Penge 2.

A Penge 2. érdekes eset. Sokkal erősebb és kreatívabb munka, mint azt témája és műfaja alapján feltételeznénk róla. Megint egy képregényfilm, ráadásul egy folytatás. Megint egy stílusra gyúró akciófilm, ami vámpírokról szól.  Döbbenetes, hogy szinte hibátlanul képes működni mindezek ötvözeteként. 


Elismerésem Guillermo del Toro rendező és David Goyer író munkájáért. Ötletes, változatos mitológiát építettek tovább az első Penge-filmből. Van itt: 

• félvámpír;
• földalatti vámpírkultúra;
• vámpírok háziállatául szegődött emberek;
• egy új, hatékonyabb vámpír alfaj;
• vámpírrá lett apafigura, akiről nem tudni, emberi maradt-e.

És ezt a sok természetfeletti akcióhorror-cuccot arra használják, hogy egy szórakoztató, elmés történetet meséljenek el, egy fordulatokkal teli, pengeéles forgatókönyv mentén. Teljesen friss és állóképes az 1. rész nélkül is. Bővebben bontja ki ennek az erősen stilizált világnak a szabályait, a vámpírközösség a működését. Ezt maga Penge is első ízben láthatja belülről, amikor Damaskinos, a vámpírok vezére szövetséget köt vele a kaszások ellen. 

Abraham Whistler, Penge mentorának elvesztése az 1. rész egyik kulcspillanata volt. Nagyon örültem neki, ahogy erre ráépítkezik a Penge 2. Az elmúlt 2 évben Penge Whistlert kutatta, és mikor rátalál, láthatjuk, hogy mégiscsak átalakult vámpírrá. Rögtön az elején egy igen súlyos dilemma: ha a vérszomj fenevaddá teszi, Pengének meg kell ölnie. 

A prológus Nomak nagyon hatásos kezdés volt. A groteszk figura egy új, még ijesztőbb vámpírfaj indítóegyede, a "kaszásoké". Pengével együtt tudjuk meg mi is a fontos részleteket róluk: 

1. Ugyanúgy fertőzik a vámpírokat, mint azok az embereket;
2. Nincs gyengéjük a napfényen kívül; 
3. szájukat többszörös méretűre tudják szétfeszíteni;
4. és hibás genetikájuk miatt óránként táplálkozniuk kell, amíg csak élnek. 

Nemcsak elgondolásként tetszett nekem ez a szál, de félelmetes is látni, hogy ez a faj a városok, az emberek világában terjedhet, méghozzá észrevétlenül. Nomak látszólag egy mindenevő fenevad, de neki is vannak álmai. Annyira gyűlöli teremtőjét, hogy Pengének is szövetséget ajánl - ezzel is igazolva Damaskinos lelepleződését, mint Nomak teremtőatyja.
Érdekesnek találtam, hogy Nomak párhuzamot von maga és Penge között: mindketten különlegesek, és a vámpírok számkivetett ellenségei, mivel jobbak náluk. Ezt imádom: Nomak a tényleges bunyó előtt, gondolati síkon marad alul Pengével szemben. Nem nehéz rájönni, mit ért ez alatt: hogy hatékonyabb gyilkosok náluk. De Penge léte harcol az ellen, amivé válhatna, míg Nomak hagyja, hogy ösztönei apránként bekebelezzék. 

Közülük Nyssa született vámpír, akit Penge közel enged magához. A nő szembesíti vele, hogy az ő fajának fizikai szükséglete a vérszomj, de az nem feltétlenül degenerálja őket ostoba vagy kéjgyilkos szörnyekké - mint a kaszásokat. "Köztünk az a különbség, Penge, hogy én megbékéltem azzal, ami vagyok." Nem kevés irónia van ebben, mikor kiderül, hogy a kaszások mesterségesen kreált alfaja a vámpíroknak.
A film legnagyobb pozitívuma, hogy állandóan kerüli a fekete-fehér sarkítást. Penge a saját szabályai szilárdságának köszönheti hatékonyságát vámpírvadászként. Neki az volna célszerű, ha világképe fekete-fehér maradna, Nyssa és Whistler viszont szinte dörömbölő cáfolatai ennek - és később Scud is.

Riendhardt és a csapat többi tagja viszont illenek Penge vámpírokról alkotott képébe. Szövetségesként és ellenfélként is. Tudja, hogy ellene fordulnak, mihelyt okuk és lehetőségük nyílik rá. Imádtam azt a felnőttes szituációt, amiben Pengének dolgoznia kell itt. A "Blood Pack" eredetileg Damaskinos elit harcoscsapata volt, kimondottan Penge ellen, most mégis Penge keze alá kerülnek  a kaszások miatt. Riendhardt kettéhasítása és előtte Penge kikelése a vérfürdőből fantasztikus képsorok.

Tetszett még nagyon a Frankenstein párhuzam. Damaskinos Nomak-et ugyanolyan fegyverként hozta létre Penge ellen, mint a Blood Pack-et, akik most voltaképp eltakarítják a vezér balul elsült kísérletének a nyomait. Helyeslem, hogy nemcsak véletlenül pont akkortájt talál rá Penge Whistler-re, mikor a vámpírok a segítségét kérik. Az öreget Penge "megpuhítására" használják. Scud, az emberi segédje segített detoxikálni szervezetét, hogy Penge hajlandóbb legyen vámpírokkal közösködni - meg hogy az öregen tartsa a szemét őhelyette. Ravasz terv; Damaskinos egyértelműen értelmesebb, komolyabban vehető főgonosz, mint az 1. részből Deacon Frost.

Mindenki tudja, hogy mindenki ellensége, csak nem mindenki akarja azonnal teríteni a lapjait. Penge pedig előrelátó. Mindig gondja van rá, hogy legyen nála tartalék adú. És nem rest több ízben demonstrálni ezt: készakarva felhecceli "csapattársait", hogy öljék meg, majd egy minibombát nyom Rienhardt kopasz fejére. És kedvelheti a detonációkat, mivel elég kémiai anyagot hord a kabátjában egy városrész romba döntéséhez.

De ő se tökéletes: Nyssa sérülésekor csak egy pillanatig enged a humánumnak - mikor véréből adna neki - és elektrosokkal leterítik. Ez igazolja, hogy állandóan ridegnek és számítónak kell lenni, hogy sose tudják meglepni az ember. Mármint... a vámpírt.

Akcióból és vérből talán még több is van, mint a Penge 1.-ben volt. A látványeffektek tiszták, és anatómiai pontossággal ábrázolják a kaszásokat. Egy kicsit is gyenge idegzetű vagy fantáziaszegény ember gyomorforgatónak ítélheti, mikor az egyik halott kaszást boncolják. Ahogy Nyssa is mondja: "Ezek annyiban különböznek tőlünk, mint mi tőletek." Az elporladásokban most picivel pontosabban jelzik a csontváz vonalát

Az ügyvéd "öleb" Damaskinos megbízására ki akarja szivattyúzni Penge összes vérét. Ez az mozzanat nekem sántít. Minek öljék meg, ha egy életen át újraképződhetne a vére? Talán csak attól féltek, hogy megszökhet, de akkor az előkészületeknek kellettek volna még alaposabbaknak lenniük.

Scud, Penge új háttér-embere talán picit lapos szereplő. Előbb a laza csávó, aztán a "nyuszi" segédfiú, majd az aljas féreg benyomását kelti. De hogy megbízható vagy hogy sok esze lenne, azt nem igen lehet észrevenni rajta. Ezért Pengével együtt engem sem igazán lepett meg, mikor kiderül: Scud Damaskinos egyik megjelölt "ölebe". Kikapcsolt bombát adott Pengének, csakhogy az meg közben kicserélte. Scud egyszerű kisstílű áruló, aki ember létére kevésbé emberi, mint egynémely vámpírkarakter.

Nyssa halálát érzelmes pillanatnak találtam. Miután Nomak megharapta, és a kaszások elpusztultak, Nyssa kiviteti magát Pengével a napfényre. Szerintem az, hogy itt meghal, nyomatékosítja, amiről Pengének beszélt: a vámpírok nem emberi lények, igaz, ugyanakkor nem is lelketlen szörnyszülöttek. Nyssa vámpírként akar meghalni, de ezenfelül úgy látva a világot még utoljára, ahogy "A Fényben Járó" is láthatja. 

A filmbéli rengeteg harc és taktika után Penge jutalma az lesz, hogy Whistler ismét mellette marad. Ha mindenáron le akarnánk csupaszítani a felállást, akkor így lehetne:

     ☺    Türelmes apa-fiú viszony Penge és Whistler között.

     ☻    Elfuserált apa-fiú iszony Nomak és Damaskinos között.

Személy szerint az egész vámpírmizériát egy hollywood-i divatcikknek tartom. Ők a sebezhetetlen, örökké fiatal ember vágyképzete, amit később Stephanie Meyer Alkonyata már leplezetlenül bután és puhítva tálalt nekünk. 
A Penge-trilógiából, sőt bármilyen "vámpíros filmből" eddig messze a Blade II. tudott legjobban megragadni engem. Anélkül tudott emberivé tenni nem emberi karaktereket, hogy kicsit is lebutította, leszelídítette vagy mentegette volna őket. Kőkemény, virtuóz, izgalmas akcióthriller.