A kis Max olyan gyerek, aki már kinőtt a hazugságok nélküli világ ábrándjából. Nem akar mást, minthogy apja egy megveszekedett napig ne tudjon hazudni. Hogy ezen kívánsága egyszeriben teljesül, az a legkézenfekvőbb rendkívüli történés egy film főhőse számára. De működik, úgy a formula, mint a keretén belüli poénzuhatag.
Jim Carrey a megszokottnál kicsit romlottabb figurát alakít, és még így is sziporkázni tud. Fletcher Reede még bunkó ügyvédként is bizonyos fokig kedveljük, mert szimpatizálunk a rámenősségével. Sokan vagyunk úgy vele, hogy annyira szeretnénk vidáman és sikerrel élni az élett, hogy menetközben elsiklik a figyelmünk az egyébként fontosnak tartott dolgokon. Fletchernek a házassága ment rá erre, és most afféle "se veled se nélküled" viszonyban van exével, Audrey-val. A nő elítéli ugyan, de nem gyűlöli őt.
A Hanta-boy olyan vígjáték, amiről soha nem volt tüzetesebb véleményem. Érdekfeszítő látni, ahogy Reede a legvadabb módokon próbál kicsikarni magából egy hazugságot. "A toll ké-héhé-hék...!" Mint aki egész nap szódium-pentatolt szívott volna. Munkahelyi környezete - Gerta, az ügyfelei, a nimfomán főnöknője, sőt a bíró - nem értik a változás okát. Ami még meglepőbb: a frissen megismert cégelnököt szemmel láthatóan elbűvöli Fletcher merész igazmondása. Nagyon ötletes húzás, hogy szarkazmusnak, egyszemélyes kabaréként állítja be a dolgot. Ügyvédként értenie kell az improvizatív hitelépítéshez.
De mint kiderül, a különös átokkal trükközni se nagyon lehet: nem tud hazugságot leírni, illetve, mint mondja: "Nem tudom feltenni a kérdést, ha tudom, hogy hazugság a válasz!" Nem segít rajta az se, mikor kisfiával próbálja visszamondatni az átkot, és egy fiatal nőn próbálja ki az eredményt: "Szép napot! Nincs kedve hancúrozni egyet?" Szerintem a film mindenek előtt azzal lehetett volna még ettől is jobb, ha a kényszerű igazmondásnak még több aspektusát találják ki és részletezik.
A drámaiság a filmben abból fakad, hogy az igazmondás Fletchert saját hibáira is rávezeti. "Hát ide figyelj! R-rossz apa vagyok... Rossz apa vagyok?" Megjavulásának betetőzése, amikor Audrey el akar költözni Max-szel és az új leánykérőjével. A nő még nem áll készen egy új kapcsolatra, és ezzel tudtán kívül legitimálja, hogy Fletcher őrült hajszába kezdjen miattuk. Egy rakodógép emelvényén végigszáguld a kifutópályán, az utasok látják a küszködő arcát a kabinablak üvegén át. És nagyon vicces, ahogy ex-felesége méla döbbenettel reagál erre. "Az ott az apu, Max. Integess neki." A film epilógusa, mikor Maxnak ismét eljön a születésnapja, a szülei ösztönösen megcsókolják egymást egy áramkimaradások pillanatában. Ezzel a borítékolható a család újraegyesülésének esélye, de mint azt a fiú bevallja: ezt most nem kívánság általi átok okozta.
Jim Carrey jatéka most is csúcsra van járatva, épp ezért szeretjük. De ahogy a Dumb és Dumberben, úgy itt is úgy érzem, hogy környezete kissé túl engedékeny a szerencsétlen flótás figurájával. Mintha kimondottan őrá méretezték volna a bíróság házszabályait. A többieket alig érdemes megemlíteni, gyakorlatilag semmit nem adnak a film humorához. Egy felnőtt dolgozó polgár tanmeséjét látjuk, és azt is kimondottan szórakoztatóan előadva. Csakhát jó lett volna látni, hogy a többiek is legalább megközelítően tudnak olyan érdekesek lenni, mint ő. És ugyanez áll az eseményekre is: a reptéri jelenet a legizgalmasabb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése