2011. április 25., hétfő

Halálos fegyver


Képtalálat a következőre: „movie poster blogspot.com "leathal weapon 1"”
Richard Donner igényes, következetes rendező. A Superman-dilógia mellett talán a Halálos fegyver a leghíresebb munkája: sokak szerint majdnem akkora hatású filmnek számít kategóriáján belül, mint az Acélember '78-as kalandja.


A történet nagyon fordulatos, és a valószerűséget jól elegyíti az adrenalinnal. A 2 főszereplő zsaru egy olyan ügyet derít föl, ami lépten nyomon éberségre ösztökéli őket. Murtaugh és Riggs egymás komplementerei: a nyugis fekete családapa és a kócos, tiszta ideg dinamó, aki nem tudja feldolgozni néhai felesége halálát.
Mindkettejük hátterét részletesen megismerjük, mielőtt összetalálkoznak, és innentől egyfolytában mozgásban tartják a másikat. Roger családja bemutatásával próbálja társát elvonni az öngyilkosság gondolatától. Trish és gyerekei életvidám, de normális viselkedésű emberek, az pedig külön dicséretes, hogy Rienne elrablásakor a lány ijedtsége nem érződik nyafogásnak vagy hisztinek. Sok filmbéli túszdrámának többek között ez szokta csökkenteni az izgalmát.


A zsaruduó akcióikban profik és kőkemények, közjátékaik egyszerre teszik színessé egyéni jellemüket és munkakapcsolatukat. A humor elsőrangú és egy percig sem erőltetett: Martin egy öngyilkosjelöltet úgy állít le, hogy vele együtt leugrik bilincsben; Roger ordibálva ajánlgatja Martinnak, hogy lője szét a fejét; Martin mosolyt lő egy céltábla fejére. Azt nem értem csak, hogyha ilyen izzó kezű lövész Martin, hogyhogy Michael Hunsaker likvidálásakor egy egész tárat kilőtt száz méterről színjózanul, és mégse találta el a helikoptert?


Az életuntság érzését a film teljesen száműzi, ahogy a cselekmény bonyolódik, és a Hunsaker-család után immár Roger és lánya, Rianne élete kerül veszélybe. A konfliktus kerete kicsit szokványos, de stabil: ex-kommandósok a droghálózatukat védik. Riggshez hasonlóan csak akkor kezdenek ámokfutásba, ha a dolgok nem mennek simán. Riggs Joshuával, Roger pedig a józanabb ex-tábornokkal kerül szembe a végén: mindkét meccs izgalmas.

Riggs gyásza és ahogy Roger bízni kezd benne, mind-mind remekül vannak érzékeltetve, nemcsak belemagyarázások. Sok unalmas akciófilmmel szemben itt az akció és humor egymást erősítik. Csak néhol érződik vontatottnak, ahogy egyik fejleménytől a következőig eljutunk.
Nem nehéz kitalálni a dolgok alakulását, és a film időnként mintha kivételezne a főszereplőkkel. Ha Joshuáék annyira akarják, könnyen kipuhatolhatták volna, mennyit tudnak a rendőrök a Hunsaker-ügyről. A kínzásokkal együtt is fölöslegesnek hat, hogy életben hagyták Rogert, Martint és Rianne-t is, bár a túszok kínzása bevett módszer a katonai és félkatonai alakulatoknál. Amikor Joshua az utcákon menekül, annyira fel van pörögve, hogy inkább Rogerék házát lövi szét, minthogy eltűnjön a várható rendőri erősítés elől. A dupla pisztolylövés Joshua testére fantasztikus lassított felvétel.

Az érdekelne még: mennyi idő telt el az eset óta, hogy Martin arcán még ott éktelenkedik az összes vágás, de Rianne szerint már "mindent rendbe hoztak" a szétlőtt TV-től és szobáktól a romba dőlt házfalig? És attól nem triplázódnak a helyrehozás költségei, hogy az üres kocsit Riggsék a házfalon átküldik elterelésképpen?

Képtalálat a következőre: „movie poster blogspot.com "leathal weapon 1"”
Nagyon szeretem ezt a filmet, ütős kis akciófilm a mozitörténelem egyik legismertebb zsarupárosától.

Nincsenek megjegyzések: