Szellemlovas 2. - A bosszú szelleme

"A nevem Johnny Blaze.

Én vagyok a..."

 SZELLEMLOVAS

 

A Spirit of Vengeance megnézése előtt 3 fő kérdést állítottam fel elvárásféleségként:

1. Mely pontokon különbözik majd a 2. rész az 1.-től?
2. Lesz-e elég lendülete, hogy egyhuzamban nézhető maradjon?
3. És a címsztár életében több változás lesz-e, minthogy a világban megint koccantak a túlvilági erők, és "kedvenc" bosszúállónk tanult néhány új trükköt?

Mérlegelven különbözik a Szellemlovas 2. az elődjétől: amennyi eleme jobbra sikeredett benne, annyi másegyéb vonásában romlott. Szuperhős-eredetsztori helyett akcióthrillert kapunk, egy elborultabb lelkű-szellemű Johnny Blaze-zel és egy jóval félelmetesebb Szellemlovassal. Ugyanakkor a cselekmény rozoga tákoltsága mellett most már untató és ívetlen, a színészi játék pedig Alkonyat-szinten élettelen - beleértve Nicholas Cage-et.

Szóval a meggyötört Johnnynak egy Moreau nevű pap ajánlja fel a megváltó ördögűzést, cserébe, hogy védje meg az Ördög fiát "aputól". És mivel Roarke maradt a már ismert ráérősen ügyködő ördögúr, Johnny hosszan próbálkozhat az anyával, Nadyával, hogy visszaszerezzék a kölyköt.

Nem érdemes részletezni a megszokott, körkörös történetet, amit a darkosabb hősalakok újra meg újra átélnek ezekben a filmekben: 

• a férfi hős ajánlatot kap egy utolsó nagy melóra;
• védi vagy legalább próbálja védeni a nőt és a gyereket; 
• eltángálja a rosszfiúkat;
• menetközben elveszti erejét;
• az immár szuper rosszfiú belelendül;
• sima hős kijelenti, hogy mégis kell neki a régi szupererő (mint Hulk),
• és kibunyózza a happy endet.

Szellemlovasról felhoztam, hogy félelmetesebb, mint volt: ez az imidzsére értendő. Eltérő, zombikra emlékeztető járásstílusa, agresszívebb mozgása és új trükkjei jelzik, hogy ez egy sötétebb Szellemlovas. Nincs több nagyvárosi üldözés, a motorakrobatika nem nagy épületeken zajlik, illetve nem szívja ki az emberek lelkét (legutóbbit ezek közül hiányoltam).
Helyette megtartotta láncfétisét, továbbá jól verekszik, tüzet okád, és átalakít egy darut tűzkerekes erőgéppé. Jól néznek ki ezek a képsorok, azt meg kell hagyni. De ahogy minden más a cselekményben, azt a benyomást keltik, mintha a folytatás lesöpörné az asztalról az előzményfilmet: minden részlet vagy nem kapcsolódik a prequel-hoz, vagy egyenesen ellentmond neki. És ennek a szkriptnek az összeállítói között David S. Goyer is ott szerepelt.

Amit érdekesnek találtam a Szellemlovas körüli mítosz. Moraeu elmondása szerint Szellemlovas eredeti neve Zarathos volt, aki az igazság angyalaként hajszolta a bűnös lelkeket, kék és fehér lángokkal kísérve. Miután a régebben még "vadabb" Ördög elfogta és megkínoztatta, sikerült a teljes őrületbe kergetnie, és egy kis sötét mágia segítségével kiforgatta holmi lidérccé. Ha egy tehetséges halandóban újramanifesztálódik, az a személy többé nem tesz különbséget a bűnök mérete és természete között. Ha étvágya támad, és csak kicsit is ártottál az embereknek, te is célpont vagy.


Szimpátiám a komplex mitológiák iránt tehát tápot kapott a Szellemlovas-legendából. Nem így az Ördöggel kapcsolatos dolgokban: se füle se farka. A teljesen karizmasteril Ördög teherbe ejtett egy halandó nőt, hogy az szüljön egy gyereket, az Antikrisztust, aki olyan erőkkel bír, melyek neki nincsenek, és melyeket egy rituálé során szerezhet csak meg. A Szellemlovas átka kolostori módszerekkel feloldható, de az Ördög kisfia vissza tudja adni neki. Minden bizonnyal...
Mint az első részben Johnnyt, úgy itt se egészen értettem, hogy a fiút miért nem tudja egyszerűen megérezni, majd odateleportálni, és elvinni. Ez a fiú semmi több, mint az aktuális trófea, amit mindenki más okból próbál megszerezni. Johnnyról sokkal érdekesebb lehetett volna, hogy antiszociális gyilkos testőrből válik a fiú védelmezőjévé. Mint a Terminátor 2. géptestőre. Messze marad ettől a státusztól, egyszerűen nem rá fókuszál a cselekmény, pedig a megjelenései jó értelemben felvágósak. Nadya meg egyéniség nélküli, edzett anyafiguraként leginkább Elektrára emlékeztetett engem.

Tehát amit vártam, megkaptam tőle. De az eleve nem volt sok. A film semmilyen téren nem igazolta jogát a létezéshez: összbevétele alig kapart össze profitot, osztagnyi kritikus revolverezte, s ma a szubzsáner egyik hírhedt fekete báránya. Nicholas Cage pedig újabb példáját adta, hogy nem egy sokoldalú színész, és csak a vastag csekk érdekli, szemben mindennel, ami egy produkcióhoz fineszt és tartalmat ad.

Hegylakó 4. - Végjáték

"Irgalmazz fejének, nagyúr! Teljesen az agyára ment: Amerika! A sok tévézés!"

(Mortal Kombat)

Egyetlen valódi okra vezethető, miért reckírozta meg a Dimension Films egy 4. Hegylakó-movie elkészítését, remake/-boot nélkül. Az 1992-ben indult TV-sorozat sikere megadta azt a lendületet a franchise-nak, ami a mozivásznon már kihunyt 1994-re. Egy olyan mozgóképes ólpiszok után, mint a Hegylakó 3. volt, nem is csoda.

A Hegylakó 4. már egy fokkal bíztatóbb premisszával indíthatott, mint elődje.

1. Duncan és Connor MacLeod, a TV-s és mozis hegylakó közösen harcolhat egy közös ellenséggel. Akit természetesen egyikük régről ismer. 
2. A sorozat visszatérő arcai közül ott lesz Methos, az egyik legidősebb Halhatatlan; illetve Joe, a sorozatból ismert Figyelő.
3. És elvileg ebben a filmben felborulnak a Highlander-univerzum szabályai. A Figyelők beavatkoznak a Halhatatlanok játszmájába; a megszentelt földek menedéket többé nem nyújtanak. És már nem igaz, hogy minden Halhatatlan a saját életéért felel a Jutalomért folytatott harcban. (Frissítés: a Jutalom az a meghatározatlan jelenség, ami az egyetlen Halhatatlant egy magasabb létezési szintre emeli, miután már csak ő maradt életben.)

Kiszúrja az ember szemét, hogy mennyire a sztárkészletéből táplálkozik az újabb felvonás. Kivétel nélkül Christopher Lambertet és Adrian Pault mutatják a hivatalos poszterek. A formula világos. Ragadd ki a legismertebb arcokat mindkét verzióból, járkáltasd és kardoztasd őket; ha lehet, dobj be egy sematikus cselekményt, amire úgy-ahogy felfűzhetőek a küzdőjelenetek; a többi meg elég, ha külsőre emlékeztet a TV-showra.

Azt megértem, hogy a színészek miért vállalták be a dolgot. Mindegyik főszereplő legfontosabb szereplése ehhez a franchise-hoz köthető, ezt merem állítani. Christopher Lambert mindössze 2 szerepe kapott döntő többségében pozitív kritikákat, melyek közül az egyik az első Hegylakó volt. A 4. rész az ő búcsújárása, melyben karaktere meghal, a színész pedig - remélhetőleg - tisztességgel válhat el a szériától és Connor karakterétől.

Adrian Paul pedig talán már a pályán sem lenne, ha nem kapja meg Duncan MacLeod szerepét.

Hogy őszinte legyek, a film legalább fél(ötvened)gőzzel törekszik rá, hogy az első rész történetéhez hű maradjon. Connor ellensége, Jacob Kell olyasvalaki, akit ő tett halhatatlanná, mi több, együtt nőttek fel a skót Glennfinnanban. Kell örök szenvedésre kárhoztatná Connort, mivel az végzett a Kellt felnevelő pappal. Amit nem vesz számításba, hogy Connor eleve bosszúból cselekedett: a pap és az egész falu a babonás paranoia miatt űzte el a férfit faluból, anyját pedig Jacob felbujtására elvitték és máglyára küldték.

Na jó, ha már ide lyukadtam ki, akkor ezt részletezem először. Ha valami hatásos(nak nevezhető)  momentumot kellene megneveznem, akkor az itt fordul elő. Connor az anyja holttestét látva, az őt támadó babonás falusiakat kezdi aprítani, miközben tűz üt ki. Érthető reakció, és jogos az ő szempontjából. Még a jónak ígérkező jelenetek is tele vannak eresztésekkel a megvalósítás kapcsán, és ez alól a szóban forgó momentum se kivétel:

• Connor anyját miért nem hurcolták meg, már akkor, mikor őt magát elűzték?
• Miért mozog Connor olyan elcsigázottan, míg végül túl későn rohan ki anyjáért a cölöphöz?
• Mikor elkezdi a gyilkolást, miért csoszognak körülötte egyesek, amikor elvileg mindenki páni menekülésre fogja a dolgot?
• Az egész dühkitörés nem több egy-két elnyújtott kardmozdulatnál. Ahogy Anakiné A klónok támadásában.

Sorozatból moziművet készíteni, ráadásul ugyanazzal a castinggel azt a veszélyt hordozza, hogy az egész tényleg csak a sorozat egy hosszított részévé redukálódik. Pontosan így történt. A Highlander 4. - Endgame egy olcsó tévéfilm, amelynek egyetlen valódi érdeme a casting-ja. Egy aludt tej történetet sikerült összehordaniuk az alkotóknak, ráérős cselekményvezetéssel, borzalmas színészi játékkal, és olyan fennkölt, álfilozófiai beszélgetésekkel, amiket a Twilight-saga ha felvállalna.

Nem ismerték fel az Endgame készítői, hogy már a második résszel felborult az eredeti mű koncepciója. Ott a Halhatatlanok végső jutalma a halandóság visszanyerése, de mindazokkal a pluszérzékekkel, amikre szert tettek. Mialatt már ez is elég ambíciótlan elgondolás, méltóan lezárták a végén, ahol Connor rálelt a boldogságára Brendával.

Azután a sequel-ban kiderült, hogy megint vannak más halhatatlanok, Connor megifjodott, és kezdődött minden előlről. A Hegylakó 4. szemmel láthatóan nem veszi tudomásul a 2. és a 3. moziepizódot, hanem megpróbál úgy tenni, mintha létre sem jött volna az a futurista jövő, ahol Connor előbb megidősödött, majd visszafiatalodott. Érdemes megpróbálni? Igen. Mennyire sikerült? Semennyire.

A Jutalom elgondolásának lusták voltak új tartalmat adni az írók, pedig nagyon szükséges lett volna. Így, ahogy van, mindössze egy behajított slusszkulcsa a cselekménynek, hogy a Halhatatlanok tizedelni akarják egymást. A negyedik rész új szabályait is csak úgy mellékesen behajítva ismerjük meg, az egyik Halhatatlan, Kate esetén keresztül. Tisztább és funkcióképesebb összefüggésekre van szükségünk, különben nem lehet rájuk építkezni.

Tehát: mi az új, sohasem kidolgozott szabály, ami indokolja, hogy rendre utánpótlást kap a Halhatatlanok fajtája? Nos; kiderül, hogy létezik egy speciális életerő-esszencia, ami ritkán - a TV-sorozatban bezzeg egyfolytában! - veleszületik bizonyos emberekkel. Ha az illető normálisan él, rendesen megöregszik és elmúlik. Ha erőszakos halált hal, az esszencia visszarántja az életbe, és attól kezdve a szervezete akármekkora ideig abban az állapotban marad, mint a halál beálltakor. Tényleg? Így lesz valakiből Halhatatlan?
Semmi értelme úgy dobálózni ezzel a szabállyal, mintha végig ott lett volna. Csak ismételni tudom magam: a természetfelettinek - főleg ha nem egyszeri jelenség  - vonzatai, aspektusai vannak a való világra nézve. Ezek egyikének kitárgyalása már tényleg indokolttá tette volna az újabb sequel leforgatását. Jacob Kell elvileg egy gátlástalan, szabályokra fütyülő fanatikus, aki szabályos háborút visel a MacLeodok ellen. Oké: akkor miért nem tesz valami igazán grandiózus dolgot? Teszem azt... megpróbálja mesterségesen reprodukálni azt az életerőt, ami mindegyikükre jellemző? Gondoljunk bele: iparilag gyártható halhatatlanság, ami a túlnépesedést, éhezést és világháborút okozhat?

Visszatérve Kate-re: ő Duncan eltűnt felesége (mai nevén Faith). Ez is megint egy cilinderből rántott ötlet, ami a semmiből jött elő. Kate ma Kell egyik cinkosa, mert gyűlöli Duncant. Elvileg rajta keresztül válik a dolog személyes üggyé Duncan számára, ugyanakkor a romantikus szál tárgyául is szolgálna. Mással nem tudom indokolni, hogy mit keres ebben a movie-ban: kompletten jelentéktelen szereplő, ráadásul a személyisége egy kiállhatatlan sznob fúria, akit Duncannek győzködnie kell...

...Arról, hogy mekkora egy állat.

Miféle szerelmi féltés az, ahol a férj hasbaszúrja a kedvesét a nászéjszakán? Nem az. És erre az sem mentség, hogy 2-3 évszázaddal ezelőtti korban történt. Duncan teljesen önző okoktól vezérelve akarja Kate-et örök életűvé tenni, mert "nem akarja elveszíteni." Megmondom kereken: ez a legképmutatóbb elgondolás a 4 rész bármelyikéből: Duncan meg sem próbál várni, megoldáson gondolkozni, esetleg idővel felfedni az igazat Kate előtt. Ehelyett pengét döf bele, és a megdöbbent lány arcát látva hüledezik: "Istenem, mit tettem?" Aki ettől gyagyásabb, annak külön diliházat kell építeni!


Az egész romantikus szál olyan, mint egy dézsa, tele bugyuta cinizmussal. Hadd mutassak be egy hosszabb idézetet arról, miként kér bocsánatot Duncan MacLeod egy számára fontos nőtől, akin erőszakot vett.
Készen álltok?
Tessék:
"Tudom amíg csak élsz van esélyem rá, hogy egy nap... megbocsátasz. Évekbe telhet. Eheh, évszázadokba. De attól még élni fog bennem a remény. Ez a halhatatlanság egyik előnye. Mindig van holnap. Még számunkra is."
Ettől csak László király bocsánatkérése volt léhább a Sacra Coronában.

És mi a pláne abban, ahogy a legvégén kiderül: Kell mégsem végzett Kate-tel, mikor levágta a másik 5 követőjét? Duncan is érezte a követők lekaszabolását. Szóval mire föl ez a hirtelen irgalom? Joe elmondja Duncannek, hogy a Figyelők külön számítógépes nyilvántartást vezetnek a megfigyeltek áldozatairól, és hogy Kellnek addig 661 áldozatáról tudtak (több, mint a két MacLeud-nak együtt). Ez most a Jelenések Könyvének 666-osára akarna asszociálni?

Azonkívül még egy apróság: Methos 5000 éves, ezt Duncan maga mondja ki. És elvileg minél több társuk életerejét szerzik meg, annál erősebbek a Halhatatlanok. Nem lenne túl nagy kérés megemelnie a hátsóját, és a küzdőtéren segíteni Macleodéknak? 

A közös flashback-ek Connor és Duncan múltjáról illusztrisak kinézetre, és ez legalább azt hihetővé teszi, hogy régóta ismerik és becsülik egymást. Connor talált rá a friss Halhatalan Duncanre a csatamezőn, ő tanította meg vívni, egy ideig vele járta a világot, illetve átadta az életfilozófiáját a reményről és tisztességről - amit aztán a jelenben elhagyott.

Drámainak szánt vívódás kíséri Connort végig a műsoridőben. Először is: itt van Rachelnek, egy szőke nőnek a megölése, akit Connor a gyerekkora óta támogatott. Az első filmben is volt egy idősödő hölgy, aki a főszereplő mellett állt. Sajnálom, de nem tudott meghatni egy olyan karakter hiánya, akit 1 percen keresztül ismertem, és a puszta behozatala átmásolás a szériaindító alkotásból.

A halála kapcsán persze Connor meghasonlik, és visszavonul egy Menedék nevű, több évezredes Halhatatlan-zárdába. Ezen a megszentelt rejtekhelyen a "bentlakók" leláncolva és lereteszelve létezhetnek az idők végezetéig, a lehető legjobban megközelítve a halálállapotot. Aztán persze megjön Kell és bandája, és az addigi szabályokat felrúgva elpusztítja a helységet, megölve az ottani összes Halhatatlant, kivéve persze Connort.

Megint egy olyan szálat látok itt, amibe nem sikerült kellő vért átömleszteni, pedig könnyen lehetett volna. A kínzókamrához hasonlító helyről tudnak a Figyelők. Sőt: ők is - a saját szabályaikat szegve - segítenek fenntartani azt. Duncant a menedék romjaihoz hurcolja az egyik Figyelő, valamilyen hallucinogént ad be neki, majd lelép. Joe pedig később kiengedi.

Semmi sem működik ebben a gondolatmenetben: nem látom, mitől lenne kegyetlenebb Kell pl. Kurgentől vagy Kane-től (Kell eredetileg "Kase" lett volna, de az túlzottan hasonlít a "Kane"-re, így átírták). Csak egy újabb őrült akarnok, aki szerelmes a saját hangjába.
Mégha a Figyelők jogosan rettegnek is Kelltől, nem világos, hogy közülük hányan és milyen körülmények között ragadtatták magukat a Halhatatlanok üldözésére? 1 tagjukról tudjuk biztosan, hogy Figyelő létére beavatkozik. Őt Joe a végén lelövi, és a paccer pacák ügye ezzel le is van rendezve. Nincs rendes okozati összefüggés kidolgozva, így aztán nem csoda, ha az egésznek nem sikerül súlyt adni. Itt nem "szabályszegésről" van szó egy sztoriban benne, hanem egy fantáziavilág törvényszerűségeinek a hiábavaló és ügyetlen lerombolásáról.

A  harci montázsok képtelenek feszültséget teremteni. Különös módon a Duncan elleni viaskodások csak szimplán betanultak és gépiesek, de azon legalább lehet bámészkodni, hogy: "ejj, de ügyes fószerok ezek!"

Na és itt az "elődöntő": Connor vs. Duncan. Connor kényszeríti testvérét, hogy megküzdjön vele, és a győztes kettejük életerejével álljon ki a nemezissel. Ebbe még csak-csak sikerül egy kis morzsányi drámát belevinni. Duncan nem akarja elfogadni ezt a megoldást, míg Connor szerint minden eddigi élményük ide vezetett. És már megint a szlogenmondat: "Csak egy maradhat.". Nem lett volna egyszerűbb a sok mellébeszélés helyett azt mondania: tévedtem, a szükség nagy úr, békében akarok végre nyugodni? Ja, hogy akkor Duncan talán még úgy se állt volna rá a testvére levágására.
Tudom, hogy ez nem egy elmés mű, de az már ijesztő dilettantizmus, mikor a reklámban mutogatott főattrakciót is tönkreteszik ilyen hanyagul megírt dialógusokkal és nem létező motivációkkal.

Duncan tettét megpróbálja a forgatókönyv kegyeletesnek beállítani azzal, hogy így Kell "nem kaphatja meg Connor fejét", nem kínozhatja többet szerettei legyilkolásával időről időre. Látunk egy egész szép képet Duncan-ről, amint ott áll Connor sírjánál, hajdani első felesége, Heather mellett.

Végül, a meggy a tortahabon: felcsendül Connor hangja, ahogy Duncan harcol Kellel. Sajnálom, de nem érzem az örömöt, hogy Connor lélekben továbbél Duncan-ban. Nem is tudom; talán mert nonszensz koppintásnak érzem a Star Warsból.

Viszont Kell magángyilkosságai már siralmasan primitívek. Amikor például Kell összehívja a követőit, és elkezdi leaprítani őket, nem látjuk a tényleges halálokat, vagy akárcsak a védekezés kísérleteit. A kínai ex-testőr, aki ellen Duncan a legcifrább koreográfiát harcolta le, gond nélkül elhullik.
És mikor Duncan-t Kell egyik embere túlbuzogva lelövi, az büntetésből lefejezi, és látjuk, hogy a feje továbbra is eleven viselkedik, görgetve a szemét, mozgatva a száját, és grimaszolva. A 3. rész elején is előfordult ugyanez a malőr, így azt kell hinnem: direkt néznek hülyének minket a stúdió és a stáb felelősei!

Ahogy a Superman 4.-nél, úgy itt is a régi szereplőgárda, plusz 2 vagy 3 jobban beállított montázs adják ki az az egyetlen megveszekedett pontot, amit megadhatok Connor MacLeod búcsúbulijára. Neked pedig boldog új évezredet, Duncan, és próbálj meg ne szerepelni több Hegylakó-moziban!

Hegylakó 3. - A mágus

"Connor MacLeod  vagyok a MacLeod-klánból. | Mondja, van kedve hancúrozni egyet?"

(Hegylakó) | (Hantaboy)

Legalábbis megmosolyogtatónak találom, mikor egy filmi/filmes alkotógárda - feltehetően a kudarctól való félelmükben - elfogadja a leplezetlen kopírozás alternatíváját egy folytatás elkészítésekor. Ahelyett, hogy legalább megpróbálnák továbbgondolni a jól működő és sikeres előzménydarabo(ka)t, lemásolják a korábbi, rendszerint a szériaindító darab néhány elemét, ami szerintük kiemelten tetszett a nézőknek: festői tájkép, kardozás, szerelmes momentumok és hasonlók. Egy másik zsánerben legendásan hitvány másolófilmek voltak a Superman IV., vagy a Batman & Robin.

Connor MacLeod ugyan nem szuperhős-figura. De mitikus hatalommal bíró ember, akinek az eredeti Hegylakóban egész élete a rejtőzködésről szólt, hogy sehol nem fogadnák be: a többi halhatatlan többsége a fejét akarja, az emberi társadalom elüldözte. Ma egy halhatatlan embert - ürügyek tömkelegével fogságban tartva - ízekre szednénk, hogy másokat is azzá tegyenek. Kicsit hasonló vízió ez, mint amit a tavalyi Lopott Idő c. film próbált taglalni.
A készítők alighanem úgy találták, hogy ez a bújkáló életmód mellőzhetetlen része a Hegylakó-atmoszférának, ami az első részt kultikus szintre emelte. Ha McLeod megkapja a legendás Jutalmat, vagy a világ leleplezi, mi MacLeod, odaveszhet a mítosz egész varázsa! Elvileg ez felróható a 2. résznek is, ahol MacLeod világhírű feltalálózseni volt a jövő világában. Ha a 2. részt kiradírozzuk, Russel Mulcachy helyett keresünk új és olcsó rendezőt, és másoljuk az eredetit, akkor a rajongók visszajönnek, és a film pénzt fog hozni.

Hogy megértsük, miért lett az újabb folytatás is annyira gyenge, érdemes összegyűjtögetni, mi mindent raktak át szinte változtatás nélkül az 1. filmből:

1. Kane, a "mágus" lényegében az első filmbéli Kurgan klónja, harsány páncélos ámokfutó;
2. A kezdő narráció szerint kiemelt veszélyt jelent a Halhatatlanokra;  
3. A lélek és a kard tudományának magányos tanulása egy mentorfigura révén;
4. Ramirez emlegetése, mégha Sean Connery nem is vállalja a cameo-t;
5. A főgonosz végez a mentorfigurával, és megszerzi erejét;
6. Connor Russel Nash álnéven tér vissza a régi nagyvárosi lakásába;
7. Meggondolatlanul ámokfutásba kezd és beviszik a rendőrőrsre kihallgatni. Természetesen a rendőrök nem értik a helyzetet;
8. Egy csinos nő talál egy több száz évvel korábbi tárgyat, amit Connor MacLeod alakjához köt;
9. Fent nevezett csinos nő rájön, hogy Nash a MacLeod-vérvonal tagja, és a sok más MacLeod nevű ember közül épp ő jut eszébe megkeresni és követni;
10. Connor rászól, hogy verje ki a fejéből a nyomozgatást, de hiába;
11. Legalább 2 előző életét megismerjük Connornak.
12. Connor legelső életéről újfent látunk néhány flashback-et;
13. Skócia festői magaslatait és partvidékét csodálhatjuk meg, Connorral a panoráma közepén; 
14. A csinos nő szembesül vele, hogy egy több száz éves férfiról van szó, újra megkeresi,
15. és legközelebb már elsötétített hálószobában láthatjuk a szerelmeskedésüket;
16. A főgonosz lógó nyelvvel röhécselve kigúnyol egy szent helyet;
17. Egyszer megkeresi MacLeod új "barátnőjét", hogy így ismét találkozhasson Connorral;
18. Egy elhagyatott helyen megküzdenek;
19. Connor győz és a film legvadabb szellemi energiavillámai ölelik körbe;
20. Legvégül pedig vidéki hegyek környezetében látjuk legközelebb Connort és szíve hölgyét, aki csakhamar kezesbárány lett mellette.

Nem sokat változtat az összképen, hogy Connornak itt már van egy közel-keleti mostohafia. Fan-service a családias összkép kedvéért. Ugyanígy nem tudom elhinni Alexről, a fiatal régésznőről, hogy több a szerepe alkalmi ágyasnál, mert emlékezteti Connort egy régi párizsi szeretőjére, Sarah-ra.
És az már végképp a karakterajnározás netovábbja, hogy Kane nyílt harcban legyőzi A Hegylakót, pengéjét Connor nyakának szegezi, majd teljesen ok nélkül, egy átlátszó kifogással eltávozik: "Ennyi év után a türelem már erény". Lehet, hogy Nakano varázserejével mások alakját felöltheti, és évszázadok óta vágyik Connor fejére, de ezek után én egyenrangúnak sorolom a Macskanő-mozi fogonoszával, akit Sharon Stone játszott.

Két hajmeresztően málé, blamált momentumot szeretnék még kiemelni a filmből, ami különösen kirí:

• Amikor Kane a múltbéli Japánban játszódó szcénában lefejezi Nakanót, a csupasz fej rávicsorog, és groteszk módon replikázik a diadalittas legyőzőjének, aki ezt meg se hallja. Nem kertelek: szakadtam a röhögéstől, mikor ezt először láttam.
• MacLeodnak a francia forradalom idején volt egy halhatatlan barátja. Amikor Connort guillotine alá készültek vinni, a férfi szelíden ragaszkodik hozzá, hogy ő menjen helyette. Connor gunyoros válasza: "Menj haza, Pierre." És a következő pillanatban a "barát" leüti, és őt végzik ki helyette.

A kérdés itt lényegében az: rosszabb-e a Hegylakó 3. a Hegylakó 2.-nél. Mindkettő bővelkedik hamis, gyatra vagy éppen idétlen momentumokban, összesen 2 kivétellel: a "kivégzett" Connor Sarah-t látja új családjával, illetve új pengét kovácsol Skóciában. De itt a film cselekménye annyira selejtes tákolmány, tele bugyuta ötletekkel, hogy borzasztó könnyű elfelejtkezni arról 2 db jó jelenetről.
Másrészt: a 2. rész legalább erőlködött, hogy valami kifacsart, dilettáns módon továbbszője Connor MacLeod sztoriját, utólag megmásítva az 1. mozidarab végét, ahol elnyerte a Jutalmat. A 3. rész csak első ránézésre hasonlít jobban az 1.-re. Mégsem több egy teljesen rossz férckopíránál, egy hatökör főgonosszal, aki szex előtt bekapja és le is nyeli az óvszert.

Hegylakó 2.

Legtöbbünk, ha egy jó mozi rosszabb folytatását éri meg, akkor hajlamos az eredeti filmet is hibásabb fényben látni. A Hegylakó egy már lezárt történetnek számított, amit hiba volt megbolygatni. Különösen úgy, hogy a kész filmárut látván minden téren hiányzott az intelligencia és önkritika egy érdemi színvonal megütéséhez.

Nem láttam ennyire rosszul megírt időutazás-szálat a Tini Ninja Teknőcök 3. szkriptje óta. Connor Macleud elnyerte A Jutalmat, így békésen megöregedett. Régi ellenfele, Katana két emberét küldi 2024-be, a torz közeljövőbe, hogy öljék meg Connort. Elbuknak, Connor az ő életerejükből újra halhatatlanná válik, épp mielőtt Katana úgy dönt: személyesen is átmegy a jövőbe. Ezt a jövőbe átutazást egyébként majd egy 4. személy is megteszi: Juan Ramirez, Macleud halottnak hitt mentora.

Ez az egyetlen szál tucatnyi logikai buktatóval van megverve:

1. Miféle mágiával lehet előhívni és bezárni azt az időportált?
2. Itt Ramirez előbb 2024-be utazott, majd később egy villanásban eltűnt. Ha a villanásnál visszakerült a kiindulóidőbe, pár évvel AZ után tényleg meghalhatott Kurgan keze által a XVI. században. És egy eljövendő találkozásra Connor nem is emlékezhetett. De hogy idézte elő egyáltalán a villanást? Életerővel?!
3. Sem Louise, sem a rendező nem tudja tisztességesen megfogalmazni Connor helyzetét. A múltból idejött Halhatatlanok nem tehették puszta ottlétükkel őt is újra azzá. Connor attól fiatalodott meg, hogy egyik támadója életereje belé szállt, nem pedig, hogy amaz meg gyilkostársa ott voltak.
4. Miért nem ad dátumot a film arról, hogy Connor mikor harcolt Katana tábornok seregeivel a régmúltban?
5. Egyáltalán miért utaztak oda Ramirezzel annak idején?
6. Hogy lehet beállítani, hogy mindannyian mindig ugyanabba a 2024-es idősíkba jussanak? Korábbi dátum miért nem felelt meg Ramireznek vagy Katanának?

Ami a karaktereket illeti: egyikük se az, aminek a film bemeséli őket nekünk. Kevesen vannak, és legtöbbjük csak Connor és Katana körül tétlenkedik. Még az tisztességes terv Ramireztől, hogy Connorral hagyják magukat szitává lőni, és a boncasztalról jussanak át a börtönbe. Louise sem sikongatott menekülés közben, ami legalább elviselhetővé tette az ottlétét. De Ramirez önfeláldozása nagyon átlátszó trükk, hogy a karakter pátoszi módon eltűnhessen a filmből.

Connor zseniális csúcstechnológia-szakértő, aki egy Föld méretű, átlátszó szuperpajzsot megtervez a tudóstársával? Nem, mert az égvilágon semmiből nem látszik, hogy műszaki tudása túlterjedne a gimnáziumi szinten.

Sean Connery Ramireze ugyanaz a jókedélyű mentorbarát, mint régen volt, de tényleges szerepe nincs a cselekményben. Ott van a filmben, és ettől már örülnünk kellene. Élvezetes lehetett volna bemutatni, hogy egy múltbéli ember mennyire nehezen illeszkedik be egy jövőbeli világba. De Ramirez nem zavart vagy éber, hanem érdektelen és közömbös, aki sorozatosan kínos helyzetbe hozza magát. A színházban, a szabónál, a gépen.

Louise Marcus, a női főszereplő egy Kobalt nevű terrorista csoport titkos vezetője... már elnézést a kifejezésért, de: egy nagy túrót! Egy bevetésen látjuk rohanni és egy műszert leolvasni. Ezt leszámítva jelleme, szakértelme, de - első jelenetét leszámítva - még embereit se látjuk. Körözik, mégis az utcán sétál. És a nyílt utcán, egy robbanásos baleset helyszínén szeretkezik az ifjú Connorral. Nagyon felnézhetett a Pajzs egyik megalkotójára, ha még Brendánál is hamarabb a fickó ágyában kötött ki.

Katana tábornok tulajdonképpen Kurgan másodkiadása, azzal különbséggel, hogy még annak vadállatias kisugárzása is hiányzik belőle. Egy gyengeelméjű ámokfutó, aki többet prezentál hamis kacajokat, mint mond bármi értelmeset. Vele kapcsolatban még a legkézenfekvőbb esélyeket is elszalasztották a készítők egy-egy izgalmas pillanathoz. A metró kisiklatása primitív akciójelenet, a templomi találkozás Macleuddal pedig minden csak nem drámai.

Connor tudóstársa, és a korrupt cégelnök annyira semmitmondó bábfigurák, hogy még a nevüket sem érdemes említeni. Egyikük csak egy jámbor jót akaró tudós, cégtársa pedig egy másik unalmas sztereotípia, a korrumpált cégelnök.

Végül: a Pajzs. Amit Connor és egy másik tudós 1999-ben alkottak meg, mivel az ózonréteg megszűnt az emberi légszennyezés miatt. Ezzel kapcsolatban volt néhány tisztességes jelenet a műsor közepe táján. Ahogy Brenda haldoklását mutatták a sokezer UV-sugárfertőzött mellett. 

De a mamutcég vezetősége, azok emberi-anyagi forrásai, sőt az intézmény működése is cérnavékony. Oké: a cég tartja fent a Pajzsot, és titkolja, hogy ma már újra normális a sugárzás mértéke. De miből van bevételük? A Pajzs az egész troposzférát burkolja! Egy ilyen gépezet karbantartása billiókba kerülhet. És hogyhogy ez 1egyetlen cég felelőssége?

Hová lettek a jövő országaiból a kormányok?!

A végén Ramirez bölcsessége is csak olcsó másolata az 1. film zárásának: "Ha egyetlen pontba koncentrálod az erődet, nagy dolgokat vihetsz végbe." Megjegyzem, az is átfedés az első résszel, hogy Connor az aktuális párjával révedezik a szabad ég alatt.

Nem értem, miért és miért ilyen minőségűre rendezte meg Russel Mulcahy a saját filmjének a folytatását. Egyedüli pozitívuma, hogy a Superman IV.-hez hasonlóan a visszatérő szereplők próbálják menteni, ami még menthető - sikertelenül. Egyetlen haszna pedig, hogy egyetlen film helyett egy franchise-t tisztelhetünk a Hegylakóban.

Hegylakó

A Tarzan, a majmok ura volt Christopher Lambert első igazán nagy sikere Hollywood-ban. Világhírűvé viszont a Hegylakó tette, ahol a nagytiszteletű skót színésszel, Sir Sean Conneryvel játszhatott egy közös megaprodukcióban.

A Hegylakó mítikus történet, melyben halhatatlan emberek járkálnak köztünk, várva az ítélet napját. Közös jellemzőik részben fizikai tulajdonság, részben viszont hagyományon alapszik:

• Semmilyen vallás szentélyeit vagy templomait nem hajlandók erőszakot használni;
• Ha egy bizonyos történelmi éra elérkezik, el kell kezdeniük egymást irtani. Az utolsó halhatatlan ugyanis elnyeri a "Nagy Jutalmat", bár ezt senki nem tudja pontosan, mit jelent.

Bár a film nyilvánvalóan törekszik a misztikumra, mégis kézenfekvő a kérdés: minek ide szabályok? Miért ragaszkodnak ezekhez feltétlenül még az olyan rohadt lelkű gonosztevők is, mint Kurgan? Ennek oka spirituális jellegű: életenergiájuk exponenciálisan múlja felül a "haladókét". Ezért van az, hogy:

1.    nem öregszenek, legalábbis évszázadok alatt semmiképp se mérhetően; 

2.    nem képesek utódot nemzeni;

3.    nem pusztíthatók el hagyományos módokon, mint lövés, nyársalás vagy méreg. Életerejük csak fejük és testük szétválasztásával szabadul ki, illetve áramlik másik forrásba. Például: legyőzőjük testébe.

4.    érzik a környezetük energetikai csomópontjait. Mint például a többi halhatatlant, ha a közelükben van egy. 

. 

Főként a 3. képességük sejteti azt, hogy a Nagy Jutalom valami minden képzeletet felülmúló új szintet hoz. Ahol gyakorlatilag élő istenekké válhatnának. Ezt a teóriát így nem mondja ki egyik szereplő sem, de így volna logikus.

Connor MacLeod jelenkori életére a viszonylagos magány és elvonultság jellemző. Egy ázsiai halhatatlannal kerül szembe a film elején, de elkapják és beviszik a rendőrségre, majd kiengedik. Az eset kapcsán minden tapasztalás felidéz benne egy-egy jelentős emléket, ami fordulópont volt az életében. Először az élőben megnézett birkózás idéz fel benne egy XVI. századi ütközetet: innentől 1-1 összefüggő időszakot látunk a háttértörténetéből, hozzákapcsolva valamilyen jelen történéshez.

A színészi játék hozza az elvárható szintet. Connor tekintete tükrözi azt a szellemi érettséget, amire szűk félezer év alatt szert tehet valaki. A főgonosz, Kurgan a gátlástalan szadista, akitől kedvenc jelenetem, mikor a templomban minden elképzelhető módon lekezeli a hívőséget. Tényleg csak az hiányozna, hogy nyilvánosan levizelje a kápolnát. Túljátssza az eszét, de még épphogy belefér az összképbe, nem rombolja le a mozi illúzióját.

Itt most jót tesz a filmnek az, hogy a halhatatlanság kérdését nem vesézik ki, csak érzékeltetik. Connor nem ismeri fel magától a tény súlyát, és ezt iszonyatosan megsínyli: amikor egy csatában először látja Kurgant, az ledöfi, de fél nap után feltámad, mintha mi sem történt volna. Falujából elűzik, majdnem megégetik "az Ördög cimboráját". Érdekelt volna ugyan, hogy pontosan hány halhatatlan létezhetett, mielőtt Kurgan kiirtotta őket Connort kivéve, de ezt le tudtam nyelni.
A halhatatlanság többi vonzata Ramirez érkezésével üti pofon Connort: nem fullad meg, habár nem tud úszni, aztán megtanul vívni és mindent, amit a "hozzájuk hasonlóknak" tudnia kell. Kurgan Connort kétszer is megalázta Skóciában, s mikor újra rátalál a falutól nem messze, megöli Ramirezt. Következő csapásként az időközben megöregedett Heather haldoklását is végignézi. Jó húzás a forgatókönyvtől, hogy Connor csak kevéssel (3 évvel) azután hagyja el házát és hazáját, hogy halandó felesége meghalt. Ez újfent emberibbnek láttatja őt, és fontos pillanat, mivel valószínűleg itt adja fel először a személyazonosságát. 

A film igyekszik nem lekezelni a női szereplőket. Connor soha többé nem engedett magának hosszútávú kapcsolatot. A II. világháborúban kimentett gyereket, Rachelt nem fogadta el élettársaként, mikor felnőtt. A tőle való búcsú négyszeresen is illik az eseménysorba:

1. Bemutatja, hogy miként bánik halandó barátaival a férfi: óvja őket, testével és eszével is.
2. Ugyanazzal a mondattal jellemzi most saját másságát, mint megismerkedésükkor: "Tudod, ez afféle mágia."
3. Ez az utolsó eset, hogy megváltoztatja személyazonosságát - bár ő ezt akkor még nem tudja.
4. Ez 1985. Brenda elrablásakor már Rachel is túljutott a középkoron. Hiába nincs emlékvillanás róla, egyértelmű, mivel nem akar szembesülni "Russel Nash": hogy egy számára kedves nő végelgyengülését megint végignézze.

Brenda Wyatt a középerős lelkű, kíváncsi lány tipikus példája. A szerelmi szál köztük eléggé triviális: a jóképű, magányos harcos találkozik az utána maradt rejtélyt kutató riporternővel.

Kicsit kevés dolgot látunk Connor életéről, ahhoz képest, hogy több mint 400 éve él a Földön, és ő a film abszolút főszereplője. Ázsiai ellenfele is úgy küzd, mint egy utcai mutatványos:

·         biztosíték vagy óvintézkedés nélkül jött, holott több mint 200 éves;

·         folyton ide-oda szökell az autókon;

·         egy sorozat hátraugrálással potyára fárasztja magát, mikor Connor bármikor lesből levághatja.

A látványvilág, a skót felföld, az oromzatok gyönyörű, festői tájak, a zenei aláfestés is illik hozzájuk. A körbeforduló kameraállások Ramirez és Connor vívásainál elmélyítik a szédítő magasságok, meredek sziklafalak hatását. Érdekesnek találtam az életenergia megjelenítését.

Nem vitatom, hogy a '86-os Hegylakó egy klasszikus, de nem mestermű. Témájából sokkal többet is kihozhatott volna, de amit felvállalt belőle, az többnyire állóképes, remek atmoszférával és állóképes filozófiai háttérrel. Jó kis kalandfilm.

Mortal Kombat (1995)

Videójátékból még nehezebb jól átgondolt, tartalmilag is kreatív filmet készíteni, mint képregényekből. Még inkább kell figyelni arra, hogy külsőre felismerhető legyen róla a forrásanyag. A legtöbb videójáték-film igazából csak azért készül, hogy ilyen formában is létezzen a játék.


Nincs ez másképp a Mortal Kombat esetében sem: Raiden, a villámok istene 3 fiatal harcost választ ki (egyiküket prófécia jövendölte a szerepre), hogy egy szent viadalon védjék meg a Föld sorsát Shang Tsung-tól, a Külső Világ császárának boszorkánymesterétől. A bajnokság végkimenetelétől függ, hogy a sötét erők átjutnak a mi világunkba, hogy romba döntsék azt.

Ez a filmteremtmény 3 szempont szerint működőképes:

1. a fontosabb emberszereplők tényleg hasonlítanak a játékbeli énjükre, főleg Johnny Cage és Kitana. A szörnyek közül ugyanez csak Goróról mondható el, és talán Skorpióról, amikor leveszi az arcbőrét.
2. A küzdőterek többsége és a harcművészeti koreográfia is pontosan idézi a játékot. Főleg az erdő és a templom porondja a végén. A harcok közül a Sub-Zero elleni párbaj attól érdekes, hogy az életerő koncentrációja jól elővetíti Liu Kang képességét, amivel a döntőben legyőzi Shang Tsungot. A legjobb perc az egész filmben Shang Tsung és Liu párbajának kezdete.
3. Időnként érdekes tud lenni az, ahogy a karakterek egymáshoz viszonyulnak: Liu kidobja Johnny poggyászát, Johnny csapja a szelet Sonyának, ők hárman szurkolnak Art Leannak Goro ellen. Ezeken kívül a forgatókönyv minden részlete megrekedt az elmélet szintjén.

A dimenzió jövőjét meghatározó torna, amin ki-ki egyéni érdekeitől vezérleve vesz részt, alighanem az egyetlen módja összekötni a mindennapi élet szféráját a Mortal Kombat bármelyik kiadásával. A készítők azonban nem láttak túl a játék vizuális összhatásán. Minden történés, motiváció és cselekedet ezerszer elhasznált sablon, és ami még zavaróbb: teljesen magyarázat nélküli. Liu Kang öccse és amerikai élete egyetlen rémálom-montázsból áll, Sonya egy arctalan, névtelen fantombarát miatt üldözi Kano-t, és csak egy újság meg kisköltségű forgatás bizonyítja, hogy Johnny Cage-t gyenge imitátornak tartja a média.

Shang Tsung és Kitana az egyedüli szereplők, akik tervezik a cselekedeteiket. Raiden és a Fény Templomának szerzetesei igazából csak beszélnek és járkálnak, Raiden humora kifejezetten irritáló. Az olyan szereplők, mint Goro, Skorpió, "Nulla alatti", Art Lean csak azért vannak ott, hogy lássuk: ez tényleg a Mortal Kombat, ahol az emberek szörnyekkel is harcolnak. Jax és Reptile pedig mégcsak nem is emlékeztetnek valódi önmagukra. Goro lezuhanása és Reptile gyíkformája a legrosszabb filmbéli CGI-efektek.

A realizmust számonkérni egy Mortal Kombat-mozitól - a bolygó sorsát dönti el egy viadal, miféle szörnyfajták vannak, miért áll egyetlen szabályos jégcsappá a vödör víz Sub Zero fagyos erőterében - reménytelen dilemma volna. De itt a történet - azonkívül, hogy nincs benne vér - saját logikájához sem tartja magát.

• Nevetséges húzás, hogy Shang Tsung Liu Kang öccsének adja ki magát. Liu ezt úgy hiszi el, hogy ellenfele a szeme láttára változott át?
• Miért volt szükség Art Lean halálára, hogy Johnny kihívja Gorót? És ha ez ilyen egyszerű, miért nem hívta ki Liu Shang Tsungot?
• Mitől siklik át Johnny és Skorpió egy másik dimenzióba?
• A harcos Reptile, Skorpion és Sub-Zero miért csak ruhájuk színében különböznek egymástól?
• Miért nem számított rá Raiden, hogy Shang Tsung megszökhet a Külső Világba, ahová nem követheti? És ha Shang Tsung 1000 halott harcost tud megjeleníteni, miért csak Reptile-t hagyta hátra megölni az őt követő Kang-ot és Cage-t? Nem becsülhette így le őket, látva, hogy odalett Skorpió, Sub-Zero és Goro.
• Pontosak mik a viadal szabályai, hogy Raiden csapata időnként veszélyben vannak, máskor meg nem?
• A hercegnő Kitanát hogyan, vagy milyen jogalapon tudja Shang Tsung "távol tartani ezektől a halandóktól"? És ha Reptile is ezt a parancsot kapja, miért nem látjuk utána többet a szigeten? Kitana legalább két harcnál is ott volt.
• Art Leannak miért nem jutott eszébe Goro lába közé ütni, ahogy Johnny tette azt?

Ami pozitívum a filmben ott van, az a látványvilág (harcok és háttereik) nagyobbik része, plusz néhány futó közjáték a főszereplők között. Korántsem tekinthető igényes filmnek: a szövegfüzetektől csak maga a történet átlátszóbb, a színészi játék átlagos, a "cliffhanger" (="nyitva hagyott befejezés") a Császár megjelenésével pedig minden volt, csak váratlan nem.