Az első Tini Nindzsa Teknőcök film törekedett rá, hogy egyensúlyban tartsa a képregény komoly hangvételét a rajzfilm könnyed poénszórásával. A folytatásnál ez megváltozott. A 80-as, 90-es években a Warner Brothers még döntő hangsúlyt fektetett rá, hogy a gyereknézők szülei hogyan fogadnak egy képregénymozit.
Ahogy a Batman visszatérnél, az első TMNT-moziról is olyan visszajelzések érkeztek szülőktől, hogy túl sötét, erőszakos lett, gyerekeknek nem ajánlott nézni. Őszintén szólva: megalkuvó és gerinctelenül kétszínű látásmódnak tartom ennyire divatfüggővé tenni, milyen stílust és munkaráfordítást kap egy képregényfigura filmen.
Ahogy a Batman visszatérnél, az első TMNT-moziról is olyan visszajelzések érkeztek szülőktől, hogy túl sötét, erőszakos lett, gyerekeknek nem ajánlott nézni. Őszintén szólva: megalkuvó és gerinctelenül kétszínű látásmódnak tartom ennyire divatfüggővé tenni, milyen stílust és munkaráfordítást kap egy képregényfigura filmen.
A visszatérő szereplők ellenére a teknősök szinte sose használják élesben a fegyvereiket, szinte sose rejtőzködnek, egyáltalán semmilyen új filozófiai vagy tapasztalati ismeretre nem tesznek szert. Ellenben az elején láthatjuk, amint folyamatos poénkodás mellett jojóval és más áruházi cikkekkel improvizálnak harcot piti áruházi maszkos rablók ellen. Egyszóval: leszelídültek. Ami a búvóhelyüket illeti, rendezettebb ugyan, mint a régi csatornahálózat, de hasonló hangulatot áraszt, nem túldíszített vagy túl rikító.
A 2. rész egyenes folytatása az elsőnek: Oroku Saki - valahogyan - életben maradt a korábbi összetűzés után, és miután kitör egy szeméttelep hulladékja alól, újraegyesíti megmaradt követőit. A Foot Klán - ismeretlen létszámmal - most újra összeáll, és Zúzó vezetésével rátalálnak a laboratóriumra, ahol egy erősen szövetformáló anyagot tárolnak. Az viszont lehangoló, hogy a bosszúján kívül semmilyen terve nincsen. Ruhája időközben világos lila színű lila lett, hogy jobban hasonlítson a rajzfilmsorozathoz.
Amikor a teknősöknek mindez tudomására jut, a patkány mentoruk, Sech'ka feltárja nekik, hogy az ellopott anyag ugyanaz, ami annak idején mutánsokká tette őket. Ez egy nagyon okos koncepció éppen ennek a folytatásnak: az előzménytörténet legkevésbé érthető, mégis kritikus pontját kifejteni, ugyanakkor a teknősökhöz fizikailag hasonló lényeket szembeállítani velük a revans során.
És itt van a TMNT-mondakör két új mutánsa, Toka és Razar. A Zúzó hozza létre őket, egyenrangú ellenfélnek a ninjái helyett. Azt még értem, hogy nem olyan intelligensek, mint Sech'ka vagy a Teknősök. De a Zúzó haragos meglepetésében veszi észre, hogy magánkísérletének alanyai csecsemők voltak. Ilyen lényeknek hogy lehetne hasonló harcértéke, mint a ninjitsu-ban jártas Leonardóéknak?
Nem mintha a tényleges küzdelemnek lenne koreográfiája: besietnek egy mulatóba, ahol gyakorlatilag nem is harcolnak, csak hosszasan táncolnak. A leghibbantabb momentumnak viszont azt tartom az egész filmben, amikor Vanilla Ice improvizálva elkezd a ninja teknőcökről énekelni. Ezek után mitől érezné úgy a néző, hogy valóban egy történet elbeszélését látja, és nem egy farsangi bált?
Lehangolóan hat az emberre, hogy az egyes karakterek semmi gondolati mélységet nem kapnak - Sech'kát kivéve talán. Keno, a teknős-quartet új barátja távolról sem olyan jól megjegyezhető, talpraesett fickó, mint Casey Jones, aki itt fel se tűnik. Az ötlete, hogy beszivárogjon Zúzó emberei közé, szintén jó elképzelés. De nem valósul meg kellő körültekintéssel, vagy a kockázat mértékének felmérésével. A Zúzó bandájába ilyen könnyű bejutni? Azok után, ami az első filmben történt?
