Batman

Meg se próbálom felvázolni a produkció forrásanyagát, elkészültét és fogadtatását. Ezeket a Batman kapcsán könyvhosszan lehet taglalni. 1989-ben a képregényfilm műfaja a 2. nagy mérföldkövét kapta meg az 1978-as Superman után. Ennek a produkciónak köszönhetjük a Denevérember meggyökeresedését a mozivásznon.

A film legnagyobb érdeme, hogy nagy lélegzetvétellel törekszik egy CG-szegény, sötét, mocskos Gotham City, valamint egy homályban rejtőző árnyalak megalkotására. Gotham Cityben egy rejtélyes, denevérszerű alakról terjeng a szóbeszéd, aki az utcákon bűnözőkre vadászik. Ezért 2 újságíró, Vicky Vale és Alexander Knox bizonyítani akarja a Denevérember létezését. Vicky persze nem sejti, hogy az valójában épp az a jóvágású milliárdos, akivel randizik: Bruce Wayne.
A címszereplőt Burton annyira titokzatosnak akarta megtartani, amennyire lehetséges. Hirtelen bukkan elő az árnyak és gomolyag mögül, hogy kiélje bosszúvágyát a város bűnözőin. Annyi pletyka és szóbeszéd kering róla, melyek félelmet és paranoiát vált ki azon csirkefogókból, akik mesterségük folytán ki vannak szolgáltatva egy ilyen önbíráskodónak.

A kedvenc jelenetképem, mikor a Batwing a teliholdban látszódik, és a film legvégén Batman ott áll méltóságteljesen a Batsignal fényénél. Epikus beállítás.

Atmoszférateremtésből a film gyakorlatilag perfektre vizsgázott, és nemcsak az összkép miatt mondom. Olyan apróságokról beszélek, mint a gengszterviselet kalappal és öltönyvirággal, az elavult szellőzőcsatornákból feltörő füst, a film eleji rablás előtt az egyik szegényasszony rikácsolása: "Ezzel akarod kiszúrni a szemem?! Azt hiszed, ez nekem elég?" A gótikus, archaikusan magaslati építészet érdekfeszítő helynek láttatja Gothamet, ugyanakkor a lepusztult, reménytelen nyomor mementója, ahonnan csak a bűn vagy a golyó jelent kiutat.

Joker a legnépszerűbb antagonista a képregényvilágban, rikító és szélsőséges. Burton ezért komplex folyamatban prezentálja, "miből lett a cserebogár". Frappáns és izgalmas látni, ahogy Jack Napier, a maffia végrehajtója az enyhén savas vegyszertől eltorzul, magát meglátva megőrül, s az örökké vigyorgó szociopatává változik - mindezt részben Batman hibájából.
Burtonnek sikerül kellően veszedelmessé tennie Jokert, hogy félni lehessen tőle (mikor épp nem táncikál). Ahogy teljes lila öltözetében kacag, ahogy "művészetnek" nevezi gyilkosságait, ahogy megöli még a hozzá hűséges Bobot is, abban van valami sátáni. A fél városnak pénzt szór az utcán, csakhogy toxikus nevetőgázzal lemészárolja őket. Ugyanígy mikor a végén a holttesténél Gordon megtalálja a kis kacagóbatyut: mindezek tökéletesen láttatják, mennyire elmebeteg, hibbant bűnöző Joker.


Irónikus módon éppen ővele kezdődnek a film visszásságai. Nicholson játéka spektrumkitöltő, energikus, de fekete humora időnként túlontúl színpadias. Időnként a bohóckarakter túl sokat "bohóckodik", és emiatt visszaveti a hatást. A többi színész pedig sajnos képtelen tartani az iramot Nicholsonnal, még a címszereplő is háttérbe szorul.

Na ez a másik probléma: az állandó sejtetés történethézagokat teremt. Burton Batmant lehetőleg homályban tartja, de emellett annyira közel hozza Bruce Wayne-t a nézőhöz, ami már kíváncsivá tenne minket a háttértörténetére. Arra, hogy ez a fickó hogyan lett amaz a másik. Nem miért: hogyan. Enélkül a szürke, családias benyomást keltő Keaton képtelen felnőni Nicholson zakkant démonához. Annyi hangzik el futólag, hogy Bruce járt egyszer Japánban, tehát elvileg a sok kiállított műkincse sok külföldi utat jelent. Ennyi még sejtetésnek is túl halovány, hogy külföldön tett szert Legalább ilyen kézenfekvő magyarázat, hogy amerikai múzeumoktól vásárolta őket.

A két fő ellenfél eszközei merő vizuális édességek: Nicholson bohócjátékai (savlövő virág, hosszú puska, óriástorta) csak dísznek vannak. Batman inventóriuma pedig annyira kiaknázatlan, ami már magát a karaktert kezdi ki.

• Ha belépőjekor a köpenye szárnyként lassítja landolását, akkor az - mikor távozva leugrik - miért gyűrődik vissza köpennyé?
• Minek használ füstbombát az eltűnéséhez, ha nem tűnik el benne teljesen a rendőrök szeme elől?
• Miért éppen denevéreket tart és utánoz a kosztümjével?
• Mégis honnan jön elő a Batmobil plusz pajzsborítása, hogy kétszer akkorának látszik tőle az autó?
• Miért vannak puskák a Batmobilon és a Batwingen? A képregényekben Batman nem gyilkol, ez a karakter morális alaptörvénye!
• És mikor Jokerre tüzel, hogyhogy beméri a célpontját, és mindent eltalál, kivéve magát a célpontot?

Alfred és Knox hozzák a legtöbb színészi repertoárt a filmbe Joker után. Az összes többi szereplő - beleértve magát Batmant - alig tud kitűnni a szürkeségből. Vicky Vale szerepe egy sikongató Barbie-babáénak felel meg: ha nincs a kezében fényképezőgép, el nem hiszem róla, hogy profi riporter. Mikor Joker távozik a lakásáról, csak ácsorog ott zavartan. Billy Dee Williams pedig csupán azért Harvey Dent, mert a neve húzóerő a film reklámjához. Semmi köze a valódi Harveyhoz, külsőre és jellemében se. A polgármester egy dirigáló szócső, Gordon pedig túlzottan pocakos a képregénybéli énjéhez kéest.   

A filmnek érdekes saját ötletei vannak:

1. 200 éves évforduló,
2. Jack és Bruce ugyanarra a karaktertelen nőre hajt,
3. Vicky Batman mindkét énjét kutatja az igazság tudta nélkül
4. Joker volt Thomas Wayne gyilkosa.

Mindez együtt kicsit sok véletlen egybeesést feltételez. Nem állítom, hogy ez hiba vagy tévedés lenne. Ha egy film képes beszippantani a saját univerzumába, akkor az ilyesmi elnézhető. De az, hogy a templom tele van Joker embereivel, már nem. Spontán határozta el, hogy oda megy, és nem is láttuk, hogy az emberei bárhol is követték volna őt. A befejezés és a Batsignal az égen stílusos, mégha kicsit túl rajzfilmszerű látványosság is.


Jó film tehát a '89-es Batman, de számomra legalábbis nem az a kultikus mű, mint sok képregényfilm-rajongó számára.