A film nagy keresztje, hogy úgy másolja Cameron moziját, mint a Macskanő a Batman visszatértet: igen alacsony CGI- és IQ-színvonallal! A fulladás, az utasok menekülése gépies, a süllyedés fázisait mutató jelenetek lagymatagok. A film harmadik ötödétől alig lehet látni valamit; tudom, hogy ekkor már nincs áram, de ugyanezt a problémát Cameron tisztességesen megoldotta.
Ami a látványeffektusokat illeti, nem érdemes bizakodni. A robbanások kásásak, a szakadó jégfelület régi Delta dokumentum-sorozat nyitó képsorait idézi. Aztán itt van az aranysárga vízi jármű vízre bocsátása: az a képsor pontosan úgy néz ki, mintha valaki felvételt készített volna egy kisfiúról, aki a játékhajójával játszik a kádban!
A szereplők egyénileg halványak, reakcióidejük pedig stopper helyett homokórával mérendő. Pedig a színészi eszköztár változatos: mosoly, nevetés, révedés, riadalom, aggodalom, sóhajtozás. Értékelhető színészi játékot 1 db félperces jelenetben fedeztem talán fel: mikor a két főszereplő fiatal felsegíti a csuromvér barátnőjüket egy rádőlt szekrény alól kiszedve. Ennyi, az a leghihetőbb 30 másodperc.
Közhelyek tömkelege hangzik el zúzmaragyenge jelenetekben, a konfliktushelyzet kezelése pedig finoman szólva, nos, álmos. A hivatalos szervek úgy viselkednek, mintha csak a bálteremben ment volna el a villany. Nem tudom, mennyiből készülhetett ez a produkció, de hogy még eredeti ötleteik sincsenek, az moziteremben kiverné a biztosítékot. Miért kapcsolnak a hatóságok ilyen nehezen? Mit ad hozzá a helyzethez, hogy a hajónév átokszerűen vonzza a csapást?
Hová lett ennek a filmnek a valódi befejezése?
Ugyanarról a kategóriáról beszélünk, mint a Batman és Robin: annyira igénytelen, ami már élvezetet nyújt. Aki szereti az úgymond trash-filmeket, annak biztosan tetszeni fog. Nekem mindössze ennyi tanulság derült ki belőle: ha Titanic nem megy A hegyhez, A hegy megy Titanichoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése