Az elején még bizakodtam: az idős Winch halála, és az európai gyermekotthon meglátogatása hangulatos jelenetek. Ami viszont a leginkább említésre méltó, az a mediterrán tájkép. Igazán szépek ezek a tengerparti szigetek, bár a film képvilága kissé fakó. Az egzotikus dalmát-szigetvilág ellensúlyozzák a teljesen steril szilikontermet, ahol Winch-cég értekezletei zajlanak. A csinos külsejű nők és az egzotikus tájak mellé még mátrixos lassításokat is kapunk, tehát a parasztvakítás két legősibb módszere kipipálható.
Az árva Wintzlaw útja, aki aztán megnyergeli a mocsoktól bűzlő világot, hogy végül dúsgazdag apja örökébe lépjen, közismert történettípus. Nem kétlem, hogy a forgatókönyv hű maradt a nyersanyaghoz, de többet nem is akart kihozni belőle. Egy-két pofásabb ötlet az akció terén bukkan fel (pl. Largo börtönből szökése), meg pár jelenetben, ahol Largo valamelyik mentorával beszélget. A többiben szinte semmi eredetiség: a cég alkalmazottjai hüledeznek a titkos örökös előkerülése miatt miatt, járkálnak körbe, és nagyjából ennyi. A jelenetek többsége monoton vagy papírízű.
Az idősíkok többszöri váltogatása jó tempónövelő eszköz, itt viszont olyan sok van belőlük, mintha zsinóron rángatná őket valaki. A fordulatok legtöbb esetben vagy kiszámíthatóak (a főnökasszony a főkolompos), vagy a sztori csakúgy előkapja őket a cilinderből (a testőrfőnök bérgyilkos, Largo átmeneti amnéziája etc.). A befejező rész a katonásdit játszó kisgyerekkel aranyos pillanatkép volt, egyfajta kegyelet az ifjabb Winch zűrös múltja előtt. Azt hiszem, csak azért akart cégelnök lenni, hogy apja gyilkosát móresre tanítsa, "oszt jóccakát".
Az idősíkok többszöri váltogatása jó tempónövelő eszköz, itt viszont olyan sok van belőlük, mintha zsinóron rángatná őket valaki. A fordulatok legtöbb esetben vagy kiszámíthatóak (a főnökasszony a főkolompos), vagy a sztori csakúgy előkapja őket a cilinderből (a testőrfőnök bérgyilkos, Largo átmeneti amnéziája etc.). A befejező rész a katonásdit játszó kisgyerekkel aranyos pillanatkép volt, egyfajta kegyelet az ifjabb Winch zűrös múltja előtt. Azt hiszem, csak azért akart cégelnök lenni, hogy apja gyilkosát móresre tanítsa, "oszt jóccakát".
Aztán ott vannak a jellemek. Ez az egyik legnagyobb érvágása a filmnek: az itteni figuráknak ritkán van milyensége, 2. dimenziója. Largo karaktere irracionális mértékben dominál: szándéktól és életmódtól függetlenül mindenki neki gazsulál, körülötte forgatnak mindent. Érdekes betájolni az ifjú Winch egyéniségét: valahol félúton lehet Kit Walker és Tony Stark között. Céltalan, tettrekész, spontán cselekvő, de jó eszű karaktere kifejezetten tetszetős; jobb, mint az összes többi szereplő együttvéve. Az idős, dörzsölt szőke helyettesasszony a James Bond filmek áthallása, Nerio Winch a „saját erejéből milliárdos apa”, egy adag tirannuszi hajlammal keverve.
A „másik örökbe fogadott fiú barát”, akit csavarnak szántak a történetbe, igazából súlytalan figura, a személye mintha csak Largót díszítené. A ferdeszemű tanácstag megállás nélkül méltatlankodik, a kövér fickó, akit az elején szemgolyón lőnek, meg csak szimplán tohonya és ideges. Igazából a címszereplőt leszámítva egyikük sorsa se tud érdeklődést kiváltani a nézőből.
A „másik örökbe fogadott fiú barát”, akit csavarnak szántak a történetbe, igazából súlytalan figura, a személye mintha csak Largót díszítené. A ferdeszemű tanácstag megállás nélkül méltatlankodik, a kövér fickó, akit az elején szemgolyón lőnek, meg csak szimplán tohonya és ideges. Igazából a címszereplőt leszámítva egyikük sorsa se tud érdeklődést kiváltani a nézőből.
A mélypont az alábbi 2 szereplő volt, bár más-más okból. Egyrészt a kedves arcú lány, aki a film elején elegánsan átverte Largót a bajba-jutott-hölgy-bőséges-hálája, valamint a kábítószert-holmijába-csempészve-lecsukatni trükkökkel. A viszontlátásukat lényegében elvarratlanul hagyták, nyilvánvalóan megint a Bond–szerű beütés erőltetése miatt. Akármilyen szeszélyes is Largo, az, hogy csak masszírozza a lányt és sejtetően suttog a fülébe, tudván, hogy mit művelt vele, egyszerűen hiteltelen és zavaróan bagatell. Mintha csak egy folytatásra tartogatnák a női főszereplőt.
A másik fölösleges karakter - akit már kifejezetten fájdalmas nézni és hallani - az illemtan-képzésen átesett inas. Ő a legrosszabb ötlet az egész filmben. Nem értem, miért alkották ilyen lehetetlenül szögletesre: egy fantáziátlan, tányérnyaló ólomkatona, aki képtelen abbahagyni a fontoskodó fecsegést.
A dialógusok között vannak érzelmesebb, tartalmasabb részek is (Largo serdülőkori beszélgetései az apafigurákkal). Az igazgatótanács tagjai olyan erőtlen beszédstílust használnak, mintha nem is dolgozó felnőtt emberek, hanem divatmajmok volnának. Rendben: a világ 5. legnagyobb vagyonát egy nemzetközi ámokfutóra ruházni hatalmas felzúdulást keltene a való életben is. De ennek nemcsak a különféle jogi procedúrák emlegetésében és a színpadias agonizálásban kellene megnyilvánulnia. Némi káromkodás meg poén is bekerült tarkító dísznek, a visszautalások pedig önismétlők és fárasztóak. Miért nincs az embereknek itt még a szavaikban se súlya?
A Largo Winch - Az örökös amolyan "sok hűhó semmiért" típusú produkció. Largo karaktere, plusz a történet néhány kidolgozottabb mozzanata az, ami életben tartotta nekem ezt a filmet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése