A buliszerviz

Az oktatás mindig a tinifilmek céltáblája volt, ami mindennél fontosabbnak állítja be saját princípiumait, de azok gyakorlati haszna minimális. Ugyanez A buliszerviz látásmódja: az egyetem a tanuláson túl mindössze tér a kapcsolatépítésre, és a bulikon keresztül lehetőségeket teremt a kikapcsolódásra. Ha ügyesen lavírozol teendőid között, legszebb éveid egy összefüggő bulimaratonként maradnak meg az életedben. Ez kiindulási alapnak megfelel egy jobbfajta délutáni matinéhoz. Attól viszont sosem lesz több.

A fontosabb szereplők alig látszanak ki a tömegből. Gwen, a riporterlány nem sírdogáló vagy sikongató szöszi. Láthatóan van esze, de borzasztó sokat kell várni, hogy bármi egyéniségnek jelét mutassa. Hallgatagon komoly természete a megjelenései felét szánnivalóvá teszi. 

Az egyetemi éráját szándékosan nyújtó Van Wilder érdekes jelenség. A buliszervezés az élete, szereti csinálni, de mégsem túlpörgött vagy gyengeelméjű. Látszik, hogy azért a húszas évei közepén jár már.
Még a csibészes tanár kimondottan tetszett benne, a hindu szűz srác azonban inkább egy óvszerreklámba illene, mint egy bármi csekély tanulsággal bíró filmbe. A szende szőke elitista sznob fiúja pedig olyan szinten nárcisztikus, hogy nem nehéz odaképzelni a fejére a szamárfüleket vagy ökörszarvakat.

Különösebb intelligenciát nem érdemes keresni A buliszervizben. Ez egy vígjáték, tehát a fő mondanivaló kifejezése mellett a humorfaktor a legfontosabb tényező. Ennek előállításához kreativitás és helyzetkomikum adhatnák a legjobb támpontot. Én egyiket sem látom benne. Körülbelül annyi emocionális töltete lehet, mint az Alkonyatnak.

A film humora végigingázza a teljes műsoridőt a röhejesen béna és az obszcén között. Amennyire nevettetett az extrakövér pasas hasasa, annyira émelyítő volt a kutyából származó ragacs felhasználása poén ürügyén. Azt viszont elismerem, hogy Gwenből ki se néztem volna azt a hasmenéskeltő geget. Vőlegénye valahányszor letolta az alsónadrágját, agyi mélyrepülést hajtott végre a szemünk láttára. De legalább biztosan tudjuk, hogy megérdemelte az égető szégyent az iskola vezetősége előtt.

Életszerű alaptörténet, kisstílű megmunkáltság. Az emberek itt alig használják a fejüket, a fél poéntár ízléstelen és gyomorkavaró. Gwen és Van között harmatgyenge romantika érhető tetten, a találka a jégkorong-pályán, és az utolsó jelenet megadták a minimális értéket a filmnek.