A Maszk 2. - A Maszk fia

Sok képregényből készült produkcióra mondták már, hogy az a valaha készült legrosszabb képregényfilm:

- Batman és Robin

- Macskanő

- Tank lány
- Superman IV.
- Supergirl

stb.

Én személy szerint A Maszk fia c. filmnek adnám az aranyérmet. A nyugati filmvilágban mindenképp. Ez egy olyan munka, ami nem csupán "borzalmas", hanem nincs számbavehető értéke vagy konkrét erőssége. Ijesztő, képlékeny, csiricsáré. Mégha a képregényfilmek átlagos standardjait is vesszük alapul, akkor is elítélendő, hogy valaki ennyire átgondolatlan, sőt gerinctelen munkát adjon ki a kezei közül.

Félelmetes, mennyire semmit nem hoz át az eredeti A Maszkból Jim Carreyvel. Az a maréknyi elem elem pedig, ami mégis átjut a szűrőn, tökéletesen élettelen (mint például a maszkot viselő CGI-kutya). Tim Avery játékcég-alkalmazott rábukkan egy faálarcra, amit kutyája a folyónál talált. Miután az átváltoztatja, teherbe ejti nejét. Ekkor a varázsmaszk alkotója, Loki isten a baba keresésére indul, mert apja ráförmedt, hogy így tegyen.
Hangulatvilág és struktúra gyakorlatilag nem létezik, egyik random, idétlen esemény követi a másikat, ahogy a gagyi CGI-látványroncsok egymást váltják. Szereplőgárdából is csak Arthur Newman  karaktere maradt ugyanaz, és ő is csak a prológusban szerepel, mintha fel akarna készíteni minket az onnantól ránk váró kakofóniára.

Amikor egy filmnek ennyire nincs valódi története, elég ha a hibáit felsoroljuk, mondjuk két csoportra osztva: 

I. Rosszul ábrázolt ötletek 

Hogy a mágikus maszkot egy fiatal házaspár kutyája találja meg, sejteti, hogy a film családi vígjátékként próbálja eladni magát. Az átlagember életébe egy isteni hatalommal bíró ereklye szinte bizonyosan változást hozna. A baj ott van, hogy a szereplők semmivel se élethűbbek, mint a cég rajzfilm-termékei. Tim Avery sehol nincs karakterként Stanley Ipkisshez képest, aki minden ballépése mellett is értékekkel, emocionális mélységgel rendelkező dolgozó.

A meghittnek szánt jelenetek a feleségével vagy álmosak, vagy stresszoldó poénokkal vannak megfakítva. Őszintén szólva: akár a magán-, akár a munkahelyi szféráját veszem alapul, Tim végig úgy viselkedik, mintha életében először érintkezne ezekkel az emberekkel. Ez nemcsak nem generál szimpátiát A Maszk használója felé, de - annak ellenére, hogy kisfia születik -, észrevétlenné teszi a többi járókelő között. És amennyi értelemkoldus fordulat van a cselekményben, még hozzá is tenne az élvezhetőséghez, ha kedvese is felvenné a maszkot, és hátba lőné, mint ahogy Stanley Ipkisszel történt a képregényben.

II. Rossz ötletek

Ez az egyedüli kategória, amiben Maszk fia ténylegesen változatos. Minden ízlés híján maradt, gusztustalan gegek kerülnek az utunkba minden ötödik percben. A CG-nélküliek közül említhetnénk a baba játékfiguráit, a ház színeit, a reneszánsz kutyafestményt, vagy a vállalat dolgozóinak jelmezeit. Karl Penn kosztümje határozott TeleTubbies-kivágás.

Nem létezik, hogy felnőtt ember úgy képzeljen egy skandináv istenséget, ahogy Lawrence Guterman rendező. Lokit átalakította egy szakadt, pojácás punk-ra, aki férfitangában nyaral és a prológusban mintha összekeverné Edge Cityt Dark Cityvel. Egy ilyen félreértelmezés már megkérdőjelezi, hogy a direktor alkalmas-e a pályára. Bob Hoskins nem játszik rosszul, de a többszöri hörgése Odinként nem segít tekintélyt adni a figurájának.

Azok a hibás ötletek, amihez már computer-animációt is adtak, Dante pokolmetszetében a Cogito-folyónak felelnek meg a bugyrokon túl. Olyan ötletek, mint:

1. vihorászva úszkáló zöld ondósejtek egy fertőtlenítő-reklámból;
2. világító petefészek nagytotálban;
3. műanyag frizurás Maszk feltételezett szexjelenete az alvó nejével;
4. táncikáló csecsemő TinyToons-ból vett fejkinézetekkel;
5. világoszöld hányás a kocsiban;
6. emberi arcon polipként mozgó, szívó és tekeredő álarc;
7. ultrahang-monitoron szambázó embrió;
8. konspiráló Kutya-Maszk zéró intelligenciával;
9. fejszéből előbukkanó automatikus kar, amely egy pisztolyt fog;
10. Bébi-Maszk által emelt pillanat-pajzsfal.

Valahol ironikus, hogy a film utolsó pillanata egy CG-animált kacsintás a csecsemő részéről. Természetesen klisé, de ez az egyetlen poénja a filmnek, amiről be tudom azonosítani, honnét vehették. Nem fogom további negatív jelzőkkel illetni A Maszk fiát; annak ugyanúgy nem lenne szikrányi értelme, mint magának az "alkotásnak".