Csupasz pisztoly 2 és 1/2 - A félelem szaga

Rendező David Zucker híres zsaruvígjátéka két folytatást élt meg, és ezzel talán a történelem legkiválóbb komédiatrilógiája jött létre. A második rész minden téren törekszik tartani az első film pozitívumait és jellegzetes vonásait, mint a tömény, minden percet kiaknázó humorhasználat, a komoly arccal előadott komikum és változatos eszköztár a poénoknak. Alcíme "The Smell of Fear" illik a filmre, mivel tényleg kicsit az életveszély félelmét érezni a bonyodalom során. De egyes poénok (Frank a csatornavízben, Jane a halas stand előtt) is utalnak rá.

Drebin nyomozása most is egy szimpla bűneset kivizsgálására irányul, csak később a történetben derül ki, hogy ez egy konspirációt takar. Bush elnök a gazdasági kutatót, Albert Meinheimert kéri fel egy új energiapolitika kidolgozására. Őt viszont egy kis társaság, élükön Quentin Habsburggal elrabolja a doktort, hogy egy hasonmással számukra kedvező programtervet jelentessenek be. Franket közben Quentin bérgyilkosán, Hector Savage-on keresztül leleplezi a készülő csalást. 
Ez kétségkívül bonyolultabb szinapszis, mint Vincent Ludwig merénylete Erzsébet királynő ellen, és picit több ismeretanyagot igényel a feldolgozása. A filmben, ami kevés tudás szerepel, az mindössze az illúziót hivatott fenntartani. Az okfejtések cseppet sem zavaró mértékűek, nem kell minden elhangzott szót memorizálni, hogy képben legyünk. Apropó memória: Meinheimer doktorról teljesen elhisszük, hogy az alternatív energiaforrások szakértője, és hogy kivételes emlékezőtehetsége van.

A visszatérő gárdatagok nagyjából ugyanazt a szerepet töltik be, mint korábban. Jane Spencer a gyanútlan, naiv asszisztens, aki a fő gonosztevőt kísérgeti, előbb az ő, majd Frank pártját fogva. Sajnos a főszereplők közül ő most a leggyengébb láncszem. Az általa előadott fizikai és szóbeli poénok közül csak kevés nevetteti meg a nézőt. Ellenben a méltatlankodásai, a vak hiszékenysége egy idő után fárasztóvá válnak. Nem Priscilla Presley alakítását kifogásolom: stabilan tartja a karakterét, de a filmkészítők túldramatizálják a szálat, miszerint Frankkel korábban szakítottak.

Ha meg kellene neveznem, melyik részlet tetszik leginkább, akkor az az igazi Meinheimer doktor porondra kerülése. Frank először, nos, "elnáspángolja", aztán mintha mi sem történt volna, elkezdi a beszédét. Ami olyan unalmas, hogy egy erotikus novellát kell olvasatni vele a tömeg felrázásához.



Kicsivel lassúbb az első részhez képest, de még így is nagyszerű vígjáték, végig ügyes viccötletekkel megtűzdelve.