Beverly Hills-i zsaru 3.

Egy folytatás kinézetéből általában kiolvasható, milyen következtetéseket vontak le a készítők az előző részről, illetve annak fogadtatásáról:

1. A Mindörökké Batmanről, hogy a Batman visszatértet túl sötétnek gondolták.
2. A Tini Nindzsa Teknőcök 2.-ről, hogy az 1. részt túl erőszakosnak tartották.
3. A Pókember 3.-ről, hogy a Pókember 2.-höz képest még több drámát és főgonoszt kell belegyömöszölni.

(stb.)

A Beverly Hills-i zsaru 2. kritikai fogadtatása meglehetősen vegyes, ellentétes hangvételű volt. Ezt pedig a klasszikus indokkal magyarázták: hogy túl sötét lett, újra a vidám humor előretörése kell, hogy uralja a következő chapter-t. Ez a következő módosításokat eredményezte:

• Mi lenne vidámabb helyszín egy vidámparknál?
• Hogy a vidám felhang és lüktetést fokozzuk, az öreg karaktereket ki kell írni
• Axel és Billy jussanak végre előrébb a ranglétrán + legalább egyikük kapjon végre hosszútávra egy nőt
• Foley megint döntően humorizáljon, és csak keveset komolykodjon, mint az első részben. A pisztolyharc elég lesz Detroitban meg a végső ramazurinál

Ha így nézzük, az elsőként szembetűnő újdonság a "nagy öregek" kiválása. Todd felügyelőt megöli egy De Wald nevű fickó, ez adja Foley motívációját, hogy ismét Los Angelesbe menjen. Ott nem a rendőrfőnöki irodához irányítják, tehát Bogomilt sem kell mutatni. Taggartről pedig Billy említi meg, hogy nyugdíjba ment, és mostanában sokat golfozik. Őt helyettesíti a Jon Flint nevű szakállas rendőr. Talán a kevés visszautalás az oka, de gyengébbnek érzem ezt a fajta visszautalást, mint mikor a 2. filmben Foley a Maitland-ügyről beszélt. A régi szereplőgárda gyakorlatilag megfeleződött, a visszatérő gárdán pedig finoman úgy érezni, mintha unnák már a szerepeiket.

Serge, az 1. részben szerepelt butikeladó nyilván az ismerős arcok számát volt hivatott növelni. Nem különösebben érdekes szereplő, mindössze hasznos technikai praktikákat mutat be Billynek és Axelnek. Arca irritáló, és az egész viselkedése olyan, mint egy pihent agyú homoszexualitásnak. Komoly kereskedőnek se nevezném, aki kizárólag lebarnult, mosolyfogoly bikinis topmodellekknel reklámoz egy fegyvert, amibe minden létező agyrémet beleépítettek pluszfunkcióként - a hordozható TV-rádiótól a mikrohullámú sütőig.

Billy Rosewood végre főnök lett ebben a részben. Pontosabban: ő egy új hivatal tisztviselője, amely Los Angeles kerülethatárai között a rendőri szervek kooperációját felügyeli. Billy nem sokat változott. Foley visszatérését úgy éli meg, mint egy buzgó cinkos, akit még a partnere is meg tud döbbenteni néha. 

A filmnek alig van köze a korábbi két epizódhoz, de ettől még jó lehetett volna izgalmas akciófilm. Igen, Foley használja a stukkerét, grimaszol, tenyérbemászóan vigyorog, sőt nyomoz is. De ezek másodlagos vonások a vidámparkban előadott, különböző kunsztjai mellett. Nyomozói készsége annyiban nyilvánul meg, hogy felismeri egy bankjegy darabkáján, hogy hamis, és ennyi. Ezt leszámítva bagatell hibát bagatell hibára halmoz:

