva vagy meg nem értett fiatalok tömegeit egyfajta hierarchiába vonzza. Egyfajta mitikus apafiguraként tűnik fel a szemükben: mikor harci tudásuk és lojalitásuk eljut egy pontra, ninjaként méltóvá válnak rá, hogy a Zúzó elit csapatába tartozzanak. A kisarkított becsületkódexet magukévá teszik, és nemcsak harcolnak, de raboljanak és ha kell, öljenek is mentorukért. Ez súlyos szociális betegség, ami általános jelenség minden nagyvárosban.
A ninja-kultúra a jellegadó eszme a fiatalok számára, és egyben a film fő összetartó ereje. Leonardo és testvérei ugyanezt a filozófiát tanulták meg Sech'kától, akiről idővel kiderül: személyesen ismeri Oroku Sakit. Ő volt az a rossz útra tért ninja, aki annak idején Japánban - személyes okokból - megölte Sech'ka gazdáját, Hamato Yoshit. Mindketten megsebezték a másikat aznap éjjel, amikor Sech'ka mégcsak egy közönséges háziállat volt. Ez indította el az állatot azon az utazáson, ami a teknősökhöz és a mutációhoz vezetett.
Akárcsak a Marvel-képregények nagy részében, itt is a radioaktív anyag a magyarázat a protagonisták valószerűtlenségére. Persze, hogy badarság: a valóságban ez sose okozna javító jellegű hatást bármin, de ezen túllendülve érdekesebbé válnak tőle a teknősök és a patkány alakja.
Ami leginkább tetszik a filmben, hogy a teknősök mennyire emberiek - külsőre és egyéniségük alapján is. Akik megismerkednek velük, hamar emberként kezdik kezelni őket. A Zúzó emberi túszként illetve célpontokként kezeli a furcsa teremtményeket. April - ahogy Casey is - hamar hozzászokik a társaságukhoz. A riporternő átérzi, hogy hiányzik nekik az elrabolt mesterük. Megkülönböztető jegyeik viszont nem egyformán erősek: Donatello elvileg mérnökalkat, ért a műszaki eszközökhöz, de ez a vonása mintha nem is létezne itt.
A leggazdagabb karakter kétségkívül Sech'ka. Az ő szájából hangzik el a legtöbb okos intelem a tanítványai és a Zúzó még maszk nélküli fiataljai felé. Szellemének kivetülése a tábortűznél azért hatásos jelenet, mert itt érződik leginkább, hogy Raffaelóék valódi tudást, ismeretanyagot kaptak idősebb sorstársuktól. "A legfőbb harcos soha nemcsak testének tökéletes ura, hanem a gondolatainak is egyben." A film tetőpontja is hozzá kapcsolódik: váratlanul felbukkan a felhőkarcoló tetején: szavai és levágott füle alapján a Zúzó ráismer fiatalkorából. Leveszi az álarcot, amit azért hordott, mert Hamato háziállata sebhelyet karmolt az arcára. Két eltérő fajhoz tartozó, ellentétes szellemi vezetőt látunk, ahogy a Sith-ek bosszújában Yoda és Darth Sidious.
Ahogy a Vasembernél, itt is úgy vettem észre, hogy a végső ütközet ötletszegény, hirtelen lezárt és megtöri a film saját logikáját. Igen, Leonardóék megint bizonyíthatják, milyen jó harcművészek. Azt is megértem, hogy együtt sem bírnak el közelharcban a Zúzóval. De a Zúzó halála nagyon elcsépelten történik:
- Egy dárdával nekifut az épület szélén álló Sech'kának, holott elég félrebuknia, és megmenekül, miközben Orokut saját lendülete a lenti forgalomba viszi.
- Sech'ka egyetlen hanyag botmozdulattal győzi le, holott ettől Oroku tapasztaltabb és erősebb ellenfél minőségében.
- A Zúzó túléli, hogy egy szemetesbe esik, holott az a magasság és a hulladék élesebb felületei bárkivel végeznének.
- Casey Jones beindítja a lerakó gépezetét, és halálra préseli a Zúzót. Ezt pedig tökéletesen jókedélyűen fogadja mindenki Apriltől Sech'káig.
Meglepően sokat hoz ki egy valószínűtlen történetből, és a szereplők többnyire jól kidolgozottak. De épp a csúcspontja a legrosszabb kivitelű része, és nem mindig jól választja meg a film, hogy épp komoly vagy humoros akar-e lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése