A Maszk

Nemcsak az emberek, a filmek is viselhetnek álarcot. Készítésük egyes fázisaiban olykor egész más összképet adnak, mint ahogy a moziból, vagy még később, a TV-ből ismerjük őket. Ilyenkor pedig akár napestig is válogathatunk a kimaradt, de később az Internetre került forgatási anyagban: mit lett volna jobb a kész műben meghagyni, és mit volt helyes döntés lenyisszantani.

A nem-is-DC-nem-is-Marvel képregényfilmek közül egyik személyes kedvencem A Maszk. Stanley Ipkiss, az önbizalom-hiányos, kicsit dilis bankhivatalnok szimpatikus jelenség nekem. Legfőbb hibája, hogy – mint mi is sokan – nem áll ki az igazáért. Egész természete egy mindennapos ingázás, a környezetének való megfelelés és saját egyéniségének őrizgetése között. Hozzá képest Edge City (="Perem Város") egy, a felszín alatt kicsinyes és hatalmaskodó nagyváros, mely minden elképzelhető csapást az ember nyakába zúdíthat, ha akar.

A történet maga elég egyszerű: Stanley élete legvesztesebb éjszakáját éli át, amikor a folyóparton rábukkan egy ősi skandináv álarcra. Otthonában feltéve a bűvös ereklye a rejtett vágyainak megtestesülésévé formálja át Stanley-t. Miközben éjjelente kiéli sötét ábrándjait, egyszer bedönti egy helyi gengszter, Dorian Tyler bankrablását, sőt a barátnője, Tina Carlyle közelébe sodródik. Kérdés, hogy Ipkiss meddig tudja leplezni a másik énje kicsapongásait a nyilvánosság, a maffia és a rá gyanakvó Kellaway hadnagy előtt...

Ez a film eredetileg közelebb állt volna a képregények sötét, gyilkos humorú hangvételéhez, és több sikertelen próbálkozás után vették elő Chuck Russel rendező ötletét, hogy ez vígjáték legyen. Legfontosabb változtatás, hogy Ipkiss nem vedlik gyilkossá, mint a forrásanyagban, hanem csak odáig megy el, ameddig alap lelkiismerete engedné. Meglepetés volt rábukkannom a nyers, vágatlan verzióra: egyes lecsippentések szerintem még hozzá is tettek volna az összképhez. Szerencsére a 2 legfontosabb kivágott nagyjelenetét restaurálták a DVD-kiadáshoz: én ezeket is beleszámítottam a film pontozásakor. Ezekről szeretnék egy kicsit bővebben írni.

Az eredeti prológus egy történelmi jelenet a 10. századból, ahol Leif Erickson viking vezér kis csapat élén az Újvilág földjére lép, és elásnak egy ládát a parton - amit a mi korunkra ugye kimos az óceán – melyben Loki istenség elátkozott álarca lakozik. Mikor a boszorkányuk védőátkot mond rá, sötét felhők jelennek meg fölöttük, ahogy majd Dorian átváltozásakor: ezt nagyon érdekesnek találom, mert úgy tűnik, ez a varázsmaszk valódi természete. Erickson szóhasználatán is jót derültem: "A világ végére utaztunk, hogy megszabaduljunk ettől az elátkozott vacaktól.", illetve mikor egy embere felhozza, hogy nevezze el a frissen felfedezett Új Világot: "Bízd azt az itáliaiakra. E földet immár átok sújtja." És igen: volt oka kinézni az akkori Itáliából, hogy onnan egyszer valakik felfedezik Amerikát.

A másik nagyjelenet, ami kimaradt, de rekonstruálták, az Peggy Brandt halála. Eredetileg ezt azért törölték, mert egy 2. filmre bent hagyták volna a karaktert, ám ez sose történt meg. Peggy ugye feladta Stanley-t Dorian-nek, akinek új, gyilkos énje lefegyverzi, és egy nyomdagépbe hajítja őt. "Egy olyan lány, mint te, megérdemli, hogy az arca az egész első oldalra kikerüljön." Peggy halálábrázata a címlapon szintén hangulatos adalék, és világos a tanulsága: sose áruld el azt, aki bízik benned.

Na jó, nem panaszkodom tovább! Jim Carrey brillírozik a dupla szerepében, Stanley-ként egyszerre holdkóros és komoly, Maszkként viszont valósággal mániákus. Cameron Diazzal szép párost alkotnak. A cselekmény jól felépített folyamatot mutat, hogy Ipkiss életére milyen hatással van Loki elátkozott maszkja. Érdekes találom, ahogy Stanley megtanul együttélni "kerge-kóros" alteregójával, és hogy miután lecsukják, már saját erőből kell megmentenie Tinát és a Club vendégeit Dorian-Maszktól. A zárása pedig egyszerre derűs és megható: Stanley Dorian példáján látta, miféle szörnyeteggé tehette volna őt Loki maszkja, ha teljesen lemondott volna a lelkéről és az emberségéről. És miután már nincs szüksége rá, az ereklye is hagyja, hogy búcsút vegyen tőle a folyónál.

Ahhoz képest, hogy alig 18 millióból készült a film, döbbenetes, mennyire erős a város és az egyes helyszínek hangulata. A Maszk kosztümjei és kellékei remekül eltaláltak. Poénjai néhol picit erőltetettek ugyan, de sose lógnak ki egy-egy fejezetből; Carrey táncszámai egyszerűen őrületesek benne. A karakterek nagyon jellegerősek: szórakoztató látni, ahogy egymáshoz viszonyulnak Edge City modern meséhez hasonló világában. Milo, a terrier a leghitelesebb kutyaszínész, akit valaha láttam mozifilmben.

A Maszk az egyik legszórakoztatóbb képregényadaptáció, amivel valaha dolgom volt. Egy tanulságos egyszeri történet az ember magára találásáról, amin óriásit dob egyedi atmoszférája és látványtrükkjei. Az itt megismert Stanley Ipkiss nem kicsit a saját személyiségemet juttatja eszembe, így lehet azzal vádolni, hogy talán túlbecsülöm Chuck Russel legismertebb munkáját. Szigorúan eredeti nyelven ajánlom viszont a megtekintését; a magyar szinkron sajnos erősen belerondít A Maszk hangjába és szövegeibe.


Határeset, de végülis megadok neki egy ötös (alá)t.