Mr. Óvóbácsi

Terry "Melák" Hogan színészi karrierje nagyon kevés eredményt hozott a hírneves birkózónak. Legtöbb ember tetszését valószínűleg a Mr. Nanny-vel érte el. Egyszerű - sőt helyenként elég primitív - történet a nagytermetű, szívós fickóról, aki kisgyerekekre vigyáz.

Sean Armstrong szimpatikusabb karakter, mint általában a Hulk Hogan által játszott figurák. Régen pankrátor volt (testhezálló szerep), és nem szereti, ha valami az onnan megmaradt rémképeire emlékezteti. Ezért sem akarja elfogadni a régi menedzsere, Burt által kínált állást, és miután szembesül a munkakörülményekkel, egyfolytában reklamál neki a telefonba.

Minden morcossága ellenére elhittem, hogy tényleg sosem emelne kezet a gyerekekre. Azonkívül: Hogan szerintem ebben a filmben bánik legjobban a színészi eszköztárával: mimikája és hanghordozása is tükrözi a pillanatnyi hangulatát. Ez az őt ért pszichoparodikus gyerekcsínyekkel együtt már bizony okot adnak egy jó nevetésre.

Nagyban segíti a humor érvényesülését, hogy többnyire nem próbál gügyögős vagy érzelgős lenni. Egyáltalán nincsen túldramatizálva, és csak néhol idétlenkedik el a poénokat. Érzelmi problémák jelen vannak a Mason család és a Sean életében is, de senki nem próbálja meg felnagyítani őket. A gyerekek közül Kate nem beszél róla, hogy hiányzik neki a halott édesanyja. Alex sem beszél róla, hogy pár srác folyton elszedi a pénzét a szünetben. Jámbor apjuk a munkájába temetkezik, alig beszél velük.
Sean először, mint mondja, "utálja a gyerekeket", de miután jobban kiismeri családot, próbálja oldani bennük az elrejtett bánatot. Késztetése onnan is ered, hogy tudja, mit jelent régi sokkhatások miatt szívni. Ha így nézzük, Alex és Kate állandó húzásai felfoghatóak groteszk terápiaként, amit a sors az egykori pankrátorra méretezett.

A szereplők átlagos, de gyakorlatias személyek. Amikor vicces helyzetet teremtenek, az legfeljebb esetileg idétlen, a poénok és a fizikai humor mindig hirtelen bukkannak fel, sosem készítik elő őket túlzott körítéssel. Tomi Tomatos és Wolfgang fars arcmozgású bűnözők, akik szintén alkalmi ügyletekből jutnak pénzhez, mint amilyen a Békegalamb nevű fegyver mikrochipje. És hogy a sztori kerekebb legyen, megtudjuk, hogy Tomatos ugyanúgy a ring közegében mozgott, mint Burt és Sean, őket okolva régi -, murisan röhejes - haja elvesztéséért.  

A biztonsági főember, Frank és a fekete házvezetőnő is dobnak valamennyit a filmen. Fontosnak tartom egy vicces komédiánál legalább 6-7 fontosabb karakter szerepeltetését, hogy ne érződjön annyira szűknek vagy korlátoltnak a sztori. Az olyan röpke alakok pedig, mint a mogorva biztonsági őr vagy Alexék iskolájának bárgyú igazgatója: ezek egyszeri petárdák, amik többnyire - nekem legalábbis - jó irányba sültek el.

Mindössze 2 jelenetről tudom elmondani, hogy borzasztóan túlnyújtott és dögunalmas volt: a film eleji horgászat, illetve amikor Sean Kate-től elsajátítja a balerinák attitűdjeit. Ezek már szerintem is hülye ötletek voltak.


Hogy ki mennyire találja humorosnak egybefüggően a filmet, az döntően ízlés kérdése. Ezért sem érzem túlzásnak, amikor - nem kevés jóindulattal - Hogan legjobb filmjének nevezem Az óvóbácsit.  Átlagos, de muris kis vígjáték.