A kicsi kocsi kalandjai

Ez a film kb. fél évszázaddal ezelőtt készült, de a maga idejében az egyik legsikeresebb Disney-franchise-nak számított. Herbie, a lélekkel bíró Volkswagen utolsó feldolgozása 2005-ben készült, tehát a "bogárka" népszerűsége a mai mozirajongók idejében is fennmaradt. 

Jim Douglas, a sikertelen versenyző autóvásárláskor találkozik egy kisautóval, ami - kissé kellemetlen körülmények között - a kocsija lesz. Legjobb barátja Tennessi, és rosszakarója Peter Thorndike, a kétszeres világbajnok is rájönnek, hogy a Herbie-nek keresztelt "Volkswagen" önálló tudattal bíró gépezet. Ám irónikus módon Jim ismeri ezt fel utoljára. És ez nem kevés drámát, bonyodalmat és kíméletlen gáncsoskodást eredményez a pályán.

Ahogy egy korábbi cikkemben írtam: ha egy valószerűtlen/természetfeletti tárgy köré épül a cselekmény, annak akkor is kell, hogy legyenek valamilyen egyéni szabályai, működési elvei. Ez egy Disney-film, egyéni szabályoknak itt elég elképzelni egy kedves, törődő, de állhatatos gyerek egyéniségét. Herbie szó szerint él. Nincsenek különleges pluszfunkciói, mégis valószerűtlen teljesítményre képes ahhoz képest, hogy csak egy kiszuperált népautó. Ez egyszerre áldás és átok rajta: senki nem nézné ki, mit tud, de amint hibázik, senki nem törődne vele. Jim Douglas kezdetben jól bánik "a szerzeményével", folyamatos sikerszériában szégyeníti meg ellenfeleit, köztük Thorndike-ot. Ám amikor Thorndike szabotálja a kocsi kipufogórendszerét, meg akar szabadulni tőle.

Dean Jones talán legismertebb szerepében egy felnőtt, gyakorlatias embert játszik, aki mindig felméri, mi mivel jár. Céltudatosságának árnyoldala, hogy a kudarcok ingerületté és megalkuvóvá teszik. Amikor a film közepén Herbie összetöri az irdatlan adósság árán megszerzett új kocsiját, rá akar támadni egy fejszével. Tennessi végig hiába magyarázta neki, hogy egy gépnek kialakulhat önálló egyénisége. Ám amikor Herbie-nek esne, hirtelen leesik neki a tantusz: amiről Tennessi annyiszor dumált neki, annak a bizonyítékát látja és reagálja le. Thorndike pénzajánlata csak még inkább ráébreszti, hogy híres gyakorlatiassága kudarcot vallott.

A kibékülés pillanata nagyon drámai: Herbie le akarja vetni magát, Jim pedig segítségnyújtás közben lecsúszik a lökhárítóra. Ha tehát ugranak, mindketten odavesznek. Ez viszi rá Herbie-t, hogy elálljon szándékától, és mégegy esélyt adjon mindkettejüknek.

A szerelmi szál a filmben érett, felnőtt emberek közti vonzalom és előzékenység formájában nyilvánul meg. Carol, Thordike titkárnője igazi többdimenziós női főszereplő. Folyamatosan más-más színben tűnik fel: először félénk titkárnő, aztán kiderül, hogy kész szakértő az autók világában. Amikor Herbie elfuvarozza kettejüket a Tengeri Fuvallatdomb nevű mulatóparkba, teljesen kivetkezik magából, és humoros látni, ahogy mind ő, mind Jim küszködnek komoly színben kimenteni a helyzetet.
A dühe csalódottsággal párosul, amikor azt látja: Jim eladná Herbie-t Thordike-nak. Pedig akkor Jim már tudja, hogy a kritikus lebőgéséért ő felel. És csupán azért, mert "kell a dohány". Carol maga se szívlelte a bajkeverő gépjárművet, nem hitt az élő autó sztorijában. De - mint azt be is vallja - Jim közömbössége ráébreszti, hogy ez a logikus magyarázat. Azért győzött, mert a kocsi a lelkét is beleadta a versenyekbe.

Figyelemreméltó, mennyire jó pszichológiai átmenet figyelhető meg a karaktereken, valahányszor átélnek valamilyen történést. Mindig pontosan lekövethető testük, arcuk és szavaik összjátékán, mi zajlik bennük, mire jönnek rá.

A kisautó élő mivoltát Tennessi elmélete próbálja érthetővé tenni, tibeti tapasztalatai kapcsán. Bármennyire tudjuk, hogy egy jármű nem tehet szert emberi éntudatra, az elmondottak fikció szintjén hihetőek. Naiv, de könnyen befogadható elképzelés. Herbie egyik mutatványa sem olyan, hogy kizökkentené az embert az alapötletből. Az élő gép kiegészíti tettrekész vezetője egyéniségét. Ugyanezen koncepció a Knight Riderben is megfigyelhető, csak ott K.I.T.T. élő tudata technológiai áttörés eredménye.

Kimondottan örültem az utolsó, "Aranyhajsza" nevű versenynek, ahol mint mondják: "a megkötéseket minimálisra csökkentették". Ez több kreatív ötletet enged meg mind Thorndike-nak, mind Douglasnek, aki itt már egyenrangú partnere Herbie-nek - Tennessivel és Carollal együtt.

Peter Thorndike az a fajta főgonosz, aki még legelvetemültebb pillanataiban is megmosolyogtató tud maradni. Amikor az Aranyhajsza megkezdődik, ő és asszisztense Hebershow folyamatosan csapdákkal igyekeznek keresztbe tenni a fehér overás triónak. Olyasféle gáncsoskodások ezek, mint Willy Coyote csapdái, de ha működnek, az nem tűnteti fel ostoba színben Jimet és a többieket.
Tang Wu, a kínai üzletember is komoly, de humoros figura. Jimék számára mentőövet, Tennessi számára rokonlelket - és a film végén üzlettársat jelent majd az alakja. Kicsit sztereotip módon beszél régi kínai tézisekről, mint a "hétfejű sárkány", vagy a könyvmetafora a vereségre. De ez cseppet sem zavaró.

Mindent összevetve, mindenkori kedvenc élőszereplős Disney-filmem a "The love bug". Egyedüli hibaként talán azt írnám fel, hogy időnként picit lelassul a jelenetek folyása. Például mikor Jim a ködben kutatja Herbiet, vagy a végső versenynek a közepe. Eseti problémát is csak egyet tudnék felhozni: a jelenet az ír kávéval. Thorndike tényleg Tennessi "orra előtt" öntötte a frissítőjét Herbie kipufogójába. Ez kicsit kelekótyábbnak állítja be őt a kelleténél, és elég valószerűtlen, hogy Herbie nem is próbált ellenállni.