1. Bekerítik a biztonságiak, erre fölöslegesen fellő az égbe. Nem menekült el, ott és akkor nem valódi tétje a konfrontációnak. Csak a tömeget rémítette meg vele, és lovat adott De Wald alá, hogy befeketítse;
2. Elefántjelmezében belelök egy kisgyereket a kútba. Tudom, hogy behúzott neki egyet, de ettől azért kreatívabb is lehetett volna;
3. Billy az ő fülesét követve potyára mozgósít egy csomó járművet, felszerelést és embert a parton egy teherkocsihoz. Ha tényleg olyan fontos pozícióban vagy, akkor nem az a minimum, hogy dühös leszel ezért, mégha a barátodról is van szó?
4. Hogyhogy senkinek nem tűnik fel, hogy a kamerafelvétel, amivel De Wald be akarja mártani Foleyt, hányavetin össze lett vagdosva?
5. Amikor kikémleli a hamis bankjegyek gyártását, ácsorog, és hagyja, hogy De Wald meglássa.
6. Árulkodik a bankjegyekről, és jól lebőg, amikor azt látják, hogy De Wald játék-bankjegyeket nyomtat, és már eltűntette a terhelő nyomokat;
7. Éles tűzharcban jut eszébe kitapasztalni, hogyan használja az "Annihilátor 2000"-et?
8. Dave Thortont úgy hívja el titokban, hogy a nyílt utcán találkoznak, és meg sem próbálja azt mondani neki, hogy óvatos legyen. Axel Foley az előző részben egymaga kiokoskodta, amit a rendőrség szakértői se tudtak. Nem hihetem, hogy ennyire sík, taktikai érzék nélküli palimadárrá züllött.

A főszereplőkkel szembeni kivételezés szintén elég szembeszökő példákat okoz:

• A helyi biztonsági alkalmazott, Janice, aki nyíltan flörtöl Foleyval... miért nem öli meg őt De Wald, miután Foleyval beszéltek telefonon? Csak egy tanú, akitől meg kell szabadulni. Foleyt onnantól már tőrbe csalhatja úgy is, hogy mialatt megérkezik, a csajnak golyót röpít fejébe. A "Dave bácsit" lelövő, De Waldra a kitüntetésén rátámadó, és a vidámparkban lövöldöző Foleyra ezt simán rá lehetne kenni.
• Billy gépfegyverből golyószórást kapott a teljes törzsfelületébe. Még össze is esett. Hogyhogy nem halt meg? Létfontosságú szerv azért elég sok található az ember törzsén. 
• De Wald a dinoszaurusz-részlegnél csak vállon lövi Foleyt, ahogy az első filmben Viktor Maitland. De ott házfalak között bújkálva, osonva lőtték Foleyt vállon. Itt egyedül állt szabad téren, fedetlen testfelülettel, és nem is látta De Waldot közeledni! 
• Janice és Billy a vezérlőterem melletti szobában rekedtek, és negyedórán át ment rájuk a hűtőgáz. Hogyhogy Janice didereg, Billy viszont egyáltalán nem? Mekkora hőmérsékletű egy tűz megfékezésére szánt hűtőgáz?
• A korrupt nyomozó hogyhogy nem tud azonnal végezni Foleyval, mikor pisztolyt tart a fejéhez? És hogy nem látta Flintet, hogy közben rá céloz?

A vidámpark mint helyszín se javítja, hanem rombolja a film atmoszféráját. Nem a kosztümökkel van bajom, hanem magával az elgondolással. A címszereplő humorizálása gyakran - de főleg a bűngyatra Wonderworld-zeneszám alatt - nemcsak erőltetett, hanem sokkal inkább irritáló, mint vicces. Nem Axel Foley detroiti rendőrt, hanem Eddie Murphy hollywood-i humoristát látjuk. Rendben, hogy gyerekbarátabbá kell tenni a mozit, de ennyi átimidzselés után komolyan eltöpreng az ember: ez még mindig a Beverly Hills-i zsaru? Akárcsak a Superman 3.-ban, itt is úgy érzem, hogy a 3. rész az erőltetett, humortalan bohózatra fókuszál. És ez irónikus, mivel Richard Pryor volt Murphy egyik nagy példaképe. Nos, ugyanazt a típusú botlást most Murphy is elkövette a karrierjében.

Gyenge történetű folytatása elődjének, néhány izgalmas jelenettől eltekintve illúzióromboló jelmezbál. Afféle napsütötte, idegkímélő Batman visszatér.