Keno-val ellentétben a "trutymót" létrehozó tudós pótolhatatlan résztvevője a film eseményláncolatának. De a szerepe neki is csak annyi, hogy Zúzó felhasználja őt a bosszújához, aztán a Teknősökkel tart. Dramaturgiailag sokkal jobban kellett volna ráfókuszálni arra, milyen hatást vagy felismerést vált ki belőle a szembesülés a különböző mutálódott állatokkal. Az első részben még nem zavart, hogy nem ismertük a zöldes vegyi anyag pontos hatását. De ha a folytatás alcíme "A trutymó titka", tehát ez az anyag és a teknőcök eredete a fő szál, akkor több magyarázat kellett volna, minthogy holmi vállalatnál hozták létre, véletlen kísérleti hiba eredményeként.
Nem mintha a tényleges küzdelemnek lenne koreográfiája: besietnek egy mulatóba, ahol gyakorlatilag nem is harcolnak, csak hosszasan táncolnak. A leghibbantabb momentumnak viszont azt tartom az egész filmben, amikor Vanilla Ice improvizálva elkezd a ninja teknőcökről énekelni. Ezek után mitől érezné úgy a néző, hogy valóban egy történet elbeszélését látja, és nem egy farsangi bált?
Lehangolóan hat az emberre, hogy az egyes karakterek semmi gondolati mélységet nem kapnak - Sech'kát kivéve talán. Keno, a teknős-quartet új barátja távolról sem olyan jól megjegyezhető, talpraesett fickó, mint Casey Jones, aki itt fel se tűnik. Az ötlete, hogy beszivárogjon Zúzó emberei közé, szintén jó elképzelés. De nem valósul meg kellő körültekintéssel, vagy a kockázat mértékének felmérésével. A Zúzó bandájába ilyen könnyű bejutni? Azok után, ami az első filmben történt?
Keno-val ellentétben a "trutymót" létrehozó tudós pótolhatatlan résztvevője a film eseményláncolatának. De a szerepe neki is csak annyi, hogy Zúzó felhasználja őt a bosszújához, aztán a Teknősökkel tart. Dramaturgiailag sokkal jobban kellett volna ráfókuszálni arra, milyen hatást vagy felismerést vált ki belőle a szembesülés a különböző mutálódott állatokkal. Az első részben még nem zavart, hogy nem ismertük a zöldes vegyi anyag pontos hatását. De ha a folytatás alcíme "A trutymó titka", tehát ez az anyag és a teknőcök eredete a fő szál, akkor több magyarázat kellett volna, minthogy holmi vállalatnál hozták létre, véletlen kísérleti hiba eredményeként.
A visszatérő pozitív figurák egymáshoz való viszonyulása szerencsére változatlan maradt. April nyitottan és barátsággal fogadja és segíti őket. Sech'ka jótanácsait most is Leonardo követi a legjobb, Raffaelo pedig a legkevésbé. Kettejük ellentétes egyénisége nagyban hozzájárul, hogy a filmben ne egymás klónjainak a 4 teknőst, egyetlen karakternek négyszer.
A végső harc a Zúzóval ezúttal nemcsak nagyon kurta, de nagyon kevés választja el attól, hogy röhejbe fulladjon. Oroku kikerül a mutációs vegyület hatásának, és egy nagyobb, deformált testű embertorzóvá válik, aminek legalább kétszeres testi ereje van. Intelligenciája azonban teljesen visszafejlődik, de semmi más okot nem találni erre, mint hogy ő negatív szereplő. "Ez egy Szuperzúzó!" Nem viccelek: ezt a nevet adják neki a filmben a teknősök.
Még néhány megjegyzés: tudjuk, hogy egy "normál" Zúzó túlélt egy sok emeltes zuhanást, és egy szemétlerakó gépnek a préselését. Akkor hogy lehet az, hogy egy "szuper" Zúzó nem éli túl, mikor egy csomó farönk a fejére zuhan a saját keze által? Ha a farönkök esetleg olyan fél-egy tonnát nyomnak, még elhinném, de az előző rész fényében furcsának tartom. A trutymó okozta mutáció esetleg sérülékennyé tette a belső szerveit?
Próbálhatnám mentegetni, de nincs miért: jóval zsengébb, mint elődje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése