A kicsi kocsi újra a régi

1969-ben a The Love Bug egy sikeres Disney-franchise alapkő-letételeként vonult be a köztudatba. Mint sok más régi sikerfilmnél, ezt a darabot is próbálták újraszabni remake-ként, bár a '97-es verzió ugyanennyire folytatásnak is számít. Bár a franchise elhunyt főszereplőit nem próbálták új színészekkel eljátszatni, 28 év távlatából is sikerült korrektül hozzáidomítani az új filmet a régihez (kicsit hasonlóképp, mint a Star Wars III.-at a IV.hez).

Az első, ami feltűnik az alkotáson, hogy nyíltan átmásolja az eredeti film cselekményvezetését:

1. adott egy lecsúszott fiatal versenyző, aki futó kedvességet mutat Herbie felé, így az meglovasodik neki;
2. van egy hóbortos szerelő barátja, aki filozófiai mélységekben ismeri a gépek lelkiségét;
3. Herbie révén találkozik egy határozott nővel, akinek alapos ismeretei vannak az autókról;
4. első versenyén Herbie győzelemre segíti az ifjú pilótát;
5. Herbie előbb felvág egy másik kocsi 2 sofőrjének, majd randifuvarra kényszeríti a fickót egy hölgyismerősével;
6. a pilóta sikerei hatására kicsit arrogáns lesz, és ezzel nőismerőse is többször szembesíti;
7. mikor szerelőhaverja nagy nehezen ráébreszti, hogy Herbie élőlény, elindul megkeresni, és kis híján végleg elveszíti;
8. mindeközben egy gonoszkodó pökhendi alak rájön Herbie titkára, majd sikerül is tönkretennie;
9. mikor a pilóta és Herbie nagy nehezen talpra áll, a főgonosz fogadást ajánl, hogy egy mindent eldöntő versenyen eldőljön, ki legyen a kocsi gazdája;
10. a versenyen nincsenek szabályok, mindkét fél saját járgánnyal indul;
11. az aljas pilóta különböző csapdákat állít a végső versenyen a fehér ruhás trió elé, és a végén Herbie két darabban kénytelen berobogni a győzelembe.

A The love Bug remake-t nehéz megítélnem, több okból kifolyólag. A '68-as The Love Bug egyik a kedvenc Disney-történeteimnek. Folytatásainak közel sem volt ugyanakkora volumene, és a történet színvonala is folyamatosan kisebbedett. Ez a movie is valahogy miniatűr:

• kevesebb embert és hivatalos helyszínt érint - függetlenül a sajtó hírverésétől;
• 2 versenyt látunk, holott régen Douglas versenyek garmadáján vett részt az első Herbie-moziban;
• a meghittség, a szeretet érzete, sőt az új karakterek jellemrajza eléggé foghíjas;

Herbie hátterével kapcsolatban eddig a legnagyobb hézag a kialakulása volt. Ezt pótolják most készítők Gustav Stümpfel alakján keresztül, aki hadifogságban hozta létre az élő népautót. Élő, mert a kísérleti elegybe beleesett egy keretes fotó Stümpfel feleségéről, és ez valamiként "lelket adott a fémnek". Ha nem családi vígjátékról lenne szó, akkor nyilván zagyvaságnak tűnhet ez a mese. De ez az egyetlen csodás eleme a történetnek. 

Horace, a "Hate Bug" telitalálat. Ő Herbie gonosz megfelelője, akárcsak K.I.T.T.-nek K.A.R.R. a Knight Rider-ből. Brutális, buldogszerű géplény, aki teljesen a célszerűség alapján terveztek. Jim Douglas szerint Herbie "olyan lesz, mint a gazdája. Aztán segít elérni neki, amit akar." Simon a kivétel: ő annyira romlott, hogy az elején Herbie nem segít neki, de a kocsi különlegessége irritálja, hogy egy másik, hozzá méltóbb Herbie-t hozzon létre. És tetszik, hogy Horace látszólag érzékeli Herbie életerejét. Az őt alkotó tömény gyűlölet nem tűrheti Herbie létezését, és mikor a végén lezuhan a szakadékba, azonnal biofizikai komponenseire lobban szét.
Simon és Rupert lényegében Thorndike és Hebershow ficsúrosabb kiadásai. Mindketten szándékoltan sablonosra faragott figurák a történetben: Rupert csak tébláboló asszisztens, Simon skót akcentusa pedig merő dísz a sablonon. De meg kell mondanom: John Hannah még így is nagyobb benyomást tett rám gazdag gazként, mint A múmia-filmek kincsvadászaként.

Dean Jones belépője számomra a film fénypontját fémjelzi. A színészgárdából ő az, aki a legkifinomultabban érzékelteti, mikor mi jár a fejében. Jim Douglas volt Herbie gazdája sok éven át, aztán kiszállt a versenyzésből. Ezt nem részletezik, ahogy Jim jelenlegi életét sem. Ez pedig nagyon zavart, hiszen a franchise legfontosabb emberkaraktere.
Douglas többnyire csak szóban segít az új pilótának, Hank Coopernek. Herbie részei hiánytalanul szerepeltek a koporsóban, így "teljesen a régiből" építhetik újra. De ezt az ötletet is csak félgőzzel használták az írók. Láthattuk volna, ahogy módszeresen összegyűjtik nagynehezen a darabokat, hogy nemcsak szinte Hank építi egyedül újjá Herbie-t.

Ami az új arcokat illeti, a dialógusaik egész kreatívak. Ők maguk viszont nem. Bruce Campell az egyetlen, aki érzelmileg és tetteivel tényleg segíti Herbie-t. De Chuck, Roddy és Alex lényegében csak... beszélnek róla. Roddy, a "szerelőművész" talán a legidegesítőbb alak az egész műben. Csapzott, kifejezetten bűnöző fizimiskával megvert toprongy, aki se Herbie nevében, se érdekében nem használható. Ez a lurkó sehol nincs a néhai Tennessee karakteréhez képest: minden filozofálásakor úgy véltem, hogy a Steinmetz-et alakító színész forog a sírjában!
Ami Alex-et, Hank barátnőjét illeti... kezet fognék azzal, aki talál 1 kedves megnyilvánulást ettől a nőtől. Rendben van, hogy egy autós magazinnál dolgozik, és próbálja terelni Hank-et. De ha Jim feleségét, Carolt veszem alapul, nehéz elhinnem, hogy ezt a nőt bármi is képes meghatni. Az ő tisztje, hogy Hank és Simon végig szemezzenek vele.

 

A végső párbaj kimenetelét az is könnyen kitalálhatja, aki csak menetközben kapcsolta be a TV-t. Nem a végkimenetele kétséges, hanem hogy tud-e újat mutatni. Horace CG-grimasza és a "3 Modifikáció" tényleg ötletes kellékek - bár az ég tudja, hogy lehet vaktába kilőtt, ide-oda pattogó gránátokkal megroncsolni egy kocsit.
A költségvetés hiánya sajnos itt látszik meg a legjobban - és nemcsak a gránátok túl pici robbanásain. Voltaképpen 5 ember magánviaskodása zajlik egy  20 mérföldes útszakaszon, ami eleve kissé szűk két élő kocsilény versenyéhez. Simonék szinte sétasebességre mennek le, hogy menetközben pezsgőt igyanak - akárcsak Thorndike-ék -, eközben Hankék megkérdezik Herbie-t, akarja-e folytatni a versenyt, ami az ő bőrére megy! Olyan, mintha az írók nem értették volna, mi tette a Thorndike-Douglas harcot olyan epikussá. Nem az volt a lényeg, hogy nincsenek szabályok, hanem hogy mindannyiuk további sorsa ott dőlt el, mégis vicces és szórakoztató tudott maradni.

Még kitérnék külön a zenekészletre. A szerelőversenyen Herbie kétkerekű indulója egész bohókásan hangzott. De nem volt ugyanaz. Nem pótolta a régi témazenének azt az optimista életszemléletét, ami az egész alkotás lendületéből és mögöttes mondanivalójából ered.
A lágyabb dallamok közül kedvencem, ami a megreparált Herbie beindításakor hallani. Jim Douglas - hosszú évek óta először - ismét beülhet ahhoz a volánhoz, ahol annyi versenyt megnyertek Herbie-vel. Minden arcrezdülésén látni, hogy emlékek rohanják meg, illetve azok kapcsán érzések/benyomások. Ez az egyik legemberibb vonása a mítosznak, és sajnálom, hogy az új generációból ezt Herbie nem tudta előhozni.

Hogy mennyire jó a film, az attól függ, mit várunk tőle. Családi matinéként el lehet nézegetni. Szemben mondjuk a kicsi kocsi újra szágulddal, ez a film legalább ténylegesen Herbie-ről szól. Próbál új aspektusokat keresni az élő kocsi mesetémájában. Másrészt viszont nincs benne lendület, kevés a tényleg humoros pillanat és kreatív energia se olyan sok benne. Ez inkább csak egy tisztelgés, képes-album az eredeti műhöz. Annak ismerete nélkül vérszegény munka. 

Fekete Szakáll szelleme

 

Dean Jones és Peter Ustinov olyan páros, amihez élőszereplős Disney-filmben még nem volt fogható. Pörölyként erősítették egymás játékát, minden szavuk, arcrezdülésük színesbítette az általuk játszott figurákat. A Feketeszakáll szelleme olyan vígjáték, amit kevesen ismernek, nem z a tinédzser korosztály által favorizálható történet; de a legtöbb XXI. században készült vígjátéknál máig nagyobb kikapcsolódást nyújt.

Steve Walker történetét bárki sajátjának érezheti. A férfi tréner, és a félreeső Godolphine-be hívják az atlétikai csapat edzőjének. Walkert szálláshelyén, a Feketeszakáll Fogadóban kellemetlen meglepetések sora éri. Csapata hihetetlenül gyenge fizikumú diákokból áll. A helyi lakosok vagy bizalmatlanok vagy flúgosak, és egy Silky Seymour nevű üzletember le akarja bontatni a fogadót. Ennek miértjét Jo Anne karaktere magyarázza el. A helyet fenntartó idős hölgyekről említik, hogy Feketeszakáll legénységének leszármazottai. Ez irányítja később a címszereplő figyelmét feléjük.

De a fő attrakció maga Feketeszakáll, Edward Teach hajóskapitány. A kalózvezér teljes életnagyságban életre kel előtte, amikor egy árverésen nyert relikviában varázsigés iratra bukkan. Teach-t annak idején egyik felesége, Aldita átkozta el mágiával, hogy az élők és holtak között bolyongjon örökre. Sir Peter Ustinov színészi teljesítményét dicséri, hogy bár Disney-vígjátékról van szó, soha nem láttam színesebb, meggyőzőbb alakítást tengeri rablóvezér szerepében, mint az ő Edward Teach-e.200 év után már nem "a Pokol tornácán" sínylődik, hanem Steve jóvoltából már hús-vér emberként járkálhat. Szabadsága így sem korlátlan: hogy megidézőjén kívül senki nem láthatja és hallhatja őt, és a tetejébe átok az ő közelségébe láncolja.

Nemcsak arról van szó, hogy a komoly, de lovagias Steve-hez egy kéretlen társ szegődik. Időnként látszik, hogy Feketeszakáll visszavágyik saját korába: "Ez a ti modern életetek nyomorúságosan szűk; itt minden összezsugorodott!" Mi persze tudjuk, mi mindent formálta világunkat az elmúlt két évszázad alatt. De ha a hétköznapi egyént nézzük, az ő mozgástere valóban beszűkült. A rengeteg jogi, moráli és etikai szabály között borzasztó nehéz célt, lendületet vinni a városi életformába.

Az atlétikai bajnokság lehetőséget kínál Feketeszakállnak, hogy megoldja a problémáit. Mint azt Steve kiokoskodta: egy nagy jócselekedet feloldozhatja az átok alól. Walker godolphine-i csapatát "győzelemre segíti", és a titokban rákötött fogadással előteremti a fogadó jelzálogát kiváltó pénzösszeget. Steve-nek emiatt komoly összetűzése támad a korábban vele randevúzgató Jo Anne-nel, és saját megrögözött elvei is ellenzik a pofátlan csalást. Az egyébként jószándékú férfi a film során ráeszmél, hogy nemcsak Feketeszakáll szorul némi megjavulásra. Néhány manipulált győzelem után Steve szitkaival eltántorítja Teach-et a tervétől. Az idős hölgyek és Seymour láttán azonban felsejlik előtte a kérdés: melyikük tette a rosszabb? Tudtukon kívül segíteni valakiken, vagy egyenes őszinteséggel nézni, ahogy kisemmizik őket? Saját lelkiismerete fordítja régi elvei ellen, amikor visszaordibálja Feketeszakállt a pályára. 

Mikor aztán Seymour megtagadja a fizetést, Jo Anne, Steve és Feketeszakáll felkeresik a gazembert, és a saját pályáján győzik le: szerencsejátékkal. Feketeszakáll felfedezi, hogy a rulettjátékot levezető fickó elektromos vezet az asztalba, hogy a golyó kipattanjon a helyéről. Korábban említette Steve-nek, hogy a legendás kalózkincse nem létezik, mert játékszenvedélye felőrölte. Amikor azt mondja: "Átkozott csaló!", ezt alighanem saját esetére is érti. Lehet, hogy a legendás kincse, amivel annyi jót tehetett volna, ilyen trükközések miatt úszott el, érdemtelenül? Szóval ez is felfogható előző élete elrendezésének.

A záró nagyjelenet tisztességgel lezárja a cselekményt. Elégedettséget okoz, hogy az öreglányok és Jo Anne végre meglátják Feketeszakállt, miután Steve elmondatta velük a ráolvasást. Az átoktól megszabadult Teach búcsúja keserkés szájízt hagy maga után, ahogy elhajózik a ködben. A távolban pedig mintha a kalóztársai hangját lehetne hallani. Erre sem kapunk magyarázatot, de azt hiszem, értem a logikáját. Teach fizikai valója újramanifesztálódott abban a korban és helyszínen, ahol előzőleg meghalt. Így egy kicsit tovább szőheti eredeti életútját.

Könnyed dramaturgiája mellett a film humora teljesen rendben van. Visszafogott ugyan, de a helyzetkomikum és a megjegyzések is mulattatóak. "Ahelyett, hogy kifognék egy tisztességes szellemet magamnak... egy vén rumoshordót kapok a nyakamba!" Legjobban a bajnokságon lehet mulatni, ahol Feketeszakállnak kellő tér kínálkozik, hogy kiélje a kreativitását. Kedvenc gegem tőle, amikor Steve-et a pomponlányok közé állva hecceli.

Azóta is mindig megnézem a Feketeszakáll szellemét. Élvezetes film és tanulságos mese, ami bármilyen ember lelkiállapotába képes derűt vinni.

A kicsi kocsi kalandjai

Ez a film kb. fél évszázaddal ezelőtt készült, de a maga idejében az egyik legsikeresebb Disney-franchise-nak számított. Herbie, a lélekkel bíró Volkswagen utolsó feldolgozása 2005-ben készült, tehát a "bogárka" népszerűsége a mai mozirajongók idejében is fennmaradt. 

Jim Douglas, a sikertelen versenyző autóvásárláskor találkozik egy kisautóval, ami - kissé kellemetlen körülmények között - a kocsija lesz. Legjobb barátja Tennessi, és rosszakarója Peter Thorndike, a kétszeres világbajnok is rájönnek, hogy a Herbie-nek keresztelt "Volkswagen" önálló tudattal bíró gépezet. Ám irónikus módon Jim ismeri ezt fel utoljára. És ez nem kevés drámát, bonyodalmat és kíméletlen gáncsoskodást eredményez a pályán.

Ahogy egy korábbi cikkemben írtam: ha egy valószerűtlen/természetfeletti tárgy köré épül a cselekmény, annak akkor is kell, hogy legyenek valamilyen egyéni szabályai, működési elvei. Ez egy Disney-film, egyéni szabályoknak itt elég elképzelni egy kedves, törődő, de állhatatos gyerek egyéniségét. Herbie szó szerint él. Nincsenek különleges pluszfunkciói, mégis valószerűtlen teljesítményre képes ahhoz képest, hogy csak egy kiszuperált népautó. Ez egyszerre áldás és átok rajta: senki nem nézné ki, mit tud, de amint hibázik, senki nem törődne vele. Jim Douglas kezdetben jól bánik "a szerzeményével", folyamatos sikerszériában szégyeníti meg ellenfeleit, köztük Thorndike-ot. Ám amikor Thorndike szabotálja a kocsi kipufogórendszerét, meg akar szabadulni tőle.

Dean Jones talán legismertebb szerepében egy felnőtt, gyakorlatias embert játszik, aki mindig felméri, mi mivel jár. Céltudatosságának árnyoldala, hogy a kudarcok ingerületté és megalkuvóvá teszik. Amikor a film közepén Herbie összetöri az irdatlan adósság árán megszerzett új kocsiját, rá akar támadni egy fejszével. Tennessi végig hiába magyarázta neki, hogy egy gépnek kialakulhat önálló egyénisége. Ám amikor Herbie-nek esne, hirtelen leesik neki a tantusz: amiről Tennessi annyiszor dumált neki, annak a bizonyítékát látja és reagálja le. Thorndike pénzajánlata csak még inkább ráébreszti, hogy híres gyakorlatiassága kudarcot vallott.

A kibékülés pillanata nagyon drámai: Herbie le akarja vetni magát, Jim pedig segítségnyújtás közben lecsúszik a lökhárítóra. Ha tehát ugranak, mindketten odavesznek. Ez viszi rá Herbie-t, hogy elálljon szándékától, és mégegy esélyt adjon mindkettejüknek.

A szerelmi szál a filmben érett, felnőtt emberek közti vonzalom és előzékenység formájában nyilvánul meg. Carol, Thordike titkárnője igazi többdimenziós női főszereplő. Folyamatosan más-más színben tűnik fel: először félénk titkárnő, aztán kiderül, hogy kész szakértő az autók világában. Amikor Herbie elfuvarozza kettejüket a Tengeri Fuvallatdomb nevű mulatóparkba, teljesen kivetkezik magából, és humoros látni, ahogy mind ő, mind Jim küszködnek komoly színben kimenteni a helyzetet.
A dühe csalódottsággal párosul, amikor azt látja: Jim eladná Herbie-t Thordike-nak. Pedig akkor Jim már tudja, hogy a kritikus lebőgéséért ő felel. És csupán azért, mert "kell a dohány". Carol maga se szívlelte a bajkeverő gépjárművet, nem hitt az élő autó sztorijában. De - mint azt be is vallja - Jim közömbössége ráébreszti, hogy ez a logikus magyarázat. Azért győzött, mert a kocsi a lelkét is beleadta a versenyekbe.

Figyelemreméltó, mennyire jó pszichológiai átmenet figyelhető meg a karaktereken, valahányszor átélnek valamilyen történést. Mindig pontosan lekövethető testük, arcuk és szavaik összjátékán, mi zajlik bennük, mire jönnek rá.

A kisautó élő mivoltát Tennessi elmélete próbálja érthetővé tenni, tibeti tapasztalatai kapcsán. Bármennyire tudjuk, hogy egy jármű nem tehet szert emberi éntudatra, az elmondottak fikció szintjén hihetőek. Naiv, de könnyen befogadható elképzelés. Herbie egyik mutatványa sem olyan, hogy kizökkentené az embert az alapötletből. Az élő gép kiegészíti tettrekész vezetője egyéniségét. Ugyanezen koncepció a Knight Riderben is megfigyelhető, csak ott K.I.T.T. élő tudata technológiai áttörés eredménye.

Kimondottan örültem az utolsó, "Aranyhajsza" nevű versenynek, ahol mint mondják: "a megkötéseket minimálisra csökkentették". Ez több kreatív ötletet enged meg mind Thorndike-nak, mind Douglasnek, aki itt már egyenrangú partnere Herbie-nek - Tennessivel és Carollal együtt.

Peter Thorndike az a fajta főgonosz, aki még legelvetemültebb pillanataiban is megmosolyogtató tud maradni. Amikor az Aranyhajsza megkezdődik, ő és asszisztense Hebershow folyamatosan csapdákkal igyekeznek keresztbe tenni a fehér overás triónak. Olyasféle gáncsoskodások ezek, mint Willy Coyote csapdái, de ha működnek, az nem tűnteti fel ostoba színben Jimet és a többieket.
Tang Wu, a kínai üzletember is komoly, de humoros figura. Jimék számára mentőövet, Tennessi számára rokonlelket - és a film végén üzlettársat jelent majd az alakja. Kicsit sztereotip módon beszél régi kínai tézisekről, mint a "hétfejű sárkány", vagy a könyvmetafora a vereségre. De ez cseppet sem zavaró.

Mindent összevetve, mindenkori kedvenc élőszereplős Disney-filmem a "The love bug". Egyedüli hibaként talán azt írnám fel, hogy időnként picit lelassul a jelenetek folyása. Például mikor Jim a ködben kutatja Herbiet, vagy a végső versenynek a közepe. Eseti problémát is csak egyet tudnék felhozni: a jelenet az ír kávéval. Thorndike tényleg Tennessi "orra előtt" öntötte a frissítőjét Herbie kipufogójába. Ez kicsit kelekótyábbnak állítja be őt a kelleténél, és elég valószerűtlen, hogy Herbie nem is próbált ellenállni.