Ami leginkább egyedivé tette a Beverly Hills-i zsarut, az a címszereplő vidám, változatos egyénisége, mely kreatív trükkökkel állandóan sokkolta a környezetét. A protokollba fásult rendőrségbe gyakorlatiasságot, a presztízs leple alatt settenkedő alvilágba pedig nyugtalanságot vitt. Az első film sikere után a készítőknek komolyan fontolóra kellett venniük: elég puskapor van-e Axel Foley világában egy második, ugyanilyen sikeres installációhoz? És ha igen, milyen attribútumokat kell belőle megtartani, kifejteni vagy tarkítani, hogy ne essen a színvonal?
Két év telt el a Maitland-eset óta. Az első rész összes jellegzetes figurája visszatér: Foley mellett Bogomil, Taggart, Billy Rosewood, Todd felügyelő. Még a detroiti balekbarát, Jerry is kap egy kisebb szerepet a háttérben azzal, hogy összetöri Foley bérelt ferrariját. Az új főszereplők szerepük nagysága szerint számítanak érdekesnek: Bogomil lánya, Jenny egy bankban dolgozik, és ez úgy össze is foglalja, milyen apropóból mutatják a filmben. Dent és Karla Fry profi bűnözők: minden egyes akciójukat aprólékos, gyors precizitással vitelezik ki.
Harold Lutz alakja szinte a tragikomédia határát feszegeti. Kicsinyes, irritálóan gőgös politikus, aki most egyben a rendőrfőnökük is., Nem nehéz belátni, hogy csak az alkalomra vár, mikor tudja az őrs maradék három régi gárdistáját is kirúgni. Bogomil felfüggesztésével bizonyosodik be, hogy - és erre most nem találok jobb szót - egy "segglyuk". Kicsit meglepő, hogy Foley nem próbálja a mondókájával hatásosabban leszerelni, de mivel Lutz is sokat tud beszélni egyhuzamban, talán nem ez a legcélravezetőbb fegyver ellene.
Ami először feltűnik, hogy az első film lazasága után az új epizód komolyabb és realisztikusabb tónust kapott. Bár Foley és a többiek humorérzéke nem satnyult, a film légköre intenzívebb, kockázattal fűtöttebb. Szövevényesebb a nyomozás, több darabkát kell összerakni, hogy lássuk a teljes képet. Axel éppcsak egy árnyalatnyival komolyabb lett, de ez azért van, mert most már a legelején közvetlen életveszélyben vannak, rámenősebb gyilkosokkal. A készítők emelni akarták a tétet, és sikerült nekik: a film szinte végig egyhuzamban pörög, a főszereplőkről pedig apró új adalékokat tudunk meg: Bogomilnak van egy felnőtt lánya, megismerjük Taggart családi hátterét, és Rosewood botanikus kertre emlékeztető lakását. Axel egyes trükkjeiről elmeséli, hogy zsarukora előtt szerezte őket, piti csirkefogóként.
Mégha a poénok és a karakterek rendben is vannak, rendezőváltáskor gyakran gondot okoz, hogy a folytatás nem köthető a prequel-hoz. Ez a probléma itt nem merül föl: mindenki élénken emlékszik Foley két évvel azelőtti kiruccanására Beverly Hills-ben. Akkor Bogomil tartotta neki a hátát a végén. Ez egyben legitimálja, hogy mikor Bogomilt Karla Fry lelövi, azonnal a kórházba siet. Az első film elején rászedett detroiti dílerek egyikével Foley a második rész elején is összeakad, és újfent sikerül lyukat beszélnie a hasába.
Kellemes változatosság, hogy Lutzot végül nem Axel leckézteti meg, hanem Billy és Taggart. A végére viszont már túl sok minden történt, semmint azt a kirúgásuk véka alá rejthetné. Lutz korábban azt nyilatkozta a sajtónak: megoldotta az ügyet, megtalálták az ABC-s bandita hulláját, etc. Olyan információkat szajkózott el, amiket részben épp Foleytól tudott meg. Ám mikor a végső tűzharc után Billyék kitálalnak, a polgármester jobbnak látja kirúgni Lutz-ot. Őszintén szólva: egy ennyire hisztis rendőrfőnök nem tudna huzamosabban a posztján maradni, rövid úton a pszichiátrián kötne ki.
Ami az akciójeleneteket illeti: egészen mutatósak, izgalmat képesek generálni. A Rosewood által csaklizott jármű minden szereplésének van valami humoros vonzata, egészen a leparkoltatásáig. Az akció és a humor most is nagyszerűen kiegészíti egymást, a szóbeli és cselekvéses poénok szellemesek. Ha nem is mindenki nevet rajtuk, de árulkodnak az elsütőik jelleméről.
Az eredeti magyar szinkron - akárcsak az első filmnél - most is sokkal szabadosabb és több beleéléssel készült, mint a kereskedelmi adók újabb kiadásai. Személyes kedvencem az alábbi 3 egysoros:
- "Ott dolgozom, ott alszom-eszem-iszom; szarni is oda fogok; na nee, azt mégse! Hogy nézne az ki, a kocsiban?"
- "És ha csak egy percre is kivenné a fejét a seggéből, maga is látná!"
- "Ezentúl akkor se vigasztalj, ha én kérlek meg rá."
A 2. rész nekem ugyanolyan jó film, mint az első Beverly Hills-i zsaru. Komorabb, bonyolultabb, de éppolyan szórakoztató, mint elődje.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése