Mortal Kombat (1995)

Videójátékból még nehezebb jól átgondolt, tartalmilag is kreatív filmet készíteni, mint képregényekből. Még inkább kell figyelni arra, hogy külsőre felismerhető legyen róla a forrásanyag. A legtöbb videójáték-film igazából csak azért készül, hogy ilyen formában is létezzen a játék.


Nincs ez másképp a Mortal Kombat esetében sem: Raiden, a villámok istene 3 fiatal harcost választ ki (egyiküket prófécia jövendölte a szerepre), hogy egy szent viadalon védjék meg a Föld sorsát Shang Tsung-tól, a Külső Világ császárának boszorkánymesterétől. A bajnokság végkimenetelétől függ, hogy a sötét erők átjutnak a mi világunkba, hogy romba döntsék azt.

Ez a filmteremtmény 3 szempont szerint működőképes:

1. a fontosabb emberszereplők tényleg hasonlítanak a játékbeli énjükre, főleg Johnny Cage és Kitana. A szörnyek közül ugyanez csak Goróról mondható el, és talán Skorpióról, amikor leveszi az arcbőrét.
2. A küzdőterek többsége és a harcművészeti koreográfia is pontosan idézi a játékot. Főleg az erdő és a templom porondja a végén. A harcok közül a Sub-Zero elleni párbaj attól érdekes, hogy az életerő koncentrációja jól elővetíti Liu Kang képességét, amivel a döntőben legyőzi Shang Tsungot. A legjobb perc az egész filmben Shang Tsung és Liu párbajának kezdete.
3. Időnként érdekes tud lenni az, ahogy a karakterek egymáshoz viszonyulnak: Liu kidobja Johnny poggyászát, Johnny csapja a szelet Sonyának, ők hárman szurkolnak Art Leannak Goro ellen. Ezeken kívül a forgatókönyv minden részlete megrekedt az elmélet szintjén.

A dimenzió jövőjét meghatározó torna, amin ki-ki egyéni érdekeitől vezérleve vesz részt, alighanem az egyetlen módja összekötni a mindennapi élet szféráját a Mortal Kombat bármelyik kiadásával. A készítők azonban nem láttak túl a játék vizuális összhatásán. Minden történés, motiváció és cselekedet ezerszer elhasznált sablon, és ami még zavaróbb: teljesen magyarázat nélküli. Liu Kang öccse és amerikai élete egyetlen rémálom-montázsból áll, Sonya egy arctalan, névtelen fantombarát miatt üldözi Kano-t, és csak egy újság meg kisköltségű forgatás bizonyítja, hogy Johnny Cage-t gyenge imitátornak tartja a média.

Shang Tsung és Kitana az egyedüli szereplők, akik tervezik a cselekedeteiket. Raiden és a Fény Templomának szerzetesei igazából csak beszélnek és járkálnak, Raiden humora kifejezetten irritáló. Az olyan szereplők, mint Goro, Skorpió, "Nulla alatti", Art Lean csak azért vannak ott, hogy lássuk: ez tényleg a Mortal Kombat, ahol az emberek szörnyekkel is harcolnak. Jax és Reptile pedig mégcsak nem is emlékeztetnek valódi önmagukra. Goro lezuhanása és Reptile gyíkformája a legrosszabb filmbéli CGI-efektek.

A realizmust számonkérni egy Mortal Kombat-mozitól - a bolygó sorsát dönti el egy viadal, miféle szörnyfajták vannak, miért áll egyetlen szabályos jégcsappá a vödör víz Sub Zero fagyos erőterében - reménytelen dilemma volna. De itt a történet - azonkívül, hogy nincs benne vér - saját logikájához sem tartja magát.

• Nevetséges húzás, hogy Shang Tsung Liu Kang öccsének adja ki magát. Liu ezt úgy hiszi el, hogy ellenfele a szeme láttára változott át?
• Miért volt szükség Art Lean halálára, hogy Johnny kihívja Gorót? És ha ez ilyen egyszerű, miért nem hívta ki Liu Shang Tsungot?
• Mitől siklik át Johnny és Skorpió egy másik dimenzióba?
• A harcos Reptile, Skorpion és Sub-Zero miért csak ruhájuk színében különböznek egymástól?
• Miért nem számított rá Raiden, hogy Shang Tsung megszökhet a Külső Világba, ahová nem követheti? És ha Shang Tsung 1000 halott harcost tud megjeleníteni, miért csak Reptile-t hagyta hátra megölni az őt követő Kang-ot és Cage-t? Nem becsülhette így le őket, látva, hogy odalett Skorpió, Sub-Zero és Goro.
• Pontosak mik a viadal szabályai, hogy Raiden csapata időnként veszélyben vannak, máskor meg nem?
• A hercegnő Kitanát hogyan, vagy milyen jogalapon tudja Shang Tsung "távol tartani ezektől a halandóktól"? És ha Reptile is ezt a parancsot kapja, miért nem látjuk utána többet a szigeten? Kitana legalább két harcnál is ott volt.
• Art Leannak miért nem jutott eszébe Goro lába közé ütni, ahogy Johnny tette azt?

Ami pozitívum a filmben ott van, az a látványvilág (harcok és háttereik) nagyobbik része, plusz néhány futó közjáték a főszereplők között. Korántsem tekinthető igényes filmnek: a szövegfüzetektől csak maga a történet átlátszóbb, a színészi játék átlagos, a "cliffhanger" (="nyitva hagyott befejezés") a Császár megjelenésével pedig minden volt, csak váratlan nem.