Rengeteg műsorban láttuk a szituációt, miszerint a szegény flótás egy gazdag aranyifjúval szerepet cserél. Ilyenkor vagy egymás hasonmásai, és nevüket is megcserélik; vagy egyszerűen egymás életminőségébe kényszerülnek. Dan Aykroyd és Eddie Murphy külön-külön és közös jelenetekben is remek humorral díszítik fel a karácsonyi történetet.
A cím: "Trade Places", ami részben a cserére, részben a "Trade Center"-re, azaz a tőzsde világára utal. Louis Winthorpe a Duke & Duke Ügynökség egyik nevezetessége. Állandó luxusban élt egész életében: gazdag szülők, nagyház, cselédek, tehetős baráti kör, gazdag menyasszony. Vele szemben Billy Ray Valentine utcai koldus, aki nyomoréknak és vaknak tetteti magát, plusz megnyerő mosolyával próbál pénzt koldulni. A két férfi találkozása semmi szokatlan vagy rendkívüli dolgot nem okoz, kivéve egyet. A két idős üzletember, Mortimer és Randolph Duke fejébe veszi, hogy hamarosan beütő üzleti cselfogásuk mellett elvégeznek egy "tudományos kísérletet". Azaz: tönkre az egyikkel, fotelba a másikkal.
Ami humort visz ebbe az amúgy aggasztó élethelyzetbe, azok a nyilvánvaló túlzások. Louis és menyasszonya Penelopé kényeskedő arisztokraták. A film első felében Colmen, az inas a leginkább komolyan vehető. Valentine pedig tipikus utcai suttyó. Randolph a pénzügyek helyett inkább tudományos cikkekért lelkesedik, így fogan meg benne a helycsere gondolata. Szimbolikus 1 dollárért fogad a bátyjával, holott a csere előkészítése több törvénytelen munkálattal jár. Mortimernek sincs vesztenivalója, és bár mindkét Duke utálkozik a "niggerektől", meg akarják tudni, hogy sikerül egy vigyori csődtömegből pénzügyi megbízottat faragniuk.
Kicsit olyannak érződik ez a produkció, mint egy komikus tanmese a piarcgazdaságról. A csóró "nigger" Billy Ray zsonglőrként ráérez a szakmára, sőt viselkedése is csiszolódik, eközben Louis koholt vádak révén mindent elveszít, és egy Ophelia nevű prostituált lakásán köt ki. Nagyon könnyű kitalálni, hová halad a történet innen: Valentine és Winthorpe rájön, mi folyik itt, a visszavágóra pedig rögtön alkalmuk nyílik. A Duke-ok új terve az azévi narancstermésről szóló termékprognózis-t idő előtt megszerzik magánkutatójuk, Clarence Beeks révén. A film tisztességgel elmagyarázza a nézőnek egy árverés alapjait: Duke-ék a csalás révén előre tudnák, mikor megy fel a kérdéses árucikk értéke, és mikor érdemes olcsón vásárolni.
Gyakran éreztem, hogy a humoros percek ellenére tengődik a film, pl. Beeks lekapcsolásánál. Amennyire meg tudom ítélni, az újévi árverést szakszerűen vezették le: jó példát láttam arra, mivel jár, ha valaki túl sokért vesz, és túl kevésért ad el. Louis és új partnere pedig búcsúzóul előadják Duke-éknak az 1 $-os fogadás jelenetet.
Ráérős tempójú, helyenként nagyon vontatott, és nem mindig sikerül poénosnak beállítani egyébként terhes, frusztráló élethelyzeteket télidőben. Pedig Eddie Murphy, Dan Aykroyd jó párost alkottak, de sokszor inkább éreztem a filmet tőzsdei korrepetálásnak, mint vígjátéknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése